Az elkövetkező napokban az orkok rengeteget gyakoroltak, de szerettek volna élesben is harcolni. Melkor világosan megmondta, hogy míg Glaurung fel nem nő, erről szó sem lehet, de az orkok nyughatatlansága elkezdte felbőszíteni az ifjú hadvezért, s gondolkodott egy megoldáson. Melkor mellett ült a trónteremben, aki Gothmog beszámolóját hallgatta unottan, bár Maironnak ki kellett támasztania a fejét, hogy ne essen összr vagy aludjon el azonnal.
Glaurung  egy ideig ott volt velük, ám mikor meglátta Fafnirt, aki a folyosókon járkált, csak a hült helyét hagyta maga után, eltűnt a trónteremből.
" Szóval nagyon eredményesek...főleg Azog, Kog fia, tudod az a fehér." Magyarázott Gothmog, Mairon szemei pedig lecsukódtak és elkezdett Melkor felé dőlni, félálomban.
Melkor és Gothmog is rásandított,közben a maia lassan teljesen eldőlt. Melkor válla fogta fel, a fejével annak támaszkodva aludt tovább- észre se vette, hogy elaludt a trónteremben.
A vala intett Gothmognak, hogy elmehet, és igyekezett nem hangos nevetésben kitörni.
" Hosszú volt az éjszaka?" Vihogott, de meglátva a vala szemeiben rejlő morcosságot a megjegyzésére, inkább nagyon gyorsan összeszedte a sátorfáját és kicsörtetett a trónteremből.
Melkor egy ideje gyanította, hogy a maia nem alszik eleget. Valami módon rájött,hogyan bújhat ki az öleléséből anélkül, hogy felkeltse. Finoman tartva a fejét felkelt, és felvette a karjaiba, hogy az ágyukba tegye aludni.
A maia nyammogott, mélyen aludva és valamit motyogott is.
" Mel....csiklandozol....." motyogta, de valószínűleg álmodott valamiről. A kis nőstényfarkasuk sietve loholt Melkor után, lelkesen figyelve őket, kíváncsi volt, mi történik.
Mosolyogva lefektette az ágyra kedvesét, majd a noteszével melléült, hogy felügyelje. Biztos többet fog pihenni, ha a közel~ben marad. A kis farkas lehevert a helyére, de okosan figyelt - amíg nyitva bírta tartani a szemeit.
A maia csupán pár órácskát aludt, de amint felkelt, azonnal mosolyogva nézett kedvesére. Megemelkedett egy kicsit és egy csókot nyomott az arcára, majd óvatosan a notesz irányába sandított.
" Mit firkálsz?"
Melkor meg se próbálta eltakarni. A maia volt rajta, ahogy az ágyban fekszik, viszont a ruhái nélkül.Az ábrázolt erre azonnal elpirult, de úgy döntött, melkor kedvében fog járni, így a mutatóujját kecsesen végighúzta a vala mellkasán.
"csak nem kipihented magad?" mosolygott a vala, közben folytatva a már majdnem kész rajzot.
" Nincs kedved kiküldeni az orkokat élesben gyakorlatozni?" Kérdezte a maia, folytatva kedvese cirógatását. Közben odahajolt a füléhez, majd kéjesen belenyögött, hogy teljesen magára vonja a vala figyelmét.
"hmm... Te el akarsz engem csábítani" sandított rá Maironra, a ceruzát letéve, a noteszt összecsukva.
" ugyan ugyan! Miből gondolod?" Nézett rá ártatlanul, majd megnyalta az alsó ajakát.A maia közelebb hajolt Melkorhoz. Gondolataiban az orkokat kiküldték már a falakon túlra, ő maga pedig kettesben lehetett egyetlenével a hálóterembe. Tovább akarta ingerelni a valát, így kitámaszkodott felette és mélyen belenézett az obszidiánjaiba, miket imádott.
"és hova küldenéd őket?" kacérkodott vele tovább a vala. Ujjaival a másik karján sétálgatott, fel a vállához, majd a nyakára.
" akárhova...csak feltalálják magukat. Edzhetnének...vadásszanak...nem is oly messze van egy ember falu...oda is kimehetnek...majd Gothmog kiviszi őket....' szisszent fel a maia, majd megragadta a vala vállait.
Melkor az ujjával csalogatta, hogy haoljon közelebb. Mairon engedelmeskedett, egy édes csókra számítva. Ám amint sszért volna ajkuk, a vala belecsípett az orrába finoman.
- Ez nem ér, én szoktalak megharapni téged....- pislogott a maia, elveszítve a pólfonalat, aztán, csak lehajtotta a fejét, ami teljesen kipirult erre és szomorkás, hatalmas macskaszemeit a valára meresztette, lebiggyesztett ajkakkal, a talán valaha látott legbájosabb tekintettel.
Melkor nem tudott ellenállni a tekintetnek. Vidáman hajolt előre, kezei közé fogva az arcát. Megcsókolta és kicsit várt, míg a maia is bátran visszacsókolt, majd picit megharapta annak ajkát.
" mutasd meg...." suttogta a csókba Mairon, majd egy kicsikét kidugta a nyelve hegyét a nedves és forró ajkai között.
Kicsit elmosolyodott, amikor a valát sikeresen felcukkolta és az vadul letámadta. Boldogan csimpaszkodott bele, és hagyta magát legyőzni.Magukra rántotta a takarót a maia, s azalatt bújt kedveséhez, harapdálva a szürke bőrét, hogy visszavághasson a valának az elöbbiért. Gondolataiban Thuringnak üzent, hogy szóljon Gothmognak a lehető leggyorsabban, hogy beszélni akar vele, elhatározta, a maia nap csak egyetlen Melkorjáé, majd a Balrog viszi ki az orkokat játszadozni, ugyanis meglehetősen lelkesek voltak mindannyian, hogy csatázzanak, vagy valami hasonlót csináljanak.

Gothmog boldogan fogadta az utasításokat, és már szedelőzködött is. A lehető leghamarabb összehívta a legügyesebben teljesítő orkokat, akik már egész szépen sorakoztak fel az udvaron.
"íme a jutalom a hűségért és engedelmességért! Amelyikőtök jól teljesít, az kimehet Angbandból harcolni!" kiáltotta a balrog a nézelődőknek. Remélte, hogy ezzel fellelkesítheti a többieket is.
" Hallottátok?" Kérdezte lelkesen Bagrak a többieket. " Kimehetünk élesben a terepre! " mondta, csillogó szemekkel az ork asszony, mire néhány ork lába reszketni kezdett. Azog is lelkes volt, de emellett céltudatos is. Fegyelmezett maradt, és bár senki nem kérte rá, ő igazgatta a többieket. Ezzel persze szemet szúrva a valódi ork vezéreknek és Gothmognak is. 
  " Lehet szólnom kellene..." köszörülte meg a torkát Gothmog, azzal pedig ki is adta a feladatot a kisebb csapatoknak. A feladat az volt, hogy győzzék le egymást. Azog, egy vörös kendőt kapott, hogy jelezze, mely csapat kapitánya, míg egy másik nagydarab ork, aki inkább fekete színűnek tűnt, egy kékeset kapott. Nem ment halálra, ezt megtiltotta nekik Mairon, hisz minden harcosra szükségük volt, de így akarta Gothmog eldönteni, mely csapat mehet ki a vasfalakon túlra. Egy ork vezérre bízta az igazgatásuk, addig úgy döntött, beszámol maironnak a fehér ork viselkedéséről. 
Azog elosztotta a kis csapat@t,és egy gyors cselt eszelt ki. Bagrak lelkesen bólogatott, örült, hogy a fehér ork csapatába került. Amint kiadták a parancsot a vezetők, a kékek máris rohamozni kezdtek.Azogék azonban megbújtak oldalt, és csak egy kis részük csalta el a másikakat. Majd körbevették őket, így támadtak. Fa fegyverekkel harcoltak, és a vezérek felügyelték, hogy ne csaljon senki.
  A fekete ork, Morzak dühösen dörömbölt, amikor az első pár percben két orkja is a földre hullott. Az agyaras monstrum úgy döntött, megleckézteti azogot, így egy láncon lógó buzogányt vett magához és megpörgette a feje felett. Ő akart kimenni és vezetni a többieket és ezért képes lett volna bármire a forró fejű ork." Csald el kopaszka, én meg beverem a fejét neki. Zúz! " vicsorgott Bagrak és oldalba bökte azogot.
Azog bólintott és elébe ment a másiknak. Ügyesen cselezte ki a támadásokat, elhajolva a buzogány elől. Egyik alkalommal erősen a másik lábára ütött a fakarddal, és az térdre rogyott. Bagrak ígéretét betartva máris mögötte volt, és jókorát ütött annak a fejére.
  " nesze! Nesze neked! " rúgott is bele egyet bagrak és mivel a fekete ork a földre rogyott, az ő csapatuk győzött, ezt pedig az ork vezér, aki felügyelte őket, be is jelentette.
" Fogjatok fegyvert! Aztán irány a kapukhoz! Kivárni sor! Mind! hajnalban meg indul! ki! " morogta, Bagrak pedig csípőre tett kezekkel fordult azog felé.
" Nem is rossz egy tojásfejűtől...jól cselezel... Jól vezetsz." nézett rá elismerően.  
  Azog arcán kis pír jelent meg, de gyorsan elfordult miközben megköszönte a bókot.
"te is jól harcolsz, nő létedre..." motyogta hozzá. Bagrak a vállába boxolt, és máris sietett a kapukhoz és igazi fegyverért.  
 " Bah...mondtam én hogy jobban harcolok, mint ti, összevéve! " fogott a kezébe egy csatabárdot az asszony, majd kihúzva magát, fütyörészve megindult, de félúton rámorgott a vesztes orkokra. Eközben Gothmog sietve ment a trónterembe, de urait nem találta ott, ez azt jelentette, hogy a hálóteremben vannak, nagy valószínűséggel.
  Mairon Melkort csókolgatta, kinyúlva mellette, fáradtan, de jókedvű volt és percek kérdése, hogy mikor lángol fel újra és kapja el a hév. A füle hegyét harapdosta szemfogaival, megnyalva a nyelvével.
" Azt hiszem eldöntetett, melyik ork csapat megy ki a falakon túlra " jött a maiának egy megérzés.  
  -gyanúsan kívánós vagy mostanság... - jegyezte meg Melkor. Majd oldalára fordult, vizslatóan szemlélve a maiat. Amaz kicsit zavarba jött, és értetlenkedve figyelte ahogy kedvese keze a hasára kalandozik és azt cirógatja. 
  " gyanúsan? Azt hittem, örülsz neki, ha ilyen vagyok! " nevette el magát a cirógatásra és a bal vállát megemelte kicsit, miközben az alsó ajakába harapott. 
"nagyon is örülök neki... Nem vagy éhesebb is?" közelebb hajolt a cirógatott testrészhez, somolyogva. Igazán jó tréfát eszelt ki.
" Most hogy mondod...bekapnék valamit" gondolkodott el egy kicsit a maia és úgy érezte, párja meglehetősen figyelmes vele.
"valamit?" vigyorgott, majd kacsintott Melkor. Mairon kuncogva a vállára csapott.
"nem úgy értettem, naaa"
"hmm... Érzékenyebb is... Nagyon hasonlítasz mostanság Thuringwetilre" gondolkodott el a vala, majd lehajolt a maia hasához, mint aki meg akarja nézni mi van odabent.
" ...te meg mi a fészkeserut művelsz? " pislogott Mairon értetlenül majd az alhasához kapott gyorsan. " Ne méregesd már! "  Mairon húzni kezdte a szája szélét, majd folytatta " Inkább csókolgasd, ha kedveskedni akarsz! "
" picit nagyobb is! Nem érzel semmi furát?..." de közben engedelmeskedett, és kis, puha csókokkal halmozta el a köldöke környékét is, és az alatta lévő részeket is.
 " Mi nagyobb?? Maximum erősebb! Ha tudnád mennyit edzek rá!" pislogott, majd a lábaival lefogta a hasát csókoló valát. Az érintésre akaratlanul is kéjelegve, hangosan felmorrant, de furcsállóan nézte a valát, hisz nem értette, miről beszél.  " Miféle furcsaságot kellene éreznem? melkor, egyenes legyél, ne talányokban beszélj! "
  "szerintem a gyermekünk hordod odabent... Legalábbis a jelek alapján" vigyorgott Melkor, a maia felett támaszkodva - mivel lefogta és máshogy nem is tudott volna. 
  A maia pislogott erre háromszor, majd kicsit furcsán nézte, mielőtt gúnyosan elnevette volna magát." Te hülyéskedsz velem? nyilván hülyéskedsz....." legyintett, fújt egy nagyot és elengedte a vala derekát a lábaival, de láthatóan elmélkedni kezdett. " melkor....?... " 
 "igen? Rosszul vagy? Miaz? Ne nézz már így mond!" bámulta kérdőn és aggódva a vala.
 A maia elméjében megjelent egy emberszerű kis lény, hatalmas piros szemekkel, szürke bőrrel, farokkal és nagy fogakkal hátán szárnyakkal talán, elegáns öltözetbe, hosszú hajjal. Egy hatalmasat nyelt, teljesen lesokkolva, s gyorsan Melkor felé kapta a fejét.
" Ugye tényleg csak szórakozol velem?...." pislogott ijedten és a hasához nyúlt. Az ilyesmi nem is lehetséges! vagy igen?....
  "dehogy szórakozom! De tényleg olyan vagy! És hát... Ki tudja? Te maia vagy, én pedig vala, még akár lehetséges is, hogy valami módon sikerült" magyarázott Melkor, kezét újra a feszes hasra simítva. 
  " De férfi vagyok Melkor! És tudtommal nem vettem fel női alakot!! " ült fel, de aztán teljesen elvörösödött a gondolattól, hisz ezzel aztán tényleg megcsúfolnák erut! Elmosolyodott, majd kedvese derekára ült és apró csókokkal kezdte elhalmozni. Fehér haja a vállára hullott, vörös szemei nagyra nyíltak és egy csókot nyomott a vala arcára.
"azok után, amiket tettünk és létrehoztunk, annyira lehetetlennek tűnik?" kérdezte mosolyogva a vala, közben finoman masszírozva a maia csípőjét.
 maia erre ellazult és elkezdte csókolgatni Melkor ajkait, hevesen hozzábújva, bár még mindig sápadt volt. Az ajtón közben kopogtak és a maia mérgesen csapott az ajtónak egy vázát, ami azonnal össze is tört.
  "csak szólni akartam, hogy kiválasztottuk a csapatot a portyára!" kiáltott @t az ajtón Gothmog. Be se mert nyitni, szinte biztos, hogy valami kínos helyzetben találná urait. 
 " Tüüüünééééés!! " mordult rá a maia az ajtón keresztül és büszkén belekapaszkodott Melkorba.
  "indítsd el a csapatot, Gothmog" utasította a vala, szórakozottan mosolyogva. A maia tényleg ingerlékenyebb lett. 
 " Mondd meg nekik, hogy egy embert hozzanak el élve " Tette hozzá Mairon. Arra gondolt, megpróbál még finomítani Draugluinon és a váltott farkasokon, hogy megtanítsa nekik az alakváltást, emberi formára és a beszédet is.
A  maia továbbra is morcosnak látszott, bár Melkorhoz egyenest úgy fúrta magát, mint egy aprócska macska. A fülét harapdálta, az ajkait csókolta, míg meg nem pillantott valami érdekeset a vala elméjében. Hunyorogva nézett kedvesére, majd megvágta egy bordó, vaskos párnával.
" Buggyant! "
  Melkor kacagva dőlt hanyatt, és két karját feltartva védekezett a párnák ellen.
"látnod kellett volna magad! Teljesen elsápadtál!" 
" majd adok én neked olyan tréfát! "
Mairon egy kicsit mérgesnek tűnt, arca teljesen vörös lett, akárcsak a haja is újra, kezeit összefonta maga előtt, majd morcosan lemászott a nagy ágyról és a széléhez állt, a falat bámulva, büszkén állva, de aurája azt tükrözte, nem tetszett neki ez a vicc és már gondolkodott is a tökéletes visszavágón.