Mire lementek az étkezőbe, valóban egy hatalmas asztal várta őket, telis tele finomságokkal. Egyik felén a vala kedvenc ételei sorakoztak, míg a másikon Maironé és mindkettejüknek vérrel töltött pohár volt a székük előtt, hogy legyen italuk is.Ennyi kellett csak az évfordulós maiának, magára öltött egy vörös ruhát, hatalmas buggyos ujjakkal, fehér és fekete díszítéssel. Sokat hallotta az orkokat és a balrogokat beszélni a furcsa szemeiről, így külön figyelt, hogy azok a minták a ruháján is visszaköszöntsenek. Amint ez megvolt, leült, és hátra dobta az összefont, hosszú haját.
" Este megnézhetnénk a vulkánkitörést...mit szólsz hozzá? "
"én benne vagyok... Vajon mikor kel ki a kis vámpír?" elmélkedett reggeli közben Melkor. Nagyon érdekelte az új jövevény. De persze kedvesével is akart időt tölteni.
" Fogalmam sincs, hiszen ő lesz az első, mármint akit nem mi teremtünk, hanem...természetes úton. De ezek szerint nem úgy szaporodnak mint a tündék, vagy az orkok. Érdekes mód, szerintem....egy ideig..érlelődik abban a fura gumóban, aztán ha kellő melegség éri, legalábbis úgy vettem észre hogy az tetszett neki, kikel...aztán, meglátjuk. " mondta a maia, szájához emelve kedvenc húspogácsáját.
Már belekezdett a reggelijébe, belekortyolt a friss vérbe és közben Melkorral szemezgetett, azon gondolkodva, mivel dobhatnák fel még a mai reggelt, mikor meghallotta sugdolózni az ork őröket. Eszébe jutott, hogy lassan újoncok fognak érkezni a seregbe, szemei fel is csillantak, de Melkor szigorú szemei és a megcsóvált mutatóujja egyértelművé tette, hogy még nem katonáskodhat. így lebiggyesztette az ajkait és a vért nézte a kehelyben, miben már látta is a vidám Thuringot, ami megmosolyogtatta, ugyanakkor eszébe juttatta Kog fiát, Azogot is valamiért. Gyorsan el akarta terelni a gondolatait így felállt és Melkor mögé lépett, megérintve a hosszú, fekete fürtöket és lassan, lágy mozdulatokkal elkezdte befonni a hosszú, fekete hajat.
Melkor elsőre meglepődött, de aztán nyugodtan hátradőlve a székben iszogatta italát, amíg az új frizurája elkészült. Ő maga is valami kikapcsolódáson elmélkedett.
Gothmog közben már elköszönt párjától, ugyanis a titkos meglepitjüket valakinek felügyelnie kellett. A balrogokat és néhány orkot is bevontak a szervezkedésbe, és egy meglepetésnapot találtak ki uraiknak a nagy napra. Még Melkor szólta el magát valamelyik nap, és akkor támadt az ötlete a kapitánynak. A habos-babos torta már szépen alakult, ahogy a trónterem díszítése is. Kész kellett lenniük, mire a reggelivel végeznek Melkorék.
Mairon elégedettnek tűnt a csodás, hibátlan hajfonattal, mikor ellépett kedvesétől, azaz el akart lépni, mert ő azonnal az ölébe rántotta, s a szája felé kezdett tolni egy két jó falatot; mire a maia nevetni kezdett és patakokban folyó könnyel ellenkezni.
" Nem vagyok éhes, naaa!..." kacagott.
Miután beleerőszakolt Maironba pár falatot, úgy döntöttek azért körbenéznek a kastélybna, hogy minden rendben van-e. gyanúsan üres volt, és nem molyotak az orkok láb alatt, ahogy szoktak.
A trónterembe érve, épp hogy párat léptek elrőe a teljes sötétségben, amikor hirtelen lángralobbantak a balrogok, éljeneztek meg gratuláltak, és még virágszirmokat is szórtak rájuk. A magasból mindenféle szallag meg felirat lógott alá, és pár ork éppen egy hatalmas tortát tolt feléjük gurulós kiskocsin.
Mairon a sokk és az öröm között járt, fejét hol Melkor, hol a balrogok irányába fordítva. Azt hitte káprázik a szeme vagy sok volt a bor, de egyértelműen nem. Erre akkor jött rá, mikor Draugluin berohant a trónterembe, s az ork ijedten elengedte a kocsit, ami Melkor felé gurult tovább, míg a farkas az orkra ugrott hogy lenyalogassa a kezére tapadt édességet.
Gothmog azonban utána ugrott és megkönnyebbülten sóhajtva elkapta a kiskocsit, ami épp egy centire állt meg Melkor előtt.
  Kicsit még mindig furcsállkodva megköszönték, és kénytelenek voltak eleget tenni a mindenhonnan érkező csókot-csókot-csókot felkiáltásoknak. Addigra egy csámpás ork elővarázsolt egy furcsa, inkább bárd szerű kést, hogy felvághassák a tortájukat, ami minden erejével küzdött, hogy ne boruljon össze.Melkor fintorogva meg morogva vágta fel a bármelyik pillanatban borulásra kész süteményt, és osztogatni kezdték. 
 - Szerinted miből készült? - vigyorgott a maia, tetszelegve a társaságnak, bár tulajdonképpen a balrogokat vágta fel volna. Az egyik magasabb példány megköszörülte erre a torkát és meglehetősen kihúzta magát, intve társainak, hogy lépjenek mellé. Mairon szeme tikkelt majdnem, mikor rájött, ezzel még nincs vége.. 
  Pár perc múlva Melkor már azt kívánta, bár csak süket lenne. A torokköszörülős énekelni kezdett, egy kisebb kórus kíséretében. Páran meg zenéltek hozzá, hárfával és fuvolával. Kellemes dallamot szerettek volna, de mindennek lehetett nevezni, csak annak nem. Ennek ellenére igyekeztek mosolyogni. Aztán jött még egy kiskocsi, azon mézzel leöntött almák pálcikára tűzve. A szabadon lévő balrog ezek szerint más feladatot kapott, mert ő odalépett a kocsihoz, nagy levegőt vett, és ráfújt a gyümölcsökre. Sült édes alma akart volna lenni, de nem gondolta át teljesen a tettét. A kis fapálcikák lángra kaptak, amitől az abrosz is. 
 Mairon hunyorogva, unott, lenéző tekintettel, hisz elege volt a szerencsétlen bagázsból, megérintette az abroszt, hogy eloltsa a tüzet, mielőtt a balrogok és az ork még szerencsétlenebbek lennének ebben is. A balrog erre bal és jobb mutatóujját félénken összeérintette, mairon pedig egy rémisztő vigyorral nézett rájuk.
" Köszönjük, köszönjük ezt a kedves meglepetést! " vigyorgott. - ó hogy a fenébe takarodnátok már el....-
  Folytatta a bájolgást, de gondolataiban már kitekerte a balrog nyakát. A kedves gesztus idegesítésbe kezdett átmenni és ő melkorral akart volna kedvesben lenni, nem a bolondok házában, ura szolgáival. 
"igazán figyelmes...de...most már szeretnénk kicsit magunk lenni..."próbálta menteni magukat kedvesen Melkor, de egy balrog megint elkezdett énekelni. Erre Mairon puffogva elviharzott, közben saját kitalált nyelvén szitkozódva.Melkor nekiadta a maradékokat az összegyűlteknek, és megengedte hogy szórakozzanak, ha már ennyit készültek, és utánament.
A jelenleg vörös fiú mérgesen magyarázott, kétszer megállt, hogy hatalmasat dobbantson, ökölbe szorítva a kezeit. Koronája elcsúszott, így megigazította, majd tovább ment a végtelen hosszúságú folyosón morcosan és folytatta a balrogok és orkok elhordását arda minden szennyének és egyetemes idiótáknak. Még a tündékbe is több ész szorult, motyogta, szemei pedig lángoltak, megégetve maga mellett az egyik kárpitot, ami mellett elhaladt, hangosan dörömböve lábaival a padlón, kicsit, mint mikor Aule, ha sietett valahova, hirtelen haragját a maia láthatólag tőle örökölte.A kis sárkányok se bújtak ki a vacokból, hallva a dörömbölést és azt, ahogy Mairon bevágta maga mögött a könyvtár ajtaját. nem olvasott, kivételesen az ablakpárkányra ült, ami részben egy kényelmes, kiemelkedő ülőke is volt. Nekidőlt háttal, lábait felhúzta és csak nézte a tájat. Odakint pedig havazott....
Melkor így talált rá, és odaült hozzá. Elkezdte a haját babrálni, simítgatni, majd magát a falnál kitámasztva a lábaira hajtotta a maia fejét és úgy folytatta. A füleit is cirógatta közben, lassan, nyugtatóan. Az elején Mairon még mormogott meg puffogott, de ahogy hatni kezdtek a gyengéd érintések, szépen lenyugodott és elégedetten mosolyogva élvezte a helyzetet.
  " te mindig megnyugtatsz.. " élvezkedett a maia fiú, szeplőit takaró pírral az arcán. Kicsit oldalra döntötte a fejét, hogy szeme sarkából megpillanthassa a kedvesét. - Nincs több kornyikáló balrog meg rossz orkszakács?...-  
  -legalábbis itt nincs, de a trónterem még tele van velük...- kuncogott kicsit a vala, tovább piszkálva a vörös hajat. Apránként kibontogatta a fonatokat és kifésülgette az ujjával. -mihez lenne ma kedved?-  
  " csak szeretnék vele lenni ma... " mosolyodott el az újabb érintésekre. " egy kicsit...tudod...dolgok...aztán, megnézhetnénk a sárkányokat, elmehetnénk este a vulkánkitörésre vagy..." sandított ki a szállingózó hópelyhek irányába " kimehetnénk...megnézni a havat..." 
  "a hó jól hangzik" vigyorgott Melkor, és már el is képzelte hogyan csinál hóembert kedveséből később. 
  " Menjünk! " kapta el Melkor kezét és az ujjait az övéire fonta, narancs szemei pedig boldog csillogásba kezdtek.
"várjvárj!" nevetett Melkor "öltözz fel rendesen előbb!" állította meg a siető maiat.
Ő erre megfordult, érzelemmentes arccal, szemöldökét felvonva, majd azonnal megjelent rajta egy vaskos bunda, és vastagabb ruha, mint amit bent viselt a palotában. - Így megfelel? - kérdezte, majd ő is elnevette magát és megemelte a tógáját, mielőtt szaladni kezdett volna kifelé, mint egy gyermek.
Melkor utánasietett, hasonlóan beöltözve, de inkább a kényelmes testhezálló alul öltözőéhez hasonlót. Nevetve szaladgáltak a friss, puha hóban, egészen addig, amíg a vala egy nagy ugrással fel nem döntötte a maiat, magával rántva a hóba.
  " M-mi-mit csinááálsz?" ijedt meg hirtelen a hadvezér, akinek erre még a haja is kifehéredett, ahogy a hideg hó a forró testéhez ért. 
"hómaiat!" nevetett a vala, és elkezdte befedni hóval Mairont, aki hangosan nevetve ellenkezett, de mindhiába.
Draugluin a fejét oldalra döntve nézte őket a hatalmas ajtóból, majd lefeküdt, farkát csóválva, egyszerűen nem értette őket.
" Elég, elég! " kacagott a maia, majd visszavágót kezdett követelni.
"kapj el, ha tudsz!" dugta ki a nyelvét Melkor, majd megint óriás árnymacskává változva elszaladt a hóban szökdécselve, incselkedve.
" Ugyan már drágám, így könnyű elmenekülni..." vigyorgott a maia, miután bájos, szép arcával utánapillantott, rebegtetve a pilláit is.- gyere ide, mutatok valamit...- folytatta az előbbi műveletsort.
 A fekete macska abbahagyta az ugrálást, és odaosont, de nem túl közel.
 " cicc....cic..." kuncogott a maia, egyik kezét a háta mögött tartva. Magában elmormolt egy mantrát, mire a hó megemelkedett és a tenyere felett golyó formájában lebegett, egyszerre három is. Abbahagyta a bájolgást, és hangos nevetésbe kezdve kezdte el dobálni vele Melkort.
  Melkor prüszkölve ugrott messzebb majd vissza, cselezve a hógolyókkal, majd maga is havat kezdett szórni a maiara a mancsaival felcsapva azt.  Ő erre felvette egy hófehér macska alakját és morranva rontott neki kedvesének, fellökve őt a hóban, lefogva a mancsaival. Szemei még így is lángoltak...
Még egy jódarabig hemperegtek meg kergetőztek odakint a hóban. Kifáradva nyúltak el benne, újra saját alakjukban, de úgy fázni kezdtek. - előbb vulkánt nézzünk, vagy mennyünk be kicsit felmelegedni? - kérdezte a vala a felhőket bámulva.
- Menjünk a vulkánhoz...van még egy meglepetésem neked a mai napra, mel Adan nín. - kacsintott a maia, visszavéve saját alakját és lerázta a havat a feje búbjáról. 
-csupa meglepetés vagy ma, meleth nín- Melkor is rendbe szedte magát és követte kedvesét a hegyhez.