Melkor továbbra is mosolyogva maradt odafent, szerette a tájat és az orkjait figyelni. Nézte, ahogy a gyermekek kergetik egymást, a felnőtteket serénykedni. Most talán egy jó darabig békéjük lesz.
A maia a balkon mögötti ajtóban ácsorgott, belekapaszkodva annak oldalába, és úgy kukucskált kia valára. A messzeségben szétoszlottak a felhők és megjelent a csillagos, éjszakai égbolt, és a játszadozó gyermekeket aludni zavarták az idősebbek. Ő erre a szája elé kapta a kezét, hogy ne kuncogjon. Meglehetősen gyorsan felépült, furcsállta is, de majd kicsappant az energiától. Lábujjhegyre állt, és lassan elindult Melkor mögé lopakodva.
Melkor kiegyenesedett és az eget figyelte, de megérezte kedvese közelségét."hogy érzed magad?" kérdezte tőle, továbbra is a csillagokat nézve. Boldog volt, hogy a látottak alapján sikerrel járt a varázslata.
-tetszett? - kuncogott a vala, megfordulva és finoman átölelve a maia derekát.
- Az nem kifejezés...- emelte meg kicsit a tekintetét, hogy belenézhessen a vala obszidiánjaiba. Egyik kezével gyengéden megérintette a szürkés bőrt és kérlelően elmosolyodott, teljesen hozzásimulva, mintha csak utalni akart volna valamire.
Melkor kacéran elmosolyodott és megcsókolta szerelmét. Közben szorosabban ölelte a mindennél fontosabb lényt a világon, és megfogadta, hogy nem hagyja többet megsérülni.
Mairon magához akarta ölelni, de észre sem vette, hogy ölelő karjai sokkal erősebben fogjál Melkort, mint eddig bármikor. Viszonozta hevesen a csókot, majd ugrott egyet, hogy kedvese felkapja őt és már vihesse is a hálószobába.
" Arra vágyom, ami a levélben állt..." mondta egyetlenének, megsimítva, csábos energiákat árasztva magából, s szemeivel is édeskedett, minden pillantásával.
"kérésed számomra parancs" kicsit elmosolyodott az erős ölelésen, ezek szerint nem csak felépült, hanem erősebb is lett az este óta. Ölében tartva vitte be a szobájukba, egészen az ágyukig.
Ott Mairon azonnal az ágyra nyomra kedvesét, amire ő megint csak mosolygott, valóban, erősebb lett.
A maia heves, hosszú csókokkal kezdte őt ingerelni, köntösét pedig már le is hámozta magáról, eldobva a szoba túlsó végébe.
" Királyom....miért olyan nagyok a szemeid?" Húzta végig a mutatóujját Melkor mellkasán és a combjaira ült.
- hogy jobban lássalak- kuncogott a kérdésen Melkor, közben kéjesen elnyúlva a maia alatt és hagyva magát bárminek ami következik.
" És Királyom...miért ilyen erősek a karjaid? " kezdte el cirógatni az izmos felkarját Melkornak.
"hmm... Talán, hogy ez jobban menjen?" és megemelte a maiat fél karjával átkarolva, amíg odébb helyezkedett vele együtt a másikkal támaszkodva - így bújt ki a ruhájából teljesen.
A maia erre beleharapott az alsó ajakába a vágytól és a szeme is fennakadt egy pillanatra. Aztán huncutul elmosolyodott, nyelve hegyevel végignyalva a vala mellkasát, így kúszott végig rajta, kicsit elfekve, de tartotta a szemkontaktust.
" Na és Melkor...miért olyan nagy a....?" Vigyorgott, megérintve a vala legérzékenyebb pontját.
Melkor beszívta az ajkát az érintésre
- csakis a te kedvedért - vigyorgott utána kacéran. Hátrakönyökölt de nem vette le a tekintetét a csodálatos nyarancs macskaszemekről. - és te miért vagy ennyire izgató? -
- Mert a tiéd vagyok...- válaszul megcsókolta a valát, majd megemelkedett egy kicsikét és már hagyta is, hogy a felhevült férfi magáévá tegye, bár igy is teljesen az övé volt már.
Később Melkor hangokra figyelt fel, és kisurrant a szobából, hagyva aludni a maiat. Ellenőrizte a sárkányokat, és kettő hiányzott. El is indult megkeresni a kis szökevényeket, mielőtt bajba keverik magukat.
Eonwe és Osse, azonnal kihasználták ezt a lehetőséget, hogy a sötét vala elhagyta a hálótermet. Az orkok egyike se vette őket észre, de azért csendben maradtak és inkább hevesen mutogattak egymásnak, jelezve, ki induljon be, de Eonwe megelégelte és bement a hálóterembe, ahol a maia fiú békésen aludt.
Osse szemforgatva sietett utána, hogy segítsen mielőtt megöleti magát Melkorral. Egy erős kötéllel gyorsan megkötötték a kezeit és dúdolással igyekeztek álmaiban tartani. Osse vitte, hiszen ő volt az erősebb, bár etrvük szerint Angbandon kívül már eonwe fog vele repülni Valinorig.
" Valaki mászkál! " mondta Eonwe, körbefordulva, mielőtt kiértek volna a kapuhoz.
" Shhh!! Meghallnak! " pisszegte le Osse, Mairon pedig halkan szuszogott és bújt hozzá, azt álmodta, Melkorral van, ezért még mosolygott is hozzá.
Eonwe azonban nem figyelt kelekótyaságában és rálépett valami furcsára. Egy levágott kézre emlékeztette, így majdnem felsikoltott.
"ccssssss!" reagált Osse, de Mairon szemei kipattantak, arról nem is beszélve, hogy a kis rosszaságokat megtaláló Melkor is felfigyelt rá. A kicsiket felkapva sietett vissza a hang felé.
Mairon amint rájött, hogy nem az ágyban fekszik, kedvesével, és két egykori barátja van mellette, sőt, lekötözve lóg le Osse válláról, kapálózni kezdett és most Ő sikoltott fel, amit Melkor szintén meghallott.
" azonnal tedd le!" rivalt rá az odaérő Melkor Osséra,akk azonnal engedelmeskedett.
Mairon bokán rúgta mérgében, a kék maia azonnal odakapott a fájdalomtól. Ancalagon és Glaurung adar mögött fújt és pöfékelt füstöt dühösen a betolakodókra.
"erucsipjenmeg, több is van??" mutatott rájuk Eonwe.
" Ada ada ada! " csipogott Ancalagon, mairon pedig odalépett Melkor mögé és megsimogatta a gyermekük feje búbját.
" Nektek....Miafenebajotok van?! Mi ütött belétek?!"kérdezte a vörös, de inkább belekarolt Melkorba, mielőtt megint kitalálnak valamit.
"a tollashátú kitalálta, hogy elrabol... Én meg segítettem neki,.mielőtt megöleti magát" magyarázta Osse, amire Eonwe vállonverte.
"hogyzabálnánakfelacápák ilyen könnyen feladsz??"
Mairon kétségbeesetten pillantott kedvesére, még mindig erősen belekapaszkodva.
- Ezek megzakkantak...dobd ki őket vagy én reptetem meg mindkettőt a vulkánban...- hajtotta Melkor vállára a fejét, Glaurung eközben lemászott adar válláról és még fogatlan szájával megcsípte Eonwet.
"azonnal szedjétek a sátorfátok,mielőtt elvesztem a jóindulatom!" morgott Melkor a két idiótára.
Osse már integetett is és sántikálva elindult kifelé.
"hogyesnerátokegyszikla! Nem! Nem sajátíthatod ki a barátunkat!" dobbantott megint hisztisen Eonwe.
Osse a fejét fogta, de tisztes távolból figyelt inkább, mielőtt Melkor tényleg nekimegy a maiának. Ugyanis valami nem stimmelt a vala arcával, mintha egy pillanatig teljesen máshogy nézett volna ki.
Ancalagon Eonwëra morgott, immár ada vállába kapaszkodva.
" Milyen barát akarja elrabolni a másikat az otthonából??"kérdezte Mairon.
"egy aggódó!" kiabált már Eonwe, előrébb lépve.
Melkor megunta, és az orránál. Megütötte ököllel a maiat, aki erre messze hátrarepült és nyikorogva csúszott a padlón. Mikor megállt, a földön fetrengve szorongatta az orrát, amiből vér folydogált.
" És mégis miért aggódsz? Felesleges! " kiáltott vissza Mairon, szorosan ölelve párját. - Remélem megtanulta a leckét...szép ütés, Meleth nìn...-
Ancalagon vidáman csipogott erre.
"mert nem fogod fel a veszélyt! Mandos mondta, hogy... Hagyjuk is..." legyintett a szárnyas maia, miközben feltápászkodott. "ha ennyire vakon Melkort követed, nem tehetek már semmi mást..." nagyot sóhajtott és közelebb támolygott.
" Mit mondott az a kriptaszökevény? És miért feltélezed, hogy vakon támogatom a férjem?" Kérdezte kicsit gúnyosan, s ő maga is közelebb lépett Eomwehoz, hunyorogva. Mind Osse, mind Melkor nagy szemekkel nézték a két maiát.
"mandos... Utalt egy nagy háborúra Melkor ellen, amiben végleg elbukik, ha továbbra is ilyen makacsul lázad. Az álmában látott egy nagy fekete lényt, olyat mint az a kis izé.... Amikormegláttammegijedtemhogyvalóraválikésvelebuksz!" kiabálta a végét egészen közelről a szemébe a vörös maianak.
" Akkor hát vele bukok" felelte nyugodtan de aztán sziszegni kezdett " Még ha maga Eru is szólít fel arra, hogy hagyjam ott, akkor se tenném. A végsőkön túl is mellette maradok, hűen, s nem hagyom ott csak úgy, mert valaki épp ezt akarja!! "
Ahogy elkiáltotta a mondat végét, vörös, parázsló szemei lángra kaptak és azonnal megmutatta immár valós, sápadt arcát Eonwenak, beleértve a karmait és kifehéredő haját, fekete ajkaival és szemfogaival. Valami fura, ismeretlen erő járta át, testének ismeretlen, de a fiúnak ismerős és kezei, azonnal lángra kaptak, mintha csak megtámadni akarná az elvileges barátját, úgy vicsorgott rá. Hangja is mélyebb lett és morgó.
Eonwe hátralépett, megrémísztette, mennyire megváltozott barátja.
"akkor hát bukj vele!" és faképnél hagyta a dühöngő maiat, Osse kikerekedett szemekkel bámulta a jelenetet. Melkor a két.kis sárkánnyal a karjában nézte végig a vitát.
Mairon azonban hirtelem haragú volt s nem bírt magaval, főleg most, hogy az ereje is megnövekedett, bár fogalma sem volt, hogyan. Meg akarta ijeszteni a maiát, hogy többé ne jöjjöm vissza, így megidézett egy kisebb tűzgolyót, hogy mellé dobja, de az hatalmasra nőtt miután eldobta és mikor Eonwe felreppent, el is találta a bal szárnyát.
A vörös mairon szeme kikerekedett, hisz megsebezni nem akarta, de valahol még is, mert ijedtsége ellenére komiszul elmosolyodott.
Osse gyorsan eloltotta a lángoló Eonwe szárnyait és segített neki feltápászkodni.
" többé nem vagyunk barátok!!! " kiáltotta Eonwe, s azzal elhagyták angbandot, míg mairon a két kezét bámulta, mikkel megidézte a golyót s közben el se akarta hinni, hogy Eonwe el akarta rabolni és majdnem elszakította Melkortól, akire most kétségbeesetten pillantott fel s gyorsan a nyakába ugrott, belekapaszkodva és ölelve.
- ne engedj el.....-
Eonwe hátralépett, megrémísztette, mennyire megváltozott barátja.
" - nem foglak.. - viszont ölelte kedvesét, de közben büszke is volt rá, hogy mennyivel erősebb lett. Talán így nem kell annyira féltenie. Ancalagon átkúszott a maia vállára, és kerregve dörgölőzött hozzá.
- Egyetlenem és legdrágábbjaim-motyogta a maiá és még készült, csókokkal el is halmozni kedvesét, mikor sunyin elmosolyodott.
" Melkor...áruld el...." mozgatta az ujjait a bal keze végén.
Sejtette, hogy ereje hátterében egyetlene lesz a ludas, ő lesz az oka, hogy erősebb és ezt nem bírta magát tartani a maia fiú.
Sem azt, hogy látása is élesebb lett és a legnagyobb torony legfelső ablakában meglátta Gothmogot, ahogy kikukucskált. Megint Thuringwetillel volt....