Reggel arra ébredtem hogy a nap besüt az ablakomon. Gyorsan felöltöztem majd lementem reggelizni. Délelőtt olvastam majd egy olyan egy óra körül át öltöztem, elköszöntem a nagyitól és fel pattanva a motorra meg sem álltam La Push tenger partjáig. Mikor oda értem a tegnapi lány jött oda hozzám.
-Szia. -köszönt tegnapi ezerwattos mosolyával amit szintén nem tudtam nem viszonozni.
-Szia. -köszöntem vissza majd magával húzva oda invitált baráti társaságához. Néhányan ki mentek a vízre szörfözni míg én a parton maradtam Emmával és Erikkel. Tekintetem hirtelen egy másik társaság felé kaptam akik éppenséggel nem tudom mit csináltak fent a sziklák között míg nem az egyik onnan bele nem ugrott a vízbe. Kérdőn néztem új barátaimra majd Emma szólalt meg.
-Az ott Sam Uley és a haverjai Paul és Embry azt hiszem. Hamarosan jönnek le a partra focizni. -csak annyit láttam hogy Sam ugrik a vízbe. Szívesen kipróbálnám.
-Mit csinálnak? -kérdeztem. Nem tagadom nagyon is érdekelt mit csinálhatnak.
-Sziklát ugranak. -válaszolt Erik.

Valóban nem telt el sok idő és jöttek is le a partra focizni. Gondolat menetem Erik zavarta meg.
-Nem passzolgatunk? -majd emelte is fel a labdát.
-De. -majd fel pattantam ülő helyzetemből. Majd hirtelen Erik kihívó tekintetével találtam szembe magam.
-1 az 1 ellen meccs? -nem szoktam ilyenekbe bele menni de miért is ne!
-Oké. -erre már Emma is megszólalt.
-Tegyük érdekesebbé egy fogadással! -kérdőn néztem rá. Mégis miben fogadhatnánk?
-Mondjuk ha te nyersz Kate akkor Eriknek szörföznie kell.... -nem vártam meg a folytatást rögtön közbe szóltam.
-Várj! Van egy ötletem. Ha én nyerek Erik ugrik sziklát de ha ő nyer akkor én! Na? -kihívó tekintetem Erikre szögeztem majd kezet fogtunk és kezdetét vette a meccs.

1 órával később már ott álltam ahol pár órával ezelőtt Samék. Csak 1 gólal kaptam ki. Így a végeredmény 7-6 lett.

---Eközben---(Paul szemszöge)

Élveztem a meccset a srác meg a csaj között. De most ott állnak ahol pár órával ezelőtt mi ugrottunk sziklát majd Sam szólt oda nekem.
-Szerinted ugrik? -láttam tekintetén hogy fogadna, de én más életére nem fogadok.
-Ha azt mondom hogy igen? -kérdeztem vissza miközben Sam éppen Emily ajkaitól vált el.
-Nézz oda és meg tudod. -válaszolta majd láttam ahogy a lány le ugrik. Ember létére eléggé bátor. Állati para a szikla ugrás mégis totál mámor.

(Katelin szemszöge)

Állati jó volt sziklát ugrani. Az adrenalin csak úgy áramlott a testemben. A többiek már a parton voltak és adtak törölközőt majd ruháim is oda adták. Miután felöltöztem vissza mentünk eredeti helyünkre. Samék is neki álltak focizni. A labdájuk oda gurult hozzánk majd oda szólt az egyik srác.
-Rúgd vissza lécci! -fel álltam majd vissza rúgtam nekik a labdát mikor éppen ültem volna vissza azt hiszem Sam hangját hallottam meg.
-Tessék? -szóltam vissza mivel nem hallottam kérdését.
-Nem állsz be? -kérdezte ismét. Többiek arcát vizslattam akik úgy néztek rám hogy "ne hagy veszni egy ilyen sanszot"!
-Miért ne! -lassan oda sétáltam majd le doptam a pulóveremet a földre.
-Nem fogsz fázni? -megráztam a fejem majd egy kihívó tekintettel találtam szembe magam.
-Állj ki ellenem! Fogadjunk úgy jársz mint Emily amikor Sammel állt ki hogy le veszem a pólóm elszédülsz! -hihetetlen. Hogy gondolhat valaki ennyit magárol? Azzal a lendülettel le dobta pólóját.
-Ugyan szépfiú engem nehéz elszédíteni! -a többiekből a mondat hallatán kitört a nevetés, míg én végig mértem ellen felem. Amikor viszont a szemébe néztem olyan volt mintha magába szippantott volna. Hogy képes erre egy sötétbarna szempár? Nem hagyhatom hogy el terelje a figyelmem.
-Szóval szépfiú? Így fogsz hívni? -forgattam a szemem, amit ő egy féloldalas mosollyal díazott.
-Mivel nem tudom a neved... -bele gondolt hogy tényleg nem tudom a nevét majd megszólalt.
-Paul Lahote és a tiéd?
-Katelin, de jobban szeretem csak a Katet. -bólintott majd elkezdtünk focizni.

Én nyertem 5-3-ra. Mikor vége lett a meccsnek a többiek gratuláltak majd Paul jött oda hozzám.
-Jól játszottál. -mondta elismerők hangon.
-Köszi te is. -majd kezet fogtam vele.
-Látod nem szédültem el. Mondtam, engem nehéz elszédíteni! -el mosolyodott. Majd 1-2 percig szembe álltunk egymással majd megszólaltam.
-Mennem kell! Már várnak a barátaim. -mondtam majd még egyet intettem neki, hátat fordítottam és elindultam barátaim felé.

Mikor már indultam volna haza megint szembe találtam magam Paulal.
-Mit szólnál holnap egy találkozóhoz? Mondjuk... 4-kor? Ugyan itt? -fél oldalasan mosolygott amit viszonoztam majd válaszoltam.
-Rendben. De most már tényleg megyek. Szia. -elköszöntem majd felültem a motorra és elindultam haza felé. Mikor haza értem fáradt voltam, nagymamámmal sem beszélgettem. Meg vacsoráztam, letusoltam majd elmentem aludni.