" Szerinted meddig bírja majd a tündécske odakint lógva? " kérdezte, könnyesre nevetve magát Mairon, amint visszatértek a hatalmas, sötét palotába, mely különösen csendes volt most. 
"majd kiderül... Majd időnként ránézünk" - van kedved valamilyen mókához? - kérdezte az udvaron barangolva. Nem volt még kedve visszamenni.
  - Mókázni, azt bármikor. De megígérted este, hogy tanítasz valami újat is, valami...különlegeset, ami a könyveimben sincs benne. - simított a vala vállára és kíváncsian méregette. Még mindig benne volt az, hogy megvicceli valahogyan, de még nem találta ki a tökéletes visszavágót.
 -gyere velem- biccentett a vala és elindult Angband síkságára ott lehet jól gyakorolni az erős varázslatokat gond okozása nélkül.
  Maironnak nem kellett kétszer szólni, elég volt egyszer, s máris engedelmesen követte kedvesét a síkságra. Rajtuk kívül senki nem volt ott, még a madár se járt arra, így tökéletesen elidőzhettek. Melkor utasította a maiát, hogy álljon szembe vele egy bizonyos távolságon belül, s ő meg is tette, húsz lábnyira állt meg tőle, kihúzva magát s várva, mire számíthat a mai edzés alkalmával.
" Ne kímélj! " 
Melkor egy sötét árnnyal támadta meg, ami óriási fertelemmé alakult és szinte önálló életre kelt. Ezután félre húzódott, és onnan segítette tanácsokkal a maiat, hogy mit és hogyan csináljon.
 Mairon megidézte a hatalmas kardját, hogy kivédje a lény csapásait, de meglepett arca arról árulkodott, hogy nem erre számított és összeszorított fogakkal védekezett, de végig azt tette utána, amit a kedvese mondott neki. Végül, valami igazán újra tanította őt a valák valája.A tűzmaia jól uralta a tüzet, de ez, még újdonság volt neki. Melkor megemelte a kezét, s a föld megremegett és kicsi repedésekből láva tört fel. Utasította párját, hogyan mozgassa a kezét, miként koncentráljon és váljon egyé a lávával, s mairon lelkesen követte az utasításokat, míg be nem sötétedett és nem dobálta a lávagolyókat a kezében úgy, mint a zsonglőrök a labdákat. 
Csak ezután indultak vissza a fekete palotába, s a maia egész úton lelkendezett és vidáman dúdolt, hiszen elsajátított, még ha elsőre nem is tökéletesen, de egy nagyon komoly, erős varázslatot és látta kedvese szemében a büszkeséget, így el is felejtette, hogy vissza akar vágni melkornak a mókázásokért. Addig dúdolt, míg be nem léptek otthonuk kapuján. Este volt már, s az orkokból páran őrt álltak, amint a nagyurak megjelentek, pedig azonnal kihúzták magukat. 
Szedtek maguknak vacsorának valót, a többit bevitették a kis sárkányoknak. Ők is a hálóban szándékoztak elkölteni az ételt, így magukkal vitték.
"kedvesem, volna kedved egy forró lávafürdőhöz? " tette fel a kérdést édesgetve a maia, leülve az ágy szélére, s ajkai közé vett egy vöröslő eperszemet, amit nem értett, honnan szereztek be az orkok.
"jól hangzik" hanyatt fekve rakosgatta a kis falatokat a szájába, a farkával mutogatva a levegőben. Aztán kipróbálta fel tud-e tűzni a végén lévő tüskére egy húsdarabot.
  " Te meg mi a..." nézett kikerekedett szemekkel mesterére a maia, s akaratlanul is nevetésben tört ki, ahogy meglátta, hogy Melkor sikeresen végrehajtotta a küldetést. Aztán gyorsan abbahagyta és ráharapott a férfi farkincája végén csüngő falatkára. 
"hééé" ellenkezett a vala, azt magának szánta, de közben nevetett is a helyzeten. Újabb falattal próbálkozott, de a maia megint utána kapott - csak most nem sikerült azonnal.
Erre ő pufogott, majd csak vigyorgott és kedvesére kacsintott. Levette magáról a hatalmas, fekete köntöst és ráhajtotta az egyik szék háttámlájára, haját pedig áatdobta vállai felett, miközben matatott. Egy meglehetősen szűk és feszes nadrág volt rajta, karján pedig a gyűrűi és jobbján egy kesztyűféleség, amit háttal állva Melkornak hámozott le magáról.Közben csámpás lábak léptei hallották, azaz azt, hogy valaki őrülten gyorsan szalad a folyosón, liheg, majd elcsúszik és visszatolat Melkorék ajtaja elé.  
Heves kopogtatásba kezdett, de magában reszketett a sisakos ork, hiszen mégiscsak őt küldték ide a többiek, magához a nagyúrhoz, aki bizonyára pihenni akarna, ilyenkor már, és mi lesz, ha nem pihenhet? Lehet leveszi a fejét a nyakáról! Nagyot nyelt az ork, de kopogott. Minél hamarabb túl lesz ezen, annál jobb.
" Nagyuram! Nyissa ki! Néhány elf...néhány elf eltűnt a...a tömlöcből!! "
Melkor hümmögve a maia fenekét nézegette, beleharapva saját ajakába-még csak fel se fogta mit kiabál neki az ork.
" Nagyuram!!! Eltűntek az elfek!! " kopogott tovább az ork, s mindeközben a maia dalolászva hajolt le, nem törődve azzal, hol legelteti Melkor a szemeit, csak aztán meghallotta az orkot s felkapta a fejét.
" he?" Pislogott, hátha rosszul hall, s csípőre tette a kezeit, így a nadrág méginkább megfeszült rajta.
Melkor tekintetével, de még a felsőtestével is követte a csodált testrészt. Az ágyon könyökölve kapaszkodott az ágyneműbe.
A dörömbölés nem szűnt, így Mairon puffogva az ajtóhoz  ment.
" Miazauleszakálla van már megint?! " mordult fel, megmutatva a szemfogait és a rikító, éles szemeit, mire az ork lihegve hátralépett.
" Az e...elfekből...páran eltűntek a ...tömlöcből..." kapkodta a levegőt.
"micsoda?!" kiáltott már Mairon, míg kedvese továbbra is elmélázott, annyit megértett, hogy valami fontos dolog történt, de nem tudott koncentrálni. Neki csak egy dolog járt a fejében.
Az ork inkább olyan gyorsan ment el, amennyire csak tudott, s Mairon lángra lobbanva fordult meg, s járkált körbe-körbe, észre se véve, hogy Melkor szemei kocsányon lógva követik a formás domborulatait.
" Hallottad ezt?? Meg kell néznünk mi történt!!"
A maia egyszerűen nem értette, hogy lehetett ez lehetséges, hogy a tündéknek csak úgy lába keljen.
"persze... Igazad van...nem jössz inkább ide?" megpaskolta az ágyat maga mellett és kacéran pislogott a szűk nadrágban mászkáló maiara.
" Hallod amit mondok? Eltűntek a rabjaink!" Tárta szét a kezeit, de érezte, hogy ez így nem működik, ezért nagyot sóhajtva megindult Melkor felé, a leült engedelmesen. - Tessék?-
Melkor csak erre várt, és leteperte a maiat, egy forró csók keretében, kezei pedig máris elkezdték felfedezni a fehér bőrű testet.
" Mel! H-hékás...Mi lesz az elfekkel?" Pirult el, de ujjai automatikusan belefúródtak a fekete fürtökbe, a csókok hatására. Nem tudott ellenállni a valának...
Teljesen ellazult kedvese érintéseire, de bizsergett itt meg ott a csókoktól és az őt átjáró forróságtól...
-az elfek ráérnem, de Grond már nagyon türelmetlen- ajkai végigcsókolták a hasa aljáig, és máris lehúzta azt a csábító nadrágot.
" Igaz is...Grondot nem szabad megvárakoztatni " csillant fel erre Mairon szeme azonnal, elkapta Melkor két vállát és azon nyomban, mintha kicserélték volna, maga alá döntötte kedvesét és az ölébe ült, lassan lángva kapva az izgalomtól, s úgy dörgölzőzött hozzá, mint egy macska, harapva az ajkait. - tégy magadévá....-nyalta meg a szürke fülcimpát és izgató kuncogásba kezdett.
Melkor felszabadulva markolta meg a maia fenekét, végre megkaparintotta.
Míg az orkok fejvesztve futkostak, hogy hol lehetnek az elfek, Gothmog vígan dudorászva kísért éppen egyet a torony felé...