"óh...elaludtam?....ho-hol vagyunk?" Fogta a fejét, még mindig a lovon ülve. Melkor már lentről nézett fel rá, és hagyta had nézzen körbe. "miféle hely ez?"
"ez az én birodalmam, Angband. Nem kell tartanod semmitől, amíg engedelmeskedsz és megfelelően gondját viseled a lánynak."
Még kezet is nyújtott a nőnek, hogy lesegítse a hátasról, amit az el is fogadott. A kis táskáját szorongatva sétált a sötét úr után
- hiszen akkor valamiféle úr, ha ez a birodalma. De miféle?
Thuringwetil épp Gothmoggal időzött a lakrészükön. A vámpírnő a balrog háta mögött ült, játékosan harapdálva kedvese hegyes, piros fülét és vidáman nyammogott rajta, szeretetéhesen és közben ölelte az agyarast.
"elég magas ez a ...aa"
"torony" fejezte be Melkor, láthatóan iylenekről még nem tudtak.
Talán foglalkozhatnának velük, és akkor melléjük állnának. Az ajtó előtt megállt kicsit.
"talán jobb ha előre szólok....őm...Thuringwetil nem éppen...átlagos fiatal nő. A párja meg mégannyira se. De ne ijedj meg!" Kopogott az ajtón és utána benyitott, gyorsan intve Gothmognak, hogy kicsit szedje rendbe magát.
" Friss hús szagot érzek...." kapta fel a nő a fejét, majd meglátta az emberasszonyt és annyira megijedt, hogy a magasba reppent és egy sötét sarokból fújt rá, megmutatva a szemfogait, karmos szárnyaival pedig eltakarta magát. Ijedt volt, zaklatott és mérges.
Az emberasszony szemei kikerekedtek erre, főleg, mikor az izmos, magas, szarvas és agyaras lényt is meglátta maga előtt.
" Te magasságos!! " mondta hangosan.
Ki akart hátrálni az ajtón, de Melkor már becsukta és megfogta a vállainál hátulról.
"Nyugodj meg, nem fognak bántani, igaz?" sandított fel a vámpírra szigorúan.
" Ki ez és minek hoztad ide? Legfőképp...mi ez?" Kérdezte a vámpír még mindig a sarokból és segélykérőn fordult a balrog felé, hogy védje meg.
" É-én nyugodt vagyok!! " dadogta a nő. " Ő lenne...Thuringwetil?..." mutatott fel a sápatag nőre.
"igen, Ő....Thuringwetil, lejönnél? A hölgy fog segíteni neked a gyermekkel." Melkor továbbra is tartotta a nőt, még azért érzet benne elég sok menekülési vágyat. Gothmog félénken integetett neki, nem akarta mégjobban megijeszteni, még a végén ura megbűnteti.
" Muszáj?...na jó..." motyogta a nő és inkább kis denevérré változott, s így elbújt kedvese válla mögé, ahonnan kidugta a fejét és kíváncsian, de hunyorogva a hatalmas szemeivel figyelte az emberasszonyt.
Gothmog vállát meglehetősen védelmező helynek érezte, így inkább ott maradt, csúnyán nézve Melkort és az idegent.
"Thuringwetil.... Ne várd meg míg Mairon felér a vacsoráddal" sóhajtott fel Melkor a makacs viselkedés miatt. "Ő egy ember, teljesen ártalmatlan, viszont neki van tapasztalata a gyermekekkel, nekünk meg nincs"
Thuringwetil forgatni kezdte a szemeit, majd visszaalakult női formájába és úgy méregette az embert.
" Ám legyen, maradjon. " legyintett. " De aztán hasznos legyen! Gothmog...kettesben hagynál az Emberrel?" Kérdezte a balrogot.
Ahogy ezt kimondta, ki is nyílt az ajtó Maironnal és a vacsorával.
" Hoztan vacsorát! Ó....szóval a kis barátunkat már is bemutattad Thuringnak?" Kérdezte vigyorogva a maia és letette Gothmog ágyára az aranytálcát, rajta sok egérrel, és egy serleggel, abban is vérrel. Egy másikat pedig kedvese kezébe nyomott, hogy kortyolgassa ő is.
"Kettesben hagyhatunk vele? nem fogod bántani?" kérdezte Melkor a kedvenc italával a kezében. A vámpír bólintott, és kissé izgulva figyelte, ahogy kedvese kimegy a szobából.
"ha bármire szüksége van, csak szóljon Gothmognak, itt lesz a közelben." mutatott még rá a vala a balrogra. Ő szeretett volna visszatérni a szállásukra Maironnal, hiszen már elmúlt éjfél és egy igen fontos nap kezdődött.
" Jól fogsz viselkedni? Ne aggódj, nem lesz baj. " nyomott egy apró csókot a nő fejére, pedig egyáltalán nem volt ez szokása, de Melkornál bevált, akkor gondolta legkedvesebb teremtményénél is be fog.Thuringwetil erre engedelmesen bólintott és el is pirult, fülei pedig megemelkedtek egy kicsikét.
" Viselkedni fogok...."
Mairon biccentett erre a fejével, majd kisétált az ajtón, kezeit összekulcsolva a háta mögött.
Melkorék becsukták az ajtót maguk mögött, remélve a legjobbakat. Majd visszamentek a szobájukba, ahol Melkor gyanússá kezdett válni Mairon számára.
" Valami nem stimmel. " állt meg, kezeit maga előtt összefigva és hunyorogva. " Bevallom, beleittal a kelyhedbe...tán véres maradt a szám széle? Vagy mi a baj?" Kérdezte, hirtelen széttárva a karjait.
Háta mögött Draugluin és Telvido kergetőztek, Ancalagon pedig kidugta a fejét a vacok ajtaján.
"csak....csodállak. Hogy milyen régóta vagy velem, és mégis ugyanúgy rajongsz értem...és egyre szebb és szebb vagy" egész közel lépett hozzá, ingerelve a maiat a tekintetével és a hangjával is.
A maia erre levedlette vörös, emberi szemnek kellemesebb álcáját és kifehéredve mutatkozott a vala előtt, elvarázsolva a kellemes hang és a csodás látvány álltal, ajkai pedig résnyire szétnyíltak.
" Azt hittem sose változik majd amit irántad érzek..de...tévedtem. napról napra jobban szeretlek és imádlak, Meleth nîn...." vette át most ő az ingerlést, elmélyedve a fekete szempárba. " Te vagy az igazán gyönyörű...csodálatos...és az enyém...."
"pontosan egy évezrede" mosolygott a narancs szemekbe a vala. Gondolt rá, hogy ad valamit a szeretett maianak, de semmi méltót nem talált. Egyetlen dolgot kivéve. kezei közé fogta a sápadt arcot, és még intenzívebben nézett a szemekbe. Azt akarta semmi ne kerülje el a maia figyelmét.
"egy nap, neked adom Ardát" elméjét és lelkét is megnyitotta előtte, hogy láthasson mindent, amit gondol róla, amit érez iránta. Hogy semmi más nem érdekli, mint az ő boldogsága.
Mairon szíve hevesen és hangosan kezdett el erre dobogni a testében és narancs szemeiben varda csillagainál is fényesebb ragyogás jelent meg a boldogságtól.
" A legboldogabbá teszel az egész mindenségben és nekem adtad azt, amire a legjobban vágyom, Mel Adan....te magadat..." hajolt közelebb ő is hozzá, fokozatosan, úgy remegett. " Boldog...Egyezredik évfordulót...Meleth Nîn..."
"neked is mel galen nin... van kedved egy kis mókához?"
-valamit ki akarok próbálni- már a fülébe suttogott, a végén pedig kicsit belecsípett a fogaival. Már korábban eszébe jutott ez a kis móka, de különleges esetre tartogatta, hogy meglepje vele a maiat.
" Erre sosem mondanék nemet...." rezzent össze a vágytól és izmos kezeit a vala mellkasára tapasztotta. - na és mi lenne az, amit ki szeretnél próbálni?-
- megmutatom- finoman az ágy felé kezdte húzni, ahol ő maga  elnyújtózott a párnák közt, Mairont még a szélén hagyva.
A ruha szinte lefolyt róla, ahogy eltűntette magáról és sötét árnyak jelentek meg helyette. ezek fedték őt néhol, még kivánatosabbá téve a maia számára, majd felé kezdtek el kúszni az ágyneműn. Melkor ujjait az ajkához emelte, és kicsit harapdálta is a karmait, de közben tekintete a maiat figyelte. Az árnyak, akár sok kis kéz, elkezdték lesimítani a maia ruháját.
Mairon erre kéjelegve felszisszent vagy épp mélyről felszakadó morranások hagyták el a szépséges ajkait, ahogy erotikusan mozdulva hátradőlt és hozzásimult az árnyakhoz, játszadozva velük, ingerelve kedvesét, míg az egyik árny közelebb  nem tolta őt a valához, s a fehér haja előre nem hullott a vállán. Pont úgy állt meg, hogy mélyen egymás szemébe nézhettek
" Van...egy meglepetésem de azt hiszem...későbbre tartogatom...Mel..."
"és ha én kiváncsi vagyok rá?" mosolygott kacéran a vala, továbbra is kényeztetve kedvesét az árnyakkal. Elégedett volt az eredménnyel, ezek szerint tényleg bármire tudja utasítani a sötétséget.
" Tényleg?" Nyalta meg az ajkát kedvesének, majd lassan lemászott az ágyról, de nem ment messzire. Szemkontaktust tartott kedvesével, majd kinyújtotta a kezét jobbra és egy hatalmas tűzrúd jelent meg a szobájuk kellős közepén, amihez ő ügyesen hozzádörgölőzött, hogy felingerelje Melkort. A szemét, le se vette róla.
Aztán felkapaszkodott rá, megtartva magát az egyik lábával és az izmos kezeivel, s mellkasát a tűzrúdnak döntötte. Miket meg nem lehet tanulni a könyvtárból!
Melkor izgatottan figyelte a meglepetést, eddig nagyon is tetszett neki. Előrébb is kúszott az ágyon, könyökölve és az állát a kezén kitámasztva.
A maia fiú pörögni kezdett a lángoló játékszerén, egyik percről a másikra már fejjel lefelé lógott, kezeivel pedig elengedte a rudat. Egyiket az ajkai elé emelte és végignyalt rajtuk, másikkal feje alatt kapaszkodott meg, és az ingerlés után, újra felegyenesesve folytatta már, kicsit erotikusabb utalásokat néve mozdulaival, de a szemkontaktus most se szakadt meg.
Végezetül megmarkolta magának a fenekét, rákacsintva kedvesére, s azonnal az ágy felé kezdett vonaglani, ami mellett megállva hevesen megcsókolta a könyöklő valát.
Melkor szinte berántotta az ágyba magához a maiat, annyira feltüzelte az erotikus táncával. De nem feledkezett meg az árnyjátékáról se, és továbbra is használta a saját kezei és ajkai mellett.
Mairon szorosan magához ölelte, s el sem akarta engedni. Belesuttogott a vala fülébe, enyhén megnyalva azt " bár minden nap ezredik évfordulónk lenne " kacerkodott és ágyékával is a valának simult. Körmeivel gyengéden, de felszántotta Melkor mellkasát, az útvonalat pedig forró - szó szerint forró - csókokkal halmozta el.
-emlékeztetnélek, hogy azt csinálunk amit akarunk - közben sziszegett kissé, de mégis dorombolt is az érintésekre. Most már nem akart mást, mint elveszni a maia ölelésében, lehetőleg egészen reggelig.