Aule megígérte a lelkes Manwenak hogy majd este ünnepel vele, de megkérte hogy hagyja őket dolgozni. A fiatalabbik fivér kifele menet még elnézett az idősebbik felé- neki talán még inkább nem kéne evvel dicsekednie. Kicsit bántotta a helyzet, nem is tudta hogy valóban érzései vannak a szép nő iránt. Aztán a vigyor visszatért arcára,ahogy eszébe ötlött, hogy ezzel a nővel fogja megosztani az életét. Szinte szökdécselve sietett ki a folyosóra.
Órákkal később, mikor mindenkit elzavar Aule pihenni, Melkor még mindig hatalmasakat csapott az üllőn munkájára. Kezdett kiformálódni a kalapácsszerűség amin dolgozott.
Bár senki se értette minek ekkora és miért üreges.
Csak a kíváncsi, lázadó szellemű maia maradt ott, tisztogatva a szerszámait. Aulë nagyon jól tudta, hogy nem bírná kizavarni az ifjút, aki egyenesen imádta a szerszámait, a kohók melegét, így neki megengedte, hogy bejárjon oda, amikor csak akar.
- Szép nagy rúd lesz az - gondolta, tisztogatva a kis kalapácsát, de aztán eszébe ötlött valami a rúd kapcsán. Csak nem?...

Melkor csak dolgozott és dolgozott. Végül a maia, hogy ne zavarja elment pihenni.
Másnapra Melkor elkészült, még amikor a többiek aludtak, ő kiment otthonuk peremére és a végtelen energiákból merítve feltöltötte az egyedi kalapácsot. Kékes fény áradt belőle a míves külső mögül, de akár tüzet is lehetett vele bevonzani. Elégedetten forgatta fegyverét, amit aztán gondolatával köddé változtatott, hogy senki ne láthassa meg.
Aznap, hogy ne keltsen gyanút, odafigyelt az énekre és vsak szokásos szórskozottsága miatt tért el olykor. Aule már alig várta, hogy mehessen alkotni - rengeteg új ötlete volt Melkor korábbi dallama miatt, és arra is kiváncsi volt, hogy mit alkotott a hatalmas vala.
Amint Eru elégedetten útjukra engedte őket, hogy alkothassanak, Melkor máris Aulehoz csatlakozott. Izgatottan mutatta be a fegyvert a nagy kovács saját helyén, hogy a kiváncsi szemek ne láthassák.
Aztán kellett valami elfoglaltság, és új kedvenc elfoglaltsága mellett döntött: a zavaroan szép maia piszkálása.
Rákönyökölt a munkapultjára, azon áthajolva bámulta a fiút.
Az ifjú egy gyűrűn munkálkodott, szép, ezüstös színűn, benne virágszerű mintakkal amiket hosszasan gravírozott bele. A kis dísz füstölt, gőzölgött ahogyan a harapófogóval tartotta és a kis csoda, a szemeiben visszatükröződött. Elégedett volt vele, Mandos úr kérte, hogy készítse el, egy hölgy számára. Mindig csak a hölgyek, gondolta fejcsóválva. Elsőre Vardát szédítik, most pedig Mandosba is belenyilalt a viszketés.
De annyi biztos, hogy a kis apróságra nagyon büszke volt. A gondolat nem hagyta nyugodni, hogy felrobbantotta a kis tüzes lámpát, így, mikor senki sem figyelt, szugerálni kezdte a tüzet és egyszercsak azt érezte, még melegebb lett odabent.
Melkor fel se tűnt neki.
Mairon homloka az izgalomtól gyöngyözött, lángvörös haja rátapadt, macskaszemei pedig teljesen kinyíltak.
" Csodás lesz...." mondta magával megbeszélve amire gondolt.
"valóban" mosolygott a vala. Mairon majdnem ugrott egyet a meglepedtségtől - hát ez meg mikor állt oda?
" minek piszkálsz engem minden egyes nap? Ha még egyszer így megijesztesz..." mutogatott a gyűrűvel a fogó végén a vala felé csípőre tett kézzel és összeráncolt szemöldökkel. Aztán szemei kikerekedtek amikor a vala egyszerűen csak bekapta a forró gyűrűt, kacéran a maia szemeibe nézve.
Ő erre elpirult és sokkolva nézte. Ezekszerint neki se kottyan meg egy kis forróság.
Elengedte a fogót és hatalmasakat pislogva harapta az ajkait.
" Azt....hiszem ezt egy nemnek veszem. Na!köpd ki a gyűrűt....légyszives "
A kacer pillantások zavarba hozták a szeplős ifjút...
Aule nem volt bent, nem.sokkal Melkor érkezte előtt ment el, két másik maia társaságában. Akik bent maradtak, Melkor felé se mertek pillantani.
Melkor visszaköpte a gyűrűt a maia tenyerébe.
"pedig tudok egy jó okot arra, hogy szóba állj velem" vigyorgott tovább a pimasz vala.
"igen, és mégis mi lenne az?" Mairon már visszafordult a holmiihoz, hogy megtisztítsa az összenyálazott gyűrűt.
"nekem van a legnagyobb kalapácsom" ezt olyan kacéran súgta a maianak, mint aki éppen titkos szerelmes szavakat vált a másikkal.
Mairon szemei kikerekedtek erre és ledermedt, de aztán elhessegette a képeket maga elől és szembefordult a valával.
" Megmutatod? " kérdezte, a kalapácsra célozva, de a sajátjára titkon rámarkolt, hátha szüksége lenne a kalapácsra.
Különösnek találta a férfit, de ugyanakkor érdekesnek is és látni akarta azt a hatalmas kalapácsot!
A három maia akik bent dolgoztak, összesúgtak a hátuk mögött. Melkor úr meglehetősen közel volt Maironhoz és ahogy suttogott! Hát hallatlan. Így is fura volt az a fiú. Hajthatatlan, de csendes. Szabadelvű, de makacs és magánakvaló....
"itt? Mindenki előtt?" melkor belement a tréfába, ez kihagyhatatlan! Kérdezés kézbe a ruhájába kapaszkodott, mint aki attól tart, hogy le kell vetkőznie. Mairon arca elvörösödött, és félénken felemelte kis kovácseszközét, most már végképp nem tudva miről is beszélgetnek.
Melkor hangosan nevetni kezdett erre.
"ne.. Ne aggódj! Csak vicceltem" és kezében megjelent a Grondnak keresztelt fegyver.
Ahogy meglátta a hatalmas Grondot, szemei felcsillantak s a pír eltűnt a komor arcról. Lelkendezve méregette a valóban gigantikus kalapácsot, rajongás járta át minden egyes porcikáját és körbejárta Melkort és kezében a kalapácsot. Közben sok szépet és jót mondott a valának Grondról, ami teljesen lenyűgözta a majdhogy lángoló szemű fiút.
Egy pillanatra bele is nézett Melkor világos szemeibe és saját ragyogása és csillogása visszatükröződött benne.
" Megfoghatom?"
A másik két maia az ajtóban álltak és nem láttak  hátra, csak hallották miről beszélnek. Egyikük el is pirult nagyon, kihúzva a másikat az ajtón, jajj hát mi lesz ha megzavarják a nagy Melkort ebben a ...dologban?!
Mairon Aulendil nem törődött semmivel odabent, pusztán azzal a fura figurával és a csodás remekművel, macskaszemeivel szugerálva őt, hogy megérinthesse Grondot.
"persze, de óvatosan" a két maia az ajtóban jobbnak látta elmenni onnan mielőbb és másoknak is szóltak, hogy inkább ne mennyenek be. A pletyka Aule fülébe is eljutott, aki füstölögve viharzott a műhelybe. Felkészült, hogy miket fog látni és jól fenékbe billenti a hírhedten csapongó valát. De mikor nagy sebbel lobbal beviharzott, Mairon épp a kalapácsot tartotta a kezében és most zavartan ácsorgott.
Mairon azt sem tudta, hova legyen nagy örömében, ahogyan a kalapácsot fogta a kezében. Nagy meglepetésére szolgált, hogy könnyen fel tudta kapni, bár senkifia nem gondolta volna ezt róla. Bár izmos volt, keze gyengének látszott, ahogyan az egész maia. Törékenynek, pedig nagyon erős volt.
Lelkesen rajongva forgatta a kezében a remekművet, folytonosan Melkorra pislogva a szapora pillái alól.
" Olyan mint az enyém...csak...nagy! Hatalmas! Ezzel bármit össze tudnál zúzni! Akár az üllőt is ha rácsapsz! " azzal visszanyújtotta Melkornak, belenézve a szemébe, s pillái lassan a szeplős arcához értek. Zavarban volt a viselkedése miatt, főleg, mikor Aule megköszörülte a torkát.
- De jó lenne ha Melkor később ráérne kicsit - gondolta a maia.
"óh, mi járatban?" vigyorgott megint szélesen  Melkor, most a másik valára. Előtte nem volt titok a kalapács, nem bánta, hogy meglátja őket.
"én csak... Szólni akartam Maironnak, hogy ne dolgozzon túl sokáig."
nagyon botornak érezte magát, hogy egyből másra gondolt a maiak szavai alapján.
"bocsánat, csak kíváncsi volt mit készítettem, és magad mondtad, hogy ő a legkedvesebb és tehetséhesebb kovácsod. Remélem nem probléma."
Mairon zavartan a hajába túrt. Tényleg így gondolja a mestere? Erre nagyon boldig lett de sietve a háta mögé rejtette a kezeit. Így állt és pislogva figyelte a nagy valákat.
" Már nem dolgozom...ne aggódj " motyogott ennyit az orra alatt és sunyi mód Melkorra pillantott.
"semmi gond, de most már bezárnám mára a műhelyet" és kitessékelte őket a folyosóra. "te jössz ünnepelni öcsédéket?" kérdezte hirtelen Aule, nem tudott a furcsa szerelmi háromszögről.
"inkább kihagyom" biccentett és gyorsan el is vonult, nehogy tovább kérdezősködjön a másik.
Mairon Melkor után pislogott, majd Aulera nézett és maga elé emelte a kezeit, rázogatva azokat.
" Azt hiszem én is kihagynám az ünneplést, Nagyuram" tiltakozott mielőtt Aule leszólította volna.