A balrogok közben végeztek a terem feldíszítésével és a sok-sok étel behozatalával. Egy nagy asztalt tettek a trónterem közepére, és azon volt a csupa finom falat!
Thuringwetil is felfigyelt rá, aki a magasban lógva szudnikált eddig. Hatalmasat ásítva tárta szét a szárnyait és lerepült a balrogok közé.
"MEGLEPETÉS!!!" kiáltották egyszerre a balrogok, amint beléptek uraik a terembe. Mairon majdnem lángrakapott a meglepettségtől, a kis farkas meg elmenekült az egyik asztal alá.
"eruégetnékiaszemetek! A frászt hozzátok ránk!" Morgott Melkor, de közben vigyorgott is örömében. Hát ennyire hiányzott a balrogoknak?
Gothmog azonnal ment is, hogy személyesen üdvözölje Melkort, közben a lángoló szemű maiára sandított és nyelt egy hatalmasat.
" Nagyon örülünk, hogy hazatért, Melkor urunk! " mondta neki.
" Draugluin?"kezdte el keresni a farkasát Mairon, de Thuringwetil is szemer vetett a lényre, s kíváncsian kukkantott be az asztal alá.
"én is örülök ennek Gothmog!" Megölelgette a kedvenc balrogját és kért az italból amit készítettek.
Thuringwetil próbálta kicsalogatni a szőrcsomót az asztal alól, de az csak vicsorgott rá a másik végébe elbújva.
" Thuringwetil, ő Draugluin és nem ennivaló. " szögezte le Mairon, hogy tudatosítsa az információt a nőstényben, mielőtt még rosszban sántikálna. Aztán füttyentett, hátha a farkas rá hallgat. " Átveszek valami kényelmesebbet, beviszem a kincseket a hálóterbe és csatlakozom hozzád" szólt Melkornak.
a kis Draugluin már szaladt is utána boldogan, elvégre elmentek a zajból meg tömegből. Mairon elpakolta a szerzeményeiket és csinált egy kényelmes ágyat a kis farkasnak, ahol pihenhet. Melkor már a harmadik pohár borát itta, mire Mairon visszatért.
Azonban, most valahogy tényleg nagyon másnak látta a fiút...
Mairon haja a pakolászás közben az arcába hullott és azonnal eszébe jutottak a bugyuta tündék és az, hogy még mindig sokan Aule maiájának nevezik őt. Ez nagyon zavarta Mairont, szinte füstölt a feje ha eszébe jutott, vagy belepillantott a tükörbe. Tenni akart ezellen, és tett is.
Hazatérésülhöz - na meg alkalomhoz illően öltözött fel. Egy hosszú, fekete ruhadarabot választott, picit nyitott mellkasrésszel, aminek a díszítésében arany mintázatok sorakoztak egy szigorú alakzatsorban, akárcsak a bő ujjvégeknél és a ruha aljánál.
Bőre valahogy sápattabnak tűnt, ez szépen kiemelte a szeplőit és a ragyogó szempárt, amit kifestett egy kis csíkban.
A nyakán és az állán is csíkszerű festések díszelegtek vékonyan, a haját pedig egyenesre fésülte és egy picike részt összefogott egy fekete csattal. Fülén arany dísz pihent meg, ujjain pedig sok szép gyűrű.
Draugluin a hálóban maradt, csak ő tért vissza a mulatozásra, s megdöntötte kicsit, kíváncsian a fejét, ahogyan Melkorra és a balrogokra pillantott az ajtóban állva.
Melkorék éppen arról értekeztek, hogy kellene egy sereg. Mennyi orkot kellene kitanítani és mennyi új, félelmetesebb lény kellene még a csapatba. Na meg kellenének vezérek is meg hadvezér is. Mairon erre felkapta a fejét.
"Én vállalom!" Kiáltott oda nekik, még mindig az ajtónak támaszkodva az előző módon. Melkor odafordult és kishíján leesett az állat a látványra. A poharat Gothmog kezébe nyomta, oda se nézve és szinte felfalta a maiat tekintetével.
"Fel vagy véve!" Vágta rá az ajánlatra, minden egyes porcikáját végigmérve a most már fehér hajú maianak.
" Nem fogsz bennem csalódni. Eonwe tanított párbajozni. Az orkoknak megtaníthatok pár fogást, a többit pedig kitapasztalják maguk, de én magam felügyelném a gyakorlásukat. Gothmog pedig segíthet a balrogok edzéstervében. Jól megleszünk, nem igaz, barátom? " mondta érveit kicsit rideg, de meglehetősen önelégült arccal és egy kis vigyorral, miközben állt az ajtófélfának dőlve.
Melkor nagyrészt meg se hallotta amiket mondott, csak bámulta a maiat. Nagyra nyilt szemekkel vette kezébe a fehér hajat, majd újra végignézett kedvesén, majd a szemeibe. Aztán hirtelen egy forró csókkal belefojtotta a szót, és a balrogok hangosan kurjantgatva adtak hangot a tetszésüknek. Még Thuringwethil is tapsikolt vigyorogva a jelenetre.
Mairon szemei kikerekedtek és arcán is pír jelent meg a hirtelen csókra, aztán a tüzes szempár lecsukódott és átkarolta kedvese derekát a csók közben. Nagyonis élvezte ezt a helyzetet.
" ennyire tetszik az ötlet, hogy legyek a hadvezéred?" Vigyorgott rá szemöldökfelvonva Mairon.
"az is... Meg az új külsőd is" kuncogott a kicsit pityókás vala. - gyere, hadjuk őket magukra- harapdálta meg finoman a kis hegyes füleket.
Mairon nagy elégedettséggel húzta fel jobbra a szája szélét és megcirógatta kedvese állát, kimutatba mély egyetértését. Picit odahajolt hozzá és lágy, nagyon kellemes hangon súgott a fülébe, miközben beszívta az illatát, amit nagyon szeretett. Sose zavarta, ha Melkor ivott, néha még édesebb lett tőle az illata.
" Annak meglehetősen örülök...rám senki sem mondhatja, hogy Aule maiája sem azt, hogy olyan vagyok mint Feanor porontya..... " ahogy beszélt, meglátszottak a hegyeskés szemfogai is. Szerette, ha kedvese harapdálta a fülét, alhasa mindig bizsergett és úgy érezte, akár helyben is teljesen átadná magát neki.
A balrogok felé fordult a maia.
" Folytassátok csak a szórakozást! " intett nekik, majd mellkasával Melkoréhoz simult - Te vagy az erősebb.....vigyél a hálóterembe....- ingerelte és csábította hangjával.
Melkornak nem kellett kétszer mondani, máris feljapta megújult kedvesét és beviharzott vele a hálójukba. Bele se mert gondolni, milyen rég nem járt Angbandban. És mennyi minden változott!
Mairon mindent karban tartott. Amikor lehetősége volt, foglalkozott a palota fenntartásával, az orkokkal, a többit pedig Gothmogra bízta, így minden a legnagyobb rendben volt, tiszta és jobb mint újkorában.
A hálóterem, pedig pont olyan, ahogyan a sötét vala szerette, persze kiegészítve a kis Draugluinnal, aki békés álmából kapta fel fejét a vala és a maia érkeztére, úgy rúgta be az ajtót Melkor.
Mairon elégedetten kapaszkodott belé és nyelve hegyével máris ingerelni kezdte Melkor fülét.
" üdv itthon..." súgta érzékien.
Fehér fürtjei, mik Angband hótengerére emlékeztették kedvesét a vállára omlottak, láva vörös, meleg szemeit pedig boldogan legeltette Melkoron, s puha ajkai, csókokkal halmozták a szürke bőrt, s a vala kedvenc színeiben pompázó ruhája, lassan kezdett szertefoszlani sápatag testén....

***
Mindeközben Feanor palotájában az elfek még sebeiket nyalogatták az Ungoliant okozta sérelmek miatt. A tünde férfi nem értette, hogy a valák miért nem segítettek nekik, s most, Yavanna a fáit siratta, szomorkásan könnyezett.
De Fëanort ennél sokkal jobban bosszantotta az, hogy mikor szemlét tartott otthonában, észrevette, végigtrappolva a kincstár folyosóján - persze elhaladt a nyitott ajtó mellett és visszatolatott - hogy valami hiányzott. Hiányzott az arany, a kincsek, az ékkövek....és a szilmarillok.
" Kiraboltaaaaak!!!! " tépte a haját Feanor  " Hol..hol vannak? A kincseim? Nerdanel!! Fiúk! A valák kiraboltak!! "
Az égtelen kiabálásra persze nem csak a családja gyűlt össze, hanem sokan mások is - a valák is, akik még ott voltak.
"kiraboltak! Melyikőtök volt?? Mondjátok meg! Eltűnt minden! A kövek is!!"
Aule kikerekedett szemekkel nézett a kiabáló  tündére.
"miért raboltak volna ki a valák? Hiszen tőlünk kaptatok mindent!"
Yavanna továbbra is könnyezett.
" Nem csak tőled loptak!! Megmérgezték a legszebb fáimat! " dőlt Aule karjára a gyengéd nő reszketve.
" Akkor mondjátok hát, ti mindenttudó nagy valakik, ki volt az, ki megbecstelenítette házam és kirabolt engem?? Talán annak a vizesfejűnek a maiája, aki a hajóim is a tenger fenekére rántotta?? " háborgott tovább Feanor, felesége pedig összehúzta magát mellette, fiai, pedig úgy álltak ott, mint a cövök, kivéve Celegormot, aki jobbra-balra tekintgetett.
Az emlegetett Ossë közben lecsillapodott már, s a tengeren se háborogtak a tünde hajók. Uinen sikerrel járt, saját nagy meglepetésére is.
Míg a többiek ungolianttal veszekedtek, ő felekereste a dühös maiat, hogy elmondja neki mit érez. Úgy gondolta, a fiú miatta morcos és a pimasz Eonwe miatt.
Osse már arra nyugodtabb lett, hogy a szeretett lány odament hozzá. Sokat beszélgettek, de végül meggyőzte a lány, hogy nem kell féltékenykednie, hiszen őt kedveli. Osse a kérésére felhagyott a tengerek felkorbácsolásával és most már békésen ringottak a roncsok darabjai a felszínen.
Feanor tovább fortyogott, de aztán, egy tünde őr rohant oda hozzá, belesúgva Feanor fülébe. Megtalálták a két elégett őrt a műhely előtt és a szanaszét dobált kellékeket.
" Melkor!! " nyíltak nagyra Feanor szemei. " Az a fránya...."
A valák meglepetten hallották viszont a sötét férfi nevét, Yavanna, pedig még jobban sírni kezdett a hallottakra. Az említett férfi azonban rég otthonában volt már, Maironnal....