Mikor kipihenték maguk, lassan összeszedelőzködtek és kiváncsian kiléptek lakosztályukból. Már előre mosolyogtak, hogy vajon mennyire lesznek nyúzottak a többiek a mulatozás után.A kertbe Nessa a füvön aludt, mellette Tulkas; körülöttük több maia is hevert - volt aki már ébredezett.A nagy terem felé mentek, hátha van valami étel vagy ital kikészítve. Ott találták Manwet és Vardát is, más valákkal együtt. Manwe láthatóan nem érezte magát túl fényesen.
" Szép jó reggelt, Manwe úr! " vigyorgott rá Mairon és még meg is hajolt, jó mélyen előtte, hogy a vala láthassa, mennyire fitt és jókedvű. Varda rámosolygott és ő is köszönt, majd párjára pillantott.
"cccsscsss.... Ne kiáltozzatok" fogta a fejét megint. Zavarta minden hang de még egy kicsit a fény is. Varda nagyot sóhajtott, lehet vissza kéne fektetnie aludni.
"milyen volt az este? Hogy érezted magad?" kérdezte tőle bátyja, közbe vigyorgott a másnapos fivérén.
"mondom ne kiabálj.....alig emlékszem valamire...."
" Manwe úr, nekem és Melkornak támadt egy ötletünk és.....elsőre veled akarjuk ezt megosztani" kulcsolta ujjait szerelmesen Melkor kezére és mint egy kutyakölyök, nagyra nyitotta a szemeit, ahogyan Manwera sandított a tűz maia.
"miről lenne szó?" kérdezte Varda, halkan.
"szeretnénk Valimarban egy saját otthont. Elég sokan panaszkodnak, hogy nem vagyunk a legjobb falszomszédok" magyarázta Melkor, erre valahol a teremben Eonwe vihorászott egyet miszerint 'aznemkifejezés'.
- Végtére is, a bátyád is egy vala, ahogyan mi. Nem akarhatod, hogy mindig itt éljen, Námónál - mondta Varda, kedvesének.
Mairon közben valahogy teljesen biztos lett abban, hogy ők is úgy kommunikálnak, mint ő és Melkor.
- Szerinted beleegyeznek?- kérdezte azonnal
- ha más nem, a temetőőr biztos addig könyörög, amíg bele nem egyeznek- Mairon visszafolytotta a nevetést, nem kéne pont most kuncognia.
Manwe felkapta a fejét, bár meg is bánta.
"rendben... De a karperec marad..." mondta behunyt szemekkel, még a homlokát is ráncolta hozzá.
" Piros lesz a háló függönye! " vigyorgott Mairon, rájátszva egy kicsit a hitelességre, majd sietve húzta maga után kedvesét, aki valamiért nagyon vigyorgott. Saját otthon. Nincsenek szomszédok. Se idegesítő valák!
Leültek eszegetni és máris az otthontervezésről cseverésztek. Mi lesz benne, milyen színe lesz, hova teszik . Osse csatlakozott hozzájuk,saját kis ráksalátájával.
" Jó reggelt!" Köszönt neki Mairon kedvesen. " képzeld, lesz saját otthonunk Melkorral! Meglátogathatnál majd néha minket."
"jó reggelt. Ezt örömmel hallom. Látom Manwet megviselte az éjjel" morcos volt, mint általában. A terem egyik sarkában Uinen lopva figyelte, hátha láthatja mosolyogni.
" Manwe nem bírja az alkoholt, de ezen meg sem lepődünk már. Yavanna szőlői igazán .....ütősek...a szőlő  ...." vigyorgott mairon
-  a tündék meg akarnak tanulni hajózni; arra gondoltam kicsit megmehezítem számukra -  sunyi vigyor jelent meg a kék maia ajkain. Már mindent eltervelt. Számtalan csapdát talált ki a tengeren, és persze az elmaradhstatlan viharokat - de sokkal nagyobbakat és erősebbeket fog korbácsolni mint eddig.
- ez egy nagyon izgalmas ötlet. Remélem sokakat szeretnél majd vízbe fullasztani! - kacsintott Mairon majd megbökte kedvesét is, hogy kikérje a véleményét.
- tetszik, de a viharokhoz lenne egy ötletem- majd megosztotta az elképzelését a hatalmas maiaval. Biztos volt benne, hogy meg tudja majd valósítani az ötletét.
Mairon kíváncsian hallgatta őket még hosszasan, a reggelije elfogyasztása alatt. Tetszett neki minden, amit hall, így csak néha szólt közbe. Meglehetősen megkedvelte Osset és a komorságát, talán jobban, mint a pörgő Eonwet.
Több  maia lány összesúgott a hármasra, nem értették miért ülnek ott némán egymással. Közben meg néha nevetnek.
"hát... Ezt elbuktad, úgy néz ki a lovagod is csatlakozott a másik oldalhoz" bökte meg a bambuló Uinent Ilmare.
" Ilmare, tudod, kezd belőled nagyon elegem lenni! " pattant fel Uinen mérgesen és rácsapott az asztalra " T-te meg tudd meg!! Nem is érdekled Eomwet!! " förmedt rá, és az egész terem hallotta.
Még Mairon is felkapta a fejét a lány morgására.
"mivanvelem?" nézett oda az eml~tett. Csak most ne veszekedjenek rajta a nők, itt van szinte az összes vala. Osse szigorúan nézett a női részlegre, majd nagy sóhajjal folytatta az értekezést Melkorral. Ez nem kerülte el a még körbenéző Uinen figyelmét sem, és könnyeit visszafolytva szaladt ki.
" Nincs veled semmi te öntelt őstulok!!...bahhh! Hulljon ki a tollam...." motyogta a lány.
Arinen a fejét csóválta.
" Ezt most jól megcsináltad!
" Most miért? ....csak vicceltem! "
Mairon a szemét forgatta.
- Nők....- sandított Melkorra.
-teljesen bolondok- nyugtázta Melkor. "osse, ha rám hallgatsz, elkerülöd őket. Messzire" a kék maia bólintott, igen, valahogy így gondolta ő is.
" Hol szeretnél letelepedni?" Kérdezte Mairon a kedvesétől kíváncsian. De, már megvoltak a tervei az otthonukhoz. Fekete lehetne majdnem minden, mint angbandba, csak itt nagyobb ablakokkal és egy hatalmas lávamedencével a kertben, ami felett nyílt a panoráma. Felcsillantak a szemei és gyorsan meg is osztotta kedvesével az ötletét...
***
Melkor a medencéből nézegette a csillagokat.
Elég messze költöztek a fáktól, hogy ne vakítsa meg őket teljesen. De közel maradtak Valimarhoz. Egy pohár bort iszogatva elmélkedett, mint mindig amíg a maia a műhelyben tevékenykedett. Meglepő módon, élvezte a tündék tanítását. Bár nem bírták a tűzet, de nagyon ügyesnek bizonyultak. Melkor ritkán csatlakozott, ki nem állhatták egymást Feanorral.
Neradel, kivételesen nem volt a műhelyben, ugyanis várandós volt. Mairon ezt sajnálta, ugyanis a nő nagyon tehetségesnek bizonyult. Mivel egy tünde örömhírrel érkezett Feanorhoz, hogy újra fia született, a maia hamarabb elengedte őket és ő is hazatért kedveséhez.
Az ajtófélfából nézte, kezét törölgetve egy rongyba. Munkaruháját el is feledte levenni, fejdísze is rakta maradt, na meg a poros köteny, ahogy lassan a medence melletti heverőhöz bicegett és eldőlt rajta, átölelve egy párnát, amit pár napja ott felejtett, mikor kiment oda olvasni.
- Hazaértem....- motyogta fáradtan.
Melkor oldalra sandított, és halkan kuncogott a fáradt maia láttán. Letette a poharat és kiszállt, és elkezdte vetkőztetni az erőtlenül, vihogva ellenkező kedvesét.
"me-melkor... Nehehehe" nevetett a fáradtságtól is, de hiába ellenkezett. Mikor nadrágja is lekerült, a vala felkapta és visszasétált vele a medencébe.
Belekapaszkodott gyengéden a férfi vállaiba és hagyta, hogy fáradt testén melengesse a forró, kellemes víz. Lehunyta a szemeit és úgy szuszogott, mint aki alszik, miközben beszívta az imádott, kellemes illatot.
Lassan kezdett magához térni a férfi közelségében. Megkedvelte ezt a helyet, nagyon illett hozzájuk, de hiányzott neki Thuringwetil és a balrogok is.
Melkor rabsága ellenére egész megbékélt a helyzettel. De nem tudta elképzelni még meddig kell megjátszaniuk magukat, hogy végre Angbandba mehessenek. Szerette volna látni mi mindent csinált azóta a maia. Na meg a tündék... Zavarta, hogy olyan szemtelenül boldogok és azt csinálnak amit csak akarnak.
" Mel...állva el fogok aludni..." mosolyodott el azon, ahogyan a férfi ölelte " Jut eszembe....Feanor azt
mondta, hétvégén ünnepséget fog rendezni és te is elmehetsz, ha akarsz. Valamit szeretne megmutatni a valáknak...ja, és ikrei születtek, ha jól tudom... " vonta meg a vállát.
"bahh.... Akkor elmegyek, nehogy megsértődjön" ismét felkapta a maiat, de most a hálóba vitte, hogy aludhasson. Maga is befeküdt mellé, hiszen még mindig nem tudott aludni nélküle.
" Mel...hiányoznak a többiek...mikor megyünk haza? " kérdezte félálomban a fáradtságtól, kicsit kába is volt, mindig elfelejtett aludni, ha belemélyedt a munkába.
- Többiek?-
" A családunk" mondta, pisit ásítva és belecsimpaszkodott kedvesébe a maia.
-hamarosan, galen nin, hamarosan- csókot nyomott a homlokára, hogy pihenjen. A vörös tincseket babrálva tervezgetett, amíg a maia békésen aludt a karjaiban.