Több nappal később Mairon furcsa érzésre ébredt. Már néhány napja furcsán érezte magát, de nem tulajdonított neki sok jelentőséget. Felült a vala mellett, és kitámasztotta magát.
" Meeelkooor..." simult hozzá teljesen, kezeivel birizgálva a fekete haját. " alszol?" Kérdezte a valát szomorkás hangon.
"hmmm... Mhmh... Mmm...." jött a válasz a párnák közül. Újabban a vala teljesen belefúrta magát a párnák közé.
" Lusti...kelj fel ..fáj a hasam...." biggyesztette le az ajkait a maia " és....hozatsz fel epret valamelyik orkkal?"
"fáj a hasad? De akkor miért pont epret akarsz enni?" fordult oda furcsálkodva, kócosan Melkor. Közben már riasztott is egy lótifutit, de ez furcsa volt még a maiatól is.
" Mert az epret kívánom....nincs valami mantrád hasfájasra? Én gondolkodni sem bírok jelenleg....sose fájt így...Mel....mi van ha romlott volt a tegnapi vacsora?" Nézett rá kétségbeesett cicaszemekkel és meg is fogta a vala kezét segélykérően.
Melkor kicsit összevakarta magát és felkönyökölt.
"feküdj vissza" utasította és finoman cirógatni kezdte a fájó testrészt. Az eprekkel odaérő ork kedvéért se hagyta abba, csak lerakatta vele az ágyra.
A maia boldogan figyelte kedvesét, ahogy azonnal segít neki, amint kérte, ám amint épp ki akarta volna mondani, hogy jobban van, erőteljes émelygés környékezte meg.
Gyorsan felpattant és az ablakhoz szaladt, ahol éppen időben hajolt ki. Melkor tágra nyilt szemekkel bámult utána.
A maia megtörölte az ajkait a kézfejébe, majd egy kicsit az ablaknál maradt, hogy friss levegőt szívjon, de szédült is, így erősen megkapaszkodott.
" Lehet tényleg rossz volt a vacsora...." motyogta, majd hirtel megfordult és mosolyogva indult az ágy felé, Melkorhoz és a friss eperszemekhez.
Melkor közben elkezdte összerakni gondolataiban a dolgokat. De ő miért nincs rosszul? Ingerlékeny, kívánós, hányinger...
"teszentséges eru!" kiáltott fel a homlokára csapva és hanyatt dőlve az ágyon.
" Mi a baj?" Kérdezte a maia értetlenül, ráharapva egy eperszemre és szinte dorombolva nézte a valát. Odabújt hozzá és két harapás között megpuszilta az arcát. " Minden rendben?" Fúrta az orrát bele a kis csók helyére
"azt hiszem... Nem tudom... Emlékszel arra, amikor alakot váltottál? És hogy előtte mivel vicceltelek meg?"
melkor elsápadva, kétségbeesetten nézett a maiara.
" persze, emléksze....naneee! " pattant fel a maia " Ha most hülyeskedsz, beleváglak a lávamedencébe!" Mondta, bár érezte, hogy valami nem stimmel vele. " Eru, nem vagy vicces!! " nézett az ég felé.
"most nem viccelek! Úgy nézek ki?" ült fel Melkor. Láthatóan ez számára is felfoghatatlan volt, idegesen túrt a hajába.
" Nézz bele! " mutatta ijedten a hasát a valának. " T-te...belelátsz?"
"gyere ide!" intett neki, és a maia engedelmesen visszamászott az ágyba. Melkor elfektette és kezét a hasára téve belenézett. Odabent valami fejlődött, nem volt kétség, de még túl kicsi volt, hogy meg tudja mondani mi lesz belőle. Elmosolyodott, hiszen ezek szerint Tényleg lesz egy gyermekük. A fejét is ráhajtotta az izmos hasra, úgy cirógatta tovább.
" Mondj valamit ..." kérte Mairon izgatottan, ujjait belefúrva a vala fekete hajába és várt, bár lett es sejtése, amint Melkor nekilátott a hasa cirógatásának.
"úgy tűnik nagyon termékeny nő vagy" kuncogott Melkor. Már azon filózott, hogyan fogják ezt megoldani. Lehet vissza kéne addig változnia nővé?
" Ez nem vicces! " pöckölte homlokon " eszedbe se jusson! Nem változom vissza nővé....majd kiszeded belőlem...vagy..nem tudom..." pirult el egy kicsikét a maia.
"vágjam fel a hasad?" támaszkodott fel ledöbbenve a vala. Na meg még mit nem! - sürgős olvasnivalónk van azt hiszem-
- Nem! Valami varázslatot csak ismersz.... - tárta szét a kezeit a maia. Fogalma sem volt erről az egészről, s zavarban volt hogy a kis tréfája odáig fajult, hogy valóban gyermeket vár a kedvesétől.
"végülis még van időnk kitalálni..." egy epret vett a kezébe és a maia szájához tartotta - amaz pedig menten ráharapott.
" Bizony...még van....Olyan jó vagy hozzám..." vette két keze köze Melkor arcát majd egy eperízű csókot nyomott az ajkaira, amiket lassan el is kezdett felfalni.
Újabb pár nap eltelt, és a rosszullétek nem akartak szünni. Már többeknek is kezdett feltűnő lenni, hogy a maia hadvezér nem nagyon mutatkozik.
Csak akkor volt hajlandó előbújni, hogyha nem érezte magát rosszul, de az meglehetősen ritkán volt. Azonban az új ork csapat arra gyanakodott, rosszul teljesítettek, Mairon ezért nem látogatja meg őket, ez pedig az aggódó vezér fülébe is eljutott. Kitalálta, hogy bő ruhát varázsol magára és valami fájdalomcsillapító mantrát mormol, aztán kimegy, hogy beszéljen az eredményes kis csapattal, bár félt mutatkozni, hisz mi van, ha kiderül. Hatalmas, bundás ruhát tekert magára, majd megkérte kedvesét is, hogy kísérje ki, nehogy azt gondolja Azog és a többi ork, hogy rosszul teljesítenek.
Így hát, kiment hozzájuk, miután Gothmog összehívta őket
" Le lökdössetek ti madárpottyagyúak!!" Kiabált Bagrak a hátul rosszalkodó két legfiatalabbra, majd kihúzta magát Azog mellett.
Melkor a vaskoronájában állt, hatalmas fekete páncélzatot öltve magára, közvetlenül kedvese mögött, aki méltóságteljesen kihúzta magát, de szigorú szemekkel pásztázott körbe és mindegyik orkot jól megnézte magára. Majdnem mindannyiukat ismerte is névről, ez egy elvárás volt magával szemben. 
Kinyújtotta a két kezét vállmagasságba, majd megszólította a kis csapatot, miután Gothmog lepisszegte őket.
" Hallottam az emberek tanyájánál ért sikeretekről, és arról, ahogyan az utóbbi időben teljesítetek. "kezdte Mairon. 
Gothmog büszkén ácsorgott Melkor mellett, most kicsit előre lépve, hogy a maia fülébe súgjon."azog vezette őket, és egy nagyon eredményes trükkel állt elő. Azóta pedig erős kézzel rendezi a többieket" 
" Igazán? Ez csodálatos. Azog, apád nagyon büszke lenne rád. Csak így tovább. Gondolom a többi ork is felnéz rá, egy erős és fiatal vezető kell nekik! Én...én nagyon büszke...csak...csak így tovább....." kezdett el szipogni a maia. 
Melkor felvont szemöldökkel nézett a maiara, ahogy Gothmog is meglepődött. Az orkok zavarba jöttek, de nem mertek semmit mondani.
"bocsánat... Csak... Jajerura... Bocsanat" hüppögve elsietett, hogy ne mindenki előtt sírjon, még ő se tudja miért.
" nézzétek el neki, sok a feladata... Hát akkor... Jó gyakorlatozást!" Melkor igyekezett menteni a menthetőt és a kedvese után sietett.
  Mairon idegesen állt meg a palotában és a falat kezdte el csapkodni a számára idióta viselkedése miatt. Egy páncélos ork haladt el mellette.
" uram, segít...."
" TAKARODJ!! " mordult rá Mairon, lángolva, mire az ork felvette a nyúlcipőt. 
"jól érzed magad?" érte utol a vala, levetve páncélját és kényelmesebb öltözetre váltva odabent. Aggódott a maia miatt, ha ez lesz vele hónapokig, az nem túl bíztató.
  " Igen, jobban vagyok, csak kellene valami, ami levezeti a feszültséget..." fordult Melkor felé és bólintott a fejével. " Majd szedek gyógyfüveket. Aulenál tanultam róluk egy keveset, mikor Yavanna asszony foglalkozott velünk. "
"van egy ötletem..." Melkor szugerálva őt, közelebb lépett. - a szobában találkozunk - megsimogatta a haját és csókot nyomott az orrára. Aztán elsietett, úgy emlékezett, hogy van még eldugva a finom olajokból, amiket Valinorból hozott el. 
  " Huncut..." vigyorgott Mairon, majd elindult a hálószoba felé.