" Nagyon fáj?" Vette kezébe Melkor megégett kezét és végigcsókolta azt az ujjhegyeitől a könyökéig.
"Annyira nem vészes... Bár elég furán néz ki" maga is azt nézegette homlokát ráncolva. Majd újra felnézett az új díszre szobájukban. A szilmaril úgy ragyogott a sötétben mint egy kis csillag. a másik kettőt a trónterembe helyezték el. De már gondolkodtak egy koronán is, biztos megütné a guta Feanort ha meglátná. Ezen kuncogni kezdett, és még hozzáképzelte, hogy vajon most mit csinálhat mérgében.
" Megcsináljam neked a koronát?" Kérdezte Mairon, tovább cirógatva kedvesét. " Hiszen Arda királyához korona illik, nem?"
A vállára hajtotta a fejét és az ujjai közé vett pár éj-fekete tincset, azokkal játszadozott el a kő fényében. Már el is képzelte, milyen korona illene kedveséhez. Vasszerű, fekete, hegyes ágakkal, s benne a három kővel. Megcsókolta a szürkés arcát, fehér tincsei pedig csiklandozni kezdték, ahogy hozzáért.
" Az én királyom..." suttogta bele a hegyes fülekbe, hangjával ingerelve és szinte kényeztetve Melkort, egészen addig, míg valaki nem kopogott a hálóterem ajtaján....
-ezt nem hiszem el- morgott Melkor,  szó szerint."már megint mi van?!" Kiáltott az ajtó felé. Ezek nem szórakoznak éppen?
 "csak....az előbb jutott eszembe, hogy van egy csomó tünde a tömlöcben..." magyarázott Gothmog, de közben már a saját lábfejét bámulta. Most már nem is tűnt annyira jó ötletnek ez a bekopogás.
"és ez nem ért volna rá később?" Melkor a homlokát masszírozta, szinte megfájdult a feje néha a balrogoktól.
" Azt hittem már rég megették egymást. Ezek szerint sikertelen a kísérletem." feküdt féloldalasan, unott arccal a fiú és csalódottan sóhajtott, könyökével kitámasztva a fejét.
  Melkor egyik szemöldökét felvonva nézett a maiara. Érdekes kísérlet. Kár, hogy nem sikerült. "köszönjük Gothmog...elmehetsz" sóhajtott a vala és  hanyatt dőlt fáradtan az ágyon. Inkább gondolkodott a koronán. 
  - Most miért? Kíváncsi voltam, megeszik e egymást. Vagy Thuringwetil őket, de hát ha nem...- vigyorgott gonoszkásan, majd kinyújtózkodott s kényelembe helyezte magát, átölelve két kezével egy puha, tűzálló párnát.
  Melkor kuncogott kicsit, de közben vonzónak találta ezt az oldalát a maianak. A korona mellett más gondolatok is cikáztak a fejében, leginkább Maironnal kapcsolatosak. Féloldalas pimasz vigyorral sandított a párnát szorongató kedvesére. 
- Hm? - érezte Mairon, hogy kedvese nézi őt, így kinyitotta résnyire a szemeit, és bal lábát kicsit felhúzta a hasig, miközben fészkelődött. Tetszett neki a vala mosolya, nagyon is. " Mire gondolsz?" kérdezte.
 "szerintem tudod te" kuncogott ismét. Még hatott a megivott bor, és valahogy vadító volt számára a hosszú fehér haj és a narancsos macskaszemek.
  Melkor inkább a megmutatás mellett döntött: elvette a maiatól a párnát és elhajította, inkább ő támaszkodott fölé, hogy megkaparintsa a harapdált ajkait. És valóban ő került a párna helyére, hiszen Mairon azonnal belekapaszkodott a vállaiba. 
" Eddig nagyon tetszik...." mondta neki. Végre kettesben voltak, az otthonukban és remélhetőleg a balrogok se dugják be a fejüket az ajtón. Nem hunyta le a szemeit, így azokkal is majd felfalta kedvesét, aki nagyon közel hajolt erre hozzá. " és Grond? Ő is hozzászólna ehhez?"
  "alig várja" Melkor inkább gondolataival magukra zárta az ajtót. Most már tényleg ne zavarja meg senki! Most csak a maia társaságára vágyik, senki máséra. Majd utána foglalkozik a többi teendőjével.
Mairon elmosolyodott erre és halk kuncogás közben megnyalta az ajkait, csalogatva maga felé Melkort.
" Engedd el magad....teljesen...." kényeztetni akarta és azt se bánta, ha kedvese a saját alakjában mutatkozik teljesen. Sőt, meglehetősen izgatta, olyankor is. A lábaival gyorsan közrefogta Melkor derekát, lábujjaival és talpával pedig kacagva simogatta kedvese hátsóját és combjait.
Narancs szemeit pedig le se akarta venni róla.
 Melkor megmutatta ébenfekete szemeit, és kidugta a villás nyelvét, amit a maia annyira imádott. Karmai karcolták a bőrét, másik kezén pedig kilyuggatták az ágyneműt. De Mairon így szerette, ahogy volt, még a hegyes fogait is, amik felsértették ajkát vagy éppen az ő nyelvét, amikor csókot váltottak.
-ha ezt Manwe látná!- kuncogott kicsit. Még soha senki nem látta ő rajta kívül ilyennek - csak talán a balrogok.
Arra gondolt, ha már Melkor így kitárulkozott előtte, akkor ő is levet minden festéket és cicomát. Meztelen mutatkozott kedvese előtt, fehére pedig tényleg sápattabbnak tűnt, rajta a kis szeplőkkel. Macskaszerű lángoló szemei felcsillantak, karmaival pedig most ő ingerelte Melkor bőrét, a Thuringwetiléhez hasonlatos szemfogaival pedig gyengéden harapdosta Melkor alsó ajakát. Hegyes füle kibuggyant az angbandi hószínű haja alól, s egy kéjes nyögés vergődött fel a fiúból, majd, kéz keze közé temette kedvese arcát, hogy megkóstolhassa a csókját és magában érezhesse a villás nyelvet és közben simogatta őt.
" Szeretlek, nagyon....tudod, ugye?"kérdezte a maia.
"te vagy nekem a legfontosabb" mosolygott ezen Melkor; mindig nagyot dobbant ezekre a szavakra a szíve. Még mindig nehéz volt elhinnie, hogy valaki tényleg törődik vele. Újra összefonódtak a kedves szavaktól felfűtve, és már nem is engedték a másikat egy jó ideig. Élvezték, hogy végre önmaguk lehetnek, hogy végre nem zavarják őket, hogy végre nem kell másokra tekintettel lenniük.
Aztán, a hosszas csókok, kéjesen ható dallamszerű nyögések és ölelések után, kifáradva dőltek el egymás mellett. Mairon betakarta kedvesét, s egy csókot nyomott a bal szeme alá.
Arra gondolt, amíg alszik, megcsinálja a királyhoz méltó koronát.
- később jövök- súgta neki és megsimogatta a kézfejét, ugyanis kedvese ujjai az övéi közé fúródtak.
Nem akaródzott engedni a valának, de a gyengéd csókra megnyugodott. Emlékeztette magát, hogy itt már nem eshet baja, otthon vannak. Békésen pihent végre, csak most vette észre mennyire kifáradt a közelmúlt eseményeiben.
A fiú magára idézte a munkaruháját és megindult, kezében a szilmarillal a trónterembe, a másik kettőért. A balrogok abbahagyták a mulatozást, így kellemes csend szállt a palotára. Egyenest a műhelybe ment onnan és egy újonnan tanult varázslattal vonta be a helyet, hogy Melkor ne keljen fel a kalapálásra. Hiába volt fáradt, ha ötlete támadt, nem nyugodott, míg véghez nem vitte, így hát, hajnalig ott maradt a műhelyben és amíg nem végzett, nem ment vissza kedveséhez a hálóterembe.
Aztán, visszatért kedveséhez, mielőtt felkelhetett volna még és óvatosan az alvó vala fejére helyezte az ajándékát. Visszabújt mellé az ágyba és örömködve vigyorgott, mennyire örül majd a vala, ha reggel meglátja, min is ügyködött.
Mairon pedig a mozgolódás hatására nyitogatta a szemeit. Belekapaszkodva a meleg takaróba fordult Melkor felé és bújt hozzá szorosan, egy ragyogó mosollyal, s megérintette a férfi kezét, amivel ő már a koronát fogta.
" Jó reggelt, mell adan nîn." Mondta.
A vala óvatosan tartotta a koronát, majd körbeforgatta. Ámulattal és csodálattal nézegette, számára a fekete, csúcsos korona gyönyörű volt. Nem beszélve a kövekről, amik úgy ragyogtag benne , mintha csillagokat tartana a kezében. Újra feltette és kipattant az ágyból, hogy tükröt keressen magának.
" A legjóképűbb királynak korona is jár...remélem tetszik. " mosolygott, elfeküdve az ágyon, lábait pedig már a levegőben lóbálta, ahogy az állát az állatta összekulcsolt kezeire illesztette s úgy sandított Melkorra.
MElkor már öltözetet is kezdett próbálgatni hozzá, elvégre a koronához valami fennségesebb kell, mint eddigi kényelmes fekete öltözéke.szintén feketéből tekert a mellkasán keresztbe Xként többször egy szallagot, ami hátáról előrehullot a cspőjén, és övként fogta szűkre a földig érő tunikát, szintén a földig aláhullva. karjain Meghagyta a szük fazont, kényelmesnek gondolta. Még egy palástot is hozzágondolt, aminek széleit a csuklópántjai fogták fel. A koronáját igazítva nézegette magát, elég királyi-e vajon.
Mairon szemei jó nagyra nyíltak a látványra és az előbb felvett pozíciójánan, bár már harapva elégedettségében az ajkait, figyelte Melkort, ahogy megjelent rajta az új ruhája. Csodásnak látta és rendkívül vonzónak.
" Mel adan...." lángoltak fel a szemei s egy pillanatig el se akarta hinni, hogy ez a vala itt, őt szereti és fogadja el.....izgatott lett és hevesen vert a szíve.
Aztán felpattant, s azon nyomban Melkor mellett termett, elsőre csak közelről is végigmérve, aztán a mellkasára húzta a kezét és egy erős rántással széttépte Melkor ruháját, leszaggatva róla, közben pedig olyan hevesen csókolta meg, elrugaszkodva a földről, hogy felborultak és a padlóra kerültek, de a maiát ez nem nagyon zavarta a heves csók alatt.
A korona elgurult a padlón messzire, Melkor szemei pedig kikerekedtek a meglepettségtől.
- beléd meg mi ütött? ennyire tetszett a ruhám?- kuncogott két heves csók között, amennyire hagyott neki időt légvételre a maia. Aztán a 'támadás' és szeretője közelsége őt is magával ragadta, és hálát adott magának, hogy a szoba mélyen a hegyben van- így a padló is kellemesen meleg.
Mairon elkapta a vala kezeit és sürgősen a derekára húzta, hogy megmarkolja őt és erősen tartsa a kedvese. Közben lehajolt hozzá és sok, heves apró csókot nyomott a mellkasára majd a nyakára is, s közben, megemelkedett, de csak egy pillanatra, hogy megtalálja a tökéletes pontot...
" Nagyon, nagyon jól állt neked. Meglehetősen tetszett..." haladt a vala ajkai felé a szapora nyelvével és a csókáradattal.
  Melkor ennél jobb ébredés utáni időtöltést nem is kívánhatott volna. kezdte elengedni mag@t, imádta amikor szeretője így kényeztette....