Telt az idő, lassabban mint a maia szerette volna. De mióta időnként ott aludt Melkornál a padlón, sokkal jobban érezte magát. Alig volt Este házában,de nem is nagyon hiányolta a vala asszony. Közben Orome megérkezett a tündékkel, akik noldáknak nevezték el maguk. Nem jött vele mind, sokan inkább ottmaradtak a csillagos ég alatt.Mairon éppen olvasgatott kivételesen, amikor valami ráesett. Furcsálva nézett körül, hiszen a fedett részen olvasgatott a kertben. Aztán megint valami  fejbe kólintotta.Körbeforgott és meglátta a nem messze vihogó Eonwet. 
  " Te meg már megint miben sántikálsz? " csukta össze a könyvét Mairon és méregetni kezdte a vihogó maiát egy sanda mosollyal. 
"elég unalmas lehet itt.... Pláne Melkor társasága után." szélesen vigyorogva jött közelebb és ledobta magát a másik pihenőre vele szemben. "voltam nála, zseniális ahogy az őröket szekálja" nevetett hangosan. "de komolyan... Szeretnék egy kardot, de nem valami vackot. És arra gondoltam megkérlek csinálj nekem egyet. Persze nem kell ingyen!"
  " Eonwe, Eonwe, pedig én téged annyira szeretlek, hogy ingyen is megcsinálnám neked azt a kardot. Bár nem tudom, Aule örülne e nekem a műhelyben. Viszont, most hogy felajánlottad, hogy fizetnél is...hm...gyere csak közelebb! " ült fel és a mutatóujjával maga felé kezdte incselkedni a férfit.
"anőketszeretem... Csak.. Tudod, hogy félreértés ne essék" megint nevetett, de előrehajolt, mintha valami titkos tervet akarnának kieszelni.
" Eru segíts, nem azért!!! " vágta rá Mairon, majd magához húzta Eonwet és belesúgott a fülébe " Szeretném, ha megtanítanál vívni! Mielőtt félre élrtés esne.." kócolta össze azonnal a férfi haját
  "remek! Akkor indulhatunk? Az a tulok kovács ne is foglalkoztasson, most a tündékkel van elfoglalva." és már fel is pattant. Úgy hallotta a másik maia is tud alakot váltani, nem kell gyalog totyogniuk. 
" És mellesleg, Eonwe....Ki a fene mondta azt neked, hogy én nem a...tudod... hogy a gyengébbik nemet..." itt túrni kezdte a haját. Igaz lenne végül is, vagy nem? Pletykás maiák...
"háát... Tudod miután Melkorral voltál, és előtte se volt senkid... Nagyjából mindenki ezt pletykálja. De oda se ránts!... Ha már így személyeskedünk.... Tényleg csak egy 'varázslat' miatt voltál vele?" kivételesen nem nevetgélt vagy gúnyolódott. Neki nem olyannak tűnt a dolog, mint egy elrablás. Főleg amiket Melkortól tudott meg...
" Nem tetszik nekem ez a komolyság, Eonwe. Ha Manwe küldött, hogy valamit kiszedj belőlem..." nézett rá maga előtt összefont karokkal és meglehetősen szúrós szemekkel. Hát hogy is bízhatna Eonweban, ha már így kezd neki? - Szóval személyeskedünk, Eonwe? hm? - 
"amacskákkarmolnánakmeg, nem muszáj most válaszolni! Gyere inkább induljunk, kezdem unni ezt a helyet" majd kilépett a pavilonból, hatalmas szárnyakat 'növesztett' és elrugaszkodott a földről.
  " Neked meg mi bajod a macskákkal??? " kiáltott utána és azonnal az eszébe jutott Tevildo. Vajon Gotmog eteti? Gondolt bele, aztán elgondolkodott. Most váltson ő is alakot, vagy Eonwe cipeli majd. De...akkor elkapta volna már. Mégis honnan tudja mindezt a maia,? 
 "na, mileszmár?" kecsesen lebegett odafent, szárnyaival nagyokat legyezve. Már nagyon indult volna, és nem volt kedve cipelni a másikat - elvégre maga is tud madár alakot ölteni. 
  Mairon erre a szemeit kezdte el forgatni. Majd repülés közben megkérdezi. Gyorsan felvette egy nagyobb méretű sas alakját, majd felszökkent Eonwehoz a magasba, s azonnal útnak indultak. 
Aztán hosszas repülés után a kellemes szél szárnyán megálltak, és leszálltak Aule hatalmas otthonánál. Ott a maia visszavette a saját alakját és kíváncsian fürkészte Eonwe arcán, kitámaszkodva az egyik nagy oszlopnál.
 " AKkor most álljunk meg egy szóra, barátocskám. "
"azt ne mondd, hogy elfáradtál" forgatta szemeit Eonwe, alig egy fél hegyet kell csak átrepülni a két épület között - látni is egyiket a másikból.
" Nem, nem fáradtam el. De elárulnád, mégis honnan a fészkes fenéből tudod te azt, hogy tudok alakot váltani?? " kérdezte ingerülten.
" Megállni, csak megállni!! " Melkortól? Mégis mit mondott el neki? Talán Melkor megmukkant? " Folytasd. Miket mondott el neked Melkor úr? '
"majd elmondom, ha válaszoltál a kérdésemre, őszintén" megint komoly volt, aztán sarkon fordult ismét, hogy mielőbb a műhelybe érjenek. 
  Mairon erre kifújt egy vörös hajtincset az arcából. Ám legyen, ha a maia így akar vele játszani, akkor megadja neki a kegyelemdöfést. A műhelyben épp végeztek a maiák a műszakkal, csak Curumo dogozott valami új érccel, Aule felügyelete alatt, a többiek pedig a vacsorához készültek már.
" Hát szépségesjóestét Nagysád! " kacsintott Aulera Eonwe.
" Szervusz, Aule. Curumo " lépett be Mairon is és mélyen beleszippantott a levegőbe.  
"te pima.... Mairon! Üdvözöllek, mi járatban?"
Aule egészen felvidult korábbi kovácsa láttán.
"kardot fog nekem készíteni, remélem nem zavarunk" húzta ki magát Eonwe büszkén, ismét megúszta a beszólást. 
  " való igaz, feltéve ha Aule nem bánja, hogy egy kicsit használatba vesszük az üllőt. " mosolyodott el barátságosan a maia.Aule erre elkapta Curumo csuklóját és odarántotta maga mellé, hogy ne zavarják a csodálatraméltó fiút a munkában.
" H-hogyne fiam! Csak tessék! De aztán megnézem én azt a kardot, hogy törhetetlenül kemény legyen! Gyere, Curumo, beszélgessünk egy keveset! "
" De uram, még ne.."
" Curumo!!! " rántotta ki a műhelyből, majd be is csukta annak ajtaját. El se hitte, az ő drága Maironja újra a műhelyben!
 A fiú erre forgatni kezdte a szemeit majd felsóhajtott és egy kötényt vett magához lassan.
" Szerinted, ha azt mondom Manwenak, önszántamból vagyok azzal a férfival, akit leláncolt, engem nem büntet meg?" kérdezte Eonwet, immár egy kalapáccsal a kezében. Ha okoskodik, majd leégeti a szárnyait.  
  "nehéz megmondani... Amennyire én látom, Manwe abban reménykedik, hogy Melkor megjavul. Lehet ha ezt mondanád, azt gondolná, hogy van remény. Most viszont mindenki úgy tudja, hogy te csak egy bábu voltál neki és nem tudsz rá hatni... Ha érted, hogy értem." egy asztalnak támaszkodott, keresztbe font karokkal." de igazából azért kérdeztem, mert nekem ez sehogy se áll össze. Melkor nem úgy beszél rólad, mint ha csak egy játékszer lennél, és nehéz elhinnem azt is, hogy téged bárki is megbabonázhat. " 
  Mairon erre beleharapott az ajkaiba és letette a kalapácsot az üllőre. Végülis, mit veszthet, azok után, hogy folyton leszökik hozzá, ha teheti?Haja a kételkedő arcába omlott, majd hátratűrte, ahogyan Eonwe felé fordult.
" Soha nem voltam semmilyen varázs alatt és nem manipulált engem.De abban a szituációban, amiben voltunk, jobbnak látta, ha ezt mondom a valáknak. Félt, hogy engem is leláncolnak, vagy megbüntetnek máshogy, amiért mellette voltam, érted, Eonwe? Semmiféle bűbáj hatása alatt nem álltam....Azért voltam vele, mert ....." itt elcsuklott a hangja és kicsit elpirult. " ..Mert szeretem.....De ha ezt visszamondod valakinek, esküszöm megnyúzlak!!! ... ne haragudj, a stressz teszi. És most te jössz. Miket mondott neked Melkor? "  
"Nyugi, lakat a számon!" mosolygott a magas maia kezeit feltartva. "hogy mennyire hiányzol neki, mert mindig megnevettetted vagy éppen megvigasztaltad... Meg hogy ne merészeljünk visszaküldeni, idézem ' ahhoz a vörös szakállú torzszülött tulokhoz', mert sokkal többre vagy képes. És akkor mondta el, hogy tudsz bánni a tűzzel meg alakot váltani" közben a mellette pihenő szerszámokat nézegette egyesével a kezébe véve
  " T-tényleg ezeket mondta?" Pirult közben a maia és azon gondolkodott, milyen kard illene a leginkább Eonwëhoz. Majd, ezüst ércet választott végül és kereste, hova is rakhatták a kiöntő formát, ugyanis szerette, ha minden kéznél van akkor, amikor szükség van rá. " És még?....mit mondott?" 
"olyasmit amit nem akartam hallani..." mondta Eonwe a semmibe bámulva. Mairon először furcsálkodott,de aztán elpirult amikor eszébe jutott, hogy miről van szó. "na meg persze a kis ékszeréről is mesélt, elgondolkodtatott, hogy vajon mennyire praktikus..." 
  " Verd ki a fejedből!!! " vágta rá azonnal Mairon, hadonászva a kezeivel maga előtt fürgén. " Csinálj magadnak! " Még csak az kellene, szent Eru, hogy ő, lemérje aztán meg is csinálja azt a vackot Eonwenak! Brr. A hideg is átfutkosott a hátán maironnak a gondolatra és inkább nekilátott a csacsogó maia kardjának, hátha cserében valóban kaphat tőle vívóleckéket. Közben azért néha hozzászólt." Eonwe, te jól ismered Manwet....szerinted ha szólok pár szól Mel érdekében....? "