Mairon elmormolta a mantrát, majd egy kés éles végét végighúzta a tenyerén, s a farkas homlokára helyezte a vért. Folytatta a szavalást és mélyen belenézett a lény szemébe, aki még mindig mozdulatlanul ült a tűzzel megrajzolt jel kellős közepén. Most már, csak várni kellett. Hosszú percek, és semmi változás, s ezt Mairon, megelégelte. Felsóhajtott inkább és elengedte a farkast, aki vígan kiszaladt az ajtón, amin épp melkor és a kicsinyek sétáltak be.
" Adaaaa" csipogta a legkisebb sárkány imádattal a szemében.  
Ideje se volt felkelni, a sárkánycsapat megrohanta. Hanyatt döntötték, bele a rajzolt tűzbe, azt szétrugdalva. Mairon nevetve lángrakapott, tudta hogy erre vártak a kicsik. Máris kerregve dörgölőzni kezdtek a finom melegre, és hatalmasakat ásítva mászkáltak egyre lassabban egymáson.
Melkor és Mairon felnyalábolta a már majdnem. Alvókat, hogy bevigyék a helyére, a nagyobbak azért átvánszorogtak a helyükre.  Draugluin még mindig a festéssel a fején szaladgált, majd leült és próbálta lenyalni magáról.
  " ne nézz így...." szólt felvont szemöldökkel a gyanakvó valára és játékosan kidugta rá a nyelvét, miután a legkisebbet is ágyba dugta, azonban ketten, nem voltak a vacokban. A kis különc és Ancalagon. 
Melkor elnapolta a festés miatti megjegyzéseit, meg kellett keresni a két sárkányt. Bár Ancalagonért már nem nagyon aggódott, de a kis fehér még túl kicsi volt. El is indultak együtt, Draugluin segítségét is kérve, aki szünet nélkül szaglászott. Aztán nagy csörömpölésre és Thuringwetil kiabálására figyeltek fel.
"ha elkaplak titeket, akkor lesz ne mulass! Hé! Gyertek vissza de azonnal! Carcharan, gyere azonnal vissza!"
A hangok alig értek le és kezdtek erősödni, amikor a menekülő fiatalokat vették észre. A hósárkány Ancalagonba kapaszkodott, a kis vámpír pedig ügyetlenül ugra-burlát utánuk a szárnyaival csapkodva.
  A kis vámpír vihogni kezdett és szélesen vigyorgott, de nem sokáig, mert apja megcsípte és a bőrénél fogva emelte a nála sokkal kisebbet szemmagasságba magával -még akkor is ha az ő szeme nem látszott.
" Carcharan...." morogta, a kicsi pedig ártatlanul pislogott a nagy szemeivel, mint anyja szokott.Luine visszafordult, Ancalagon hátáról, de aztán szaladtak tovább, egészen addig, míg Draugluinba nem ütköztek.
A csúszós padlón hátrálva az ellenkező irányba kezdtek el csúszkálni, vagy szaladni, a farkas pedig utánuk vetette magát, de valami nem stimmelt.Ahogyan egy nagyot ugrott, vörös fény vette körbe és még egyszer akkora lett, mint volt, a fogai hegyesebbek, mancsai vaskosabbak és hevesen morgott. Mairon erre megtorpant és széttárta karjait egy hangos boldog kacajjal.
" háááh!!! Egy zseni vagyok! " örömködött.
"tudtam ..." sandított rá Melkor, majd a két gyíkfélére, akik nekicsúsztak a falnak.
"még egyszer ezt meg ne lássuk!" pörölt a kis szárnyassal Gothmog, még mindig a levegőben tartva."mi történt?" kérdezte nagy sóhajjal a vala. Thuringwetil közben odaért, de urai láttán kicsit lehiggadt.
"az a két mihaszna felgyújtotta, majd megfagyasztotta a vacsorámat! És bele vitték a rosszba az én kicsimet is!"
  Carcharan vidáman széttárta a szárnyait erre és vigyorgott a kis szemfogait mutatva.
" Adaaa" bájolgott, Thuringwetil pedig a fejét fogta erre.
" Ne haragudj. Megkapják a büntetésüket te pedig....kárpótlást kapsz. " simogatta imádott Draugluinja és első váltott farkasának fejét mairon rajongással a szemeiben.Luine valamit belesúgott Ancalagon fülébe, talán épp kiutat kerestek, hogy ne legyenek leszidva.
  Lekonyult fejjel kullogtak oda Melkorhoz, nagy szemeiket rámeresztve.
"adaaaaar..." Luine az egyik fekete szárny alul kukucskált ki. 
 " Ne haragudj rájuk, csak játszani akartak " ölelte át a két sárkányt hátulról Mairon, s hárman néztek hatalmas kiskutyaszemekkel Melkorra, egyszerre.
  "bahh...rendben... De ne piszkáljátok se Thuringwetilt se Gothmogot!" mondta szigorúan, majd kezével. Mutatott a szobájuk felé, jelezve, hogy indulás aludni. 
 Ancalagon totyogva elindult a kis nősténnyel együtt a sárkányvacokba, Draugluin pedig a fülét vakargatva nézte Gothmogot, aki megesküdött volna, hogy reggel még kisebb volt a farkas. Még mindig fogta a kicsinyét és felsóhajtva Thuringwetil felé fordult, hogy lefektessék őt, mielőtt felkelne a nap, még akkor is, ha Melkor felhői védték őket.
  Elköszöntek a kis családtól, és elindultak ők maguk a szobájuk felé~.
"szóval mit is csináltál Draugluinnal?" kérdezte útközben Melkor. Mairon az ajkába harapott, remélte, hogy nem kell számot adnia. 
  " Hát..hát az úgy volt..." állt meg és egyik lábáról a másikra lépett, kezeit elrejtve a háta mögé, ártatlan szemekkel figyelve melkort, mint aki semmibe nem ütötte bele az orrát, főleg nem vérmágiába. 
- ne csinálj ilyeneket csak úgy, ezek veszélyes varázslatok- fogta kezei közé az arcát, hogy felfelé kényszerítse a tekintetét.
  " Haragszol? " kérdezte félénken a fiú, bár úgy érezte, a vala csak nagyon félti őt és óvni akarja, de hát sikerült a varázslat!, mondta magában ezt a maia 
"nem... Csak... Vigyázz magadra" sóhajtott a vala, még egy csókot nyomott az orrára, és húzta maga után a szobába.
  " De....biztos nem haragszol? De hát látod, milyen nagy és erős és egyedi lett a MI Draugluinunk! Orome elbújhat majd szégyenében! " büszkélkedett a fiú.
-biztos- a szobában magához húzta egy csókra. Féltette szinte mindentől, de közben büszke is volt rá és tetszett is neki az egyre csak növekvő ereje.
  - Na, mi ez a szűk szavúság? - kérdezte Mairon, felvonva a szemöldökét, de közben kuncogott is azon, ahogyan a vala a karjaiban tartotta még a csók után is.
""miről szeretnél ennyire beszélni?" lassan elkezdte lehámozni a maiaról a ruháját.
  " Az időjárásról..." kuncogott a fiú " de látom neked nem épp az orális és egyéb beszédtechnikákon jár az eszed, egyetlenem, pedig arra gondoltam, ma is megleplek valamivel " rebegtette meg pilláit huncutkodva, és kibontotta a hosszú haját, mi lassacskán teljesen befedte az izmos mellkasát, s erre, melkor azonnal felkapta őt.
  A mögöttük lévő asztalra ültette fel, közben szinte letépve róla a ruháját. Mairon kéjelegve hátradőlt, lábaival átölelve a vala derekát. Melkor megragadta a csípőjét, másik kezével az egyik lábát húzta feljebb. A fekete hajzuhatag függönyként lengte körül őket. 
  - folytasd...- sziszegte az ifjú maia, s egy hatalmasat nyelt, mielőtt még lángba borult volna az egész teste, vagy az asztal, bár emlékei szerint ez már tűzálló volt. 
 Hamar lángra kapott mégis, szeretője heves támadását nem tudta kivédeni- és nem is akarta. Szerencsére az asztal valóban egy masszív, tűzálló darab volt, a balrogok készítették.
  Hosszú órákat töltöttek el így, melkor pedig vigyorogva kapta fel utána, nedves testéhez ölelve kedvesét, így indultak meg az ágy felé, hol a maia mint egy engedelmes kisfarkas, úgy bújt oda hozzá, jó szorosan, teljesen kimelegedve, de boldogan. 
Aztán, Melkor nekilátott a maia hajának simogatásához, mire ő azon nyomban el is aludt és a vala is követte, nem sokkal ezután. Ő mindig mélyen aludt, sőt, talán csak akkor tudott igazán, ha mairon ott volt mellette.
Az éjszaka közepén, a maia azonban felriadt arra, hogy valami csiklandozta. Gondolta, biztosan melkor plusz testrészre lesz az, a fara felett, így kuncogva egy csókot nyomott az arcára, majd visszadőlt a párnára. Ám az a bizonyos valami, nagy valaki, továbbra is mocorgott a takarójuk alatt. Mairon úgy látta, megmoccan a takaró, de inkább vállat vonva visszabújt keveséhez. lehunyta a szemeit és próbált visszaaludni. A kis furcsaság tovább mozgolódott, majd Melkor térfelére mászott és egyszer csak a kis Carcharan dugta ki a fejét a takaró alól, melkor arcába bújva.
" Morgoth bácsi, Morgoth bácsi!!"
 Melkor kinyitotta egyik szemét majd hirtelen nagyra táguld mindegyik.
A kis vámpír szélesen vigyorgott a valára.
"mit akarsz, Carcharan?" motyogott a vala álmosan.
" Morgoth bácsi, itt alhatok? " kérdezte a kis vámpír, teljesen belemászva Melkor arcába.
" Tudtam hogy valami nem stimmel " hunyorgott a maia
"nem!" vágta rá azonnal Melkor, amire a kis vámpír fülei lekonyultak és a szája széle is remegni kezdett. "Aludj a szüleiddel! nincs itt semmi keresnivalód!"
" De...de..." motyogta, szeme pedig mintha benedvesedett volna. " Adar épp..." dadogta.
Mairon erre a morcos vala vállára hajtotta a fejét.
- szerintem akció van.-mondta
  "bahh....akkor menyj be a sárkányokhoz" engedett végül ennyit neki. Még csak az kell, hogy odaszokjon hozzájuk. De majd erről elbeszélget reggel a balrogok vezérével.
A kis vámpír lemászott az ágyról, majd elindult a sárkányvacokba. Mairon egy csókot nyomott erre a vala arcára és megragadta a takaró végét, hogy jobban a csupasz testére húzza.
" Vajszívű. " dörzsölte az orrát a halántékához kuncogva.
Új csókot adott neki, majd nem sokra rá, újra elaludt.