Mairon felsóhajtott és hasonlóképp tett, mint a vala. Felvette a legelegánaabb ruháját, majd a férfival együtt elfoglalták a helyüket a trónteremben, várva a vendéget, akit Gothmog vezényelt be, s azonnal felismerte, a maiát. Gyorsan menekült is el, vissza a toronyba, mielőtt hosszasabban el akarna vele tárgyalni, a leghevesebben beszélő maia, Eonwë.
"megkellhagyni, csinos kis otthon!" füttyentett a szárnyas maia. Körbenézett alaposan a trónteremben, majd megállt a szilmarilos koronát viselő vala előtt."Melkor, vagy hívjalak inkább Morgothnak?" kissé meghajolt előtte, de le se vette szemeit róla.
"mit akarsz, Eonwe?"
" Hogy s mint, drága barátom?" Könyökölt a saját széke karfáján Mairon, legyintve azzal a kezével. Feketébe burkolta magát, csak a díszek vöröslöttek öltözetén, csúcsos koronáján pedig a világító, szemformájú kő.

- Morgoth Bauglir...legalább nem vesznek egy kalap alá Sulimoval. - vonta meg a vállát, bár a szemeit forgatta Eonwe beszólásán a maia. Még hogy Morgoth.
" öcséd nagyon fájlalja, hogy nem jöttél el az ünnepségre. Most kezdődik majd az úgynevezett tavasz, amikor az idő felmelegszik és a virágok irágzanakésegycsomóilyesmi... Naszóval igazából ennyi és érdekelné, hogymikor láthat" a szárnya maia szinte unottan mondta el amit muszáj volt, inkább körbenézett volna.
" Már ne is vedd sértésnek, de hol volt  Manwë Sulimo nagy testvéri szeretete, mikor átverte és megláncoltatta a bátyját? Azt hiszi, azok után csak úgy elmegy hozzá látogatóba??" Pattant fel majdnem a szekről, mibe megfeszülve kapaszkodott kezeivel, s jobbjára Melkor rátette a kezét, hogy lenyugtassa az ingerült Mairont, majd ő maga folytatta a hírvívőnek.
"Mairon, bár kissé ingerülten, de jól mondta. Nem hagyom magam becsapni újra. Ha Manwet annyira érdekli a hogylétem, egyedül, de csakis egyedül, meglátogathat. Van más mondandód?" igyekezett nem felhúzni magát, és látszólag megőrizte a nyugalmát.
Már egy varázslattal elfedte a maia elől, amit nem kellene látnia, így nem volt mitől tartani.
Mairon kicsit durcás volt még, a kelleténél mérgesebben figyelte a maiát, s nem momsott neki semmit továbbra sem, csak aztán, mikor eszébe jutott valami.
" Na és te? Miért ugrálsz úgy ahogy Manwe füttyent?
"hogyamacskavájnákiaszemed, tudod jól, hogy arra esküdtem fel, hogy őt segítem! Bár elképzelésem sincs, mi ez a nagy ellenségeskedés köztetek, de ha tudok segíteni megoldani, akkor állok elébe!" hevesen mutogatott, miközben beszélt. Melkor a szemeit forgatta a stílusára,már elszokott tőle - és nem is hiányzott.
Mairon hátradőlt a trónon, s üzent volna kedvesének az elméjében Eonwëval kapcsolatban, amikor a terem ajtaja egy picikét kinyílt, s szapora kis mancsok indultak meg, rohanva a tróm felé.
Draugluin rohant gazdái felé, nyelvét kidugva a szájából, de amint meglátta a maiát, hatalmasat fékezett a mancsaival és morogni kezdett a kicsi, de nagy méretű farkas.
S Mairon elmosolyodott erre, egy kis gúnnyal, aminr meglátta Eonwë reagcióját.
" Testvérek közötti viszály, megesik" motyogta, és Melkor fülébe súgott - mit csináljunk vele?
-megvendégeljük, ha jó híreket visz vissza, akkor talán békénhagynak- Melkor nagyot sóhajtott erre, még nekinse volt hozzá kedve, de ki kell cseleznie a testvérét.
"ne foglalkozz vele, még fiatal. Maradj egy kicsit, nézz körbe, legalább Maironnal is tudsz beszélni" azzal ő felkelt és otthagyta a két maiat, addig ő felügyel, hogy semmi gyanús ne történjen amíg itt van ez a fránya kém.
Mairon felkelt a nagyháttámlájú székéről és megindult a körbeforgó  maia felé, aki egyszer jó barátja volt még. Draugluin a fülét vakarászta közben.
" Nos...mesélj, Eonwe, hogy vagy mostanság? Meglehetősen rég találkoztunk " mondta Mairon, háta mögé rejtve a kezeit s szélesen elmosolyodott, benne kis sunyisággal.
"mindenjótényleg... Összeköltöztem Ilmareval! Most szólj hozzá! Egyetlen nővel töltöm a szabadidőm!" tárta szét a karjait Eonwe, szélesen vigyorogva mesélve. "eléglehangolóhallode...." motyogta hozzá a kopár tájra és a füstfelleget pöfékelő hegyekre nézve.
" Én szeretek itt lenni. Lehet, hogy kopár, de nehezebb meglátni ebben a szépséget, mint számodra talán egy virágos mezőben, nem de? Szóval Ilmare...kíváncsi voltam, mikor ragadsz le egy nőnél " vigyorgott, abogy sétáltak egymás mellett.
"még Osseval is úgy ahogy kibékültem.. Hehe... És, mivel töltitek az időtök? A tündékról tudok, azt nem kell részletezni. Manwe kitiltotta őket Valinorból. Az emberekhez meg oda se enged. Timártalálkoztatokvelük? Milyenek?" kezdett felpörögni, végre egy baráttal beszélget és nem az uncsi köröket futja.
" Emberek? Még nem találkoztunk velük, de majd megemlítem Melkornak. " gondolkodott el, legalább lesz kiken gyakorolnia az orkoknak. " Osse hogy van? Rég nem láttam " mosolygott Eonwera és át is karolta a vállát.
Leginkább azért tette, hogy szárnyas barátja nehogy megforduljon, ugyanis szeme sadkából láttott valami mozgolódást mögöttük.
Melkor némán kiabálva kergette Gothmoggal együtt Thuringwetilt, hogy mennyen már vissza a szobájaba,mert vendég van. Persze ő meg akarta nézni magának.
Mairon egy ragyogó sziklára mutatott maguk előtt, hogy csodálja meg a maia, míg Melkor a hátuk mögött levadászta a vámpírnőt a levegőből és a balrog segítségével megkötözték.
" Ez nem ér! Engedjetek el! Én is akarok szárnyas maiát látni! " csapkodott a nő, bájologva nézte Gothmogot, aki gyorsan fel is kapta a hátára, s fürge léptekkel visszarohantak a palotába, Melkorral együtt, hogy lefoglalják a kíváncsi nőt.
Eonwe a hangokra gyorsan hátrafordult, de senkit se látott ott így  vállat vonva nézett újra Maironra.
" Szóval, most itt lakom " tolta vissza a fejére a koronát Mairon.
"messziről nézheted! Mit gondolsz hogy magyarázzuk ki, ki vagy te?" korholta le Melkor már odabent a nőt.
"elég fura hely... Nem hiányzik Valinor? Nem unalmas itt kettesben? Tudomtudom, van veletek néhány balrog, de akkoris... "
" Hidd el, néha alig várom, hogy ténylegesen kettesben lehessek vele. Mindig történik itt valami. A szemem is megszokta már a sötétet. " húzta a haját a füle mögé és kicsit el is pirult, ahogy eszébe jutott az este, s beleremegett. " Nem mennék vissza valinorba. Jól érzem itt magam. És meg is becsülnek, Eonwe. Ott, senki nem voltam..."
Kicsit tovább sétáltak az udvaron, a vámpír pedig eközben folytatta a duzzogást, de Gothmog leszedte róla a kötést. Így, a nő morcosan odabújt hozzá és beleült a balrog ölébe, aki átölelte és így fogta le, míg Melkor az orkokat visszakergette a palotába, nehogy beléjük kössön Eonwe, vagy fordítva.
Mairon valami furcsát kezdett érezni a lábánál. Kaparást, kis karmokat, és melegséget. Amit letekimtett, a mosolygós fejű, kíváncsi fekete ancalagonra pillantott, aki elkóborolhatott a vacokból. Nagyon kikerekedtek a szemei, de most már mindegy, Eonwë meglátta a lényt.
"ezmegmieszentségeseru??" lépett hátra kettőt is Eonwe.
A kis sárkány mérgesen füstöt pöfékelt felé és pofáját is kitátotta rá. Melkor futva jött utána és kapta fel a kis sárkányt, mielőtt meg is perzseli a szárnyas maiat.
" Ő...ő a mi..." pirult el Mairon és azonnal rögtönözve rá is vágta " Ő a mi gyermekünk! " vigyorgott ártatlanul és átölelte kedvesét.
"mi... Mitek?" Eonwe szemei kikerekedtek és a szája is tátva maradt. "ho-hogyan? Hiszen ti... Mindketten... De a valák nem is... " teljesen összezavarodott, és csak hebegni habogni tudott.
" Ha már Thingol, a pletykák szerint, elvett egy maia nőt...akkor miért ne? Diszkrimináció lenne, ha nekünk se lehetne semmi. És néz a kis nyelvét! Meg a farkincáját! Melkorra hasonlít " büszkélkedett, hogy a lehető legjobban összezavarja Eonwët.
"de... De az más..." nagyot nyelt, és nem fejezte be  mondatot, mert meglátta Melkor szúrós tekintetét. Láthatóan nem tetszett neki, hogy megszólta a 'gyermekük'.
Mairon a kezébe vette a kicsi Ancalagont és a hona alá nyúlva tolta bele Eonwë arcába, az őt morcosan néző, tompa fogú, száját nagyra táltó sárkányt.
" Hát nem csodálatos?" Kérdezte rajongással az arcán Mairon.
Thuringwetil az ablakból figyelte az eseményt, még mindig Gothmog által lefogva.
" Milyen név az hogy Eonwë? " forgatta a szemeit a nő.
"elég fura... Szívesen kitépkedném a tollait" morgolódott a balrog keresztbefont karokkal.
" igazán... Édes..." paskolta meg a kis lény fejét a maia.
Ancalagon erre rámorgott Eonwëra, aki gyorsan elkapta a kezét a sárkánytól. Thuringwetil nevetett a jeleneten a palotából.
" Fel akarsz hergelni?" Sandított nyelvkinyújtva a balrogra.
Mairon folytatta.
" Nos, Eonwe, megmondhatod Manwenak, hogy Melkor nem szándékozik mostanság testvérlátogatást tervezni"
"igen... Viszont nem biztos, hogy örülni fog... Ennek" és rámutatott a sárkányra.
Evvel mérges tekintetek szegeződtek rá, Mairon visszaadta Melkornak a kölyköt.
" Mintha Ő aztán annyira kedvelné Melkort, hiszen a kis szerető öccs, leláncolta. Te meglátogatnád így a testvéred? És mi az, hogy 'ennek'?? A neve Ancalagon! Nem pedig, Ez! " lángoltak a maia macskaszemei.
" azért hívta meg mert békülni szeretne! És ez akkoris egy... Nemtudommi, de nem gyermek! Gondolom Morgoth teremtette, amit maga Eru tiltott meg" emelete fel a hanghát már Eonwe is, hát ennyire vak? "te is jobban tennéd ha hazajönnél, s nem maradnál vele!" Melkor megelégelte a szárnyas maiat.
"takarodj vissza a fényagyú főnöködhöz kismadár! Vagy kitépkedem a tollaid!" mérgében felöltötte szörny alakját és a maia felé tornyosult, árnyak lengték körbe.
Mairon sokkos állapotba került Eonwe viselkedésétől, s szemeiben szertefoszlott a láng. Lehajtotta a fejét szomorkásan és kezei ökölbe szorultak.
" Azt hittem...barátok vagyunk, Eonwë..."
A maia kikerekedett szemekkel figyelte Morgoth rémisztő formáját.
Hátratántorodott kissé, és csalódottan nézett a másik maiara.
"én is azt hittem..." aztán gyorsan elrugaszkodott, amikor Melkor morogva elindult felé. A vala kicsit lehiggadva fordult vissza a sárkányt ölelgető Maironhoz.
Eonwe elrepült, ahogy csak a szárnya bírta, bár Mairon már gondolt arra, hogy megmutatja neki, mit is tud az ő erős kardja.
Tovább ölelte Ancalagot, teljes letargiába esve, szemeit szomorúan legeltetve a kopár földön.
" Mi történt, mi történt?" Ugrált Thuringwetil, hogy láthasson minden eseményt.
Melkor egy nagy sóhajjal lépett oda és ölelte át a kis sárkánnyal együtt, akinek nagyon tetszett ez a megoldás. A hátát simogatta egy kis ideig, hogy valamelyest megvígasztalja.
"a csirke valamit mondhatott, Melkor elkergette" közvetített Gothmog a vámpírnak.
" Ó..és most mit csinálnak?" Kérdezte a vámpír kíváncsian továbbra is.
Mairon szorosan a valához bújt, fejét a mellkasába fúrva, de nagyon szótlan volt, Ancalagon nem értette, így érdeklődve  nyújtogatta a nyakát.
"nem tudom... Mairon elég letörtnek tűnik..."
Alig mondta végig, a vámpír már ki is röppent az ablakon, hogy odasiessen. Melkor a haját is babrálta kedvesének, nem tudta mit. Mondhatna erre a helyzetre.