"bástya a c5re!!" kiáltott az őr. Aztán csend.
"királynő a e3ra! És sakk!" jött Melkor válasza. Az őr lépett a bábuval és átnézte a táblát. - hogy a valák rugnák Meg! -
"nem hiszem el, hogy így is megversz mindig!"
Vele majdnem minden alkalommmal sakkoztak ha őrségben volt. Vagy éppen találóskérdésekkel szórakoztatták egymást.
" Még egy partit?" Kérdezte az őr Melkort, de aztán gyorsan felkapta a lándzsáját a földről és ijedten forgott körbe. Lépteket hallott a folyosóról. Még csak az kellene, hogy valamelyik felettese meglássa sakkozgatni szolgálatban!
Mairon rohant az ajtóhoz, Eonwe úgy loholt utána.
"félre, engedélyem van!" lökte el Mairon és már be is rontott hangosan becsapva az ajtót.
"tényleg van...áh,sakkoztatok? Egy partit?" ért oda a jókedvű Eonwe is.
Mairon ahogy odaért, gyorsan összeszedte magát, Eonwe majd csacsog az őrrel, de őt ne lássa a kedvese ilyen összeszedetlenül! Még direkt szépen fel is öltözött, csak neki!
Egy kis fejdísszel fogta hátra a haját, ami majd a derekáig ért. Öltözete vörös volt, fekete övvel és karvédőkkel, amin arany kacskaringós formák mutatkoztak meg, ujjait pedig sok szép gyűrű díszítette. Jobb oldalra húzta a szája szélét, kezeit pedig csípőre tette, ahogy felvonta a szemöldökét és lassan lesétált a lépcsőn, magabiztosságot és kecsességet sugározva.
" Szervusz szépfiú. " köszöntötte a valát, akinek majd leesett az álla.
"te... Hogy....?..." - megölted az őrt??? - Melkor szemei egyre kerekebbek lettek.
"bocsibocsi, csak még mielőtt nagyon belejöttök!" szaladt le a lépcsőn Eonwe- eszéb jutott, hogy Manwe megkérte engedjen fivére láncain. Ezzel is bizonyízhat, hogy nem kezdi el leszedni őket magáról.
Mairon nagyon vigyorgott erre.
" Azt hittem Eonwe itt maradsz és  végighallgatod, de megkönnyebbültem, hogy nem! " - Nem, kedvesem ne aggódj, az őr él, de nem garantálom, hogy virul is, de te remélem örülni fogsz az új híreknek, amiket hoztam - " Eonweeee.....most bezzeg nem csipkeded magad?"
"jajdetürelmetlenlettittvalaki" még meg is állt a munkában, pedig már a másik oldallal küzdött.
"Na, így. Nehogy eltűnj mire jövök! Mi megyünk egyet áz őröddel" kacsintott Melkorra kifelé menet.
" Mintha te nem lennél türelmetlen, ha ulmo leánykáiról lenne szó." Vigyorgott Eonwera a maia, ő pedig vihogva csukta be a nagy ajtót maguk mögött és indult el boldogítani az őrt.
Mairon csillogó szemekkel nézte kedvesét és azon nyomban a nyakába borult és szorosan magához ölelte. Már alig várta, hogy elmagyarázhasson neki mindent és legfőképpen azt, hogy most már nyugodt szívvel látogathatja meg. De  el sem akarta engedni az ölelésből a valát, akinek kellemesebb volt most, hogy a láncai sem voltak olyan szorosak.
" Meglepetés...." simogatta meg Mairon kedvese arcát és egy csókot is nyomott rá neki.
"hogyan....?" Melkor végre ölelhette! És meg is tette, úgy fogta magához mintha csak először tenné, kezei szüntelen tapogatták,, simogatták ahogy igyekezett felmérni, minden rendben van e, nincs e sebe sehol...
" Manwe úgy döntött, kihallgat, majd engedélyt adott arra, hogy itt lehessek, Eonwe lesz a felügyelő, és és és lehet hogy hajlandóak lesznek téged szabadon engedni! " hadarta el boldogságában és még mindig ölelte kedvesét. - lehet hazamehetünk lassan Mel....- " Olyan jó érezni az ölelésedet....tudsz róla?...." kérdezte kedvesen és beszívta az imádott vala illatát.
"akkor most majd gyakrabban látlak?" még mindig nem tudta elhinni hogy megtörtént. Szorosan ölelte magához a maiat, el se akarta engedni - talán csak, ha annyira elfáradt a keze, hogy már nem túdja fogni.
" Gyakrabban, pontosan, ahogy mondod " folytatta lelkesen a maia, majd hozzátette - és komolyan...lehet kiszabadulhatsz innen és azon leszek hogy segítsek neked. -
Kicsit izgult, hisz mi van akkor, ha teljesen beleéli magát és az a fényagyú Manwe meggondolja azt, amit felvetett. De nem, erre nem kerülhet sor, kedvese szabad lesz és végre hazatérhetnek erről az általa gyűlölt helyről. Lassan hozzátapasztotta az ajkait Melkoréhoz és egy forró csókkal köszöntötte azt, majd nekidőlt a férfi mellkasának és kényelmesen elhelyezkedett a nála még így is nagyobb vala ölében, fejét oldalasan a kulcscsontja alá hajtva.
- Azt kérdezte hogy....hm..így érdekesebb lesz - kezdte volna elmesélni a történteket, de inkább megosztotta Melkorral azt, amit az elméje rejtett, hogy úgy lássa és hallja, mintha ott lett volna. - Nem féltem ám tőle!! Csak így...hatásosabb volt...-kuncogott Mairon, 
Melkor kuncogott kicsit a jeleneten, és testvérén, aki még mindig naív. Egyik karjával a maiat tartotta, másikkal a lábát cirógatta. Nem tudott csak úgy nyugodtan ülni a közelében, mindig valamit kellett csinálnia.  

  - Izegsz, mozogsz...- simogatta meg az állát, majd az arcát vette két keze közé és a hüvelykujjával kényeztette ott a bőrt. 
-melletted nem tudok tétlen lenni - már azon gondolkodott, lehet arca úgy maradt, annyit mosolyog a maia közelében. Élvezte, hogy büntetlenül ölelheti, amíg csak kedvük van, de szeretett volna száguldani is a réteken;hemperegni, birkózni; kifáradtan szeretkezni és elnyúlni egymás mellett. Hiányoztak a hétköznapi élete dolgai. 
  " Azt mondta, ha változást észlel a viselkedésedben, újra összehívja a tanácsot. Úgy kezel mint egy rossz gyereket, akit sarokba állított. "- Mocskos seggfej - gondolta magában Mairon, majd egy csókot nyomott kedvese arcára, mikor megpillantotta az elméjében, mire is vágyik igazán. 
De Melkor inkább ajkait vette célbe, majd a kecses nyakat, a fülcimpákat - úgy érezte fel tudná falni. A ruháját meglazította, hogy becsúsztathassa alá a kezét. Olyan rég érezte a másik finom bőrét, hogy szinte az ő kezei kaptak lángra az érintésre.
" Csak nem bírsz magaddal..."kuncogta a fiú és belekapaszkodott Melkor vállaiba " Szeretnéd, hogy megszegjük a szabályokat?"
"azért élek" fogaival a vállát súrolta, kezei lassan lebontották a felsőtestéről a ruhát. Teljesen kioldotta az övet, hogy szétnyithassa teljesen a tunikát, a maiat combjanál fogva húzta ölébe szemből.
Mairon a kéjes érzettől felszisszent és belenézett kedvese mély obszidiánszemeibe. Átkarolta kedvese nyakát és mellkasával az övéhez simult. Szerette, ha Melkor irányít és most is a domináns férfi kezdeményezését.
" Folytasd...." súgta.
Melkor cselesen leszedte a nagy ruhadarabot és a maia mögé dobta. Megemelkedett, fogva őt, de a maia is belekapaszkodott kézzel és lábaival is. Finoman a h@t@ra fektette, úgy hogy a ruha alatta legyen - és máris lehúzta a zavaró nadrágot is. Mairon ajkaiba harapva felsandított az ajtóra is - valahogy még izgalmasabbá tette, hogy bámikor benyithat Eonwe. De gondolatai hamar visszaterelődtek, Melkor ismét felette volt, egészen hozzásimulva, ujjaikat összefonva fogta le a kezeit, és folyamatosan csókokkal halmozta el.
" Tudsz róla hogy veszettül hiányoztál?" Nyögött fel kéjesen erre amaia, csupán Melkor látványa felizgatta annyira, hogy az erei már most narancs színben világítottak a sötétben és bármelyik pillanatban lángra kaphatott volna a fiú a hevességtől. Felhúzta kicsit a lábait és várta az isteni, bizsergető érzést.
"te nem különben" kissé beleharapott Melkor a maia ajkába ahogy magáévá tette - Mairon erre már hangosan felnyögött. Idő közben kicsit elszokott a teste ettől, de az érzést nagyon is hiányolta már és a vala erős karjait harapdálta,hogy ne kiáltson túl hangosan mámorában.
Nagyon hamar teljesen megfeledkeztek a külvilágról és hogy hol is vannak. De volt aki emlékeztesse rá őket.
"hogymanweégetnékiaszememet!! Ti mégis mit műveltek?!" rikkantott a ledöbbent Eonwe a lépcsőknél állva csípőre tett kézzel.
Közben hol lehunyta a szemeit, hol mélyen belenézett és ez még intimebbé és varázslatosabbá tette neki ezeket a perceket.
A vala nevét nyögte vágyakozón, aztán kicsit felült és mégnagyobb terpeszbe tette a lábait, hogy jobban hozzáférhessen....
Aztán, meghallotta Eonwe hangját és teljesen ledermedt, szemei nagyra tágultak és nem mert megmoccanni sem, vállai mögül csak Melkor pislantott a maiára.
  Melkor szemeit forgatta, kifújta haját a szeméből és hátrasandított.
"nem hiszem, hogy pont neked kéne elmagyarázni"
"nem úgy te eszelős!! Félórára hagylak itt titeket és máris egymásnak estek mint a nyulak! Arról volt szó, hogy beköszönünk, elmondjuk a jó hírt és kész!"
Eonwe teljesen kiakadt, még csak nem is vigyorgott. Még zavaróbb volt, hogy láthatóan nem állt szándékában tágulni onnan. 
"legalább addig fordulj már el, amíg felöltözik!" morgott Melkor. Eonwe sóhajtva elfordult és intett az őrnek is.
"már így is beleégett a szemembe, olyan mindegy.... Ezt Manwenakelsemondommertidegbajt kap....." a körmeit nézegetve várakozott.   
  " Belerakhatod legalább a " maiák, akiknek láttam a hátsóját" listádba. " mondta Mairon s gyorsan magára kapkodta a ruhát. Ment volna neki már varázslattal is, de nem akarta, hogy Eonwe mindenről tudjon. Melkorra mosolygott, aki óvón morgott még mindig Eonwe felé, nehogy megnézze Mairon, aki nyugtatóan egy homlokcsókot ajándékozott a sötét valának. 
 Az őr megköszörülte a torkát Eonwe mellett.
" Vissza kellene térnem a szolgálatomba " motyogta félve.
" térj... Te meg... Vegyélmárfelvalamit!"
Melkor szigorúan nézve a másikat, felvette a földről öltözetét- ami egy szoknyaszerűségként magára tekert ruhadarab volt.
"szóval te meg türtőztesd magad! Mától szemmel kell, hogy tartsalak." Mert újra ránézni a valára - meztelen férfiak képét nem nagyon akarta megjegyezni, pláne nem a valákét.  
  Mairon megigazította a haját, majd odalépett félénken Eonwe mellé, de mikor a fürge fiú nem látta, Melkorra kacsintott. Aztán nekilátott Eonwe hajának a lehető leggyorsabb összekócolásához.Az őr gyorsan kikerülte őket.
" Nos...még egy sakkparti? " kérdezte Melkort, de aztán a kapálózó Eonwe könyökét érezte az oldalában, Mairon pedig hangosan nevetett. 
Az egész folyosón végig bírkóztak és teljesen kócos volt mindkét maia a végére. Hasukat fogva, lihegve nevettek saját magukon. Melkor pedig új játékba kezdett az őrével, valami kellett, ami lefoglalja a gondolatait.