Mairon ragyogó arccal és még annál is csillogóbb, mámorral és boldogsággal teljes arccal nézte egy ideig a mellette fekvő, jóképű kedvesét, majd egy hosszas csók után a elkezdett készülődni a vacsorához. Egy csodás, földig érő, bordó ruha mellett döntött, minek ujjain arany cirádák díszelegtek, öve pedig sötét volt, mint imádottja szemei.
" A fiú, akivel beszélgettem, Ő Osse. Ulmo legerősebb maiája " mondta Melkornak, miközben hosszú haját próbálta kifésülni a Melkor okozta kócoktól. - és majdnem elrepítette az űrbe Eonwet nem is olyan rég....-  
- Nem szívleli a szent bagázst?-kuncogott a vala, nehezen akaródzott készülődnie, de most már érezte az éhséget is.
Előbb végignézte ahogy a maia készül, csak aztán kelt fel az ágyból. Kénytelen volt ő is az öltözködéssel bajlódni, a láncdarab elnyomta a varázserejét. Körbenézett a szekrényben, milyen ruhákat kapott vajon. Egy fekete, ezüstmintás együttes megtetszett neki. Kényelmes, puha anyagból készült, és bő ujjai voltak, ami a lánc miatt most jól jött.  
- Pontosan. És gondolj bele...Osseval az oldalunkon, Manwe fortyoghatna a trónján. Beképzelt majom, már ne is haragudj és azt hiszi, itt minden az övé. Osse is kezdi így gondolni azóta, hogy Eonwe megszégyenítette egy lány előtt, aki tetszik neki. Eléggé forró fejű, de azt hiszem, lenne közös témátok. Ő is nagy viharrajongó. Majd bemutatlak neki, bár azt hiszem....a mai megjegyzésed után megjegyzett téged. - kuncogott a fiú és hátul összefogta a haját egy arany, rubintos csattal. Melkor mellett megszerette az ilyen csecsebecséket. Eskütételi gyűrűjéhez, pedig nagyon illett is. 
  "nos... Akkor mennyünk le és ismerkedjünk meg vele" csapta össze tenyereit a vala, újult lelkesedéssel. 
Sietve mentek a terembe, nem igazán tudtak lassan haladni. Meglepetésükre egész nagy tömeg gyűlt össze.
"fivérem! Üdvözöllek! Ezt a kis ünnepséget a te tiszteletedre szerveztem, habár kis híján meghiúsult..." tárta szét karjait Manwe. 
  Mairon sem tudott erről, így rápislogott Melkorra, majd Manwera, majd újra kedvesére és jobbnak látta, ha most inkább csendben marad, de azért erősen belekarolt a vala karjába, hogy lenyugtassa őt, mielőtt megint valami olyat tesz, amiért ráförmedhet a páva öccse.Több maia tapsikolni kezdett, néhány vala pedig inkább leült, és onnan figyelt, borozgatva. 
- Mondj valamit annak a pávának, csak nyugodtan. Legalább amíg elterelődik a gyanú, játszd meg egy kicsit magad, kérlek. - üzente Mairon és felvette a művigyorát, ami miatt néhány maia lány sajnálta is, hogy az az ajtó már rég bezárult egy vala férfi miatt.
  " Nahinnyemár! Melkor, üdv szabadlábon! Aztán csak viselkedj! " repkedett el előttük Eonwe egy tálca süteménnyel. 
Melkor magár erőltetett egy vigyort.
"igazán,kedves tőled, öcsém" erre megint tapsikolás tört ki, Orome meg magasra emelte a serlegét kiáltva. Ő már belekezdett a mulatozásba, amikor megérkezett. - ez nekem nagyon nem tetszik... - morgott magában Melkor. Legszívesebben rázúdította volna a társaságra a plafont. 
  - Szintúgy. Irritál az egész bagázs és haza akarok menni - mondta sóhajtva Mairon, s közben mosolyogva teljesen Melkorhoz simult, majdnem hogy dorombolva. Az nem volt megjátszás, mert élvezte, de ezt akarta mutatni a többiek felé is.
" Gyere, kedvesem, igyunk valamit mi is! " mondta ki már hangosan. Legalább műsoroznak, Manwe megnyugszik, és békén hagyja őket, gondolta.
Ulmo furcsállóan nézett Oromera.
 " Miért iszol ennyit? "
 Ő piros orral fordult Ulmohoz.
" Minden csepp víííííz a teee véred! Hikk, hehe....és mellesleg....a vízben dugnak a halak, én azt meg nem iszom! "
Ulmo szemei elkerekedtek és félve emelte a szájához a boros serleget, - hát jó- zárta le magában gyorsan.Mellette Uinen félve sandított körbe, Osset keresve. A férfi egyenesen Maironék felé tartott, akik a hatalmas, étellel teli asztalhoz siettek.  
  "de jó, hogy lejöttetek, már magamat akartam vízbe fojtani" lépett melléjük a kék hajú maia. Táljára a tengeri étkeket kedvelőknek kirakott tálcáról kezdett szedegetni, amire Melkor is felfigyelt. Szedett magának a rákból és halakból, egész jónak tűntek. "még tündéket is hívtak... - Felfordul tőlük a gyomrom-. Követték tekintetét, és lassan ők is észrevették az alacsonyabb teremtményeket. 
  - Nézd, kedvesem, faliszőnyegek! - vigyorgott a tündék láttán Mairon, majd visszafordult Osse felé. " Ők valami nemesféle tündék? Nagyon szépen öltözöttek." - mint egy csapat díszmadár, yavanna kertjében. - viccelődött most osseval a maia fiú. Uinen közben Osset figyelte, de még mindig szomorú volt amiatt, ahogyan Eonweval viselkedett.
  " Mi bánt, Uinen? " kérdezte Ulmo, de a lány csak nem felelt, nagyokat sóhajtott és a kagylókat túrta a tányérján. 
Osse felnevetett a hasonlatra, nagyon nem szívlelte őket. - elmondhatok egy titkot? - nézett félve a valára leginkább, Melkor épp egy kagyló miatt fintorgott.
"ez valami fertelmes" nyelvét dugdosta és úgy csinált mint aki menten megfullad. Gyorsan belekortyolt borába, hogy elfeledje azt a nyákos borzalmat.
  " Igyál rá vizet. Kóstold meg inkább a szarvashúst, Oromeéknál. " mondta neki Mairon - Persze, barátom, hallgatlak - mosolygott rá biztatóan. Eonwe messziről nézte csak őket 
-ha bemerészkednek a tengerbe, le szoktam őket rántani a mélybe... - Osse kicsit aggódva nézett barátjára,vajon mit szól hozzá. Ezt még senkinek nem mondta el, még Ulmo se tud róla.Közben Melkor megfogadta a tanácsot és épp az emlegetett felé tartott."na ez ám a látvány! A habfiú a parton, a vadász meg teljesen elázva!" nevetett fel, amint felmérte a helyzetet.
 - Jól teszed, nem is érdemelnek mást. - mondta őszinteséggel a szemeiben Mairon és barátja vállára tette a kezét. - Megőrzöm a titkodat, ne aggódj - kacsintott rá
  "kicsit visszavehetnél a pimaszságból, ha már szabadon lettél engedve" mondta Ulmo kersztbefont karokkal.
Orome csak kacagott, miután felfogta miért mondta rá hogy el van ázva."ugyan, egy kis csipkelődés nem árt!" végzett a szarvasdarabkák összeszedésével és visszatért kedveséhez, meg a furcsa maiahoz. 
  - Szerinted milyen ízük van? - vihogott a maia, kezében egy pohárka borral már, annak ellenére, hogy nem igazán bírta, de nem akart kilógni a sorból. Kíváncsian nézett Ossera, majd újra kedvesére. " láttad a tündéket, Mel?" 
 -  fogalmam sincs... Bár nem hiszem, hogy megkóstolnám- ábrándozott Osse, elállva a vala útjából.
" ne is említsd... Gondolom hajladozni kéne előttük..." inkább evett, rájuk nézni is borzalmas volt.A tündék, akik ott lehettek, az uralkodó tündecsalád tagjai voltak. Finwe király érkezett a vala tiszteletére, fiaival.
  Mairon már nagyon vigyorgott a következő korty bor után.
" Azt hiszem nem kellene többet innod! " vigyorgott rajta Osse.
 " Ugyan ugyan, nem árt egy kis ital...." legyintett sokszor és hevesen Mairon, majd körbeforgott, kedvesét keresve. Hm, az előbb még itt volt. Aztán megpillantott egy fekete hajú, magas férfit a hústálak mellett elhaladni, így azonnal meg is indult az irányába.- Várj meg, Osse, én még nem is köszöntöttem az ünnepeltet...hikkk.....-" Kedvesem, egy szóra, én még nem is ünnepeltelek meg, ha már erről van szó..." 
Eonwe látta a jelenetet és már a szája elé kapta a kezét, melkor mellett állva és hevesen mutogatva a maia irányába, feje pedig lilult a nevetéstől.
  "mi van?... Óteszentségeseru!" kapott fejéhez a vala is, hát ez lesz ám a jelenet.
A magas tünde, aki valóban hasonlított Melkorra, sokan nem is sejtették mennyire - meglepve fordult meg.
"nem hiszem, hogy ismerjük egymást..." mentegetőzött finoman a nyakába ugró maia előtt, akit úgy hámozott le magáról.
" MIket hordasz itt.....Ó...e-e--....elnézést!! " ugrott el gyorsan Mairon, mikor megérezte, hogy a férfi aurája teljesen eltér a megszokottól és nem, valóban NEM Melkor volt az. Nagyon elvörösödött, szeplői szinte el is tűntek az arcáról és félénken kuncogva lépett el a tündétől. Micsoda kellemetlenség!!!
Eonwe nagyon nevetett barátján, aki nem bírta az alkoholt és a meglepett tündén.
" Azt hiszem jobb lesz ha vigyázol rá az este! " jegyezte meg Osse is. Mairon olyan volt most, mint egy elveszett kiscica.
Melkor nagy sóhajjal lépett mögé, átkarolva a derekát fél karral.
"bocsáss meg neki, nem nagyon bírja az italt." közben végigmérte a tündét, aki mintha az ő furcsa másolata lett volna. Talán kicsit finomabbak volta a vonásai, de kiengedett fekete hajával és az övéhez hasonló öltözetével, valóban csalóka volt. Meglepően magas és erős is volt, a tündék között.
" semmi gond, csak a menyasszonyom meg ne tudja" legyintett nevetve az elf " Finwe fia, Feanor, szolgálatodra,uram!".hajolt meg kissé illendően. Ő nagyon kíváncsi volt a valára akiről suttogtak kiskora óta, mióta felnőtt meg pláne. Mindig azzal piszkálták a maiak, hogy úgy néz ki mint a sötétség ura.
  " Én is nagyon örvendek, és ne haragudj az előbbiért. Szerintem tettek valamit a boromba és van is egy sejtésem, ki volt az...." - CURUMOOOO!!!! - nézett körbe meglehetősen szigorúan Mairon, az említett, pedig a sarokban vihogott, majd azonnal felkapta a fejét ijedten. Osse a falnak dőlt, kékes haja a szemébe lógott és kezeit összefonta maga előtt a látványra. Aztán szeme sarkából Uinenre sandított, aki szintén őt nézte. Majd el is fordult sietve...  
  Melkor átvette a maia italát, aki elindult megbüntetni a barátját a tréfáért. Derűsen állapította meg, hogy mi van benne egy korty után. Legalább elviseli valahogy az estét.
"és mivel foglalatoskodsz, Feanor?"
Akkor már cseveg evvel itt egy kicsit,legalább meg tudhat pár dolgot róluk.
" én kovács vagyok uram. Igyekszem a legjobb lenni benne, gyakran megfordulok Aulénál hogy tanuljak. Nagyon szívesen tanulnék a társától is, úgy hallottam mestere az acélnak. "
Feanor büszke tünde volt, úgy társalgott a maiakkal és valákkal, mintha csak egyenrangúak lennének.Osse szomorúan nézett vissza a tömegre - inkább akkor cseveg tovább a barátjával, vagy egyenesen Melkorral. Majd ad nekik különcködést meg vadságot.  
  Mairon elkapta Curumot a fülénél fogva és mérgesen nézett bele a szemébe, mire ő végleg abbahagyta a vihogást.
- TE engem hogy merészeltél megmérgezni???!!! Van fogalmad arról, milyen helyzetbe hoztál engem, Curumo Aulendil?!! Páros lábbal foglak kirúgni az ablakon, ha ezek után még egyszer le mersz szólítani engem!!!! - Ahogyan gondolataiban leordította, bőre sápadtabbnak, szemei pedig vörösesen izzóbbnak tűntek, akár a tűz, ami mellett felnőttek. Azzal a lendülettel el is tolta magától CUrumot, de nem látványosan és visszalépett ossehoz.- Van kedved szórakozni egy keveset? - vigyorgott rá.
Elege volt ebből a kuplerájból maguk körül!
Feanor közben még mindig Melkorral társalgott.
" Örömmel venném, ha lenne rá egy kis ideje. Népem nem szereti a viszályt, de élelemre van szükségünk és biztonságra és az idősebbek azt állítják, hatalmas farkasok vannak az erdőkben, akiket Orome nem tudott megszelídíteni és kellene valami, hogy megvédjék magukat. Kedvesem, Nerandel is tehetséges kovács, ő adta az ötletet, a valinorban látott kardok másolatához. "  
  "vele kell megbeszélned, de én nem állok az utadba. Azt hiszem... Lelépett" kereste tekintetével, de nem találta. Üsse kő, lefoglalja magát, amíg Mairon kiszórakozza magát. Valami csínytevésen törte a fejét, amivel. Megviccelhetné a jelenlévőket.