A trónterembe érve meglátta a férfit és kicsit összehúzva magát lépkedett felé, hagyva, hogy haja előre hulljon, a mellkasára, ami kicsit kilátszódott a fekete ruhából. Kedvese a trónján ült, fején pedig fényes korona, a balrogok a foglyokat szedték össze közben vagy takarították el a holtakat, így kettesben lehettek egy kicsit.  
  Melkor morcosan támaszkodott a karfán könyökölve. Igyekezett nem a maiara nézni, most haragszik rá és kész. Ahogy bambult maga elé valami kis fekete lógott be a szemei elé.
"vidd innen!!"
Melkor szinte pánikolva hajított el a koronáját. Egy pók mászott le róla a szemei elé. Ungoliant árulása óta nem állhatta őket a közelében. Ki tudja melyiket küldte maga a pókbanya.  
Mairon odalépett a koronához és megpillantotta a rajta lévő pókot. Egy aranykehellyel állta ez az útját és fogta el a kicsi lényt, amit aztán dühösen összenyomott, és összeérintve a kezeit mint aki jól végezte dolgát nézett a valára. Tudta, hogy pókfóbiája van a kedvesének. Felvette inkább a koronát és letette az asztalra, onnan figyelte tovább a férfit, még mindig kiskutyaszemekkel.  
" Bahh... Minek mentél a csata közepébe?" kérdezte megkönnyebbülve hátradőlve. Még mindig morcos volt, kedvese engedetlen volt és még  veszélybe is sodorta magát.
  " Én...csak....szerettem volna, ha büszke lettél volna rám..hogy én is bizonyítsak a csatában...hogy tündéket öljek..." lépett egyik lábáról a másikra, fészkelődve, szemben állva a valával, mint aki vallatáson van, s még el is pirult. " Le akartam vágni a kedvedért az elf fejét..." 
Melkor figyelte a maiat, majd nagyot sóhajtott. Felkelt a trónról, majd odasétált a zavarban lévő Maironhoz.
"büszke vagyok rád... De bajod eshetett volna!"   
  " De nem nekem esett bajom..." vigyorgott önelégülten, aztán belepillantott az obszidiánszemekbe és inkább összehúzta magát apróra. - Ne haragudj....- nézett fel rá újra és sietve egy csókot nyomott Melkor arcára, majd újra összehúzta magát.
"nem tudok rád haragudni..." kezével megérintette a fehér arcot és rámosolygott.
" ne is haragudj rám.." csillogott a fiú szeme ahogy újra belenézett kedvese szemébe.
Aztán, egyszerre hátrafelé léptek mindketten, a trón felé, és ahogy Melkor sarka hozzáért, le is ült, Mairon pedig azonnal az ölébe, és átölelte a vele most szemmagasságban lévő valát.    Megsimogatta a szürke arcot és homlokát Melkorénak döntötte, a férfi lábát két oldalt lefogva a combjaival. Halkan felsóhajtott, és kezeivel már Melkor háta felé kezdett el túrázni.  Ketten voltak csak a trónteremben, s azonnal eszébe jutott, mily kellemes is lehetne most ez az édes-kettes. A ruha, úgy tűnt, mintha lassan köddé válna Mairon testéről...
Melkor kacéran elmosolyodott az ötletre, megszorítva a formás combokat. Kezei elvándoroltak kicsit, a kerek fenekét is megmarkolva a maianak, miközben a saját öltözetétől is megszabadult.  
  Ő erre kéjesen felszisszent, és a keze már a vala mellkasához ért.
" Kívánlak téged....akarlak téged....a csata alatt is Te jártál a fejemben, meleth nin...." kezdte el csókolni melkor nyakát óvatosan és lassan.
  Melkor dorombolásszerű hangokkal jelezte, hogy nagyon is tetszik neki a kényeztetés.A folyosókról hangok szűrődtek be, a balrogok nevetgéltek valamin. 
  Mairon azonban nem foglalkozott a hangokkal, teljesen belefeledkezett kedvese kényeztetésébe, és az imént elkezdett, lovaglást imitáló mozdulatsorba is. Megfeszültek a combjai, keze végén a karmai pedig belemélyedtek, de csak gyengéden a vala szürkés bőrébe.A szemei végig nyitva voltak és elvesztek Melkor tekintetében, s ezzel teljes mámor járta át a maiát, ki dorombolt és kéjesen nyöszörögve dalolászott a valának.
" Ó...királyom....tarts erősen.." szisszent fel édeskedve  .
A balrogok éppen a noldákon viccelődtek, aztán meglátták a párost a trónon. Kuncogni kezdtek a jelenetre, és a nagyszájú ismét nem bírt magával.
"mondd csak fiam, buzi vagy?"
"nem apa, hanem nolda herceg!" válaszolt egy másik vicces kedvű, és égtelen nevetésben tört ki az összes balrog. 
  Mairon erre hirtelen lefagyott, bár az előbb nagyon tüzesen viselkedett. Nem mozdult, s a kezét sem vette le Melkor válláról. De az eddig vággyal teli szemeibe könnyek szöktek a hallottakra, úgy érezte, a balrogok őt gúnyolják ki épp.... 
 Melkor kikerekedett szemekkel n~zett kedvesére, majd dühösen sandított a balrogokra.
"o-oo..." ennyit tudott.mondani a viccelődő balrog, és mindannyian menekülőre fogták. Nem akarták, hogy még ismétlődjön a múltkori eset.
Mairon azonban lehajtotta a fejét. Ő maga is viccesnek találta, amit a noldákról mondott a balrog, de nem ebben az adott szituációban. Fehér haja eltakarta az arcát és csak ült mozdulatlanul  a vala combjain.
-na... Ne bánkódj miatta, ők ezt nem értik- gyengéden simogatta a vala a fehér combot, míg másik kezével az arcát cirógatta meg, finom csókokat lehelve a szemhéjaira. Bántotta, hogy kedvesét ennyire zavarja még mindig mások piszkálódása.
- A saját otthonunkban teszik ezt....egyáltalán nem tisztelnek, Mel.... legszívesebben bezárnám őket egy jégbalrangba.... Épp elég volt régebben Aule többi maiájának a nevetése és gúnyolódása....egy napon...megfizetnek majd érte...mindannyian....- emelte meg az arcát és megnyugodott egy kicsit. Ahogyan a kedvese hozzáért, megjött a kedve a folytatáshoz,de lágyan, s gyengéden simult hozzá újra.
Később Mairon úgy döntött megbünteti a balrogokat. Ad majd ő nekik gúnyolódást!
Melkor pedig munkálkodni kezdett. Támadt egy ötlete, aminek biztosan örülne a maia és a balrogok is kénytelenek lennének szótfogadni neki.
" Hogy vagytok fiúk?" Ment ki a balrogokhoz az udvarra Mairon, a műhelye mellé, feltúrve kicsit a ruhája ujjá, s nekidőlt az egyik sötét oszlopnak. Kísértetiesen vigyorgott a tüzes fickókra.
"re-remekül..." félve sandítottak rá a maiara. Ennek nem lesz jó vége az biztos, főleg ha a nagyúr is majd elkapja őket.
Melkor nem ért rá a balrogokat leszidni, minél előbb végezni akart a maia ajándékával. Bezárkózva dolgozott rajta, nehogy valaki - pláne Mairon-megzavarja.
A maia továbbra is vigyogott, kezeit maga előtt összefonva, de valami erős, lenézést sugalló is volt a tekintetében. Vicsorgott, majd bájologva előre lépett.
" Az igazán jó. Fenomenális volt amit a noldákról mondtatok és a csinos kis pereputtyról. Díszkirakatba való az összes....na, fiúk! Gyertek....legyen szent a béke..." lépett közelebb hozzájuk
A balrogok egymásra néztek, nem egészen erre számítottak. Félve ugyan, de az egyikük előre lépett a maia felé. Volt aki inkább hátul maradt, hogy megvárja mi lesz ennek a vége.
" Sokkal jobb a békesség, nem gondoljátok, hogy ha már így családon belül vagyunk?" Kérdezte mézes mázosan, de valami egészen más járt a fejében. Melkortól félnek-ezért is tisztelik.
Szemével bájologva figyelte őket, majd a kezét nyújtotta a balrognak a maia.
A balrog épp nyújtotta volna a kezét Maironnak, aki, csak erre várt. Vigyorogva elrántotta a kezét és az angbandi hó felé irányította. Megpróbált minden nedvességet és vizet kinyerni belőle, mint abban a varázsigében, amit egyszer még Osseval beszélt, és sikerrel járt. Tűzgolyó helyett egy hatalmas vízgolyó jelent meg a kezében s elégedetten kacagva hajlította be a kezét, majd nekidobta a balrogoknak, had fürödjenek egy kicsit!!
A balrogok jajongva meg sikitozva futkostak, nagyon nem esett nekik jól a hideg zuhany.
"bocsásson meg! Többet nem piszkáljuk, esküszöm!" könyörgött a földön fetrengő, hogy fejezze be a kínzásukat.
" még egyszer....meghallok egyetlen egy nem tetsző szót...és akkor megtapasztaljátok milyen az az igazi kínzás! Ez, épp hogy csak egy kis szeretgetés és cirógatás volt....." hajolt le hozzá Mairon önelégülten, majd elfordult. " Nem akarok több vitát. Remélem megtanultátok a leckét. " mondta, s azzal elviharzott, hogy foglalkozzon a hálószobában szundikáló Draugluinnal.