Melkor hisztérikus nevetésben tört ki és levegőért kapkodva ellenkezett. Próbált menekülni meg összehúzni magát de mindhiába, nem kímélték. Végül árnyként sikerült csak elmenekülnie előlük, de még úgy is kergették a kis sárkányok amíg fel nem reppent az egyik sarokba. Onnan dugta ki rájuk a nyelvét.
Mairon kuncogva állt fel, s haja kitakarta az egyik szemét ahogyan felpillantott Melkorra, maga előtt összefonva a kezeit.
- Édes...- mondta magában, kedvesére gondolva.
" Az öcséd vigadási ajánlatát elutasítottad...de....velem volna kedved láva fürdőzni? " ajánlotta fel a maia. Látta, hogy a kicsinyek kezdenek ásítozni és dőlöngélnek.
"de nincs több kínzás" alkudozott a levegőben lebegó vala. Mairon bólintott, erre már hajlandó volt visszatérni. A kölyköket még ágybadugta, amíg a maia előkészítette a fürdőt.
- Pedig mostanában kedvem támadt az ártatlan valák megkínzásához.- kacagott, mikor elkészült a fürdő. " Tudod, hogy viccelek csak. Gyere....meleth nin...." nyújtotta a karját Melkorak, aki a hálószobába tévedt a kicsik ellátása után.
Melkor elmosolyodva adta a kezét, és hagyta, hogy kedvese becsalogassa a finom fürdőbe. A forró láva az ő bőrének olyan volt, mint másnam a finom meleg fürdő. Nagy elégedett sóhajjal dőlt hátra a peremnél leülve.
" Nagyon jó kettesben lenni veled...végre egy kicsit...." méregette a lángoló szemeivel a valát, amint odaúszott hozzá.
Első terve az lett volna, hogy lávafürdős csatát szervez, s bombaként ugrik a medencébe, de elvetette ezt a gondolatot, látva Melkor imádott vonásait...a szemét...az ajkai formáját, az orrát ...az állát...
S máris véresre harapta az ajkait Mairon, ahogy ábrándozva nézte a férfit, de talán olyan volt, mint egy kiskutya, vagy farkas.
  -nem jössz ide? - sandított rá kedvese, érezte, hogy a maia bámulja őt. Először a kezével akarta odacsalogatni de aztán inkább a farka végét dugta ki a felszínre és hajlította be a végét, mintha az ujja lenne. 
Mairon lassan odakúszott hozzá erre, lelkesen rágcsálva a szája szélét és engedve a csábításnak, beleült Melkor ölébe, szétrakva a lábait, szembe a férfival. Kezeit a mellkasára simította és végig tartotta a szemkontaktust.
" Így gondoltad, királyom? " csábítgatta.
  Már a hangjában is volt valami izgató, nem beszélve arról, amit mondott, ahogyan mondta és akkor még ott volt a narancsszín, gyönyörű szempár, ami kellemes farkasszemet nézett a vala fekete obszidiánjaival. A forró, puha ujjak lágy mellkas-masszírba kezdtek, kéjesen figyelve az arcát, rezzenés nélkül. Végre, kettesben, forró lávafürdőben és az éjszaka is eljött, amit mindketten szerettek. 
 -pontosan így- újra a sajátos dorombolásába kezdett, és a másik formás fenekét kezdte masszírozni. - milyen programot találtál még ki? - kicsit megharapdálta a maia nyakát, de a finom masszázst nem akarta tönkretenni. 
  - Hm, lássuk csak...egész este kényeztetni foglak...ez hogy tetszik, mel adan nin? - kérdezte, ajkaival már keresve is Melkorét. " Pedig elsőre az volt a tervem, hogy beledoblak a kádba!" kuncogott " De te is tudod, hogy túl bájos vagy ahhoz, hogy ezt csináljam...Nem csókolsz meg? " húzta végig a kezét Melkor hosszú, plusz testrészén. 
-dehogynem- előbb kacéran elmosolyodott, majd hevesen megcsókolta. - és itt fogsz kényeztetni, vagy esetleg a szobában?- körme hegyével cirógatta a maia nyakát, mellkasát.
Ő erre érzékein felszisszent, s szóhoz sem jutott, így az elméjében üzente meg válaszát. - Ahol kívánod...királyom...- mondta neki és belekapaszkodott, ha esetleg a hálószobára esne kedvese választása.
"imádom,mikor így szólítasz" súgta a kis hegyes fülbe, amire a maia bőre libabőrös lett.
Melkor ismét hátradőlt, kicsit igazítva a helyzetén, hogy a szeretőjének előnyösebb helyzetben legyen.
" Csakugyan?" Kérdezte és megemelkedett egy picikét, de nem sokáig, épp csak addig, míg el nem helyezkedett Melkor legérzékenyebb részén, amivel önmagának is kellemes érzést okozott, nem csak imádott valájának.
" Jó így, királyom?" Kérdezte, belemélyedve a fekete szemekbe.
Kellemes, érzéki estét akart maguknak és a valát, teljes valójában.
Lassú ringatózásba kezdett a testével, teljesen elengedve magát. Egy pillanatra sem feszült meg, úgy irányította a valát, mintha valóban lovagolna.
Melkor dorombolt is és nyögdécselt is kedvesével együtt. Egyik karjával kitámasztotta magát és lábait is megfeszítette, hogy követhesse a maia mozgását. Úgy érezte ezt egész éjjel tudná csinálni, csak ők és a testi örömökben elveszni - nem jutott eszébe ennél jobb dolog.
- Szeretlek...- súgta az ajkaiba, mikor végeztek a hosszasan tartó élvezetekkel, s az ujjaival beletúrt a fekeje hajkoronába, miközben halkan lihegett és meglehetősen elfáradt, pedig jól bírta a lepedőgyűrést.
"kérdezhetek velemit?" sandított rá a vala, egy fáradt, de elégedett mosollyal.
Mairon kiváncsian nézett rá, nem volt jellemző kedvesére a filozofálgatás utána.
"te hol tanultál meg így lovagolni?"
Mairon erre ledermedt, arca pedig nem a kimelegedéstől pirult ki. Gyengéden megcsapta kedvese homlokát és gyorsan elbújt a vállába, hogy a vala ne láthassa, mennyire zavarban van a kérdés miatt, de aztán úgy döntött, megadja neki a választ. Érzékien súgott a fülébe, halkan, nintha csak egy titkot osztana meg vele a hosszas hallgatás után.
" Arda legvadabb csőrödét töröm be minden este " harapta meg a hegyes fülét.
"hmm... Pedig megesküdtem volna, hogy már megszelídítettél" kuncogott a bókra Melkor, kedvese hátát cirógatva. Már a párnk közt heverésztek, és a sárkányok szobájából kellemes meleg áradt át hozzájuk is.
" Gyakorlat teszi a mestert, egyetlenem " mondta Mairon, s a vala fölé hajolt, hogy megcsókolja. Most kifejezetten élvezte, hogy a kelekótya farkincája feltekeresik a lábára.
Aztán, a kellemes csendet és nyugalmat heves dörömbölés zavarta meg, mire a maia szemei teljesen kinyíltak, hatalmasra, macskaszerű pupillája pedig összeszűkült, aprócskára.
- lenyúzom a bőrét annak a félkegyelműnek aki az ajtó mögött áll... - sandított Melkorra a maia.
Az ajtó mögött, pedig maga a balrogok vezére állt, szarvas sisakja pedig félrecsúszva lógott a fején.
"bahh... Gyere be!" kiáltott Melkor, lusta volt felkelni, inkább csak magukra terített egy takarót. Gothmog óvatosan lépett be a szobába, közbe megigazgatva öltözetét, amit futtában kapott magára.
"nagyuraim... Khm... Látogatónk érkezett..."
" Ki a fészkes fene van itt ilyenkor??" Fortyogott Mairon.
" Nem tudom...egy maia, angband kapuja előtt repkesett. " tette hozzá Gothmog, nagyot nyelve, amit megérezte magán Mairon szúrós szemeit, s inkább gyorsan Melkorra pillantott.
A balrog vörös bőrét itt-ott karomnyomok és fog hegyek lenyomatai fedték, nem beszélve egy kis sötét festékről, aki főleg a nyakáról köszöntött vissza, így a maia fiú mégjobban szugerálva méregette a balrogot, aki menten kihúzta magát.
-hagyd már- forgatta szemeit a vala, kissé túlságosan féltette a vámpírját. Kikászálódott az ágyból, hogy fogadja a látogatót, legdíszesebb ruháját felöltve. Hajnalodott lassan, egyetlen egy maiara jellemző ez a hamariság.