A lóverseny persze nem maradhatott el, de még mielőtt kikiálthatták volna a futam nyertesét, természetesen a valát aki már a díján gondolkodott, orkokra lettek figyelmesek a nagy udvaron, akik sört iszogatva dobálták egymást jobbra, majd balra a levegőben és vadul verekedtek, zenére, amit a nyurgább alkatúak játszottak, s az ételt is szana szét dobáltak. Gothmog értetlenül nézte őket, a vámpír nő pedig a fejét fogta.
" ennyit a tervedről, hogy kitakarítunk, mielőtt hazajönnek...." mondta a nő a balrognak, megpillantva a pislogó uraikat.
"a fene..." sóhajtott Gothmog is.
Ezt most hogy fogja kimagyarázni.
"mi a póksegget csináltok ti meg??!" kiáltott Melkor beléptetve az orkokhoz. Az éppen feldobott ork hangosan puffant a földön, mert teljesen lefagytak a többiek.
" Drága egyetlen Thuringwethil....hát nem megkértelek, hogy figyeljetek a rendre, még akkor is, ha mulatságot rendeztek? Mi a fenét csináltatok, hogy itt elszabadulhatott a pokol, hm??" Kérdezte a maia, összefont karokkal, dobolva a bal lábával, de a nő lehajtotta a fejét ártatlanul, s a bal és jobb mutatóujját összeérintette maga előtt, úgy sandított a balrogra.
"mi csak.... Mire kijöttünk rájuk nézni ezt művelték... És... És... Gothmog azt mondta, majd összetakarítunk, mielőtt visszaértek.." motyogta a vámpír,de a végére a balrog oldalba bökte. Nem is az ő ötlete volt, vagyis hát nem egyedül!
Mairon erre felvonta a szemöldökét, mert a vámpír visszabökte Gothmogot, egy csapat ork szaladgált részegen a háta mögött, Kog sopankodott és próbálta őket összeszedni, Draugluin pedig behúzta a fülét-farkát.
" Majd az orkok összetakarítanak reggel " mondta, még mindig méregetve a vámpírt és a balrogot, s azzal kedvesére sandított. Aztán, vissza gothmogra. " és mit csináltatok, hogy nem teljesítettétek ezt az ici-pici noldarúdnyi feladatotokat??!"
A két jómadár egymásra nézett, Gothmog a földet piszkálta a lábával, Thuringwetil pedig elpirulva lesütötte a szemét. Melkor is rájuk sandított és felnevetett. Kacagva megveregette  a maia vállát és elindult a palota felé.
- bent megvárlak - továbbra is nevetett, de nem fogja elmondani neki, elég ha maga rájön.
- hé! Most mit nevetsz? Meeel!! - forgatta a fejét Mairon, széttárta a kezeit és szigorú szemekkel hunyorfott az egymást gyakran piszkáló furcsa páros felé. Nem értette...
Ráparancsolt Kogra, hogy rakjon rendet hajnalban és józanítsa ki az orkokat, Gothmogot pedig utasította a nővel együtt, hogy segítsenek. De, még mindig nem tudta, miért viselkedtek olyan furan, na meg hogy Melkor min nevetett.
Belépett a hálószoba ajtaján, s csupán fekete köntösét viselte, úgy állt az ajtóban, még mindig kíváncsian, draugluin pedig beszaladt a meleg, s puha sárkányvacokba.
" Most komolyan....mi ennyire vicces?"
Melkor az ágyban hevert és megint kuncogott.
"tényleg nem érted?" nézett a maiara, aki teljesen tanácstalanul csóválta a fejét.
"segítek: mindig együtt lógnak és még ha nem, akkor is találnak okot egymást piszkálni. Most meg valami annyira elfoglalta őket, hogy egyik se vette észre a rumlit..... Na?"
Egyik  szeöldökét felvonva kérdőn nézett rá, beszéde hangsúlya is árulkodó volt egy kicsit.
A maia elgondolkodott egy pillanatra.
" Remélem nem kaparják ki egymás szemér. Thuringwegthil egyszer még nagyon fel fogja idegesíteni...hajaj...De ez sem ok azért hogy nem csinálták a munkájuk! Mel....most komolyan, mi olyan vicces? Meghúzom a farkad ha nem.mondod el! " tárta szét újra tanácstalanul, de vihogva a karjait.

Melkor egy kicsit abbahagyta a kacagást.
"melyiket?" kacsintott és. Megint nevetni kezdett - sajnálom, de imádnivalóan naív vagy- Mairon letámadta a valát és most ő próbálta megcsikizni, amira amaz az ágyon henteregve nevetett.
" Nem vagyok naiv! " csiklandozta teljes erőbedobással a valát, a derekát, az alhasát, közben nagy levegőt vett, amit a mellkasába fújt, hogy ott is ingerelhesse, s két lábával lefogta hozzá. - Mondd el....na....- emelte fel a fejét és bájosan ragyogó szemekkel nézett a vala obszidiánjaiba.
A vala lihegve nevetett, lassan lehiggadva.
"a két jómadár kezd összemelegedni... Vagyis... Már összemelegedtek" ahogy végre rendesen kapott levegőt, hanyatt feküdt a rajta ülő maia alatt és combjaira ejtette karjait.
Mairon szemében a macskaszemszerű feketeség apróra összeszűkült és úgy nézett Melkorra, mintha amaz bolondgombát evett volna.
" Most viccelsz?...." kérdezte, elképzelve a jelenetet és a hideg is átfutkosott a bőrén.
Látta maga előtt a bordó bőrú agyarast, meg első teremtményének lelkesen csillogó szemeit, puha kis fülét, ahogy odakucorog a balrogok vezéréhez és....
" Ó teszentségestűgolyó! " kapott Mairon a szeme elé és elfeküdt Melkor mellett. " Szóval...Ők most?...." vette vigyorgósra a formát.
Eközben Kog, az orkok kapitánya összekapkodta a mulatozókat és mindannyiukat hazazavarta, miután végeztek az udvar feltakarításaval. Draugluin örült az eldobált ételmaradékoknak, de Gothmog összeszedte a legtöbbet egy nagy vödörbe, hogy majd elvigye a sárkányoknak reggel. Thuringwethil közben felállította az eldőlt asztalokat és padokat, megtörölve aprócska, nőies homlokát, és elégedetten nézett körbe a "csillogó-villogó " udvaron, de bár ne mondta volta Urának, hogy ők majd kitakarítanak. Csípőre tett kézzel sóhajtott fel és sandított Gothmogra, a balrogra, aki ledobta az asztalra a vödröt, benne sárkányeledellel.
"most ez is miattad van! Én mondtadm, hogy ne hagyjuk őket felügyelet nélkül!"
"bahh... Persze, fogd rám ezt is!" majdnem összetörte az asztalt, ahogy mérgében rácsapta a nagy edényt és kissé lángolni kezdett. Az orkok kómásan, másnaposan takarítgattak körülöttük.
A nő erre mérgesen ráfújt és megmutatta a szemfogait, meg a karmait is. Felreppent, elugorva Gothmog mögé.
" De hát mondtam hogy ne! Most biztosan meg fognak büntetni! " sopánkodott a vámpír.
  "ó, szóval hirtelen neked az egészhez semmi közöd! Te maga a megtestesült jóság vagy!" fordult meg mérgesen Gothmog, a vámpír magasan felette lebegett. 
  " Pontosan. Ártatlan vagyok" vigyorgott a jó, majd játékosan gothmog bal válla felé reppent és megnyalta a fülcimpáját halkan kacarászva, hogy felhergelje a balrogok vezérét. 
  "bahh... Gonosz némber..." motyogott a balrog duzzogva. Bár megfogadta, hogy nem hagyja magát többet elcsábítani, de valahol meg mégis vágyott a bosszantó vámpír társaságára.  
 " Most bókolsz? " vigyorgott és visszavette a saját alakját, mutatóujját végighúzva a balrog szarván, hogy tovább incselkedjen vele, vagy ahogyan Melkor használta a szót, szapulja őt. Élvezte ezt a játékot, akkor is, ha a balrog megkergette őt...sokszor.  
  "komolyan egyszer kitépem a szemfogaid!" morrant a lángoló férfi, a vámpír pedig nevetve menekülőre fogta. Az orkok értetlenkedve néztek utánuk - akkor most ki viszi el a húst a sárkányoknak? 
  Gothmog és a nőstény kergetőzésbe kezdtek, Kog, az ork vezér pedig megfogta a vödröt és egy esetlenül pislogó fiatal, nyurga ork kezébe nyomta.
" D..de én..."
" DE TE egy szót se szólsz! Vidd be! Most! "
 Az ork egy hatalmasat nyelt, majd csámpázva megindult a sárkányvacok felé, ami Melkor úr hálóterme mellett volt.