" Sokkal jobban, hogy itt vagy! Nézd mit találtam ki!" és odacipekedett furcsa eszközökkel. Egy tálkába porféleség volt. Ebből tett egy csipetnyit az üllőre és hátrébb húzta Mairont."ezt figyeld!" fogott egy fáklyát, és éppen hogy hozzáérintette a porhoz. Amaz meg fényesen pufogva gyorsan lángra kapott majd el is aludt. Curumo nevetve tapsikolt örömében. 
  " Igazán nagyszerű. És mi is ez? " fordult Curumohoz, szemeit forgatva a mozdulat közben és kezeit a csípőjére tette. Nem látott benne még túl sok értelmet, aztán máris bingó, eszébe jutott, mihez hasonlít és mihez lehetne felhasználni. " Te aztán tényleg ügyes kezű vagy, Curumo. Mondd csak, ideadnád nekem a vésőt? Szeretném befejezni az egyik munkámat, ez most lefoglal egy kicsit. " mondta neki, majd hátradobta a hosszú haját.
 Az ő kardja legalább olyan erős lesz, mint az, amit Eonwenak csinált. Csak az övé sokkal jobban illeszkedik majd a saját személyiségéhez. Lángolni fog, ha azt akarja és ha suhint vele, hozzá se kell érni az ellenfeléhez mert úgy fognak elrepülni, mintha csak kedvese csapna Gronddal a földre! A gondolatra azonnal izgalomba jött és már tartotta is a kezét Curumo felé, markolgatást imitáló mozdulatokkal.  
  "már dolgozom rajta, hogy mire használhatjuk. Bár a többieknek nem tetszik. Szerintük veszélyes...". Körbesandított, de közben odaadta a kért vésőt. Visszament a saját helyére és tovább babrált az új anyaggal. 
  - De téged vonzz a veszély, igaz? Ne hallgass rájuk. Gyávák, és a feljebbvalóikra hallgatnak eszetlenül, akik Manwe utasításait követik, Curumo. mert Manwe azt hiszi hogy....nem lényeges... Curumo, szerintem igenis jó és hasznos az ötleted. Hát nem ér többet egy barát szavai, mint a sok másik maiáé, akik nevetnek rajtad és mindenen, ami új, és a szemedben szép és jó? - kezdett bele az elméjében, lágy és csábító hangon Mairon. 
- de, Mairon, és nagyon köszönöm. Remélem majd megnézed, mire jutottam vele- most már. Mosolyogva rendezgette kis csíkokba az üllőn az anyagot.
- Nagy örömmel megnézném, Curumo - mondta neki Mairon, kedvesen. Tényleg érdekelte és kivételesen nem akarta egy tál forró lávába mártogatni a lelkes tanoncot.
 Mielőtt Curumo bármit is válaszolhatott volna Maironnak, egy világos hajú maia sétált be a műhelybe. Felvont szemöldökkel nézett körbe, és a fiúért kezdett szólongatni.
" Curumo! Curumo! ...ÁÁáá, csak hogy itt vagy, barátom! " karolta át a maiát a férfi, aki nagy valószínűleg Manwe egyik maiája volt.
 " Olórin...mondtam már, hogy ne munka időben..."
" csak arra gondoltam, megnézhetnénk a fákat és pipázhatnánk egyet közben! Yavanna aztán tényleg jó dolgokat talál ki, nem gondolod, Curumo? Na, gyere, ne kéresd magad, megvár az az érc! "
 Mairon nagyokat pislogott Curumo unott arcán és menekülni vágyó tekintetén. Úgy nézett rá, mintha csak arra kérné hogy...
- Mairon, szedd le rólam! - és valóban erre kérte, de a fiú csak vigyorgott.
- Élvezd a pipaszüneted. - és kacsintott egyet vigyorogva, sőt, az ujjait sebesen mozgatva még integetett is neki. legalább foglalkozhat reggeliig a kardjával. De....vajon Eonwe miért ment vissza Melkorhoz?  
  Mairon közben befejezte a kardot. Csodálatos lett, az acél nem fénylett, mint barátjáé, az övében ott volt a sötétség és a komorság, a rúnák pedig vörösen izzottak benne, mintha lávát rejtett el volna a belsejébe. Elégedetten, csillogó macskaszemeivel nézett végig remekművén, minek markolatában két oldalt kacskaringón végigrohanó fekete díszek voltak. AZtán elrejtette, elfedte a kíváncsi szemek elől és sietve dugta Este palotájában el, az ágya alá. Senki sem keresné ott, hisz miért is csinálna egy hatalmas kardot?Aludni most sem aludt, helyette a gyógyításról olvasott sok-sok könyvet, szemei pedig fáradtak az este végére, így lehunyta azokat, míg meg nem hallotta a sürgő forgó maiákat. Ez pedig azt jelentette, eljött a közös reggeli ideje. Minden hatodik napon közösen reggeliztek, az összes maia és vala az egyik hatalmas csarnokban, oda mentek most is. 
Már kezdte azt hinni nyugodt reggele lehet, de Eonwe megint megtalálta.
"hoztam neked valamit, vöröske!" kiabált már az ajtóból és sietett felé kezeit hátratéve."csukd be a szemed és ne less! Melkor küldi neked." megvárta míg Mairon izgatottan fészkelődve behunyta szemeit. Letette az asztalra a kis csomagot. : egy dobozka, amiben kis édes, falatnyi finomságok voltak."oké, kinyithatod!"
  Mairon lehunyt szemeit izgatottan kinyitotta, majd mikor meglátta az édességekkel teli kis dobozt, nagyon elpirult. Több maia odakukkantott Melkor neve hallatára az étkezőben, de még vala hölgyek is, nem beszélve Manweről, aki reggeli frissítőjét itta, amit sikeresen félre is nyelt, így nagyon köhögött. 
" Milyen figyelmes....kérsz belőle? Finom! " nyújtotta Eonwe felé Mairon.
"köszi, de kihagyom" inkább szedett magának a finomságokból maguk körül. "lenne kedved ma gyakorolni?"
Közben a többiek pusmogtak, sok asszony meg irigykedett Maironra. Hát ajándékot kapott a sötét valától? És ilyen kedveset? Yavanna oldalba is bökte Aulet, hiszen ő sose kap ilyeneket tőle.
  " Hm? Mivan? " kérdezte Aule teli szájjal Yavannától, aki megcsóválta erre csak a fejét. Közben Ulmo összeszűkült szemekkel méregette Eonwet és közelebb tolta a székét Uinen felé, aki éppen a reggelijét fogyasztotta.
" Tudod, hogy sose mondanék nemet egy jó kis edzésre. " kacsintott Mairon Eonwera. " Üzent valamit...? "
Aztán az ajtók kinyíltak és egy gyorsan rohanó maia fiú szaladt be rajta, kezében egy madárfészekkel, amiben tojások voltak, mik repedeztek lassan.
" B-bocsánat bocsánat, már itt is vagyok, siettem nagyon!! Cs-cs-csak éppen megláttam őket egy fán, kis tojások, madár anyóka sehol, se az apóka! És keltek, épp keltek, yavanna, b-b-bocsásson meg, késtem, nézze!! " mutogatta a fiú a fészket a kezében hevesen.  
"ó de kis édesek!" csapta össze kezeit a vala asszony, a kis fiókák tátott szájjal. Sipítoztak a fészekben. "semmi gond, kedves Aiwendil! Vigyázz rájuk, mostantól a te gondodra bízom őket" mosolygott a kicsit magának való férfira, akinek viszont annál nagyobb volt a szíve és azzal egészen az állatokat szerette.
"k-köszönöm. Úrnőm" magában motyogva tovább sietett ki a fészekkel. Sürgősen ételt kell nekik találnia,!
-Mennyi bolond egy helyen....- forgatta a szemeit Mairon. Vagy talán ő is így viselkedett, mikor Thuringwetilt etette? Gondolkodott el ezen egy kicsit, aztán vállat is vont gyorsan, ugyanis a reggelijük elfogyasztása után meghajlott Manwe előtt, magában többször szidva a férfit és el is indult Eonweval, hogy edzenek egy kicsit. Már nagyon jól ment neki, vagyis sokkal jobban, mint eddig. A kert mellett lévő hatalmas teraszon edzettek, pár maia nő nézte is őket tátott ajkakkal, ahogy a kardjaik összeütköztek és izmaik megfeszültek karjukon.
Eonwe persze többször is rájuk mosolygott vagy kacsintott. Mairon inkább zavartan kapta vissza a fejét a tekintetüktől. Miért néznek így rá a nők?
  Aztán, miután befejezték az edzést, megtörölgette kézfejével a verejtékes homlokát, és lopva, széles mosollyal barátjára nézett.
" Azt hiszem egy kisebb rajongótábor vár most rád. Jó szórakozást a hölgyekkel, azt hiszem " mondta neki bíztatóan, de Eonwe valamiért nagyon vigyorgott ezen, pár lány pedig felsóhajtott hangosan, nézve a két férfit.
Sokkal jobban repült az idő most már. Mairon rendszeresen látogatta Melkort, akitől halomszámra kapta az ajándékokat. Még Angbandba is el tudott szökni rendszeresen. És meglepő módon, egész sokat ismerkedett. Gyakran kereste más maiak társaságát,és őket se zavarta az övé. De sose gondolta volna , hogy majd részese lesz egy vitának - méghozzá nem is akármilyennek.