Melkor megint nagyot sóhajtott és még hosszú órákig makacskodott odakint. Mire összeszedte magát, hogy bocsánatot kérjen, elfelejtette, hogy kedvese kicsukta. Morcosan összeráncolta a homlokát, úgy nézte az ajtót. Végül mérgelődve visszament a peremre gondolkodni. Már hajnalodott, amikor sikeresen túltette magát újra a duzzogáson és eszébe jutott valami. Árnyként vetette le magát a peremről, hogy körbenézzen a közeli erdőkben. 
A maia ez idő alatt aludni akart, ám Melkor nélkül egy szemhunyásnyit sem tudott. Talán kicsit túlreagálta, gondolta magában és elővett egy darabka papírt, amire ügyetlenül, de rajzolni kezdett egy bocsánatkérő, vidító képet és rátette Melkor párnájára, a varázst pedig feloldotta az ajtón és résnyire egy fuvallattal ki is nyitotta. Meglátogatja Thuringwetilt, gondolta, majd kisétált a szobából, Glaurung társaságában.
Melkor reggel már macskaként járta az erdőt. Keresett valamit, és érezte is a szagát. A fák ágain mozgott, hogy nehogy megzavarja az alatta lakókat.Nesztelenül járt, s követte a szagot, míg fekete farkincája kíváncsian, cselesen mozgott utána.
Végül meghallotta a keresett valamit. Vinnyogó hangokat hallott lentről, és máris leugrott a fáról. Visszavette alakját, és bekukucskált az üregbe, ahonnan a hangok jöttek. Sok éhes kölyök volt odabent, és a vala máris mosolygott. Túl sokan voltak a falkának, így talán még jót is tesz nekik ha elviszi az egyik kis nőstényt-méghozzá azt a kis bátor szürkét, amelyik morogva borzolta a hátát.
Eközben odahaza Mairon már fel s alá járkált. A trónterem előtti ajtóra figyelő orkhoz lépett, hogy megkérdezze, látta e Melkort, de ő nemmel felelt neki. Tovább ment, két folyosóval, de az ottani ork őr válasza is nem volt, csakúgy, mint a nagykapura felügyelő monstrumé is. A maia elszomorodott, mi van, ha hisztérikus viselkedése elüldözte kedvesét? Inkább elballagott a könyvtárba, a kedvenc kis ablakának ülőkéjéhez, felhúzta lábait, hisz oda senki se járt rajta kívül, majd kifakadtak a könnyei és teljesen elbújt a haja és lábai mögé. 
Melkor sietve visszatért a kis szőrcsomóval. Először a hálóba ment, ahol megtalálta a levélkét,amit el is tett a naplójába. Felkapta a kölyköt újra és kiderítette merre van a maia.Mairon a könnyes, kivörösödött szemeivel nézte a tájat, fejét a térdére hajtva. Tappancsok hangját hallotta. Aztán, nyüszögést is, és mintha valaki bámulta volna.Kíváncsian fordította el a fejét, aztán hatalmas, sötét szemekre lett figyelmes és puhának látszó szürke bundára, na meg nedves, hideg és fekete orra, ami a lelógó kézfejéhez ért.Meglepődésében nagyra nyíltak a narancs-szín szemei és csak pislogott, nem e hallucinál.
A kis farkas boldogon tipródva rázta a fenekét, majd mormogó hangokat adott ki. Aztán elszaladt a már ismert alakhoz, aki éppen odaért és leült az olvasóablak másik végébe. Mairon gyorsan elfordult, nem akarta, hogy Melkor meglássa az arcára száradt könnycseppeket, sem pedig azt, hogy zaklatott és szomorú, de ugyanakkor megkönnyebbült, hogy a vala nem ment el, akkor a szíve szakadt volna meg!
"sajnálom" a vala egyik kezével előrenyúlt, és kicsit megmasszírozgatta a lábfejét Maironnak. - remélem elfogadod az ajándékot-.
  " Ő..ő az enyém? " fordult újra Melkor felé és lelkesen elmosolyodott - vagy a lábmasszázsra gondolsz? Mert elfogadom mindkettőt, örömmel - tette hozzá és a két keze közé vette Melkor arcát. " Én sajnálom..ne haragudj....azt..azt hittem..." biggyesztette le az ajkait. 
 "mondtam, hogy nem tudok rád haragudni... És kicsuktál, nem tudtam bemenni hozzád" kuncogott kicsit Melkor. - szeretnéd ha megmasszíroználak? - kezei feljebb csúsztak a lábszárára,azt kényeztetve. "és igen, a szőrpamacs a tiéd"
  "Azt hittem elmentél..." kezdte el csókolgatni az arcát, de aztán bólintott és engedett a kényeztetésnek - csak tudod, ez is meglehetősen fontos. Az orkok képzése. Nem tudhatjuk, mikor támadnak újra az elfek, de arra gondoltam, nekünk kellene kezdeményezünk a következőt..meggyalázni őket...ahh....ott...ott az a pont...-harapott az ajkába a maia és kényelmesen eldőlt. A kis farkas közben a farkát kergette 
 Melkor mosolyogva masszírozta a formás lábakat, örült, hogy kedvese megnyugodott. Elgondolkodott azon, amiket mondott. Lehet valóban nekik kéne támadni.
- meg akarom várni, amíg elegen vannak, és Glaurung felnő. -
" Elfoglalhatnánk Tol Sirioo.... rendben, csendben maradok, csak folytsd...semmi stratégia...ígérem..." szisszent fel újra, s a szemei is fennakadtak a kényeztetésre. - vigyél a szobánkba  ...-
 "mit találtál ki?" kiváncsiskodott, közben felnyalábolva őt a karjaiba. A kis farkasnak ez nagyon megtetszett és kiabálva ugrált körülöttük.
" Le meleth nîn....." súgta bele a hegyeskés fülbe, majd rácsókolt, megharapta kicsit, aztán az arcára, hogy az se maradjon ki a jóból. - Hozd Meluint is, nehogy elvesszen egyedül-folytatta amibe belekezdett.
Melkor a farkával játszadozva csalogatta maguk után a farkast, aki bolondozva ugrált is utánuk. A szobájukban az ágyra tette a maiat, a kicsinek meg megmutatta a fekhelyét, ahol egy darabka hús is várta.
" Ezekszerint bent maradhat velünk?" Csillogtak a maia szemei, ahogy hasra feküdt az ágyon, s figyelte a Meluint elrendező kedvesét. Jutalmat kellene kapnia, gondolta, de eszébe jutott, hogy azt hitte, Melkor elment és nem jön vissza. Picit lebiggyesztette az ajkait és a kezét nyújtogatta a vala felé, hogy menjen oda hozzá.
Melkor vissza is tért hozzá, incselkedve kúszott felé az ágyon.
- még mindig szeretnél masszázst? - figyelmen kívül hagyta a szomorú arcot, fel akarta vidítani, és az biztos nem segítene, ha szánakozna rajta. Ahhoz a maia túl büszke.
" Szeretnék." Mosolyodott el és engedelmesen elfeküdt az ágyon, hagyva magát kedvesének, akire rajongással és szeretettel megtelő szemekkel nézett ebben a pillanatban. Tekintete csillogott, ajkai pedig boldog mosolyra húzódtak, most, hogy egyetlene itt volt vele.
Melkor összedörgölte tenyereit, hogy melegek legyenek, és máris nekilátott a maia kényeztetésének. Közben elismerően csodálta az izmos testet, láthatóan valamit csinált amikor nem vele töltötte az idejét.
Mairon ajkait halk nyögések és morranások hagyták el. Nagyon élvezte a kényeztetést és már alig várta, hogy viszonozhassa ezt a sok kedvességet Egyetlenének.
- Mondd el mire vágysz - dorombolta a maia, mikor Melkor a vállait kényeztette.
- minden porcikám sajog... - somolygott a vala. Nagyon is örült volna egy hasonló finom kedvességnek.
- Feküdj ide- ült fel és hagyott időt Melkornak, hogy elfeküdjön. Felmelegítette a kezeit, amik mindig melegek voltak, de biztos, ami biztos, majd nekilátott a vala hátának masszírozásához és kényeztetéséhez
Melkor dorombolva élvezkedett, kezdetben farka vonaglott mögötte, de végül annyira ellazult, hogy teljesen mozdulatlanul hevert a párnák közt. Csak a dorombolás és a légvételei jelezték, hogy még él és el sem aludt.
Mairon a masszázs befejezése után elfeküdt mellette és csókokkal kezdte elhalmozni az oldalát, ujjhegyeivel simogatva a bőrét és kíváncsian fantáziált a folytatásról.
Erre a vala magához tért és az oldalára, majd hanyatt feküdt. Csalogatóan mozgatta karmos ujjait, és az ötödik végtag is kiváncsian cikázott ismét.
Mairon erre azonnal engedelmeskedett és az imádat újra visszatükröződött a szemeiből. Teljesen odahajolt kedveséhez, majd a fogai közé vette az orra hegyét, aztán, egy csókot nyonott rá boldogan és a kezeivel belekapaszkodott.
" és most?" Huncutkodott.
"mihez lenne kedved?" villás nyelvével a maia fülét és nyakát ingerelte. Kezei cirógatni kezdték a vállait majd mellkasát.
Ő erre azonnal vágyakozó nyöszörgésekbe kezdett és az ajkait is szétnyitotta egy aprócska résnyire.
" P-pontosan tudod...." figyelte a valát és a nyelvét a vala ajkai közé dugta, hogy táncra kelhessen a villás nyelvvel.
Melkornak nem is kellett több, és egy morranással leteperte kedvesét. Felszabadult, vad órák következtek, ami után zihálva nyúltak el egymás mellett.