Eközben Eonwe visszatért urához, Manwehoz. Először nem akarta elmondani, amit látott - félt, hogy barátját is megbüntetik. De, amikor hírt kapott a csatáról, azonnal újra audenciát kért a valák urától. 
  Manwe Sulimo épp feleségével nézte a lassan sötétbe boruló eget, Arien eljárta újra násztáncát Tilionnal, mire ő megfogta Varda kezét, hogy csókot leheljen rá, ám gyorsan helyet foglalt hatalmas trónján, kissé képmutatóan, mintha nem lehetne azt tennie, amit tett. Így várta Eonwet, érdeklődve, hisz rég nem beszéltek már. 
"manwe, Csillagom.." kissé meghajolt Varda előtt. "elég fontos mondanivalóm van Maironról és a sötét férjéről" igyekezett nyugodt maradni és nem elhadarni az egészet.
  " Hallgatlak hát, Eonwe. Mi ily sürgős és fontos? De, várjunk csak...Mióta is vagy te itt? " legyintgetett, majd keze megállt a levegőbe, mintha egy pillanat alatt megvilágosult volna. 
Varda azonban kedvesen beleszólt." Bizonyára valóban fontos, Eonwe nem zavarna téged ok nélkül. Mond hát. kedves, mit szeretnél velünk megosztani Manwe fivéréről, Melkorról és Maironról a maiáról?
"teremtettek valamiféle lényt, az orkokról nem is beszélve. Tudomtudomazokróltudsz, de ez ez... Valami gyíkszerű lény, szárnyakkal ésésfüstjöttazorrából! Kicsi még, és a legrosszabb, úgy emlegetik, mint a gyermekük. És a háborút is folytatták a noldákkal. Egy egész hegységet húzott Angband köré, amibőlfüstfelhoáradfolyamatosanéseltakarjaanapotésacsillagokatis. "hadarta el gyorsan ami éppen eszébe jutott.
  " A bátyád nagyon magának való, de ha háborúzik, annak biztos meg van a maga oka. A hegyeket talán azért húzta fel, hogy ne zargassák őt...mindig is ő volt az antiszociálisabb kettőtök közül, nem? " kezdte el optimistán Varda. " Folytasd, Eonwe, van még valami? "
A gyermek szó hallatán Manwe szemei teljesen fennakadtak és meg se hallotta a többit.  
"gye-gyermeke?" kérdezte hebegve, még mindig maga elé bambulva. Még is hogy a fenébe? És hogyan teremtett bármit is? Eru biztos viccel vele, az nem lehet, hogy... NEM! És nem!
" Igen, gyermek, vagy valami olyasmi...." 

" Szóval melkor...apa lett? Gyermek? Jajj de bájos! Manwe, drágám, nem látogatjuk meg a bátyád? " kérdezte Varda, nem is vette észre, hogy férje feje majd felrobban az idegességtől. A csatáról természetesen hallott ő is, de ezek a dolgok valahogy elkerülték a figyelmét eddig, amiket Eonwe mondott, így dühös volt és ideges.
Osse, ki szintén a palotában tartózkodott a múltkori ünnepség miatt, a falnak dőlve hallgatózott, Manwe tróntermén túl. Hallott pletykákat, miszerint Morgoth csatát vesztett és Eonweval a közös barátjuk, súlyosan megsérült. Kíváncsi volt, mit tud erről a maia, de amit meghallotta, hogy valami gyermekekről beszélnek, furcsa képek jelentek meg a szeme előtt és hangosan elnevette magát, amit Varda és Manwe is meghallottak, így azonnal felkapták a fejük, de a nő nem engedett, csillagszemeivel bájologni kezdett és férjébe karolt.
" Ugyan drágám! Hisz a bátyád...."  
  "de... De hogyan?...de...a teremtést Eru megtiltotta! Mi csak alakíthatunk, de nem kreálhatunk új lényeket!" manwe kezdett magához térni, de Eonwe nem volt benne biztos, hogy ez így jobb. Most meg hisztizni kezdett, felpattanva trónjáról, fel-le mászkálva és hevesen mutogatva beszéd közben." nem szabadna odamenni, akkor azt hiszi mi is piszkáljuk... De ez megint vétség és... Ártalmasnak tűnt az a valami?" 
" Nem igazán. Mármintelégronda meg majdnem megharapott, de...amúgyszerintemnem. " vezette le magában a történteket, majd vállat vont Eonwe. 
  "ugyan, kedvesem, biztos csak látták a tündéknél és megirigyelték. Legalább nem lopták maguknak. Még Aule is kreált magának lényeket!" Varda türelmesen követte és igyekezett lenyugtatni."rendben... Várunk... Figyeld a híreket, Eonwe, ha bármi furát hallasz, azonnal szólj! Idővel kiderül, készül-e valamire." most az állát piszkálta közben, a lehetőségeket számba véve.A szárnyas maia bólintott, és ki sietett az előbb felnevető barátjához.  
" Gyermek? Ez most komoly? És én még azt hittem Aule úr a hibbant " vigyorgott Osse, amint meglátta Eonwet. " Mondd, milyen volt a Vasbörtönben? Nem is láttalak azóta, amióta visszatértél, csak a csatáról hallottam híreket. Mit tudsz? Azt pletykálták a szárnyasok, hogy Mairon...elég..csúnyán megsérült..Meg azt, hogy megszégyenítette Feanor legidősebb fiát, a vöröset"
  "hát... Összevesztünk. Vissza akartam hívni, és gondolom megsértettem Morgoth és a kis valami megszólásával. Deamiigazazigaz. Jobb helyen lenne itthon! Nempedigazzalazőrülttel!" nagyot dobbantott is a végére mérgében. 
" és mégis mit akarsz csinálni te, a féltő jóbarát? Elrabolni Mairont angbandból? " kérdezte Osse, a falnak dőlve.
  "nemnemnem! Csak vicc volt!" kapott észhez a kék maia, látván barátja tekintetét.
 "lehet ha elválasztjuk tőle, akkor magához tér és rájön, hogy nem is volt olyan jó ott élnie!" magyarázott a szárnyas maia máris a kijárat felé sietve. 
" Megvesztél? Letöri a szárnyadat Melkor, ha odamész, manwe meg kilógat a tenger felé! " fogta a fejét a maia, követve barátját, hátha le tudja róla beszélni, amit látszólag nagyon a fejébe vett.
"Manwe hálás lesz, Melkor meg nem érdekel!" láthatóan nem akart megállni. "velem jössz vagy sem?" fordult meg hirtelen a lényegre térve.
  Osse felsóhajtott erre, majd bólintott. Azt meg sem merte kérdezni, mit gondol arról, hogy mi az, amit a barátjuk, mairon akar. Inkább csak követte a szárnyas maiát, ebbe az eszement küldetésbe. 
Eközben Mairon befejezte a tanácskozást, az erotikus kis rajzot pedig jól elrejtette a vaskos, vörös övébe, így indult megkeresni kedvesét, de közben eszébe jutott Kog vezér családja, így amellett döntött, meglátogatja őket, hátha dolga van még kedvesének.
A szerény hajlék nem volt messze a vártól, hamar megtalálta. A viskó előtt egy fehérbőrű ork játszott neki túl nagy sisakkal és karddal. Láthatóan erősebb és arányosabb volt a korabeli fajtársainál.
A kis ork kiáltva fordult felé, azt hitte egy másik gyerek jött oda. Aztán hatalmasra nyílt szemekkel nézett fel a hadvezérre, akiről apja mindig mesélt. Aztán a sisak a fejébe csúszott.
A vezér szája széle bal oldalt megemelkedett kicsit, majd furcsa szemeivel végignézett a kis orkon, aki sietve megigazította a sisakját. Mairon még egy ideig figyelte, majd egyszer csak leguggolt hozzá és belenézett az ork sötét szemeibe.
" Egy harcos mindig kihúzza magát, ha a vezére áll vele szemben. És....mindig figyelmes! Harcra kész! " váltott hirtelen hangsúlyt, incselkedve a gyermekkel. A szívén viselte a fiatal orkokat, ezt pedig nem sokan tudták róla, még maga melkor sem eddig tán, aki az angbandi palota egyik balkonján állt, s a tájat fürkészve vette észre kedvesét, a gyermekkel.  A korlátra könyökölve nézte mosolyogva a jelenetet, tetszett neki a gondoskodó Mairon. Nem az ő teremtményei voltak, de mégis úgy bánt velük.A kicsi ork kihúzta magát gyorsan és komolyan biccentett, hogy értette amit mondott.
"Azog, hát mit tartod fel Mairon urat a dolgában??" jött ki a szálas ork asszony. 
" Nem tart fel, ne aggódjon. Igazából, pont ide jöttem " mondta Mairon, majd az ork asszonyra emelte a tekintetét és fel is állt. Leakasztotta az övéről a kissé kopottas fejszét,ami egész idő alatt ott lógott, majd büszke szemeit teljesen rámeresztette a két orkra és átadta az asszonynak a fejszét, ami Kogé volt, a csatában.
"kö-köszönöm"
Az asszony meghatódott, de maga is harcos volt és nem engedte, hogy elérzékenyüljön. Átvette a fegyvert és meghajolt a hadvezére előtt, amit a fia is leutánzott. Aztán megint a fegyvert nézte sóvárogva.
  " A végsőkig harcolt. " mondott még ennyit Mairon, majd elfordult, hogy hazatérjen, de valami mégis megállította és a magát azonnal kihúzó asszonyra nézett. " A fejsze, szálljon a fiára. Szolgálja egy napon őt is olyan jól, mint Kogot szolgálta..." biccentett a fejével, majd lassan elindult haza. 
  A kis Azog utána szaladt és átölelte az egyik lábát. Majd félénken vissza is futott az anyja mögé, mielőtt büntetést kapna. Anyja máris a szemeit forgatta a gyerek viselkedése miatt és bezavarta, hogy mosakodjon meg és üljön le enni-legalábbis eddig figyelt rájuk a maia. 
 A vezér úgy érezte, ezzel megtette, amit tehetett és nyugodtabb lelkiismerettel tért haza. Ahogy besétált a kapun felpillantott a balkonra, ahol megpillantotta kedvesét. Egy pillanatig még az is lehet, összetalálkozott a tekintetük, de erre eszébe jutott Maironnak a kis rajz, így gyorsan lesütötte és besétált a hatalmas fekete palotába.