Gothmog a kezeit tördelve tipródott az ajtóban Thuringwetillel.
"kopogj már" mondta a nő unottan.
"de.. De... Mérges lesz, este is pont rosszkor kopogtam be! Egyszer biztos lefejez!"
" de ez most fontos!"
 "akkor kopogj te! "
"bahh... "és úgy tett. Halk, nőies kopogásra kapta fel a fejét a két férfi. 
  Mairon morcosnak látszott, ahogy hunyorgott a lávaszínben ragyogó szemeivel és a fehér haj a feje búbján összekócolva lógott össze vissza. Magában motyogott valamit, s elhajolt a fekete festékkel összekent arcú Melkortól, aki nagyon vigyorgott Mairon 'alkotásán". Ő magára vett egy köntöst és még mindig szitkozódva lépett az ajtóhoz, amit azonnal ki is vágott, s majdnem eg hatalmas MIVAN kiáltással harapta le a kopogó fejét, de első teremtménye láttán megenyhült, Gothmog pedig értetlenkedve kapkodta a fejét.
" tessék? " kérdezte kedvesen Thuringwetilt Mairon.  
  "uram, elnézést a zavarásért, de történt valami, amit látnod kell. Meg Melkor nagyúrnak is." 
A vámpír már tisztán beszélt, és a sok elolvasott könyv miatt választékosan is.Melkor a háttérben nagyot sóhajtott... Akkor már megint nem fogják befejezni. Feltápászkodott és felöltve korábbi öltözetét, ő is az ajtóba lépett.
Mairon csupán összefogta magán a köntöst, a balrogok előtt nem zavartatta magát és mellesleg el is felejtett normális ruhát felvenni, mert legkedvesebb Thuringwetilje szemében valami különöset látott. Melkorra pillantott, majd megvárta őt és vele együtt követték a még mindig motyogó balrogot - aki nem értette, őt miért szidják le és a nőt nem.
" Mi történt?" kérdezte a maia kíváncsian.
"nem tudjuk" mondta a balrog, de mindenki izgatottan zsongott. Aztán kimentek a balkonra, hogy mielőbb láthassák,de már a teremben is furcsán világos volt.
 "ez meg mi ?!" fakadt ki a vala kilépve a levegőre, a napfénybe. Karját a szemeihez emelve hunyorgott fel a fényes égitestre.
  " Meglehetősen...ismerős a fénye..." gondolkodott el kicsit Mairon, szugerálva azt a valamit, koncentrált, aztán a balkonra csapva felkiáltott. " Arinen!! Hallottam Varda kis ötletéről, de nem hittem, hogy meg is valósul...az ott...A Nap" emelte meg fintorogva a mutatóujját a maia. 
Thuringwetil eltakarta a szemeit. " nekem nem tetszik! "
"nekem se...." morgott Melkor. "ez most mindig ott lesz?!" nézett Maironra, ezek szerint valamit tud erről a borzalomról. A balrogok és Thuringwetil bentről nézegették, nem mertek kimenni.
  " A nap, lesz a nappal jele, mikor az ég kékbe borul, a lámpák helyett ez fog világítani a tündéknek. Este, pedig a hold, a sötét égbolton, Varda csillagaival. Két maia vállalta a feladatot....borzasztó egy ötlet, már zsibbad tőle a szemem. " sóhajtott és inkább el is fordult. " Gyere be, és ne nézz a napba, megfájdul a fejed aztán egész este nyávogsz majd mint Telvido!....El kellene tüntetni ezt a zavaró fényt, árt az orkoknak is. " 
"be kell valljam tévedtem... Mégis összeillenek a fényagyú öcsémmel. Ilyen hülye egy ötletet..." visszamentek a terembe, de Melkor kis gondolkodás után kirohant újra.
Kezeit az égre tartotta és erősen koncentrált. Felhőket hívott maguk fölé, hogy elfedjék a ragyogó égitestet. Addig amíg a másik ötlete elkészül, ez is megteszi. Legalább nem égeti ki a szemét.
  A vámpír visszavette denevér alakját, mit egészen megkedvelt és magasra szállt, hogy pihenjen egy keveset. Gothmog visszament a teendőihez, Mairon pedig a mai programon gondolkodott, még mindig egy szál köntösben, ami félig leomlott a válláról. Legalább a fény kis kérdése megoldódott, gondolta magában, de amit Melkor mondott, meglehetősen megmosolyogta.
Melkor végignézett kedvesén, még mindig köntösben van. Odalépett és megsimogatta a vállát. Mairon erre felnézett rá, és először észre se vette, hogy új ruhát kapott az imént kedvesétől. Olyasfélét, mint kedveséé, de a szalag vörös volt és a fekete alsóruha ujjai olyan bők voltak, hogy szinte szárny szerűen lógtak ha felemelte karját.Haját is megigazgatta, hogy ne legyen olyan rendezetlen. Végül arcát kezébe véve finoman megcsókolta.
  Mairon közben átfogta Melkor vállait a két kezével és picit megemelkedett, lábujjhegyre állva, hogy magasabbnak tűnjön, bár nem sok sikerrel járt, mégis mosolygott rajta. " Nem kellene a tróntermet is sokkal inkább hozzád illőre alakítani? " kérdezte, orra hegyét a valáéhoz dörzsölve, köszönetnyilvánításként a ruha miatt 
 MElkor elgondolkodva körbenézett, de végülis miért ne. Viszont neki most fontosabb dolga van, így kedvesét bízta meg a feladattal. EGészen kiment Angband síkságára, hogy megoldja a nap problémát - na meg valami határféle sem árt. Még volt elég ereje, hogy formálja Ardát, még ha nem is olyan sok mint korábban. Hegyeket tervezett Angband köré, amikből majd a vulkán kürtőjéből sűrű, komor hamufellegek szállhatnak az égre. Kellemes homályba borítva Angbandot nappalra is.

  Kedvese ezidő alatt a palota belsejét dekorálta át, a balrogok segítségével. Neki nem volt még ahhoz elég ereje, hogy a gondolataival vagy varázzsal változtasson dolgokon, így a balrogokat utasította. A trón hatalmasabb lett, a terem közepén a környeket feltérképező kerekasztal került, a falakból pedig, közeledve a trónhoz, hegyes, dárdaszerű sziklafélék emelkedtek ki. Az oszlopok pedig elmozdíthatatlanoknak tűntek. Bal oldalt a fal metén pedig egy kis mélyedésben láva folydogált, fényt és melegséget adva a rideg teremnek. Mairon remélte, hogy kedvesének is tetszeni fog, ahogyan az ablakok mentén húzódó fekete függönyök, a trón mögötti fekete-vörös kombináció
  A pakolászás közben Mairon arra lett figyelmes, hogy a balrogok összesúgnak néha mögötte, olykor meg hatalmas nevetésben törnek ki. Kezdet zavarni a dolog, és hallgatózni kezdett vajon miről lehet szó.
 " Tőlük zengett a fél alagsor! " kuncogott magában egy alacsonyabb balrog. " Mondhatni dalra fakad a nagyúr, amikor Mairon kifényezi a ...minekisnevezte...."
" Grondot!! " nevetett a másik, halkan suttogva. " És nevet adtak neki....képzelheted miket csinálnak még! "
Mairon feje vörösödni kezdett, de még ő se tudta, hogy zavarában vagy dühében.
"...láttad a koronát? Királyomnak hívta a reggel..." pusmogott megint egy másik, miközben a függönyt akasztgatta a helyére.
"Arda királya és királynéja" hajolt meg az egyik, mintha éppen bemutatná őket valahol, közben egyik kezével a végén Mairon felé mutatva. Erre mindegyik hangos kacagásban tört ki.
" Hallanád miket  nyögött.....az én hallásom kifinomult!! " vigyorgott az egyik balrog.
Mairon szemöldöke erre rángani kezdett és bal keze is ökölbe szorult. Kellemetlennek érezte a helyzetet és úgy tűnt, a balrogok egyáltalán nem tisztelik őt, emiatt a fehér hajú maia pedig egyre mérgesebb lett. Még hogy arda királynéja!!!
" Egmar!!!!! " kiáltott rá a gúnyolódó balrogra Mairon, az egyik oszlopnak dőlve. " Lenne egy kérdésem..."
Az említett balrog vigyora lelohadt. -ajaj- sejtette, hogy nem lesz jó vége, de mindig is túl nagy volt a szája.
"igen, úrnőm?" kérdezte komolyságot tettetve, persze a kifejezésre a többiek megint kuncogtak.
Leplezni próbálta az érzelmeit unott, kifejezéstelen arccal, s forgatni kezdte a szemeit, de a pimaszságot Mairon már nagyon nem tűrte. Közben figyelte a többieket is.
" Milyen tisztelettudó...." motyogta.
"én mindig az vagyok" válaszolta a balrog, kezdett újra felbátorodni. Nem gondolta magánál erősebbnek a másikat, hiszen ugyanúgy maia volt, akárcsak ő.
Igazából nem nagyon tetszett neki, hogy azért mert Melkor nagyúrral hentergett, és véletlenül csinált egy szörnyeteget, neki fel kéne rá néznie. Engedelmeskedett, mert tartott ura dühétől, de nem tisztelte a fehér hajú maiat.
" Mondd, ettél már havat?" Lépett közelebb hozzá és szemei egyre fényesebben kezdtek izzani, mint Arinen napsugarai. Nem mutatta meg még önmagát a balrogoknak, de karmai kezdtek egyre nagyobbak lenni és a vigyora is rémisztőbb lett, mint a komoly arca.
Mérgében elkapta a balrog nyakát, és egy erős rántással kidobta az ablakon, az pedig egyenest egy hóbuckában landolt.
" Ti is mehettek utána, ha tovább vihogtok!!! " kiáltotta el magát és pufogva kicsörtetett a teremből. Ezt még megkeserülik....
Mérgelődött, de ugyan akkor nagyon is elszomorodott. Belelátott a balrogok fejébe. Nem érdekelte ki mit gondol, de a dolog bántotta, s a morcos dobogó léptek elhalkultak és az orrát lógatva ballagott a hálóterem felé. Hisz ő csak egy maia, akivel Melkor hempereg és a jegyese....miért is tisztelnék? Semmit se tett az asztalra.....
A balrogok kiszaladtak a balkonra, amint Mairon eltűnt. Most társukon nevettek, aki teljesen kioltva ült a mély hóban morgolódva és vacogva. Viszont már nem volt annyira éles a nap fénye, így körbesandított majd fel. A hegy elkészült és a füstfelleg máris az ég felé tört. Melkor elégedetten figyelte a gomolygó felhőfélét, és megbeszélte magával, hogy a következő napon kiengedi orkjait. Most már nem tudnak szétszéledni csak úgy és a nap se fogja őket bántani. Vissza fele furcsálkodva nézett a hóban ücsörgő balrogra.
"te meg mit csinálsz itt?"
"én..csak...Mairon kihajított...." Melkor felvonta egyik szemöldökét, de nem mondott rá semmit, csak otthagyta. Biztos megérdemelte, és ezek szerint neki már nem kell közbeavatkoznia.