Kicsit kuncogott az érzésre, és maga elé húzta a vala arcát.
"ez mi volt?" kérdezte vigyorogva, izgatottan. Melkor válaszul csak kidugta és megmozgatta a villás nyelvét - szemei már annyira elfeketedtek, hogy nem volt se pupillája se írisze. Ahogy egyre jobban figyelte a szemeket, meglátta az írisz helyét, mintha halványan, nanarcsosan izzott volna. Teljesen megbabonázva nézte, mikor történt ez? hiszen az előbb még...  
  Elvörösödött a látványra és macskaszerű pupillái hatalmasra tágultak a gyönyörtől. Pár pillanatig csak nézte kedvesét, majd villámgyorsan elkapta a vállait, lábaival pedig a derekát és egy perc se kellett hozzá, hogy Melkor Mairon alá kerüljön, egy hosszú és édes csókkal összekötve. A vörös hajtincsek takarták el Melkor arcát, ahogyan Mairon ajkai fél centire elhúzódtak az övétől, hogy megnyalja őket.
" gyönyörű vagy...." mondta a valának.
  -biztos ne nézessük meg a szemed?- eléggé meglepődött a kijelentésen, de túlságosan hajtotta a vágy ahhoz, hogy különösebben foglalkozzon vele. inkább belemarkolt az izmos combokba amik közrefogták, karmai kicsit megkarcolták a puha bőrt. 
  - az én szemem mindent jól lát....és nagyon tetszik, amit látok - olvadozott az érintésekre és még inkább magához húzta Melkort. Felszisszent, de nagyon tetszett neki, amit csinált kedvese. Hasonlóképpen cselekedett. Elsőre gyengéden simogatta, majd végigkarcolta a szürkés bőrét a hátán, kicsit hegyes szemfogával pedig ingerlően harapdálta a vállait, 
Melkor felnyögött a csodás érzésre - mert neki ez az volt. viszont ingerelni kezdte ismét kedvesét, és lassan kezdtek megfeledkezni a külvilágról. Hangos kopogás rángatta őket vissza, ami nem akart szűnni
  - Megfojtom, aztán megnyúzom és a kutyák elé vetem azt a nyomorult kis...- fortyogott Mairon és a megduzzadó, vörösen világítani kezdtek az erei a kezén, majd jobb alkarja lángra kapott és egy nagy tűzgolyó kezdett el lebegni a tenyere felett egy kicsivel, amit hevességében és ingerültségében már készült is, hogy nekidobjon az ajtónak. 
 A vala azonnal lefogta, és egy csókkal elterelte a figyelmét. - nem akarod, hogy megint elválasszanak egymástól, ugye? - kérdezte a még dühösen rá bambuló maiatól. Mairon pufogva igazat adott neki és keresztbe font karokkal meg lábakkal figyelte, ahogy kedvese maga köré tekerve egy lepedőt, az ajtóhoz megy.
  " É-én..." nézett végig egy apró növésű maia Melkoron, hatalmasat nyelve. Félt tőle, azok alapján amiket hallott róla. Látszólag Ulmo egyik fia volt, a kopoltyújából és a furcsa formájú füléből ítélve. Egyik lábáról a másikra állt dadogva. " K-kész a vacsora, melkor úr és Manwe megkért ho-hogy jöjjek szólni....-glutty-" hallani is lehetett, ahogyan hatalmasakat nyel. 
 " Ne legyél már ilyen beszari! Szép estét. Kész a vacsora. Akarsz csatlakozni? " kérdezte egy ismerős hang, legalábbis Mairon számára.
Osse!
Azonnal magára tekert egy ruhadarabot és lelkesen ugrott Melkor mellé az ajtóba, integetve a barátjának.
  "Majd csatlakozunk" azzal Melkor becsapta az ajtót, de Mairon újra kinyitotta. - mit művelsz?- kérdezte tőle a vala meglepetten. Mióta is érdekli őket a többi maia? 
  " Ne haragudj, egy kicsit bal lábbal kelt ma! " vigyorgott Mairon lelkesen. " Hogy érzed magad, Osse? Jobban vagy egy kicsit a múltkori után? " dugta ki a fejét az ajtón, Melkor pedig értetlenkedve nézte kedvesét. 
- Csak nézz és tanulj, drágám, csak nézz és tanulj! Szövetségeseket gyűjtök, de vacsora előtt, elmesélem majd....- üzente kedvesének, mielőtt még félreértené a helyzetet. 
 Melkor szemforgatva vissza sétált az ágyhoz és elhevert, amíg kedvese csacsog. Nem igazán volt kedve még levonulni a többiekhez, a szeretőjét akarta előbb, akit túlságosan régóta hiányolt. Erre nekiáll egy maiaval csacsogni. Kifújta a levegőt, haját is elfújva a szeméből."mondjuk....továbbra se áll velem szóba, és Ulmo engem piszkál Eonwe viselkedése miatt..."
 Az alacsony társa az ujjait tördelve állt mellette, aggódott, hogy akkor most jön-e a sötét vala vagy sem.
" Hallatlan...szerintem engedd el a füled mellett, amit Ulmo mond, úgy sem érti! " -semmiképp se mutasd azt, hogy uralkodhat feletted. Szabad akaratod van, vagy tán tévedek, barátom? - " Te pedig ne aggódj. Melkor hamarosan csatlakozni fog a vacsorához, megmondhatod Manwenak, de előtte, ha nem bánjátok.....száz éve nem volt...pár közös percünk.... Hé, Osse, fel a fejjel! Majd meglátja, milyen belevaló férfi is vagy te....csak mutasd meg neki...erős és független férfi! " kacsintott Mairon. " A vacsoránál találkozunk! ..és...nyugtasd le a barátod, mert szerintem szívrohamot kapott. Kicsit rángatózik....mielőtt benedvesíti nekem itt a padlót..."  
Amiket Ossenak üzent fejben, direkt hagyta, hogy Melkor is meghallhassa, hátha így megérti, mi folyik itt jelenleg közöttük. Érezte ugyanis, hogy kicsit duzzog, ezt pedig hamar orvosolni akarta, elvégre mindennél jobban vágyott kedvese társaságára és meleg testének érintésére. 
 " A világért se zavarnám a bájcsevegést, de én itt ÁLLOK és várom, hogy mikor játszunk végre a kalapácsommal!"
Melkor tényleg kezdte nagyon unni, már az is átfutott az agyán, hogy odamegy és egyszerűen rácsapja a vizes fiúkra az ajtót, Mairont meg berángatja az ágyba.
 "milyen...?" Osse teljesen összezavarodott erre a kijelentésre, társa még értetlenebbül nézett fel rá.  
" opsz...e..elnézést azt hiszem, el kell köszönnöm, Osse, ne haragudj...vacsoránál találkozunk! " mondta Mairon vörös arccal és becsukta az ajtót, aminek egy pillanatig neki is dőlt háttal. " Meeeel!! " nézett rá kipirulva.  
"  Csak aggódok, hogy teljesen be fog rozsdásodni! Te vagy a kovács, tessék kifényezni!" Pimaszkodott vele a vala, már kicsit kuncogva a saját obszcén viccein. Az ágyon felkönyökölve nézte hívogatóan a maiat, majd hosszú hegyes karmait végighúzta az említett testrészen, majd onnan végig a mellkasán át az ajkáig, ahol meg ráharapott a karomra - mindezt úgy, hogy tengermély fekete szemei a másikéba szúrtak szinte. 
Mairon ajkai közül a nyál is majd kifutott a látottakra és a hallottakra. Az ajtóban álló alakja megszűnt pár pillanatra, és egy pillanat múlva, szertefoszló vörös köd közül jelent meg, Melkort mellett az ágyon. Lefogta őt és a combjaira ült, lefogva azt sajátjaival és tovább tartva a szemkontaktust, végigsimított a mellkasán.
" Akkor azt hiszem, nagyon sürgősen el kell vinni a kalapácsot a kovácsműhelyembe. " kacsintott Mairon. " Megeddzük, megmunkáljuk egy kicsit és jobb lesz, mint újkorában.... " dőlt rá, végignyalva a nyakán. " gyerünk...a műhely csak a kalapácsra vár...." ingerelte most Ő Melkort.
Melkor egy pillanat alatt helyet cserélt kedvesével és felhúzta lábait, hogy végre 'meglátogassa a műhelyet'. Rövid, de annál hevesebb együttlétükkel mindenkinek a figyelmét magukra vonták, aki még a lakosztályoknál tartózkodott. 
 

Mairon ajkai közül a nyál is majd kifutott a látottakra és a hallottakra. Az ajtóban álló alakja megszűnt pár pillanatra, és egy pillanat múlva, szertefoszló vörös köd közül jelent meg, Melkort mellett az ágyon. Lefogta őt és a combjaira ült, lefogva azt sajátjaival és tovább tartva a szemkontaktust, végigsimított a mellkasán. " Akkor azt hiszem, nagyon sürgősen el kell vinni a kala