Szép nagy tömeg gyűlt össze, hiszen most tündék lakta helyen voltak. Feanor boldogan mászkált és cseverészett, mindenkinek eldicsekedve gyermekeivel is. Apja, Finwe a valák társaságában múlatta az időt - Manwe láthatóan kerülte a bort.
- Nézzétek micsoda állatkert gyűlt itt össze - vigyorogta meg Osse a jelenséget.
Mairon hevesen bólogatott, hogy kifejezze mély egyetértését, és hogy mégjobban kibukjanak a kíváncsi tündék, Melkorba karolt. Szerette a felhajtást. Egy ideje...
- remélm nem tart sokáig ez a cirkusz - közben kifelé mosolygott a vala, mondhatni tökélyre fejlesztette a megjátszást. Másik karját rátette az őt karoló maiaéra, hogy még egyértelműbb legyen a kötelék. Osse tekintetét kevesen állhatták, még a hölgyek is elkapták a fejüket, vsak lopva merték megnézni a jóképű, de morcos maiat.
Feanor épp Manwëval bájcsevegett és Aulët is izgatottan üdvözölte, míg kedvese két kis csecsemőt tartott a karján, az ikreket, s egy dadus segített velük neki bánni.
Mairon kíváncsian fülelt, hátha meghallja, mivel is ügyködött olyannyira Feanor, hogy neki, Tanítójának sem árulta el, mi az.
Ulmo is jelent volt, de nem nagyon beszélt a tündékkel, páran féltek a valától, de kedves Uinenjét sok elf nő irigykedve figyelte.
Észrevette a lány, hogy a viharos természetű Osse is jelen van, így arca kipirult és lehajtotta kék szemeit.
Feanor észrevette őket, ahogy közeledtek.
"mesterem! Melkor nagyúr, Osse uram" kissé meghajtotta a fejét, Mairont átölelte boldogan, de Osse láthatóan ellenszenves volt neki. A tündék közt elterjedt egy pletyka, miszerint a maia parancsolja a tengernek, hogy bántsa őket. Erre persze a kék maia csak mosolygott gonoszkásan.
" Legdrágább tünde-tanítványom! Mondd, mi az a nagy meglepetés, amit még nekem sem mondasz el, hm?" Vigyorgott Mairon, lelkesedést mutatva felé.
Osse a szemét forgatta, majd oldalra sandított és megpillantotta, kifújva haját a szeméből - uinent. A rózsás arcú lány mandulaszemei nagyra nyíltak és úgy megijedt, mint a legapróbb halacska a nagy cápától. Összehúzta magát, s nem moccant, végül csak hozzáért félénken a mellkasához.
Eonwe ügyet se vetett Ossëra, majdnem ellökte és így odareppent Maironhoz.
" Mairon mester! Hátmentenkitépemaszárnyaimat! Mondtam én hogy többre viszed még! " vihogott és megemelte a borospoharát " Feanor, ez a bor valami mennyei, nekem elhiheted! "
Osse elég csunyán nézett a másikra, de Melkor megérintette a vállát, hogy észhez térítse mielőtt jelenetet rendez.
Manwe egy fintorral reagált a bor említésére és ivott a forrásvízből inkább.
". Eonwe! Csodás mester, nekem elhiheted! A páncél amit készítek, az ő felügyelete alatt alakul. Nekem. Elhiheted csodás lesz! Nagyon remélem, hogy büszke lesz rám a kis titkos művem miatt!" nevetett Feanor. Egy kortyot se ivott, de szinte ragyogott a boldogságtól." meg kell ismernetek a nagy fiaim is! "és már kereste is őket tekintetével.
- Hát már én is alig várom - forgatta a szemeit Mairon, amikor Feanor intett a fiainak. Az egyikük magas volt és haja vörös, akár csak az övé. A Meadhros nevet viselte a harcias és találékony fiú.
Mellette két fekete hajú állt, és egy szőke, a középső.
- ha lesz egy kékhajú rokona, én menten eldobom az agyam- jelentette ki Melkor a vörös hajú láttán. Osse visszaköpte a bort ahogy majdnem felvihogott. Mairon a szemeit forgatta a megjegyzésre, nem tetszett neki, hogy a tündéhez hasonlítja. A fiatalok engedelmesen odaléptek apjuk integetésére. A szőke fiú látványosan unta az egészet, amiért persze bátyjai csipkedték.
Mairon szintén unottabbnak látszott a szokásosnál, de felvette a műmosolyt, hogy üdvözölje a Feanorfiakat.
" Lám csak lám, hét szép fiú és az apjukra ütöttek" mondta a kovács maia.
Osse elfordult, hogy ne nevessen nagyon a hallottakon és belekapaszkodott Melkor vállába.
A szőke tünde, mosolyogva nézett Maironra. Mintha farkasszőrt látott volna a ruhájához tapadva.
Eonwe vidáman lépett oda a magányos Uinenhez és megcsókolta a pikkelyes kis kacsóját neki.
" Hát szép nap ez egy tündebálra, igaz, Uinen?"
Osse éppen megfordult volna, de Melkor időben átkarolta, hogy járjanak egyet - inkább meséljen neki arról a csápos lényről.
"bocsáss meg a kérdés miatt, de az egy farkas szőrszál ott?" kérdezte a szőke tünde ifjú félve, alig hallhatóan Mairontól.
Az egyik fekete hajú, szigorú arcú fivére a szemét forgatta erre és a homlokát kezdte masszírozni.
" Öcsém, kit érdekel?....biztos nem vagy adoptált a fél-nagybácsinktól?"
Meadhros erre szigorúan nézte fivérét és megveregette a szőkeség hátát, Mairon, szemben velük pedig a ruhájára pillantott.
" Hm? Ó..." pirult el kicsit a férfi " Ez a kis kósza ott maradt...igen, egy kölyök farkasé. " válaszolt végül kedvesen mosolyogva és füle mögé rejtett egy vörös tincset a hajából.
  "mióta van meg? Mekkora? Mi a neve?" Celegorm teljesen fellelkesült, tudomást se vett a testvéreiről. "nekem is vannak, mindig együtt megyünk vadászni és még Oroméhoz is csatlakozunk az útjaira!  
  " egy napja! Nagyon pindurka még, pár hónapos talán, a neve pedig Draugluin! " mutogatta hevesen a kezeivel a farkasa nagyságát, aztán megállt, mert nagyon elmosolyodott " Egy tünde, aki nem fél a farkasoktól! " nyújtotta a kezét azonnal a fiú felé Mairon " Mairon Sulimo, vagy Aulendil, ha jobban tetszik. Örvendek kedves....? 
  "Celegorm, nagyon örülök a találkozásnak! Már azt hittem senkivel nem tudok majd beszélgetni." erre egyik fekete hajú bátyja tarkón csapta
"viselkedj már" korholta le a különc öccsét.
" fejezzétek be a veszekedést, teljesen meg akarjátok szégyeníteni apánkat?" lépett oda Meadhros, amire mindegyikük meghúzta magát.  
  " Ugyan már, ne legyetek ennyire merevek, mint a kalapács nyele. Érezzétek jól magatokat. " tárta szét a kezeit a nagyra becsült kovács fiú. " Hasonlóképp, Celegorm..."
Aule észrevette egykori kedvencét, és Feanor sokat mesélt neki róla, így lelkesen odalépett hozzá és megveregette a vállát.
" És a tanítványból mester lesz! Szervusz, Fiam! "
 - Meeeelkoooor segíííííts!!!!! -" S-szervusz, Aule....."  
  Melkor felkapta fejét a hívásra, éppen Ulmoval és Osseval társalgott - meglepően kellemesen.
- Ne keveredj bajba- hagyta ott Osset, és széttárt karokkal, ragyogó mosollyal köszöntötte a kovácsok kovácsát.
"Aule!!! Hát téged is látni?" színpadiasan átölelte, még gyors üdvözlő csókot is nyomott az arcára, a haját meg összekócolta. 
-  Köszönöm...- vett nagy levegőt Melkor jelenlétében Mairon, majd odalépett ahhoz a furcsa szöszkéhez. " Ne aggódj, nem zavar, ha valaki önmaga és nem bábuként viselkedik " célzott a testvéreire.
  "még szerencse... Elég sokszor hozom kellemetlen helyzetbe a nagy számmal apámat...ha gondolod, adhatok tanácsokat, hogyan nevelgesd Draugluint!" ismét felcsillantak a szemei, a farkasokról bármeddig képes volt beszélgetni.
Mairon szeme sarkából figyelte kedvesét, aki túláradó kedvességével máris menekülésre késztette Aulét. Nem győzött éppen mentegetőzni, hogy mennyi sok dolga van és nem ér rá a sötéthajú valával iszogatni. 
  " Nagyon nagy örömmel venném a tanácsaid. Sosem volt ezelőtt farkasom. " mondta Celegormnak Mairon. " De a párom meglepett a szőrpamaccsal és szeretném, ha jól érezné magát nálunk. "
 Közben Ulmo és Osse tovább beszélgettek, bár valahogy a maia meglehetősen más volt, mint általában. Mielőtt rákérdezett volna, Osse pont félresandított és megpillantotta Eonwet, aki Uinen körül repkedett, szó szerint. 
Osse ragyogó kék színei elsötétültek, haragosan lobogott a haja körülötte. Ökölbe szorította kezeit és el is indult a szemtelen maia felé. Ulmo rohant utána és állította meg a dühös maiat - meglepetten érdeklődve, hogy mi a probléma. De fiaként szeretett maia inkább otthagyta, és visszatért otthonába - előtte még a közeli szökőkútból megáztatva a szárnyas maia tollait.
"azt hiszem, ideje lesz megmutatnom miért hívtalak titeket ide, mielőtt komolyabb baj lenne" nevetett Feanor, oldva a feszültséget kicsit. 
  " Épp ideje már! " kiabált be egy kicsit ittas tünde nevetve, Meadhros erre pedig felsóhajtott inkább. Mairon az első sorba lépett, mint büszke kovácsmester, szerette volna látni mit készített Feanor.Ulmo közben fülön csípte Eonwet.
" Nem megmondtam, hogy hagyd békén a lányaimat?? " Uinen látta, hogy Osse megint mérges, így szomorúan lépett el Eonwe mellől, aki veszettül mutogatott Feanor felé, hogy Ulmo is inkább a tündével foglalkozzon, mintsem vele....