6. Fejezet
Reggel Paul nem volt mellettem, így fel keltem felöltöztem és lementem reggelizni, de nagymamám helyett Paulal találtam szembe magam.
-Szia.. Mit csinálsz? -kérdeztem mosolyogva.
-Szia.. Reggelit és kávét.. -mondta mosolyogva, majd oda jött hozzám és szorosan megölelt, utána pedig kávét töltött.
-Finom.. -mondtam mosolyogva.
-Örülök hogy ízlik... -mondta mosolyogva. Reggeli után le tusoltam, fogat mostam és le ültem a kinti hinta ágyra és olvastam.
Már az 5.fejezetet olvastam, amikor Paul leült mellém.
-Mit olvasol? -kérdezte mosolyogva, én pedig megnéztem a könyvborítót.
-Diablo, álmaim lova... -válaszoltam mosolyogva.
-Az jó.. -mosolyogta, majd szorosan magához ölelt.
-Menjünk le a partra.. -mondtam mosolyogva, ő pedig bólintott. A parton Seth, Leah, Jacob és Jared is lent volt. Fura hogy nem láttam velük Samet, Emilyt és Quilt.
-Sziasztok.. -mondtam mosolyogva, majd Leah fel pattanva szorosan megölelt, a fiúk pedig neki álltak focizni. Közben Paul egy olyan Hawaii tánc mozdulatot csinált amin mind jót nevettünk.
Jó egy óra után Quil is csatlakozott hozzánk.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva.
-Szia.. -mosolygott vissza.
-Merre jártál?
-Megtörtént.. -én nem értettem, de úgy látszott a többiek igen, utána Paul oda jött mellém és meg is szólalt.
-Ki lett az? -kérdezte mosolyogva Paul.
-Clari -mondta halványan mosolyogva. Ahogy láttam Paul nagyon meg döbbent.
-El mondanátok nekem is miről van szó? -kérdeztem, miközben tekintetem a két fiú között cikázott.
-Quil bevésődött.. -tudtam mit jelent ez, így szorosan megöleltem.
-Ez fantasztikus.. -mondtam mosolyogva, majd Paul is megszólalt.
-Igen az, de Clari még fiatal.. -erre már Leah is mérgesen indult el felénk, majd tőlünk pár méterre megállt és átváltozott. Paul maga mögé lökött, de őt kikerülve álltam Leah elé.
-Leah nyugi! Quilnek semmi rossz szándéka nem volt a bevésődéssel! -Leah szemében még mindig fűtött a harag.
-Kate gyere el onnan! -mondta aggódva Paul, de úgy tettem mint aki nem hallotta.
-Leah! -könyörgőn néztem rá, majd mintha meg bánád csillant volna szemeiben, be futott az erdőbe és pár perccel később már jött is vissza. Paul döbbenten nézett rám, én pedig el mosolyodtam tekintetén.
-Sajnálom Quil.. -mondta Leah bűnbánó hangon.
-Semmi baj.. -mondta mosolyogva Quil.
Még pár órán át lent voltunk a parton. Olyan öt körül indultunk el vissza felé. Útközben úgy éreztem képes lennék össze esni.
-Paul... -kérdőn nézett rám, én pedig rá támaszkodtam.
-Minden rendben? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Nem tudom.. Úgy érzem össze tudnék esni.. -mondtam suttogva.
-Segítek.. -mondta, majd felemelt.
-Köszönöm.. -suttogtam, majd hozzá simultam. Szinte elvesztem karjaiban, és elaludtam.
(Paul)
Kate megijesztett. Miután felemeltem elaludt.
Miután kinyílt az ajtó Kate nagymamája aggodalmassá vált.
-Mi történt? -kérdezte aggódva.
-Azt mondta fáradt, így felemeltem és haza hoztam.. -Kate mamáján láttam hogy elkezdett gondolkodni, majd megszólalt.
-Be kell vinnünk a kórházba! Az én anyámnak is ilyen volt az egyik tünete mielőtt... -nem fejezte be. Nem is kellett. Tudtam mire gondol. Nem veszíthetem el Katet! Abba bele őrülök.
(Kate(lin))
Amikor fel ébredtem, egy fehér szobában voltam. Jól tudtam milyen szobába voltam. A kórházban voltam. Találkoztam Paul aggódó tekintetértünk
-Szia.. -köszönt suttogva és mosolyogva.
-Szia.. -mosolyogtam vissza halványan.
-Mit keresek itt? -kérdeztem, miközben felültem és megöleltem.
-A nagymamád mondta hogy hozzunk be... -hirtelen egy orvos jött be.
-Jó hírünk van Kate.. Nem találtunk semmit, nyugodtan haza mehetsz.. -láttam hogy Paul megkönnyebbült. Nem értettem. Felöltöztem, és Paul mellé léptem.
-Mehetünk? -kérdezte mosolyogva.
-Igen.. -mosolyogtam vissza.
Amikor haza értünk ittam egy bögre forró teát, Paul pedig mellém ült. Miután megíttam a teát, neki álltam mosogatni, Paul pedig nem volt hajlandó el mozdulni mellőlem. Hirtelen farkas vonyítást hallottam, amit Paul figyelmen kívül hagyott.
-Nem hallottad vagy nem akartad meg hallani? -majd rám emelte kérdő tekintetét.
-Mit? -kérdezte mosolyogva.
-A vonyítást.. -erre már eltűnt a mosoly az arcáról, oda jött hozzám és megcsókolt.
-Nem mehetek! -a vonyítás egyre közelebbről jött míg nem ki nem lépett a bozótból egy hatalmas rozsda vörös farkas. Jacob volt az. Ki mentem hozzá.
-Változz vissza és gyere be! -mondtam mosolyogva. Pár perccel később már be is jött.
-Paul jönnöd kéne... -Paul rá emelte kérdő tekintetét.
-Miért? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Menj csak! Meg leszek! -mondtam mosolyogva, majd oda jött hozzám.
-Biztos? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Igen.. -majd megcsókolt, Jacob pedig közbe szólt.
-Ahj Paul! Gyere már! -mindketten elmosolyodtunk.
-Megyek.. -még egyszer megcsókolt, majd ki mentek és hallottam ahogy átváltozik. Hallottam még egy vonyítást és meg voltam róla győződve hogy Paul volt az.
Kopogást hallottam. Amikor kinyitottam Quil állt velem szembe.
-Engedj be! Meg akar ölni! -kérdőn néztem rá.
-Még is ki? -majd megláttam Leaht farkas alakban közeledni, így Quilt be rántottam az ajtón.
-Mit csináltál?! -kérdeztem idegesen.
-Semmit! Csak ugye bár Clari, Leah unokatestvére, és Leah nem repes az örömtől hogy bevésődtem Clarinek! -mondta lihegve, én pedig ki néztem az ablakon. Leah még mindig kint volt.
-Gondolhattam volna! -mondtam mosolyogva.
-Nem érti meg hogy nem akarok rosszat Clarinek a bevésődéssel! -mondta aggódó tekintettel.
-Ugyan annyi jogod van Clari mellett lenni mint Leahnak! Gyere! -mondtam majd elindultam ki felé, de Quil utamat állta.
-Ne! Ki tudja hogy Leah ilyen állapotban mire képes! -nem érdekelt ki kerültem és ki mentem.
-Leah! -Leah morogva nézett rám és mögöttem levő Quilre is.
-Figyelj! Quilnek ugyan annyi joga van Clari mellett lenni mint neked! Meg a bevésődés nem rossz dolog! -mondtam teljesen komolyan.
-Ezt te még nem érted, de majd egyszer biztosan meg fogod érteni hogy a bevésődés nem rossz dolog! Addig is Quilnek, Clari mellett a helye. -hirtelen mancsok tompa zaja hallatszódott a bokorból, majd Paul lépett ki onnan fenyegetően morogva Leahra.
-Paul ne! Kérlek! -mondtam könyörgőn majd Quil és Leah elmentek, Paul pedig vissza változott.
-Mi történt? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-Meg mentettem Quil életét. -mondtam mosolyogva.
-Gyere menjünk be! -mondta már ő is mosolyogva, én pedig bólintottam. Amikor beléptünk, finoman megcsókolt.
-Szeretlek.. -suttogta.
-Szeretlek.. -suttogtam vissza. Csókunkat ajtó nyitódás zavarta meg, majd nagymamám kérdő hangja és tekintete.
-Meg zavartam valamit? -kérdezte mosolyogva.
-Nem.. -Mondtuk egyszerre mosolyogva, Paul pedig leült.
-Ki megyek kicsit olvasni.. -mondtam mosolyogva, majd reggeli könyvem megfogva mentem ki ülni a hinta ágyba.
Egy idő után Paul le ült mellém és puszit nyomott nyakamra.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva.
-Szia.. -mormolta nyakamba, majd maga felé fordított és megcsókolt. Hanyadt döntött a hinta ágyon, amin elmosolyodtam.
-Nem itt kéne.. -mondtam mosolyogva, amin ő is elmosolyodott.
-Nem.. -suttogta vissza, mosolyogva, majd újra megcsókolt.
-Gyere! -mondtam mosolyogva majd bementünk a házba.
A szobám ajtajában Paul a fenekem alá nyúlva megemelt. Lábaim maguktól tekeredtek vékony csípője köré. Csak annyi időre szálltam le róla amíg be csuktam az ajtót.
-Szeretlek.. -suttogtam neki.
-Szeretlek.. -suttogta vissza, közben pedig nyakam kezdte el csókolgatni. Ajkaimból halk nyögés szakadt fel, az övéiből pedig egy morgás szerű nyögés. Finoman hanyadt döntött az ágyon, és oldalam kezdte el simogatni. Egyszercsak megtalálta pólóm végét, onnan pedig gondtalan bejutást talált csupasz bőrömre, ő pedig le vette a pólóm.
-Szeretlek.. -lehelte ajkaimra.
-Imádlak.. -suttogtam vissza, mosolyogva.
Olyan reggel hat lehetett amikor fel ébredtem. Ruháim felkapkodva mentem letusolni. Amikor vissza értem a szobába Paul még aludt. Lábujjhegyen mentem oda hogy puszit nyomjak arcára, utána pedig le mentem kávézni. Neki is töltöttem egy bögrével. Amikor beléptem a szobámba Paul még aludt. Lassan oda mentem hozzá és reméltem hogy a kávé illata fel ébreszti. Igazam lett.
-Szia.. -köszöntem mosolyogva.
-Szia.. --mosolyogtam vissza.
-Tessék! Kávé.. -mondtam mosolyogva. Le rakta az éjjeli szekrényre a kávét, engem pedig maga mellé húzott.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro