Manweék szinte rá se ismertek a vidám Melkorra. Már dúdolva csatlakozott hozzájuk és az ének alatt is jó kedve volt. Bár a maia járt a fejében és többször is eltévesztette a dallamot, Eru nem szólt rá, mert ezek vidám, kedves hangok voltak. 
Varda is meglepetten nézte a férfit, hát még a sokat pislogó Aule! Ő aztán soha nem látta ilyennek Melkort.Az éneklést követően, öccse azonnal odalépett hozzá, hogy beszélhessenek. Elsőre, bocsánatot akart kérni Varda miatt, de az is érdekelte, mi okozza fivére jókedvét.
" Melkor, izé...A tegnap estéről szeretnék beszélni. Bocsánatot illene kérnem Varda és miattam, remélem elfogadod, bátyám."   
 "Hm?... Oh, hogy az! Nem történt semmi, nem zavar már. Tudod milyen hamar továbblépek!" ennél nagyobbat nem is füllenthetett volna, mindenki tudja hogy elég sokáig képes haragot tartani. Nagyjából akár örökké. 
 " É-ééértem..." pislogott szaporán Manwe. " És mi történt? Mi a jó kedved oka? Mindenkinek feltűnt, hogy ma, valahogy meglehetősen más vagy."
Manwet érdekelte a testvére, főleg most. Nagyon régen nem látta ilyen ragyogónak és jókedvűnek, nem is emlékezett már, hogy mióta.Aule, ahogy elhaladt mellettük, végig is mérte a díszes ruhás férfit, de nem mondott semmit, inkább a műhelyébe tartott, hogy ma is megnézze, mit ügyködnek a kis maiái. 
"hát... Maradjunk annyiban, hogy kellemes estém volt, de ha nem baj én most sietek" és már száguldott is. Még csak az kéne, hogy a hajáról is elkezdjenek érdeklődni. Tudta mi lenne a reakció, totális felháborodás. Még kivár egy kicsit, és beszél erről Eruval is.  
Mairon ez idő alatt sikeresen befejezte a Melkornak szánt nyakéket, ám nem tudta, milyen indokkal is adhatná oda neki, így amellett döntött, vár még ezzel és bevitte a saját szobájába. Mindne munkájával végzett, így egy vaskos könyv társaságában múlatta az időt, egy fa alatt, Yavanna kertjében. 
Melkor először a műhelyben kereste Mairont, begyűjtve Aulétól egy rosszalló tekintetet. Aztán elfilózott merre lehet, de hamar megtalálta szemeivel alaposabban körbenézve. Vígan indult meg felé. 
 A maiák azonnal összesúgtak erre a műhelyben. Többségük lassan dolgozott, ellenben az ügyes Maironnal. Mit akarhat Melkor már megint? És miért Mairont keresi? Aule csapott szét a maiák között, de ők suttogva folytatták.A fiú egy bőrkötéses könyvet lapozgatott, ezzel is bővítve tudását és vágyait mindenről ami eddig létezett. De, szeretett is olvasni. lenyugtatta az elméjét.
  "találtál valami izgalmasat?"
Melkor mögüle hajolt a könyv fölé, fehér (meg pár szál fekete) haja belelógott a könyvbe. Mairon sóhajtva csapta össze azt, becsípve vele a vala haját.
"áucs! Hé, óvatosabban!" húzta ki a hosszú tincseket a lapok közül. 
" Nem kellett volna felém hajolnod. " mondott ennyit a vörös fiú, majd gyanakvón pillantott hátra, a valára. - Mit akarhat? - gondolta magában és igazából elképzelése az egyáltalán nem volt. Az ölébe csúsztatta a könyvet inkább és várt.
 "dehogynem! Akkor honnan tudnám, hogy milyen az illatod?" és még egyszer látványosan beleszimatolt a vörös hajkoronába - igazából már. Megtette mielőtt hozzászólt. Mairon szinte pánikszerűen rántotta el magát és szemei nagyra nyíltak
- ennek elment az esze? -. Melkor kacagva leült nem mondhatni, hogy messze tőle. 
 " megtudhatom, hogy miben segíthetek neked? " húzta fel a szája szélét és ráncolta a homlokát a látványra. Lehet képzelődött, de mintha a fehér szempár csillogott volna ahogy nézte őt. - Egy könnyen nem szabadulok...- sóhajtott és kicsúszott a pad szélére.
  Egészen a pad széléig csúszott ki, maga előtt összefonva a kezeit és forgatta a szemeit. Hát egy perc nyugta se lehet? 
"nem is tudom... Csak gondoltam ma is kitalálhatnánk valamit, hogy ne unjam magam halálra" még mindig csillogtak a szemei, de kissé melankolikusabb lett. A fiú nem tudta, hogy belelát a fejébe is. - Valami ok kéne- törte a fejét a vala. Mairon szemöldöke még feljebb futott."najó... Szeretném, ha készítenél nekem valami szép ékszert, hogy piszkálhassam vele a többieket!" vigyorgott megint szélesen a narancs szemekbe.
- AKkor biztos nem fog bolondnak nézni! - gondolta, majd elkapta a vala jobb csuklóját az egyik kezével és közben felpattant a székről." Gyere velem!" csillogtak immár az ő szemei is.
  "igenis!" és követte a maiat.
Mairon vidáman sietett, már el is képzelte hogy fog örülnina vala az ajándéknak. Azt@n mintha valami hiányzott volna. Lassan megfordult.
"megvagyok... Megvagyok!" pattant fel a vala kicsit lemaradva, karjait feltartva haját elfújva az arcából. Annyira belefeledkezett a fiú nézegetésébe, hogy nem vett észre egy nagy gyökeret és elbotlott benne  
Mairon erre a szája elé kapta a kezeit és a szemeivel félig meddig hunyorgott a nevetéstől. Ha kuncogott, édes, csilingelő hangja volt. Nem azon nevetett, hogy elesett, hanem ahogyan reagált és felpattant gyorsan. A maiák szállásai felé vették az irányt.
" Gyere be nyugodtan... ha gondolod...a többiek elég pletykásak, de nem igazán érdekel miket hordanak össze. Balról a negyedik ajtó az én szobám. Gyere. "
  "ki nem hagynám!" lelkesedett a vala, mégiscsak barátok! Vígan dúdolva lépett a kicsiny lakosztályba. Az előszoba egyben a háló is volt, egy könyvespolc választotta el a kettőt. Egy egész kis fürdő is volt a lakosztályban,de a teljes helyiség volt akkora mint Melkor kádja - vagy medence ha úgy tetszik. 
" Ülj le az ágyra. " mondta Melkornak Mairon, ugyanis szék az nem volt a kis szobájában. Az éjjeliszekrényéhez lépett közben, amiben pár papírost tárolt és jelen esetben a vaskos nyakéket, amit kifejezetten Melkornak készített, bár, még mindig nem tudta, milyen indokkal adhatná neki oda, de aztán eszébe jutott.Kiegyenesedett és az ékszert a háta mögé rejtette, így állt a vala elé.  
"szörnyen nehéz megállnom hogy meglessem titokban" harapott az alsó ajakába a vala, ujjait összeérintve, majd a kezét ökölbe szorította, majd kifeszítette az ujjait és inkább lerakta az ágyra a kezét. Vajon mi lehet? És mégis mióta dugdossa azt a valamit? 
A maia végül elpirult, ahogyan a fehér szemek rászegeződtek.
" Ezt...a tegnapi napért...és mert megnevettettél. Köszönöm, Melkor úr " vette elő különleges és egyedi nyakéket, majd a vala felé nyújtotta. - Vajon jó indok ez? Most biztosan bolondnak néz.... lehet nem kellett volna..és...és ha örül neki? Megbuggyantál Mairon, egészen eddig zaklatott és most és azon aggódsz tetszik e neki? Hát ezek szerint....- " Fogadd el, kérlek."
  Melkor elvette az ékszert és meg nézegette, valóban csodálatos darab volt.
"köszönöm... Nagyon szép!.... Ezt ma csináltad?" nézett fel ragyogó szemekkel a fiúra, mintha a haja is fénylett volna finoman. 
"Ami azt illeti ...nem...nem ma..." -hisz minek hazudjon? -" Csak nem tudtam hogyan adjam oda neked...Próbáld fel! " csata össze izgatottan a kezeit és magában megjegyezte, mennyire illik a vala szép szemeihez
Melkor haját hátradobta, hogy a nyakéket felvehesse. Tökéletesen illeszkedett a mellkasára, és hogy látható legyen kilazította az aláöltöző nyakát. Elégedetten húzta végig a kezét a csodás ékszeren. Gyorsan tükröt kezdett keresni, hogy megnézhesse magát vele.
3 nagy lapból állt, amiket karikák fogtak egymáshoz és egy erős láncon lógtak. A lapok pont annyira tudtak mozogni, hogy illeszkedjenek a vala kulcscsontjához, és ahogy. Mozgott követték azt.   
  " örülök, hogy tetszik " ült le az ágyra Mairon, bal lábát a jobb combján pihentetve és kezeit az ölébe húzta. Onnan nézte a valát, aki vidáman méregette önmagát a tükörben. Valami melegség öntötte el erre a vörös fiút, és azzal se foglalkozott, hogy a vala a lakrészén tartózkodik, de abban biztos volt, hogy a maiák erről fognak beszélni. Lehet mennie kellene....
De jó volt a társasága.