Így is lett, reggelik kényeztették egymást, de utána is ölelkeztek és elvesztek a másik izmos, kimelegedett karjaiban. Mairon rá is hajtotta a fejét kedvese mellkasára, ki kicsit babrálta a haját. Már el is tervezte a reggelit, hatalmas lakomát készített nekik az orkok legjobbnak mondhatóbb szakácsa. A maia még egy kicsit dörgölőzött kedveséhez, szép s őszinte dolgokat suttogott neki, majd kicsikét megszunnyadt az érintésekre.
Nem úgy, mint Gothmog, aki furcsa hangokra riadt fel még hajnalban.
Azonnal átfutott a másik szobába a sikitozásra, és már az ajtóban ledermett a meglepettségtől.
Thuringwetil éppen a nyakánál lévő sebből szívta ki a vérét az embernőnek, aki már közben eszméletét vesztette.
Ő ártatlanul pislogott erre és gyorsan kiszívta az utolsó csepp vérét is. Ajkaira tapadt a vér, szemeivel pedig azonnal nőies bájolgásba kezdett és vigyorogni kezdett, a " nem csináltam semmit" bizonygatására.
"ezt most hogy magyarázzuk meg Mairon úrnak??" fakadt ki a balrog, inkább pánikszerűen mintsem idegesen. Az ő szárnyait fogja letépkedni meg a szarvait lecsiszolni, de lehet még meg is nyúzza elevenen. Hiszen az ő dolga lett volna figyelni, hogy ne legyen semmi gond.
" Megzavart!! ....És idegesített az okoskodása. " tárta szét a karjait Thuringwetil.
"hogyhogy megzavart?" nézett értetlenül a balrog. "Thuring, az volt a dolga, hogy tanítson téged! Nem szabadott volna megenned!"
A vámpír mindig szerette ha Gothmog így nevezte, ezert felbátorodott és elkezdte a szoba sarkába húzni magával a balrogot. Ott, a hegyes végű körmével a magasba mutatott, ahonnan valami furcsa kinézetű massza lógott le, egy báb, mint amibe a hernyók is laktak, míg lepkéve nem alakultak.
"mi a....a...ez...vagyis ő....vagyis nemtudom..." összezavarodott, és még magán is meglepődött, hogy nem undorodik a fura valamitől, ami a nőből jött ki. "szóval ebben zavart meg...."
" Lüke! " csapta meg a balrog fejét " Az ott a mi kicsinyünk lesz! Érlelődik....azt hiszem...nagyon hideg...lehet..melegség kellene neki...megérinted?" Kérdezte Thuring. Az emberasszony nem tudott semmi okosítót mondani, így amellett döntött, kitalálja maga.
Gothmog óvatosan megfogta a gubót, tényleg nagyon hideg volt. Egész kicsit megmelengette a kezével, amire kicsit mozgolódni kezdett odabent a lakója, majd békésen elnyugodott a melegben.
Thuringwetil izgatott lett erre és boldogan dörgölőzött kedveséhez, csipogó és prüttyögő hangokat adva ki magából vidáman. Valamennyire áttetsző volt a burok, az anyai szem pedig belelátott.
" Hasonlít rád..." prüttyögte.
Ám amikor elengedte, hamar hűlni kezdett. Gyorsan újra megfogta, hogy nehogy baja legyen emiatt. Máris aggódott a kis lény miatt, pedig még csak nem is tudták milyen lesz. Másik kezével is megfogta és erősen koncentrált. A burokba beleültette erős lángját, hogy mindig melegen tartsa a lakóját.
Az anyavámpír azonnal meghatódott Gothmog gondoskodására, ahogy a kis burok furcsa dobogasba kezdett.
Vonzalmat érzett a magát hősiesen kihúzó balrog iránt, erős vágyat testileg is és őszinte szerelmet, mint azóta, hogy először meglátta, vagy repkedtek az angbandi hegyekig.
Nyomban a nyakába ugrott és gyengéd karjaival átölelte, lerántva magával a forró padlóra és el sem engedte öleléséből, még a tetemet is csak a lábával rúgta félre a szoba sarkába, s csókokkal kezdte elhalmozni a balrogok büszke urát.....
Nem sokra rá ébredt meg Mairon is, a haját cirógató Melkorral, aki megérezte az étkezőből áradó finom illatokat, akárcsak a fejét felkapó Draugluin.
" Szervusz....Mel adan..." emelkedett meg a maia, kedvese mellkasának döntve a fejét. Folytatta is volna, de neki azonnal vérszag csapta meg az orrát és nem állaté.
Villámgyorsan felült és beleszagolt jobban a levegőbe.
"mi az?" kérdezte aggódva Melkor,látta rajta, hogy nem a finom sülthús illatára pattant fel így.
" érzed? Ezt....ezt az illatot? Ezt az aromát...vér...de milyen vér?....Thuringwetiiiiil!!! Nemigazhogyezenanapon se, ezen a napon se lehet nyugtunk! " pufogott, karjait összefogva maga előtt a maia. " Szerinted....megette?"
"bahh....."Melkor hanyattdőlt ismét és egy párnát húzott a fejére. Ennél több hozzáfűznivalója nem volt a szófogadatlan vámpír viselkedéséhez.
Mairon ebből megértett mindent. Elhessegette a stresszt, vállai, mik eddig megemelkedtek, visszatértek a normál tartáshoz és morcos arca kisimult, egy mosollyal, így hajolt kedveséhez, fejét a vala arcán lévő párnába fúrva.
- így....hogy csókoljalak meg?- incselkedett.
Melkor kuncogott a párna alatt, hiyzen kicsit meg is csiklandozta az oldalát. Félredobta a párnát, hogy megkaphassa  a csókját, és abbamaradjon a csiklandozás is. Szerencsére bevált, és egy finom, puha csókot kapott, aminek nagyon örült.
-éhenhalok-
" Gyere, együnk valamit. Ügyeltem a menüre, a kedvenced lesz ma az étlapon, hiszen ez a nap....a tied...."kacsintott a maia és meg is ölelte kedvesét. Fura ötlete támadt" Befonod a hajam?"
" A hajad?.." vigyorgott erre a vala.
Mairon nagyon zsongott, mégis aggódott az emberi vér szaga miatt, így arra gondolt, megnézhetnék Thuringwethilt, mielőtt reggeliznek és ebből az akaratos hadvezér nem akart engedni. Háttal ült a valának, ő pedig fürge ujjaival, bár kicsit ügyetlenül fonni kezdte a haját, az árnyak segítségével.
Melkor elégedetten vizslatta művét, nehezen bár, de egész szépen befonta kedvese haját. Előrehajolt a válla felett egy gyors csókot nyomni az arcára, hogy jelezze, kész van. Mairon boldogan megnézegette a haját a tükörben, de aztán már húzta is maga után a valát, hogy járjanak utána a furcsaságoknak.
" Csak öt perc az egész, aztán reggelizhetünk...reggeli után pedig nincs is jobb a forró fürdőnél...nem de?" Kacérkodott, majd óvatosan kinyitotta Thuringwetil szobájának hatalmas ajtaját.
Odabent Gothmog a földön fekve ölelte Thuringwethilt, úgy aludtak, még a vámpírnő is, hatalnas vigyorral, s nagy szárnyaival eltakarta a kedvesét.
Az ember teteme valóban ott feküdt, ahogyan azt Mairon gondolta, így megcsóválta a fejét, ám amire figyelmesek lettek Melkorral az sokkal furcsább volt, a falról lelógatva a szoba sarkában.
Melkor odaosont a gubóhoz, higy közelebbről is szemügyre vegye. Addig Mairon felkeltette a békésen alvókat.
"micsoda... Már reggel van?... Nem én kezdtem! Megzavart! Meg okoskodott!" a kezdetben kába vámpír, ahogy feleszmélt máris felpattanva, hadonászva mentegetőzött.
A balrog fel se mert kelni a földről, amíg nem biztos, hogy nem mérgesek az uriak.
" Az....mi?" Mutatott a furcsa gumóra a maia is, Thuringwetil azonban meglátta Melkort ott ólálkodni, így megijedt és denevér alakjában azonnal odareppent, hogy védelmezze a kicsinyét.
Kinyújtotta sípolva a nyelvét és hevesen csapkodott szárnyaival, majd átölelte a gumót.
Mairon elmosolyodott erre, nem haragudott a nőre.
- azt hiszem...korántsem úgy szaporodnak mint az elfek vagy az emberek - nézte a masszát a maia, meg a megszeppent kedvesét, aki védekezőn maga elé emelte a kezeit, látva Thuringwetil viselkedését.
Thuring hunyorogva Gothmogra sandított, aki szintén odalépett a gumóhoz, elpirulva, de ez nem látszodott rajta.
"nem fogom bántani, csak kíváncsi vagyok" dugta ki villás nyelvét a vámpírra a vala. Lenyűgözte ez a furcsa valami, és ötletet is adott neki egyben.
A vámpír motyogott valamit, majd Gothmog vállára szállt.
" láttam mozogni!" Ujjongott Mairon és a massza mellé szaladt. El is feledkezett a reggeliről.
Megérintette forró kezeivel a masszát, mire az megdobbant és az ő szíve is, vele együtt.
Aztán, a vala mellé lépett, belekarolva, hogy magukra hagyják a párost és elmehessenek reggelizni. Az asztalt, ugyanis megterítette az ork szakács.