Másnap mikor felébredt, kicsit még fáradtan, egy aranytál fogadta és rajta sok-sok finomság. Elmosolyodott, de valahogy hiányérzete támadt. Nem kedvelte a tündéket, de szívesen tanította őket, ő maga is gyakorolt sokat, a varázslást. Emiatt is érdekelte, Feanor mivel áll majd elő. Kedvese sétált be hozzá és ült le mellé az ágyra, hogy együtt reggelizzenek.
" Jó reggelt meleth nin " köszönt neki Mairon, kinyújtózkodva. " hol voltál?"
"hoztam neked valamit" vigyorgott szélesen a vala, és tényleg dugdosott valamit a háta mögött. "Csukd be a szemed" kacsintott rá, és Mairon azonnal engedelmeskedett. Imádta a vala ajándékait,mindig felvidították.
A saját combjain dobolva ujjaival várt. Érezte ahogy nesüpped az ágy, amikor Melkor leült. Aztán mocorgott, vagy taoogatta az ágyat? Fura....
"jajmiez?!" kapta el a kezét hirtelen, és nagyra nyiltak szemei amikor valami nedves hozzáért a kézfejéhez" Mel, kinyithatom, kinyithatom?" Kérdezte  és próbálta azonnal kitalálni, mi ért a kezéhez, de csak nem tudta. És az a vala az ágyukon mocorgott...
Melkor még kuncogott egy kicsit, de végül megengedte neki.
"kinyithatod" közben megmentette az ételeket a kis rosszcsonttól, ami az ágyon tapicskolt.
Mairon szemei azonnal felcsillatak, ahogy megpillantotta a nedves orrú, négy lábú, hegyeskés fülű szőrgombócot. Egy farkaskölyök volt, aki ügyetlenül nyúlt el a puha ágyon, miközben Mairon felé baktatott újra, aki szeretetteljesen nyújtotta fejé a kezeit.
" Mel....hol találtad? Ő..ő az enyém?"
"igen, a tiéd... De ne vidd be a városba" mosolyogva figyelte, ahogy a kis szőrpamavs propellermódra csóválva mancsol a maia felé. - gondoltam felvidít, amíg haza nem tudunk menni-
Mairon a farkasról Melkorra nézett és azonnal magához húzta, a tarkójánál fogva egy hosszú csókra.
" Köszönöm....csodás ajándék." Mondta neki és megsimogatta az arcát.
A kis farkas végül elérte Mairon és belefészlelt a kellemesen meleg ölébe, ahol álmosan kinyújtózkodott és onnan nézte a két férfit. Mairon erre megvakargatta a füle tövét és még nagyobb rajongással nézett kedvesére. Hát emlékezett, mennyire csodálja ezeket a lényeket a szabadságukért, a virgoncságukért, de ugyan akkor a hűségükért.
Le se bírta venni szemeit szerelméről, miközben a kis lényt dögönyözte.
" A neve, Draugluin lesz. " mondta Melkornak.
"csak egyszer adnál valaminek rövid nevet..." nevetett erre a vala, és visszavette a tálcát az ölébe.
A kis Draugluin azonnal fel akart pattani, hogy lopjon belőle, de Mairon megfogta.
" Nem a hossz a lényeg, hanem a jelentése. Azt jelenti, kék farkas. Nézd, a bundájának az árnyalata kicsit olyan. Hát nem elbűvölő?" Vakargatta a fejét tovább lelkesen. Már nem is érdekelte Feanor meg a bolond tündék, csak a kis kedvence és az, hogy meghálálja ezt kedvesének.
A kis Draugluin kíváncsian nézett a valára, gazdája meleg kezei közül és hegyezni kezdte a füleit. Láthatóan, valami érdekes volt készülőben, mert a maia ismét közel hajolt a fekete hajú férfihoz.
" Mel..." kezdett bele.
"igen?..." melkor csak mosolygott, aztán megint félre kellett tennie a tálcát. Az apróság kihasználva a figyelmetlenséget, megint megindult a tálcáért.
" Te vagy a legnagyobb ajándék az egész világon " mondta és a szemei fényesebben kezdtek el ragyogni, mint Varda csillagai. Valahogy, hasonlított a kis virgonc farkas szemének ragyogásához is, mikor megtalálta őt Melkor. - És az enyém...az én kincsem....Hajolj közelebb egy kicsit....-
Mdlkor így is tett, legbelül pedig majd kiugrott a szíve. Mindig úgy érezte, mintha szárnyas valamik repkednének belül veszett örvényben, amikor ilyeneket mondott neki  maia.
Mairon erre pedig sokkal hosszasabban csókolta meg, mint az előbb, s ujjait bele is fúrta a férfi hajába. A kis farkas ezt kihasználva leugrott az ágyról és az ajtó felé kezdett rohanni, ugyanis lépteket hallott a folyosón, majd kopogást és azt, hogy valami nagy és kék benyitott rajta.
" Oh....rosszkor?" Kérdezte Ossë, mikor meglátta Mairont, aki épp felfalta szinte Melkor ajkait és nagyon nem akarta abbahagyni a folyamatot, boldogságában.
Éppen vissza akart lépni, amikor kis tűhehyes fogak akadtak a ruhájába.
"hát te meg...?" nézett le a vicces hangon morgó apróságra,és nevetnie kellett rajta. "biztos vagyok benne, hogy egysze majd félelmetes házörző leszel!"
" Hm...? Ossë! Szia...mindig ennyire nesztelen vagy?" Nevetett ezen a tűz maia " Ő itt Draugluin! Ma reggel kaptam Melkortól! " mondta és rákulcsolta az ujjait az említett csuklójára." Feanor téged is meghívott az estélyére?"
"igen, azért is jöttem... Kimegyek a kis aprósággal, ha gondoljátok..." nézett rájuk kérdőn, már nem zavarta ha boldogan csókolgatták egymást - beletörődött a magányba. Meg különben is, rengeteg dolga volt. Újabban Melkor korábban elrejtett szörnyeit kereste fel a tengerek mélyén.
" Ha gondolod, mehetünk majd együtt a rendezvényre. Hallottad hogy megint fiai lettek? Borzalmasak ezek a tündék! Minek neki hét gyerek?... zsivaly lehet az egész otthonában.... " nevetett Mairon.
" Menjetek ki, majd később csatlakozunk" mondta a meglehetősen felizguló vala, akit Mairon csókjai a fellegekik repítettek, mint mindig.
" Rendben. Gyere szőrgolyó..." nyitotta ki az ajtót Ossë Draugluinnak és magában nevetett azon, amit a maia mondott neki.
Amint becsukódott az ajtó, máris rávetette magát a maiara. Amaz kacéran nevetgélt, ahogy elhamozta csókokkal és kihámozta a köntöséből.
Osse levitte a kis farkast a ház mögötti részre és leült a tisztás közepén, hogy tudjon vele játszani.
Kíváncsian leült vele szemben, engedelmesen és méregette a kék maiát. Elsőre előre hajolt, majd incselkedve elugrott és várta, mikor akar Ossë hozzányúlni.
Gazdái, eközben már ruhátlanul ölelkeztek a tűzálló ágyukban. Mairon harapdálta kedvese fülét, lábaival lefogva őt és vágytól hevülten ingerelte.
" akarlak...akarlak...most akarlak..." suttogta lassan, majd gyorsan a férfi fülébe az izgalomtól.
Nem váratták sokáig a barátjuk, és mindketten fülig érő vigyorral mentek le érte. Osse már feküdt így is, a kis farkas pedig mellett szundikált.
"nos... Indulhatunk?" kapta fel a fejét a jöttükre, de nem akarta a kis állatot felkelteni. Egészen megkedvelte amíg várakoztak.
" Természetesen. Melkor, hozhatom Draugluint?" Kérdezte lelkesen a maia és kölyökszemekkel kérlelte őt.
Ossë csak vigyorgott a látványon és azon, ahogyan a maia az ujja köré csavarta a valát.
"gyerekek lesznek ott...." be se fejezte a mondatot, Mairon értette. Valóban, jobb ha nem teszik ki ennek. Bevitte a házba és meg beszélte vele, hogy viselkedjen okosan, meg adott neki egy fadarabot amin rágódhat.
Addig a másik kettő férfi átbeszélte a fejleményeket, a tengeri szörnyekkel.
" Találtam egy barlangot és egy óriási csápos lényt. Azt hiszem, hasznodra lehet. " tette hozzá Ossë a legfontosabb információkhoz még ezt a kis apróságot, majd mikor a Vörös is befekezte a készülődést, elindultak Fëanor otthonába.