Mairon és Eonwe a szokásos edzésük után, hevesen beszélgettek egymás között. Pár lány is ott volt, közöttük Uinen, Ulmo egyik legkedvesebb igazgyöngye és mellette Arinen, Varda egyik szemefénye is. Egymás haját fonogatva beszélgettek az egyik padon ülve és kuncogva sugdolózva. Még egy hölgy csatlakozott hozzájuk, az ő neve pedig Ilmarë volt, ezüstös hajú, ibolyaszemű szépség, szintén Varda egyik maiácskája. Kíváncsian nézte Eonwet, és a mellette épp a kardját köszörűlő Mairont.
" Jó kis edzés volt a mai is. Szerinted fejlődtem, Eonwe? " kérdezte Mairon.
"igenigen... Rengeteget. Nézd micsoda szépségek...." ábrándozott Eonwe, könyökölve tartva az állát és.mosolyogva a lányokra. Ismét kuncogtak maguk közt. Aztán megjelent Osse is, igazából Uinennel szeretett volna beszélni, de félt, hogy mit tehetne.
" Khm....látom...." sóhajtott Mairon, ahogyan Arinen rápillantott. " De azt hiszem te fogod bezsebelni a lányokat. Hisz tudod. Jegyese vagyok már másnak, jó ideje.....Szervusz Ossë! " intett neki kedvesen Mairon. " Volna kedved vívni velem és Eonwëval?"
"végülis... Miért ne" rámosolygott a kiszemelt hölgyre. Oké, akkor megvív valamelyikükkel és talán tud bizonyítani szíve hölgyének.
Visszafordult feléjük, és máris Eonweval találta szemben magát, aki egy kardot dobott neki.
Ilmarë ajkai elé emelte a jobb kézfejét kuncogva.
" Hajjaj, nem akármilyen vívás lesz ez! " mondta Uiennek, aki elpirult a maia láttán és kék szemeivel végmérte. Nagyon régóta tetszett már neki, és ma, ráadásul legszebb, kék fodros ruháját viselte, hajába gyöngyök és kagylók csillogtak, csuklóját pedig egy korallkarkötő, amit Ulmotól kapott.
Mairon nekidőlt az egyik oszlopnak és beleharapott az almájába, amit Arinen kínált fel neki az imént. Alma alma, minek utasítsa vissza? Gondolta azonnal és már rágcsálta is.
" Aztán csak ügyesen, Eonwe! " mondta a barátjának.
Könnyed játéknak indult, bár nem az lett a vége. Eonwe most is, mint mindíg kikacsintgatott a nőszemélyekre, ez pedig Osset dühítette. Neki nem ment így az udvarlás és feszélyezte, hogy a szépséges maia lány kuncog Eonwera. Azt észre se vette amikor érte izgult, hiszen nem merte mutatni amikor odanézett.
A dühös Osset azonban Eonwe könnyedén tudta leszerelni, és hamar hátrányba került a maiak leghatalmasabb kardvívójával szemben. Mairon már nagyon izgult, látta hogy kezd komolyra fordulni a helyzet. Aggódott, már ismerte valamennyire Ulmo maiaját, tudta hogy hamar dühbe gurul.
" Arinen, hogyakutyafájátneki! " bökte oldaba Ilmare a lányt " Neked, komolyan, hányszorkellmégelmondanom hogy meglehetősen rossz ajtón kopogtatsz?"
Aztán a játék komolyabbra fordult és Ilmarë arra kapta a fejét, hogy Eonwe fellökte Ulmo maiáját, aki végigsúrolta a padlót maga alatt egészen a falig.
" Óhogyesnénekleacsillagokazégből!!" Hadart a lány a látványra, mellette Uinen pedig azonnal felpattant, ajkai elé emelve a kezét.
Mairon Eonwera, majd Ossëra pillantott gyorsan felváltva és a vizesfiú tekintetéből ítélve, okosabb volt egyet hátralépnie, főleg Eonwe önelégült arcát látva.
" Hajjjajj itten bunyó lesz! " mondta Ilmarë. Be nem állt a szája.
Osse elhajította a kardját és lassan felkelt,míg Eonwe kitárta hatalmas szárnyait,készen bármire. Legalábbis így gondolta. Osse a környező vízeket szólította és egy lebegő vízáradat lökte el a szárnyas maiat, teljesen eláztatva a tollait. Csurom vizesen tápászkodott fel és rohant a másik felé -. Kardját a víz elsodorta. Mérgében elfelejtette, hogy Osse bár nem olyan ügyes kardforgató, de annál erősebb harcos. Óriásiakat ütött a másikra, aki nyökögve rogyott össze - de Ossenek ez nem volt elég. Hasába rúgott, és Manwe maiaja egész közel  csúszott a kis tavacskához, ami már úgy háborgott mint maga a tenger.
Mairon, bár Ossë a barátját ütötte, egy nagyon jó lehetőséget látott ebben jelenleg. Közeledni készült hozzá, hogy leállítja higgadtan, de akkor Uinen szúrós szemekkel állt Ossë elé.
" Hogy lehetsz ilyen agresszív?? Hiszen csak kardoztatok!....." azzal el is fordult inkább és gyorsan elment onnan, hogy a férfi ne hallja, hogy sok kis könnycseppe lassan egy tavacskát is összehordana.
-a fenébe- futott végig Mairon agyán, tudta hogy gyengéd érzelmeket táplált a lány iránt. Ennek most nem. Lesz jó vége...
"osse, hé osse, várj! Ne csináld!" indult el feléje, nem akarta hogy barátai tovább veszekedjenek.
"hagyj,Mairon! Végzek ezzel a nyavajással! Azt hiszi mert Manwet szolgálja, azt tehet amit csak akar! Áruló mind! A szemedbe kedvesek, aztán meg hátbatámadnak!"
Egyre közelebb ment a szárnyas maiahoz, a kis tó pedig egyre jobban háborgott és hatalmas viharfelhők gyülekeztek.
- Pontosan tudom, mit érzel,Ossë....- érintette meg óvatosan a férfi karját gyengéden, de kellő ösztönzéssel és remélte, hogy a viharos elméjű férfi meghallja, hogy őt szólította. Azt nem akarta, hogy megölje a maiát, vagy bármi olyat tegyen amivel árthatna annak a bolondos fiúnak, de egy ilyen erős férfi Melkor oldalán Manwëval szemben, bizony rengeteget számítana! Talán egy kicsit elbeszélgethetnének....
- gyűlölöm őket - jött a tömör válasz, de legalább már megállt és Eonwe fel tudott tápászkodni. Lassan Maironra nézett. Valóban volt valami a másik tekintetében, talán ő még a barátja.
- Nem ér ennyit, hogy magadra haragítsd azt a fényagyút. Gyere. - nyújtotta a kezét Mairon ossenak, s közben megvárta, hogy Eonwe lábra álljon.
Ilmarë azonnal fejbekólintotta.
" Nekedteljesenelmentekotthonról?! Megbuggyantál? " kérdezte, de látszott rajta, hogy nagyon aggódott Eonwe miatt.
"apiranjakrágnálmegalábadujját,  mitütögetsz??" nézett rá az ázott, véres maia a fejét fogva. Osse még egyszer szigorúan nézett rájuk,de követte Mairont. Valóban jól jött volna egy barát,aki meghallgatja.
Ilmarë felsóhajtott erre és elcsendesedve, piros arccal tette Eonwe véres sebeire a saját ruhájából leszakított ruhaanyagot.
" Buggyant.....de jól vagy?"
Eközben Mairon és Osse félrevonultak. Egyik lábát a másikra tette és kezeivel a kis padkára támaszkodott, amire leültek a kertben.
- Gyerünk, haver, add ki magadból. Idáig érzem hogy bánt ez a dolog. Nem árullak be Manwënak, ne aggódj.- intett Mairon és macskaszerű szemeivel Osset figyelte.
- tudta, hogy szeretem Uinent.. Tudta! De neki akkoris tennie kell magát elődte! És most miatta gyűlöl. Engem.... De mind ilyen, mind! Mindig megmondják mit tegyél, hogyan tegyed! Amint mást akarsz tenni, meg leszólnak!! - öklével rácsapott a kőre mérgében. Mairon megértően a vállára tette a kezét - ha ügyesen beszél most, akkor lehet melléjük áll!
- Ahogy mondod. És miért pont annak kell jónak lennie csak, amit ők gondolnak? Ezekszerint még se lehet szabadakaratunk? Mert az rossz amit mi jónak látunk, barátom? Esélyt sem akarnak adni és ez a szomorú igazán. Úgy tesznek, mintha meghallgatnának...de aztán lecsapnak rád és bezárnak egy sötét lyukba... Manwe agyát kisütötte a fény, és csak az a jó amit ő kitalál....ez az egész nem jó így, Osse. Te mit gondolsz? Tehetnénk valamit ezellen? - nézett bele a szemeibe Mairon
Osse nézte a vöröshajú maiat, fejében a hallottak kavarogtak. Talán Melkort se jogosan zárták be? Talán....
- talán tehetünk- elgondolkodott ismét, de a terve egyre inkább szöget vert és lehorgonyzott elméjében. Ő felel a hatalmas tengerért, ha ő másként akarja, akkor nem tudják megállítani.
" Az csodálatos lenne, barátom. Tudod, ha valakivel beszélni szeretnél, engem tudod, hogy hol találsz" mosolyodott el bátorítón a maiára. Bingó!
- De abban hazudtak, hogy egyenlőséget adnak...hisz látod? Manwe maiái azt hiszik azt tesznek, amit akarnak. Nagyon sajnálom, hogy így alakult Uinennel....talán egyszer meglátja majd milyen belevaló fiú is vagy te- kacsintott rá.
"köszönöm Mairon... Jó barát vagy" mosolyodott el végre a kékhajú maia, de most már ideje volt indulnia. Elköszönt, és vissztért a tengerbe, ami kissé mogorva lett tőle és gondolataitól.
Mairon elégedetten vigyorgott erre és összedörzsölte a tenyerét, magában kuncogva. Ó, ha ezt Melkor megtudja, majd ki fof ugrani a bőréből!
Alig várta, hogy kedvesét kiengedje az öccse végre. Akkor lesz igazán mókás ezen gondolkodni és a nagy visszavágáson, gondolta, de akkor az egyik őr megállt előtte, kizökkentve a gondolataiból.
" Küldemény Maironnak! " mondta, és azzal a kezébe nyomott egy csokornyi virágot.
"de várj már, kitől??" kiabált az őr után. Reméli Melkortól. Beleszagolt, és köhögni kezdett. Inkább csak nézegeti, az lesz a legjobb. Vízbe kéne tennie vagy ilyesmi, elvégre azt szokták.
Eszébe jutott a kis pocsolya, így odament és egy kis vázába tette a csokrot, amit útközben talált. Úgy se hiányozna senkinek, gondolta magában és elvitte a szobájába a virágot. Ismét tanulással töltötte az estéjét és mikor mindenki aludt, varázslatokat is gyakorolt. Le akarta nyűgözni Melkort, mire végre kiengedik őt....