Hosszú idő telt el, az akkori ork fiatalok nagyra nőttek már és egy nap volt hátra az edzésük megkezdéséig így Angbandban nagy volt a nyüzsgés, a hadvezér már nagyon készült erre a napra, hogy üdvözölje az újoncokat.
" Páncél vagy selyem?" Járkált fel alá a trónteremben Mairon.
Melkor már teljes díszben, a koronájával a fején ücsörgött az asztalnál, és figyelte a fel s alá mászkáló hadvezért. Ő egy köztes megoldásra szavazott, de ezzel csak mégjobban megzavarta a bizonytalan maiat.
Mairon erre száttáta karjait fejcsóválva.
" Ez nem segít! " pufogott " Inkább megyek, elintézek ezt azt. " vont vállat majd összefonta maga előtt a kezeit. " Ha kellek, a keleti szárnyban leszek"
Melkor sóhajtva hátraejtette a fejét a széktámlára, így fújta ki a gőzt. Majd felpattant, hogy addig is ráncbaszedje az orkokat, hogy mire kedvese kitalálja miben akar megjelenni, már szép sorokban ácsingózzanak. Közben kiengedte a sárkányokat, ha mozgasság meg a végtagjaik. Most már a legkisebb is akkor volt mint egy nagyobb kutya, és csak estére mentek be a szobájukba, amit ki kellett bővíteni. Ancalagon már könnyedén szembenézett adarral, ha kihúzta magát és most büszkén lépdelt mellette. Glaurung szokásához híven mögötte jött, de erős teste miatt tőle jobban tartottak a kisebbek.
A könyvtár a nyugati szárnyban volt, a keletiben egy nagyobbacska szobában a maia pedig berendezett magának egy kis műhelyet, amit csak ő használt. Kezdetben csak megerősítette a kardját és egy újabb remekművet, egy hatalmas buzogányt, hisz mégsem állhat akármilyen fegyverekkel az orkok elé. Aztán, ahogy kalapált, eszébe jutott valami. Rég nem edzett, gondolta és emlékezett arra a gyakorlatra, amit maga Gothmog mutatott neki. Lekapkodta a ruháit és csak egy nadrágot hagyott magán, haját is összefogta majd két kezével kitámaszkodott és egyensúlyozva fel s le tolta magát a kezeivel....
Odakint az orkok már összevissza rohangáltak, az idősebbek rendezgették a fiatalokat, hogy mit és hogyan csináljanak majd. Persze a legtöbb teljesen alkalmatlan volt még az odafiyelésre is, de akadtak fegyelmezettek is. Például egy feltűnően nyurga, fehér bőrű ork, aki már most úgy viselkedett, mint egy igazi vezető , pedig a képzése még csak el se kezdődött. A sárkányok imádták kergetni az orkokat, főleg Ancalagon.
Gothmog fejcsóválva figyelte őket, a balrogjai bár kelekótyák, de fegyelmezettek voltak.
" Nagyuram, jelentem alássan ez egy hordányi vadbarom " tisztogatta meg a sisakját Gothmog és inkább nekidőlt a palota falának.
Ancalagon és Luine vidáman csíptek bele egy vékonyabb ork hátsójába, aki visítva szaladgálni kezdett erre.
"Drága Gothmog, tudtommal neked az a dolgod, hogy a hordányi vadbaromból katonákat faragj nekem." Sóhajtott fel Melkor is, látván a káoszt. "SORAKOZÓ" kiáltotta el magát olyan hangosan, hogy még a madarak is felrepültek a hegyen. A sárkányfik idejét gondolták az eltűnésre, így Glaurungot kivéve mindegyikük elrepült vagy szaladt lefoglalni magát. Az aranysárkány békésen elhevert a lépcsők tetején ura mögött.
"iditótták" sziszegte mély hangján. Sokkal érettebb volt a többieknél, és érdekelték a világ történései maga körül.
Mairon is meghallotta a kiabálást, de csak vigyorgott magában. Majd ha Melkor akarja, felkeresni. Érdektelenséget mutatott, hisz egyszer, ő is megteheti, hogy nem ugrik azonnal, na meg érdekelte, kedvese hogy boldogul az ifjakkal. Akikből katona készült, azokkal ő még titokban egyszer hógolyócsatázott is, így nagyon felnéztek rá, Bauglir úrtól pedig a legtöbb rettegett, félt, de tisztelték is.
" Akarod mondani, idióták. " motyogta a balrog, kicsit összehúzva magát Melkor mögött. Valóban, ő volt az edző.

" Átvegyem az irányítást?"kérdezte Gothmog engedelmesen és egyenest Melkor mellé lépett, kezében imádott tüzes ostorával.
Glaurung tovább nézelődött kíváncsian, ám szeme megakadt az egyik nősténysárkányon, Fafniron. Egy kis emelvényen feküdt a rozsdás-barnás pikkelyű nőstény és szuszogva számolgatta az orkokat, akik idegesítették páncéljaik csörömpölésével. Mairon eközben már visszaszámolt, vajon meddig bírja kedvese
Glaurung mérgesen felmorrant majd sziszegve kitátotta száját a balrogra, mérgesen felé fordulva.
"nyuginyugiii" emelt fel kezeit maga elé.
" szárnyas kecske" közölte vele a sárkány, és villáj nyelvét még egyszer kidugta rá. Visszafordult a tömegre, mert érezte, hogy adar őket figyeli.
Közben az orkok igyekeztek rendezni magukat, de annyira megriadtak, hogy maga Morgoth áll a lépcsőkön, hogy végleg összezavarodtak. A fehér ork rendezte a körülötte téblábolókat, és igyekeztek a többieknek is szólni. Időbe telt, de végül egy nagyjábóli rend kerekedett.
"add azt ide!" nyúlt az ostorért a vala. Dühítették az orkok az értetlenségükkel. Lestétált közéjük, alaposen megfigyelve mindegyiket.
"Ha azt mondom sorakozó, akkor AZONNAL itt teremtek!" Megnyomta az azonnalt, és egy egy ork hátára csapott, aki még mindig öltözködött a sorban. "gondolom láttátok már az idősebbeket....így nem mondom el többször: a sor rendezett, egymás MELLETT és MÖGÖTT álltok, EGYENESEN, MOZDULATLANUL" minden kiemelt szónál rávágott a tűzostorral egy olyan orkra, aki az említett hibát elkövette. A többeik elkezdték rendbeszedni magukat, mielőtt odaér hozzájuk. A fehér ork előtt megállt, tudta ki az, bármikor felismert Azogot, de csak fagyos tekintetet vetett rá és továbbsétált. "Ha engedetlenségen kapok valakit, azt kivégzem. Ha lustaságon kapok valakit, azt is kivégzem. Ha szemtelenségen, piszmogáson kapok valakit, azt a sárkányokkal etetem meg! Gothmog! A tiéd ez a mihaszna csűrhe" még mindig az orkokat szugerálva nyújtotta hátra a balrognak az ostort, jelezve, hogy végzett, kezdheti az első leckét.
Visszasétált a lépcső tetejére, ahol az aranysárkány hűlt helye volt.
Mairon hallotta kedvese éles hangját és a kiabálást, de azt is, ahogyan az orkok reszketnek páncéljaikban. Gothmog biztosan csúnyán nézett rájuk mert még remegtek, na de ő, a keleti szárnyban pihengetett, avagy emelgetrtt egy vaskos, súlyos vasrudat az izmos kezébe
Draugluin befeküdt az ajtó elé, így senki sem merte volna megzavarni, még az ork sem, akit gothmog küldetett érte, inkább az is elszaladt, mielőtt a farkas megeszi.
A maia szinte már visszaszámolt fejében, ahogyan emelgette a súlyt és dúdorászott. Pontosan tudta, mily nehéz az orkokkal és azt is, hogy kedvese idegrendszere sem stabil mindig. Aztán léptekre lett figyelmes.
" 3  ....2....1 ...." vigyorgott
Eközben az orkok Gothmog felügyelete alatt voltak.
Tartottak a balrogtól is ( néhányan ), Morgoth után nem számított ijesztőnek számulra.
Csak azog, a fehér ork maradt engedelmes, a többi fiatal inkább hangosan nevetett azon, hogy gothmog olyan, mint egy szárnyas gyík.
Mire ő egy hatalmasat csapott volna az ostorával, két kis szárnyas gyermeke azonnal odareppent hozzá és vinnyogva ölelgetni, harapdálni kezdték őket, Thuringwetil pedig szürke vámpír alakjában repült utánuk, hogy elkapja őket.
De az orkok már így is nevettek a kicsinyeken és az apjukon.
" Adar!! "
" Kölyök, dolgozom...." motyogta a vámpírnak a balrog, de virgoncok voltak és csak nevetgéltek.
Mairon csak vigyorgott a hangos " áááá" hangon, mikor a balrog elesett, de nem, csak akkor megy ki, ha maga Melkor kéri meg, addig elvan egymagában, gondolta huncutul.