Mairon belekapaszkodott Melkor nagy fekete ruházatába az elgyengülő kezeivel, s nem emelte fel a fejét. Picit remegni kezdett a keze és valami forró csordult végig az arcán. Könnyek, s halk szipogásba kezdett a fiú. Csalódott Eonweba.
Kicsi karmok csiklandozták meg, ahogy Thuringwetil is odabújt a haja alá. Melkortól pedig egy csókot kapott a feje bubjára.
- mit szeretnél, mit tegyek? - akaratlanul elmosolyodott a maiahoz dörgölőző Ancalagonon.
Mairon felemelte a fejét erre és a könnyes szemeivel belenézett Melkoréiba.
- csak ölelj szorosan és ne engedj el soha ...- mondta neki, holott valahol azt kívánta, hogy egyessével letördelhesse Eonwe szárnyait - remélem a mocsári sár a szárnyaira tapad a szél és a fagy pedig megroncsolja a tollait és lezuhan, az az áruló féreg....Volna kedved....tündéket kínozni velem?...azt hiszem, most jól esne...-
-bármikor- kezét fogva vezette a maiat a tömlőcök felé, hogy kiadhassa haragját - bár nem sok rabjuk maradt a két jómadár miatt.
Mairon dorombolva bújt hozzá, amíg be nem értek a tömlöcbe. Ott, lángoló szemeivel végigpásztázott a rabokon és ki is választott magának egy fekete hajú tündét, akin kitöltheti a dühét. Ancalagon Melkor vállán pihent és kíváncsian nézegette a hegyes fülűt, míg Thuringwetil visszareppent a balroghoz, hogy elújságolja az eseményeket.
" Képzeld, képzeld! " vette vissza női formáját a vámpír, amint sebesen csapkodva a kis szárnyszerűségeivel elérte a balrogok vezérét és gyorsan el is kapta a kezét, hogy várja meg. " Eonwe megbántotta Mairont, és most elmentek a tömlöcbe Melkor úrral. Ez, pedig azt jelenti hooogy...." 
"szerinted elég ideig lesznek el?" aggódott Gothmog. Egy ideje kitervelték ezt a kis cselt, de inkább arra vártak, hogy elmennek Angbandból. Viszont ha Mairon mérges, akkor lehet elidőznek odalent... 
  " Jajj ne aggódj már! Mindig csak aggódsz..." forgatta a szemeit a nő, majd csábosan ránézett és el is kapta a férfi vörös kezét, és kuncogva húzta maga után, melkor és mairon hálótermébe, amiben az óriási lávamedence hívogatta már őket jó ideje.
 A nő, pedig kitervelte, hogy most lenne a legtökéletesebb az alkalom oda belopózni, és Gothmog bizonyosan élvezné a kellemes, forró lávát, így, miután megbizonyosodott róla, hogy senki sem figyeli őket, sőt, Gothmog a balrogok vezére volt, ő rá senki sem mert volna szólni, fogták maguk és bementek a hálóterembe.Thuringwetil vidáman egy gyors csókot nyomott a balrog vörös arcára, majd a medence széléhez húzta.
" Látod? Mondtam, hogy itt a medence. " kuncogott a nő.  
  Gothmog boldogan vetette magát a lávába és egy varázslattal megvédte a vámpírt a megégéstől, így ő is be tudott mászni.Melkor az egyik sarokba ült le Ancalagonnal az ölében, úgy figyelte a kedvesét, amíg az szórakozott. 
  Sokkal idegesebbnek tűnt a maia, mint általában. Vörös haja egy hosszú fonatban lógott a hátán, hogy ne zavarja meg őt, míg ő hol karmaival, hol az elméjével roncsolta a fekete hajú elfet. Azonban, eszébe jutott a maia barátja újra, akire gyűlölettel és megvetéssel tekintett már a szavai miatt, így egy hatalmas, tüzes ostort idézett meg a kezébe és egy hatalmasat csapott vele a tünde hátára, aki azonnal összecsuklott és könnyek potyogtak a szeméből.
" Áruló..még hogy barátok...egyessével tépkedem ki a tollaid ha újra meglátlak te átkozott talpnyaló... " sziszegte és újra rávágott az elf hátára, aki felkiáltott erre. " Gyűlöllek!!! " folytatta a maia egyre erősebben, szemfogait megmutatva és a szemei is lángra kaptak.  
Melkor figyelte, ahogy a maia egyre dühösebben csapkodja az elfet, aki már rég el is ájult. Letette a kis sárkányt és odalépett hozzá, kivette a kezéből az ostort.
 Mairon erre sebesen megfordult és kíváncsian nézte a férfit, ugyan akkor meglepődve, és markolászta a levegőt, mintha még a kezében lenne az ostor. Hevesen kapkodta a levegőt így a vállai fel s le emelkedtek fokozatosan.
- csak egyre mérgesebb vagy... Próbáljunk ki valami mást- gyengéden kezei közé fogta az arcát és csókokat lehelt a szemei alá. Ancalagon az eszméletlen elf körül ugrált és pöfékelt mérgesen, néha rátapicskolva.  
- Azt hittem, a barátom...és kiderült, hogy nem...- mondta szomorúan a maia és végül nagyot sóhajtva ölelte át Melkort. És csodálkoznak, hogy nem akar Valinorba menni? Sose hagyná el. S nem csak azért, mert törődik vele. Melkor, Mairon úgy érezte, tökéletesen megérti őt.Eddig dühös szemei szerelemmel teli tekintettel emelkedtek a valára, és úgy bújt hozzá, mint egy kisfarkas. - Menjünk..látni se akarom az elfeket, csak irritálnak...-
  -ezt adjuk Thuringwetilnek, fel már úgy se épül... - felkapta kedvesét és a karjaiban vitte a hálójukhoz. Időközben rájuk esteledett, és odakint is besötétedett. Csak a szobában rakta le újra a maiat és kész csoda, hogy nem ejtette le a döbbenettől. 
 - Mi a baj é....des...? - karolt simogatta meg kedvesét, s fülébe súgott, de aztán oldalra fordult és meglátta, amit Melkor is látott.A medencéjükben volt valami, ami általában nem, azaz inkább valakik. Gothmog, a balrogok vezére a karjaiban tartotta a varázslattal megvédett, hófehér Thuringwetilt és erősen fogta, a nő pedig ezer csókkal halmozta el az agyarast, és épp, valaminek a kellős közepében voltak, a vala és a maia medencéjében.
  "ti mégis mit. Műveltek?!" fakadt ki a vala. Nem az zavarta amit a csináltak, hanem ahol csinálták.Thuringwetil seperc alatt ugrott ki a lávából és a sötét sarokig sietett, eltakarva magát a szárnyaival, Gothmog pedig reszketve elmerült a lávában, csak a szemei látszottak ki. 
  " Gothmog, mássz ki onnan, de rögvest!!...de előtte vegyél valamit magadra!! " takarta el inkább a szemeit Mairon, ugyanis nem volt kíváncsi semmire sem, amit jelenleg nem látott a lávától. 
Melkor azonban dühösen bámulta mindkettőt, csípőre tett kézzel. Gothmog reszketve kikászálódott,és magára húzta a nadrágját,felsőjét meg a kezében szorongatta. Lábai felettébb érdekesek lettek, legalábbis érdekesebbek, mint urai szemei.
"ezt mégis, hogy gondoltátok?? A mi medencékben hetyegtek titokban? Akkor is ez volt, amikor az orkok kis híján összeverték egymást?," melkor hangja most mély és haragos volt.
 " Igazából akkor nem hetyegtünk még..." emelte meg a mutatóujját Thuringwetil, amint a szárnyai alatt magára húzta a fekete, hosszú ruháját. Mairon szúrós szemekkel nézte a lányt, majd árnyként azonnal mellette termett és a hegyeskés fülénél fogva húzta oda Gothmog mellé, aztán visszament Melkorhoz és most egymás mellett állva nézték a két jómadarat,
" Gothmog, ha saját medencét akarsz, megbeszélhettük volna. De hogy képzeltétek, hogy a miénkben etyepetyéztek?? " 
  "nos... Igazából... Hát... Jó ötletnek tűnt...meg izgalmasnak..." közben többször a vámpírra lesett."és. Mégis melyikőtök zseniális ötlete volt?" masszírozta a homlokát Melkor.A jómadarak azonnal egymásra mutattak.  
 " Hé! csaló! " nyújtotta ki Thuringwetil a nyelvét Gothmogra és megrebegtette ártatlanul a pilláit. " Én nem bírom a lávát, ő rakta rám a védővarázst, az ő ötle..."
" Elég legyen!!! Ha már együtt csináltátok, ne egymásra kenjétek, hanem vállaljátok együtt!! " förmedt rájuk mairon, Thuringwetil pedig picikére húzta magát, hiszen ada leszidta őt. A maia a homlokát masszírozta és elképzelte, mi úszkálhat most a medencéjükben...
A vámpír nő elkapta Gothmog kezét, belekapaszkodott, hogy védje meg, és a háta mögül kukucskált csak melkorra. Tőle, még jobban félt.
"rendbe rakjátok a medencét, mert én bele nem megyek amíg.... Mindegy is,... Ha végeztetek, akkor tűnés. Addig itt maradok és figyelek. Aztán eldöntöm megérdemeltek-e saját medencét" melkor szemei szinte átszúrták őket és kis idő után türelmetlenül intett a medence felé, hogy neki lehet állni.
  Mairon forgatta a szemeit és inkább egy szót se szólt, elfeküdt az ágyukon, a saját térfelére mászva s közben egy vörös-arany köntöst idézett magára, fejét pedig a két kezével átölelt párnába fúrta. nagyon rossz kedve volt és szeretett volna melkorral kettesben lenni, a jómadarakra pedig haragudott, hogy megakadályozták ebben. 
Melkor leült az ágy szélére és keresztbe tett lábakkal figyelte a kis takarítókat. Gothmog leengedte a kádat, Thuringwetil pedig segített kitisztítani. Ezután A balrog újra feltöltötte és még mindig szégyenkezve megálltak a vala előtt. Az intett a fejével, hogy mehetnek és ki is siettek az ajtón. A maia egy pillanatra felemelte a fejét, majd amint kimentek a jómadarak, vissza is ejtette a puha párnájára és fészkelődni kezdett. Legalább kitakarították, gondolta magában. Melkor mellé kúszott és egy párnát ugyanúgy átkarolva nézte kedvesét, farka pedig rácsavarodott a másik lábára.
  - érzem, hogy nézel - üzente neki Mairon és kinyitotta a szemeit, valóban, a vala szüntelenül nézte őt. Picikét, mintha közelebb csusszant volna erre a vöröske, kettőt-hármat pislogva.  
  Melkor úgy bújt el a párnába, hogy csak két nagy szem látszott ki, amiket a fekete hajzuhatag vett körül. Most a farok a levegőben vonaglott, és édes dorombolás hagyta el a vala torkát. 
Kedvese erre megsimogatta a szürkés bőrű vala állát, és akaratlanul is elmosolyodott a jelenetre, hisz bájosnak és édesnek látta.
" mit szeretnél? " emelkedett meg kicsit, könyökölve féloldalasan és eldöntötte picit a fejét.
-hogy mosolyogj - vigyorgott a párnák és paplan alatt bujkáló vala, játékosan helyezkedve, akár csak egy nagy macska ami épp a zsákmányára készül rávetni magát. De amikor Mairon összehúzta magát, mielőtt lerohanja, hirtelen hanyatt vágta magát,fejét hátrahajtva nézett a maiara - még mindig dorombolva.
  Az eddig szomorú maia nem bírta tovább, olyannyira meghatotta őt kedvese gondoskodása, és hogy fel akarja vidítani, hogy szorosan odabújt hozzá, boldog mosollyal és átölelte őt, fekete haját elsimítva az arcából. Arca teljesen a vállába fúródott és örömének halk, kuncogó hangot is adott, a vala farka ugyanis csiklandozta. - szia...- kuncogta, csókot nyomva a szürke bőrré. - imádni való...mindig teljesen lenyűgöz...nem is kell más, csak Ő, hogy boldog legyek, csak Mel....-tette hozzá csak magának, de sejtette, hogy a vala hallja.