Még elég sokáig beszélgettek, és elköszönni is nehéz volt.
 Telt-múlt az idő, ügyesen titkolták a fura barátságot- bár Melkor gyakori pimasz felbukkanása a műhelyben sok pletykának adott okot. A vala haja egy ideje nem is változott, és rossz kedve se nagyon volt. Manwe már gyanakodott, szerinte titkon volt valakije fivérének.Maga a hatalmas vala is szerette volna ezt gondolni, de a maia pár gondolatát leszámítva nem sok esélyt látott. Na meg még senki se látott vagy gondolt ilyesmire, hogy két férfi is szeretheti egymást úgy, mint a férj és feleség.Egyik reggel úgy döntött aznap beszélni fog Eruval! Csak meg tudja neki magyarázni ezt az egészet! 
Mielőtt beléphetett volna Eru hatalmas termébe, össze is futott a vörös hajú maia fiúval, aki épp végzett az aznapi teendőivel. Hatalmas mosoly került a sokszor durcás és érzelemtelen arcára, ahogy meglátta a magas férfit. Fel is emelte a kezét, integetett neki, hogy várja meg, de a fényesre csiszolt padlón megcsúszott, és meg sem állt egészen Melkorig, ahol nekikoccant a mellkasának és egy hatalmas jajszó hagyta el az ajkait.
" Ennyire nem kell belém esni" kacagott fel Melkor, de megfogta a maiat mielőtt elesik. Még voltak mások is a folyosón és döbbenten nyitották nagyra a szemük a hallottakra.
  Mairon összeráncolta erre az arcát és a pisze orra összehúzódott neki, ahogy grimaszolt, de felnézve a valára, csak kuncogni tudott és játékosan megpöckölte Melkor orrát.
" csak gondoltam köszönök, de hát ha így pimaszkodsz, eeeel is meheteeeek " nyújtotta meg a szavakat vállat vonva.  
Mellkasa azonban teljesen Melkoréhoz simult, de úgy tűnt, minden porcikájuk összeér. 
Yavanna és Nienna nagyra nyitotta szemeit a látványra és összesuttogtak. Mi történik itt? Mit csinál Melkor és az a vörös ifjú? Ezeket kérdezték egymástól, de Melkor arckifejezésére mindkét nő meglepődött.
" A világért se siettetnélek" kuncogott megint, egy tincset visszarendezve a helyére. "de most tényleg beszélni akarok valamiről a főfővel" mosolygott a csodás szemekbe, amik megint csillogtak ahogy ránéztek.
  "Bocsáss meg, ebben az esetben nem is zavarlak téged. " mondta, zavarában a tarkójába fúrva az ujjait. Hátralépett kettőt, majd újra integetett Melkornak és indult is, hogy kivegyen egy új könyvet Manwe nagy könyvtárából és olvasson a szobájában. De, valami újat is ki akart próbálni, egy kis gyertyával és annak lángjával, ezért is végzett korán ma.
Eru hatalmas trónján ült és meredt a csillagos égboltba és a semmibe, gondolkodva azon, mi is legyen a következő, amit megformál szeretett gyermekeivel, mikor Melkor belépett a nagy, cirádás ajtón.  
"khm.... Feltételezem zavarok, deeee lenne valami amit meg kéne beszélnem veled" nem félt teremtőjétől, és nem is értette a többieket, hogy miért teszik. Mindenek atyja, Eru, megfordult, hogy első 'gyermekére' figyelhessen. Általában csak ellenkezik, meg ellentmond neki, de most a segítségét kéri.    
"Mondd, Melkor, mi nyomja lelkedet? " kérdezte a hatalmas Eru Melkortól, és kíváncsian figyelt most már csak rá, Óriási széke karfájára tette kezeit fenségesen, és hallgatta Őt.
"hol is kezdjem?....hát....van ez a maia fiú, a kis vörös, biztos tudod melyik....éés...bahh...nem lehetne, hogy csak belenézel a fejembe? elég nehéz ezt szavakba önteni"
 Izgult, így kezeivel eltúlzottan gesztikulált a beszédhez és még mászkált is a trón előtt. Vajon mit fog erre mondani? Így tervezte? Nincs semmi gond, Melkor, csak kicsit hülye vagy. Vagy megint jön a szokásos vitájuk.
" Emlékszel Melkor, mit mondtam egyszer nektek a szeretetről? A szeretet feltétlen és belülről fakad. Őszinte. És önzetlen. " dőlt hátra székén a fényes Eru, mindenek atyja és talán még el is mosolyodott kicsit. Nem kellett belenéznie Melkor fejébe ahhoz, hogy tudja mire akar kilyukadni. 
"perszepersze, de én úgy érzem nem egészen egy egyszerű barátságról van szó...." fél szemmel felsandított a teremtőjére. Most vajon érti mire gondol, vagy tényleg ki kell mondania az egyértelműt? 
" Melkor, gyermekem..." vonta fel Eru az egyik szemöldökét. " Általában nem kéred a tanácsomat, önfejű vagy és azt teszed, amit akarsz, ellenkezve velem....hát miért nem teszed amit szíved diktál? " kérdezte elsőre, mintha tényleg tudni akarná, de aztán valóban megjelent az arcán egy mosoly. " A szeretet, feltétlen és nincsenek határai, Melkor...." 
  "szóóóóval nem zavar? csak mert az összes többi ainu már most teljesen ki van akadva, és gondoltam lehet kihagytam egy fontos napot amikor ez volt a téma...." már megkönnyebbültebben beszélt, szokásos lezser stílusában. 
" Melkor, gyermekem.... ami itt egyedül fontos, azok a tiszta érzelmek. Nem pedig az, hogy az illető nő, vagy férfi, hisz Én egyszer sem énekeltem arról, hogy e két nem, csak egymást szeretheti, és élhet együtt, harmóniában és adhatja meg a másiknak azt, mi szíve és lelke leghőbb vágya. " tárta szét karjait Eru.
Melkor elgondolkodott, majd felcsattant szokásos hangnemében:
"akkor meg ezek mit rinyálnak?!" mutatott két kézzel is a háta mögé az ajtóra, a többi ainura utalva. Na de tényleg, akkor meg mi a bajuk? Elvégre testi kapcsolata már volt egy maia fiúval - elég kíváncsi természet, és amiatt is évekig puffogtak rá.
  Eru kedvesen elmosolyodott csupán: " Hisz mindenki másképp látja a dolgokat, Melkor, én önálló gondolatokat adtam nektek és döntési lehetőséget. És most menj, és tedd, amit tenni szeretnél. " tette hozzá Eru, bátorítva Melkort 
Melkor elindult, majd pár lépés után visszafordult, egyik mutatóujját felemelve.
"te mondtad!" még a szemébe is nézett a teremtőjének és elviharzott. Akkor most megkeresi a maiat és színtvall neki; aztán lesz ami lesz.
  A maiák többsége elvonult lakrészeire már, pihenni, aludni, vagy beszélgetni egy keveset egymással a hosszú nap után. Aule is elhagyta már a műhelyét, így ott nem kereshette Mairont. Mandos és Nienna épp egymás mellett sétáltak, a maiák lakrésze környékén, Yavanna pedig Ulmoval és Auléval beszélgetett kint, a vízesés körül. Mairon, pedig a szobájában volt, az ablak mellett ült,felhúzott lábakkal és nekidőlt az oldalának, egy könyvvel és nézte a kertet, ábrándozva egymagában. 
  Melkor vagy egy órát de talán kettőt is azzal töltött a lakosztályában mászkálva, hogy próbáltam megfogalmazni a mondandóját.
"arossebbe" mordult és elindult. Nem éppen egy költő, de énekelni tud! Akkor énekel és a hangokkal fogja neki megmutatni, ahogy egymásnak szokták az ötleteiket a valákkal. Remélhetőleg a maiak is képesek értelmezni.... ezen megint elkezdett aggódni. Mi van ha nem?? Egekbe, hiszen Aule maiaja.....Nem, akkoris énekel! 
Mairon elmerengett a gondolataiban és végre nem hallotta a szomszédos szobákban csacsogó maiákat. A könyvet elolvasta, csupán csak pihentette a kezei között. kémlelve az udvart és meglátta a fát is, ahol felrobbantotta a lámpást. Kuncogott, ahogy eszébe jutott ez, arca most nem unott volt, inkább sejtelmes és senki se mondta volna meg, hogy jó kedve van. Épp hogy csak felhúzta picit a szája bal sarkát... 
Aztán egy kellemes hang ütötte meg a fülét, ami szinte hívogatta. Jobban elkezdett rá odafigyelni, és amikor behunyta a szemét, fényeket látott, meg mintha alakokat is. Nem kimondottan eseményeket vagy arcokat, de valahogy mégis értette amit mondani akar neki a kedves dallam és a bódító hang. Melkor először csak dúdorászott a fiú kis balkonjánál, aztán ahogy belelendült, hangosodott éneke. Arra azért ügyelt, hogy túl hangos ne legyen, de magával ragadták a dallamok és behunyt szemekkel dúdolta üzenetét a maianak.
Ő pedig mintha értette volna....Aztán, felemelte a fejét és nagyra nyíl szemekkel nézett ismét az udvarra. Onnan érezte, hogy jön a csodálatos, kellemes és szinte simogató dallam. Lehet pár másik maia is hallotta és pislogva nézték, mi is ez az egész, de nem értették, ellenben a vörös, szeplős Maironnal, akinek pirongott az arca és rákönyökölt az ablakpárkányára, így figyelve Melkort, aki szerenádozott az ablaka alatt.