Feanor egy kis fekete zsákkal futott vissza, majd jelzett, hogy oltsák le a fényeket. Így is lett, a fáklyákat eloltották, már csak a távolban világítottak a fák.
"íme, a kincseim!" belenyúlt a zsákocskába, és három csodásan szikrázó követ húzott elő egy díszes füzéren. 
Mindenki csillogó szemekkel figyelte Feanor csodálatos ékszereit, amiket eddig senkinek sem mutatott meg még. Mairon is érdeklődve, de ugyan akkor valami bosszantotta is. A fény, a fák fényére emlékeztette.
  "yavanna fáinak fényét igyekeztem bennük megőrizni! És sikerült!" lelkendezett a tündekovács a magasba tartva a köveket.
Mairon szemeit kicsit bántotta, ahogy Melkorét is - mindketten hunyorogva néztek a kövekre. Curumo bátorkodott rájuk pillantani, egész este a maia barátját kereste. De meg is bánta, riadtan kapta el a fejét. Melkor valódi alakja villant meg a kövek fényében : mélyfekete pupilla nélküli szemei, szürke bőre és a hegyes fogakkal tűzdelt szájából kivillant villás nyelve. Éppen egy csínytevés járt a fejében.  
  Mairon magában morgott eközben, Melkor mellett.
- Undorító földre szállt kis férgek!! Ezek azt képzelik, hogy megtehetnek bármit?! És Manwe még csak nem is szól rájuk, hogy ez illetlen? Az a tündepiszok Yavanna fáinak fényét rejtette azokba a nyamvadt kövekbe?! Vágná le egy balta a kezét.....- mondogatta magába, de kedvese meghallotta szavaid a maiának, akinek macskapupillájú szeme újra teljesen elvörösödött, tüzesen lángolt és ujjai végén hegyes kis karmaival kaparta a levegőt, lassan, elképzelve hogy belemélyed feanor vigyori arcába....  
- nyugodj le, van tervem- átölelte hátulról, mielőtt felrobban a tömeg közepén. Úgy festettek mint akik meghatódva csodálják a remekműveket. Yavanna elképedve nézte az egészet, Varda szintúgy - de mégse szóltak érte. Aule vidáman kurjantott, az ő maiaja tanította ezt a kovácsot! A tündék természetesen éljeneztek, és egész sokan gratuláltak az ainuk közül. Curumo reszketve állt a helyén és zavartan tapsikolt.  
  Mairon nehezen nyugodott meg.
- ezért kellett ennek a finwefattyúnak a tanításom? Menten felrobbanok...- motyogta, szorosan Melkorhoz bújva, mert az ő jelenléte volt az egyetlen, ami képes volt lenyugtatni a vulkánként morgó ifjút. Közelebb hajolt a valához, és megcsókolta őt, miből Curumo azt látta, hogy a vörös hajú barátja közelebb hajol és megérinti azt a hosszú villás nyelvet!!  
  Barátja 'valódi' arcát, még nem látta, úgy fordult el Mairon. Talán káprázott curumo szeme, tán nem, de rettentően megrémült Melkortól és a sötét aurájától, amit rajta kívül egy lelkes vala sem vett észre, se más ainu.
  Melkor észrevette a félős maiat, és odakiáltott neki, hogy üdvözölje. Erre Curumo sikoltva elrohant, kis híján fellökve Olórint, aki szintén rajongva figyelte a köveket.
 - esküszöm nem bántottam! - értetlenkedett Melkor, még mindig ölelve kedvesét. Közben Feanor lerakta a köveket egy kis asztalkára, hogy mindenki megcsodálhassa közelről is. 
 - És mit találtál ki? - pislogott Ő is Curumo után így azt is észrevette, hogy Osse eltűnt. Feanor közben vészesen közeledett felé, s neki nem volt kedve bájcsevegni, de felvette legszélesebb vigyorát, hogy megdicsérje azt a fertelmes kavicsot.
" Feanor, legdrágább Feanor! Nem tudom, honnan jött ehhez az ötlet, de meglehetősen kreatív. Tudod, hol mutatnának még jól? Egy fejdíszen. Viseld őket büszkén, hisz ez házad büszkesége. " mondta. Majd azon vigyorgott, hogy Finwenek három fia van, és pont, három követ csinált Feanor.
  - te leveszed valahogy a láncom, és megtréfáljuk a hegyesfülüeket. Ellopjuk a köveket és még amit tudunk, utána meg sem állunk Angbandig. Sőt....ha sikerül megtalálnom Ungoliantot még egy nagyobb mókában is lehet részünk! - kuncogott Melkor, miközben mosolyogva bólintott a büszke Feanornak. 
  Mairon továbbra is Feanorra vigyorgott, de közben felvonta a jobb szemöldökét.- Mel, most itt mindenki előtt akarsz izgalomba hozni? Csodás terv. - 
  - gyere, szedd le ezt a vackot....az az érzésem Osse hamarosan elvonja a figyelmüket- és elkezdte húzni hazafelé a maiat, mintha csak magányra vágynának. 
 - Nézd, a tenger! - pillantott ki Mairon az ablakon. A tengert szépen lehetett látni és nolda hajók hánykolódtak rajta a kikötőben is. Viharos fellegek gyülekeztek felette, a habok felcsaptam, majd lerántottak magukkal mindent, amit csak értek. örvénylett a víz, a halak is menekültek, ki merre látott.
 " Ulmo! " vette észre Yavanna a vizet. " Mi történik odakint?"
A nagy vala is vetett egy pillantást a vízre.
" ...van egy kamasz fiam..." sóhajtott Ulmo.
Közben Melkor és kedvese kiszöktek a teremből.
  Osse azonban nem érte be ennyivel: befogta a szeleket, és olyan vihart kavart, amivel hegynyi hullámokat korbácsolhatott. Valéria partjait támadta vele, a még felszínen lévő hajókat nekicsapva a szikláknak és a parton élőket magával sodorva. A szelek fákat csavartak ki, tündéket repítettek el. Melkor egy pillanatra megállt, hogy elismerően vigyorogjon a dühös maia művén, majd sietett tovább Maironnal Feanor műhelyébe. Amint lekerül a láncdarab, máris szólíthatja Ungoliantot, aki valahol a sötétben rejtőzik délen.  
  Mairon félrevonta a férfit a műhely mellett állva. Két őr volt előtte, így arra gondolt, most igazán hasznára lesz, hogy ő a férfi mestere.
" Ti ott! Elnézést, ez Feanor műhelye? Szeretnék egy pillantást vetni a félkész páncélokra, most van időm megvitatni Feanorral, miken kell változtatni. nem gond, ugye? " kérdezte bájologva.
"Semmi gond uram, de a...Melkor nagyúr is bemenne?" kérdezte kissé zavartan az őr. Feanor határozottan kitiltotta a valát onnan, de nem is nagyon akart összetűzést az őr semelyik valával sem.
  " Melkor a partnerem, és velem tart, remélem, ez egyikőtöknek sem gond" vonta fel kicsit mérgesen a szemöldökét Mairon. Ha kell, felperzseli őket, már nem számítottak neki a tündék. 
" De Feanor azt mondta, nem engedhetjük be..." súgta az egyik tünde a másiknak.Mairon kezdett nagyon türelmetlen lenni, a valák figyelme sincs végesen lekötve, aztán, mikor szólt
volna, fél pillanatra belepillantott az egyikük fejébe.
 - Ennek a kovács maiának olyan a haja, mint Maedhros úrfinak....-
Erre Maironnak végképp elege lett, és morogva nézett a két férfira. Feltartotta a jobb kezét, miben egy lánggolyó jelent meg, majd a másikat is, melyben ugyanez megismétlődött és elkapta a két férfi fejét, összeérintette azokat és közben hagyta, hogy a lángok elemésszék a testüket, teljesen, s ő maga tombolt legbelül. Ki kellett adnia valahogy a mérgét....