A fiatal szerencsétlen alig bírta elvonszolni a húsmaradékot a vacokig. A nagyúr csinált egy plusz ajtót, hogy meg tudják etetni a kicsiket, de még így is félt, hogy felzavarja urait, akik a szomszéd szobában alszanak.  
  A sárkányvacokból fény szűrődött ki, épp csak pislákova, de látványosan. Az ork bekukkantott, majd sompolyogva belépett rajta, s szagát azonnal megérezte a sok, sötétben megbújó kicsi sárkány. A legelevenebb, a fekete Ancalagon azonnal rosszaságon törte a fejét, nem tetszett neki a gyanús ork. 
Az ork hallotta a kerregő hangokat, de úgy hitte, hogy csak az ételnek örülnek. Kis lények szaladtak elé, ugrándozva az ételért. Nehézkesen eltotyogott a nagy táljukig és elkezdte átönteni a nekik szánt ételt. Néhány falánkabb kicsi neki is ugrott, de nem emlékezett, hogy hánynak kell lennie. Elkezdte megszámolgatni őket, de hiányolta a feketét, amit már sokan meséltek neki. Ancalagon hátulról támadta meg, a nyakába ugorva. Feldöntötte az orkot, amire a többi csöpp is odatömörült. Ismét kerregve és csipogva veszekedtek, majd Ancalagon tüzet fújt a zsákmányra. Erre utánozni kezdték a többiek is.Mairon azonnal felült, ahogy meghallotta a jajveszékelést.
  "hmmmmhmm.. Mhmmm" nyünnyögött a vala, olyan szépet álmodott. De azért lassan felkönyökölt és hunyorogva nézett a fény felé.
Mairon már ki is pattant az ágyból, gyorsan kinyitotta az ajtót. A kis sárkányok riadtan ugrottak el a már földön heverő lángoló orktól. Ártatlan csipogásba kezdtek, és már menekültek is a helyükre, amikor Melkor is belépett az ajtón - kócosan, álmosan.  
  Mairon összefonta maga előtt a kezeit, úgy nézett a kimúlt, elégett orkra, aztán a kis gyíkfejűekre, szigorral a lángoló szemeibe.
" Halljam...Melyikőtök volt? "
A kérdésre sokan visszahúzódtak, szinte teljesen egyszerre, csak Ancalagon maradt egy kis fáziskésésben és csipogva forgott körbe, hogy a többiek elárulták őt, aztán újra szembetalálta magát a maiával, és azonnal behúzta a nyakát, hogy apróbbnak tűnjön, mint amekkora. Mairon erre teljesen fölé hajolt, majd egyszer csak felkapta, és a homlokát Ancalagonéhoz dörzsölte.
" Hát ki a legügyesebb fiúka? Hát kire vagyok büszke? Te gyújtottad lángra? Ügyes vagy Ancalagon! "  
A kis sárkány elégedetten kerregett és bújt hozzá, a többiek panaszkodva szaladtak elő, hiszen segítettek. Melkor csak kuncogott a kicsik viselkedésén, közben nyársra tűzve egy húsdarabot, hogy megsüsse magának a tűzben. Ez nagyon megtetszett a sárkányoknak és érdeklődve körbeülték.
Mairon, Ancalagonnal a kezében lépett Melkorhoz, közel hajolva hozzá, tartva magát, hogy ráharaphasson a húsdarabra, amit a vala sütött az orkon.- Kérek egy falatot - mondta neki incselkedve, még mindig cirógatva a kis büszkeségét. Megtanítja igazán bánni a tűzzel, gondolta a maia.
Melkor odatartotta a maianak a falatot, hogy beleharaphasson. Eközben Glaurung felkúszott az orkra, bele a tűzbe. Beleharapott és csámcsogva megette a ropogósra sült finomságot. Ezzel ötletet adott a többieknek is.
A kis fehér azonban messzebb, Melkor mögött ácsorgott és nyújtogatta kecses nyakát. Éhes volt, de a többiek pont a finomságok közelében gyújtották fel az orkot. A vala megértette a kis lényt, és szedett neki a hideg ételtből, hogy falatozhasson.
" Te vagy a leggondoskodóbb, egész Ardán " mondta a maia, most már ő maga sütögetve egy húscafatot, amit Ancalagonnal együtt fogyasztott el. Kényelmesen ücsörgött és igazán jól érezte magát a melegben, a kicsi lények és a vala társaságában.
"ezzel nem sokan értenének egyet" mosolygott rá a vala, jóizűen falatozva maga is. Lassan a tűz kezdett kialudni, hiszen a kis gyíkfélék hamar lecsupaszították a tetemet.
- visszamennyünk? - kérdezte kedvesét, miközben a csontokon kezdtek el marakodni az aprók.
- Szerinted érdekel bárki más vélemenye, ha rólad van szó?- kérdezte, jobb kezével megsimogatva a szürke arcot, és el is pirult egy kicsit. Kivételesen cirógatásra vágyott, így kelletve magát odakúszott a valához, jelezve, hogy vegye fel, vagy húzza magához, de bárminek örült volna. Reggel, majd foglalkozik az elfek kínzásával, de, egy kis kényeztetésre neki is szüksége van, gondolta, s homlokát a vala  halántékának kezdte el dörzsölni. Néhány kis sárkány közben nagyot ásított.
"alvás, mindegyik, gyerünk!" szólt a sárkányokra,akik kikerekedett pocakjaikat bevonszolták a fészkeikbe. Alig fészkelődtek, azinte azonnal elaludtak.
Melkor pedig felvette a legnagyobb kis sárkányát,hogy visszavigye az ágyba. Kicsit kuncogott a hasonlaton.
Mairon meghallotta, így felvonta a szemöldökét, s tüzet kezdett fújni, s abból egy szívszerű formát alakított a vala szemei elé. Elmosolyodott a játszadozásán, majd belefúrta a fejét a vala széles vállaiba.
Melkor a rövidke úton elfilózott, hogy vajon elmondja-e, hogy részben tényleg ő ichlette a kis lényekre, részben saját maga. Megint kuncognia kellett, ahogy átgondolta,hogy egészen olyan, mintha valóban a gyerekeik lennének.
" Min nevetsz?" Kérdezte, cirógatva a fekete hajú férfit, egészen addig, míg be nem értek a hálóterembe, s le nem ültek a hatalmas, puha ágyukra
"csak magunkon" csókot nyomott a homlokára, s megosztotta vele a gondolatait. Remélhetőleg tetszik majd neki a dolog.
Ő erre elmosolyodott és az arca valóban vörösebb lett, mint egykoron a tulajdon hajtincsei.
" Tehát végig erre gondoltál? " bújt hozzá oly közel, amennyire csak lehetett, s a mutatóujját végighúzta a vala orrán. " Adar?" Kuncogott.
"nézd el nekem, már vén vagyok, Ada" mosolygott Melkor. Nagyon jó érzéssel töltötte el, ahogy a maia fogadta a hírt. Nem merte eddig elmondani, félt, hogy teljesen őrültnek nézi emiatt.
" Te vagy a legelvetemütebb....akit ismerek. Kijátszottad Eru Iluvatárt...És még megkérdezik, mit látok benned! " vigyorgott és cirógatni kezdte a valát, apró csókokkal elhalmozni, hogy megmutassa, mennyire tetszik neki kedvese ötlete, hogy ilyen formában, nekik is lehessen családjuk, bár az ada megszólításra megint vörös lett a feje, olyannyira, hogy egy nagyot csuklott és az eddig fehér haja is visszaváltott pirosasra.
Melkor végigsimított a vörös hajon, nagyon szerette a hullámos hajzuhatagot.
"kwpzeld el, hogy idegesítené Manwet, ha tudna róla" kacsintott a maiara. Biztos menten szélütést kapna! Ezen megint nevetnie kellett, és úgy feküdt hanyatt a párnák közé.
" Hát avassuk be! " nevetett Mairon is, ahogy elképzelte, hogy kedvese öccse tudomást azerez arról, hogy gyermekeik lettek. Hát még Vardát hogy megütné a guta! Átölelte a vala derekát, úgy bújt oda hozzá és valami azt sugallta, ebből nem lesz alvás. A haja átomlott a válla felett, így vette észre, hogy ismét vörös, ezen is nevetnie kellett, s nem tudott ezellen tenni, így melkorral együtt hahotázott.
Még egy kicsit nevetgéltek, majd mindkettejük vére felforrt a közelségre. Valóban, ebből megint nem lesz alvás - helyeselt magában a vala.
Gothmog a sötét folyosókat járta, még mindig a piszkálódó nőt kergette.
"Thuringwetil, hamarosan fel kel a nap, nyugovóra kéne térned!"
" Nem vagyok álmos! " nyújtotta ki a nyelvét a vámpír " és mellesleg, idebent sötét is van..kapj el ha tudsz! Tudod, hogy én vagyok a gyorsabb! " kacagva cukkolta a balrogot és gyorsan elreppent előle, de a közelében maradt.
"bahh... Akkor meg minek is kergetlek?" kérdezte inkább saját magától. De tényleg, minek? Leült a lépcsőn, ahol volt és inkább ott várt. Majd visszaeszi a kiváncsiság.Thuringwetil ezt meglátta, s lassan visszafordult gothmoghoz, pici denevéralakjában. Kíváncsi szemekkel méregette a balrogot, körberepülte, majd megállt és közvetlen előtte kezdett lebegni, de nem szólt hozzá, bár szemei mintha azt kérdezték volna, ' akkor most nem játszunk'? Hiszen neki ez a kergetőzes az volt
Gothmog hirtelen megmozdult, és elkapta a vámpírt. Thuringwetil sipitozva ellenkezett, de mindhiába, a balrog megkötözte a tűzkötéllel, amit készített.
"na. Most megvagy!"
" Nem ér! Csaltál! " nyújtotta ki morcosan a nyelvét a vámpír, immár nem denevérként és hiába próbált szabadulni, nem tudott, csak hevesen ficánkolni.
"ezt hívják stratégiának! És most indulás aludni!" és a kötél segítségével elindult vele a vámpír lakrésze felé.  Thuringwetil mindhiába próbált szabadulni, végül gonoszkás vigyorral hagyta magát hurcolni.
" Ugye tudod, ha így megkötözöl, nem fogok tudni aludni?" Kérdezte rejtett sunyisággal, kiélvezve a helyzetet, ahogyan Gothmog cipelte őt.
"a plafonról lógva alszol, mit zavar egy kötél?" kérdezte, már majdnem elérték a szobát, ami egészen a hegy felső részében volt, magasan.
" Azt akaros hogy este fejre essek? És hogy takarom el magam, ha a kezeim is le vannak kötve? Okostojás. Na de mit érdekel téged, hogy alszom e vagy sem, kedves Gothmog?" Kérdezte, incselkedő hangnemben a nő s közben megmutatta a szemfogait is a balrognak.
"... Nem is érdekel.... Mairon szólt rám miatta...." morogta halkan, nem akarta bevallani, hogy érdekli őt is. Lerakta a nőt a szoba közepére. "ha megígéred, hogy viselkedsz, elengedlek" emelte fel egyik ujját komolyan.
- Mairon, na persze - forgatta a szemeit Thuringwethil, de aztán eszébe jutott valami.
" Megígééerem!" Nézte a hatalmas szemeivel ártatlanul, pilláival pedig szaporán pislogva a balrogot Thuringwetil.
"bahh..." Gothmog elengedte a vámpírnőt, a kötelet kis karikába összetekerve. "na, akkor most már alvás!"
Thuringwetil erre közelebb lépett a balroghoz és bal kezét az izmos, csupasz mellkasára simította, olyannyira, hogy a hegyes körmei is a balrog páncélkemény bőréhez értek. S közben, egy óvatos, de gyors csókot nyomott az arcára.
" Hát akkor....Jó reggelt, Gothmog! " mondta neki édeskedve.
"neked is... Thuringwetil..." a balrog teljesen elpirult, de szerencsére nem látszott a vörös bőrén.
Esetlenül nyomott egy csókot a vámpírhölgy arcára és kisietett, mielőtt még lenne ideje reagálni neki. - Mairon biztos lefejez.... -