Mandos háza csendes volt. Nem szomorú, csak csendes. Nagyrészt munkájukba feledkeztek az itt élő maiak, csak Melkor börtöne előtt volt mindig egy őr. Mint most is. Mairon azon kezdte törni fejét, hogyan tudna átjutni rajta...
Több lehetőség is végigfutott a fiú agyán, elvégre, bármit megtett volna azért, hogy újra láthassa kedvesét. Varázsolja el az őrt? Altassa el, míg odabent van? Tán egyezkedjen vele valami ellenszolgáltatással? Ezeken gondolkodott.
Végül egy rejtőátok mellett döntött. Nagy levegőt vett előtte, még sose próbálta kis, csak kedvesét nézte amikor használta.
Reménykedett a sikerben, mimden erejével összpontosított, majd megindult az őr és a hatalmas ajtó felé.
- Drága tűzgolyó, csak sikerüljön!Drága tűzgolyó, csak sikerüljön! Drága tűzgolyó, csak sikerüljön! Drága tű.....- motyogta magában, egészen addig, míg eltűnt szeme elől a folyosó fénye és hatalmas sötétség nem tárult elé. Ezekszerint, bejutott!
"mairon?" hallotta meg a meglepett ismerős hangot. Melkor láncai csörögtek, ahogy megmozdult. Hát meglátogatta az ő párja, kedvese, egyetlene! Szíve úgy kalapált, hogy majd kiugrott a helyéről.

Mairon levetette erre teljesen a rejtővarázst és a Melkor által jól ismert és hőn szeretett fénye pislákolt a sötétben.
Amint kedvese szólította, sietve odarohant mellé és szorosan magához ölelte a leláncolt valát, kinek szürkés bőrére most sok-sok meleg könnycsepp hullott.
" Úgy...úgy hiányoztál..."
-te is meleth nin- melkor esetlenül próbálta megölelni, de a láncokkal ez képtelenség volt. Most sokkal jobban érezte magát,, hogy ott volt vele, szörnyen magányos volt egyedül.
Mairon nem volt képes, hogy elengedje. Simogatta a hátat, ujjait a hajába fúrta, vagy épp az arcát érintette. Egyszerűen muszáj volt hozzáérnie.
- Voltam otthon. - mesélte kedvesének.- Kiadtam Gothmognak pár feladatot, ellenőriztem az orkokat....odahaza minden rendben van. Én most Estenél kaptam szállást, neki segédkezem, meg néha Oromenak, de ő főleg a tündékkel foglalatoskodik. Nem sejtenek semmit. Az a hígagyú öcséd sem. Ezért meg fog fizetni....Nagyon szoros? Vágnák le Aule kezét...könyörtelen szörnyeteg!! - simogatta meg Melkor csuklóját, s aztán belenézett kedvese szemeibe.
Érezte, hogy a vala szíve meglehetősem hevesen kalimpál, így ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy még közelebb hajolhasson hozzá.
Melkor csaknfigyslte és hallgatta, egyetlen pillanatot sem akart elszalasztani, hiszen nem tudni mennyi idő mire újra láthatja. "köszönöm, galen, hogy figyelsz angbandra, és hogy idejöttél" szemei szomorkás sak voltak, de közben szüntelen mosolygott is.
Mairon erre bólintott.
" Neked bármit, Kedvesem. " mondta neki. - A gyűrűdet meg tudtam menteni a valák karmaiból. Most ott van nálam, vigyázok rá. - folytatta a mesélést, s közben simogatta a férfi arcát.
-itt is izgalmasabb mint gondoltam. Elég sok dolgot tudtam meg, ezek folyton pletykának őrségben- kuncogott a vala, fejét ráhajtotta a maia vállára.
- Mint például? - kérdezte kíváncsian a maia, aztán szembe fordult újra, kedvesével. " M-megcsókolhatlak? Hiányzik az ajkaid íze...."
Félénken kérdezte, picit beleharapva sajátjába, de szemei úgy csillogtak, mint mikor Melkor először lopott tőle csókot.
-ragaszkodom hozzá- mosolygott a vala, és próbált közelebb hajolni hozzá. Mairon gyorsan megszüntette a maradék kis távolságot közöttük, és a száját a valáéra tapasztotta.
A nyelvét lassan az ajkak közé vezette, kezeivel pedig átfogta a vala széles vállait. Már azt hitte, soha többé nem csókolhatja. A csók, most sokkal édesebbnek hatott és alig akarta befejezni, így lassan hajolt csak el, de homlokukat és orrukat összeérintve hagyta egy kicsit.
- Meglátogatlak, amikor csak bírlak....Rendben? Megpróbáljak lazítani a láncokon?-
-attól félek nem tudsz.... De itt foglak várni- próbált jókedvű lenni a maia előtt. Most megint kalampált a szíve, de hozzá gyomra szoros görcsbe rándult. Mikor láthattja majd vajon? Nem akarta, hogy elmenjen, mi van ha nem tud többet jönni?
" Nem maradhatok sokat, hisz ha lebukunk, lehet tényleg nem láhatlak többé....óvatos leszek és idejövök amikor csak lehetőségem van rá. " nyomott egy csókot a vala homlokára. Nem akarok elmenni - gondolta magában szomorkásan, majd újra belenézett a vala szemeibe, mielőtt felvette a rejtő bűbájt.
- Le meleth nîn, Melkor. - üzente neki kedvesen, aztán sietett, nehogy Este keresni kezdje őt, vagy esetlegesen maga Orome. Gyorsan száguldott vissza a szobájába és vett egy vaskos könyvet a kezei közé, amiből már olvasgatott, így Este gyanút sem fog fogni! Visszatekerte elméjében a történteket.
Hatalmas bűnt követett el: beszökött Melkorhoz, megszedte Manwe parancsát, DE, láthatta kedvesét és pár boldog percet okozhatott Melkornak s ez őt is boldoggá tette, annak ellenére, hogy fogalma sem volt, meddig lesz oda bezárva egyetlene.
Telt az idő és Mairon egyre ügyesebbeb lógott meg a többiek orra elől. Angband biztonságban volt, mg mindig nem vették észre- és nemnis keresték. Bele nyugodtak a valák, hogy Melkort elfogták, a probléma megoldódott. Orome bejelentette, hogy a hágón át fogja vezetni a tündéket, hogy ott lakhassanak velük. De előbb még Yavanna összehívott mindenkit északra. Ugyanis egy nagy meglepetést akart bemutatni, ami majd megváltoztatja Valinort.
Mairon nagyon rosszkedvűen ment el, ugyanis inkább Melkort szerette volna meglátogatni. De kötelező volt mennie, sajnos nem kerülhette el a látogatást.
Mellette Curumo állt izgatottan, aki most, hogy Melkor már nem volt ott, sokkal bátrabban lépett oda Maironhoz.
" Hallom Yavanna nagy meglepetéssel készül" kezdett bele lazán és nyugodtan a maia.
Mairon csak oldalra döntötte a fejét erre és kezeit összefonta mellkasa előtt.
" Valami olyasmit, igen..."
"biztos nem jössz vissza Auléhez?" kérdezte csacsogva, de igazából arra volt kiváncsi, hogy tud-e többet találkozni vele. Curumonak se voltak barátai és Maironra mindig felnézett. Yavanna eközben kecsesen 2 fényes magot ültetett a földbe a tisztás közepén.
Mairont nem érdekelte az asszony, így Curumora sandított.
- Curumo, hallod amit mondok?- üzente a fiúnak élesen az elméjébe, s kíváncsian várt, vajon meghallja e. Ha nem, akkor majd beszél neki szóban, hazudik, ha kell, de így, lehet vele őszinte. - Hahó, hall engem valaki?? -
Curumo nagyra nyilt szemekkel tekergett körbe, hogy ki hangoskodik.
-Curumo, én vagyok, Mairon- forgatta a szemeit a vörös maia, fejét fogva.
Curumo még nagyobbra nyílt szemekkel bámult most rá, el se akarta hinni, hogy ilyet tud a másik maia.
- Remek, akkor hallasz. Először is: ezt ne mondd el senkinek...Másodszor! Nem áll szándékomban visszamenni ahhoz az őstulokhoz, mert még belenyomnám a fejét a parázsba. -
Curumo felnevetett, de gyorsan a szája elé tette a kezét.
-te is hallasz akkor engem?? - kérdezte vissza, kicsit bátortalanul- nem volt benne biztos, hogy jól csinálja.
A maguk növésnek indultak azonnal, és most már két kis cserje nyújtózott az ég felé.
- Persze, hogy hallak! - mosolygott a fiúra. Valóban, egész ügyes. Aztán szemei forgásnak indultak. - Yavanna két csírával fogja megváltani a világot...Bravo, hogy oda ne rohanjak....-
Mairon nagyon vigyorogni kezdett, mert eszébe jutott neki, mikor Yavanna virágai közt hemperegtek és szeretkeztek a kedvesével. A gondolatra azonnal bizseregni kezdett minden egyes porcikája és az ajkaiba harapott.
- Ó hogy az a fránya....-
- Minden rendben, Mairon?-
- Minden rendben, csak viszketek egy kicsit. .... -
"Megvakarjam? "
Mairon szemei erre kidülledtek.
" Nem kell..k-köszi...."
"hát jó..." Curumo most lelkesen tapsikolni kezdett, a cserjék már egész nagy fák lettek és fényük bevilágította rétet, de még mindig nőttek. - vajon a tündék majd hol fognak élni? - kérdezte hirtelen, talán a vörös maia többet tud.
- Valahol itt, de mit érdekeljen engem egy csapat falidísz?- tapsolt ő is. A fák fénye meglehetősen bántotta a szemeit, így hunyorogni kezdett.
" Nagyon köszönöm, hogy ezen a jeles alkalmon mindannyian itt voltatok, Velem. Szeretnék külön köszönetet mondani drága férjuramnak, aki nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Emellett kiemelném Varda úrnő csodás inspirációját és hozzájárulását, Manwe Sulimo úrét és mindezekmellett remélem a fák fénye szeretetez hozd majd a szívetekbe!" Papolt Yavanna.
- blablabla.....- csóválta a fejét Mairon. - Mehetünk már???-
  - szerintem még lakomázni is akarnak majd- sóhajtott újdonsült barátja. Ő se szerette az ilyesmit, éppen egy érdekes anyaggal kísérletezett és szeretett volna visszamenni befejezni. 
 - De azon nekünk nem kell ott lenni, nem? Ó a maiák meg azok az állandó lakomázgatá....- kezdett bele, aztán egy erős kezet érzett a feje búbján, ami hevesen kócolgatta össze a vörös tincseit.
 " Na mi a helyzet, öcskös? Hallom megrontottak nemrég! Túltetted magad rajta? Nemláttalak ezer-meg ezer éve, lehet nem is túlzok sokat! Ó, hogyazégicsillagba! Üdv neked, kisbarátom! " nyújtotta másik kezét Curumonak a jövevény.
  "i-ismered ezt a fazont?" kérdezte Curumo kikerekedett szemekkel.
 Mairon már fortyogni kezdett, mikor eszébe jutott ki is ez a nagyszájú maia.
"eonwe! Soha jobbkor!" sóhajtott fel, miközben visszaigazgatta a haját."tudodhogyrámlehetszámítnai...juteszembe... Hallottam egy bizonyos gyűrűről, te csináltad mi?" és nevetett, kevesen állhatták az ezüsthajú maia stílusát,de ereje és rangja miatt senki nem szegült vele szembe. "valld be, kicsit élvezted" kacsintott rá Maironra a maiak vezére. 
  Mairon arca erre akarata ellenére is elvörösödött és homlokon csapta magát, tenyerét végighúzva az egész arcán, majd a szemöldökét kezdte el hullámoztatni. Valami elvetemült módon valóban volt közte és a maia között rokonság, emlegette egyszer Aule, mikor nagyon fiatalok voltak és Eonwe bele akart nyúlni a parázsba. Régi szép idők.
" inkább azt mondd, veled mi a helyzet, ne az a gyűrű legyen már megint a téma... "
" Milyen gyűrű? " kérdezte Curumo  
"beszarás sztori! Mikor Manwe mesélte majdnem leborultam a heverőről úgy röhögtem! Mikor elkapták Melkort, még rendesen megviccelte őket! Volt egy gyűrű neki a pö-"
Itt Mairon befogta a száját,ami amúgy be se állt a magas maianak-legfeljebb ha aludt. De Eru hihetetlen sok energiát adott neki, így nem csak sebesen szállt vagy futott, hanem hadart is és nyughatatlan is volt.
" Nem lehetne egy kicsit halkabban, drága Eonwe? " kérdezte Mairon, megcsípve a maia fülét egy kicsit. A többiek manweval és Yavannával már elindultak a nagy étkező felé, így ők hármasban maradtak, a harmadik pedig a nagyokat pislogó Curumo volt, akinek most esett le, miről is beszélt eddig a nagy maia.
  " Mairon, te tényleg csináltál neki ODA egy gyűrűt? "Ő erre nagyot sóhajtott és a füle mögé húzta a haját.: " Kérlek, ne beszéljünk erről, ha lehetne..." - Igen, Curumo, csináltam neki. De te ne kérj ilyet, egyszeri alkalom volt. -
"úgy se figyelnek... Amúgy láttam a csecsebecsét, szép darab" megint kacsintott és nevetett hozzá. " gyertek igyunk! Hogyamadarakcsipkednénekmeg! Gyertek gyorsan!" és már rángatta is őket. A két maia meglepetten nézett körbe, de aztán Mairon meglátta a valamit nagyon kereső Ulmot.
"mit csináltál már megint?" kérdezte régi ismerősére sandítva. 
  " É-én, nagyuram? " pislogott Mairon Ulmora, óvatosan önmagára mutatva, behúzva füleit. Aztán észrevette, hogy Ulmo inkább Eonwet figyelte.
 " Én? Jajj már öregem, ne lógasd ennyire az orrodat! Tán tengerisünbe léptél? Hehe. " csapta jól hátba Ulmot. " Te Mairon, ki kellene próbálnod neked is egy két nedves hölgyet! Ulmo úgy védi őket mint valami igazgyöngyöt, de hidd el megéri! "
Mairon a szemeit forgatta. " Azt hiszem túl tüzes vagyok én azokhoz az igazgyöngyökhöz, félek kioltanák a lángom"
" Micsoda Metafora, Mai! " vihogott Eonwe.
 - Mai???!!!! -  
  Ulmo szemei vészesen szűkültek, még hogy az ő lányairól így beszéljenek!Megragadta a nagyszájú maia ruháját és maga elé húzta."ha még egyszer meglátlak a lányaim körül legyeskedni, belefojtalak az első pocsolyába, ami az utamba kerül!"
 Eonwe kikerekedett szemekkel bámulta,de aztán csak kacagott.
"rendben rendben... És mi van ha ők keresnek fel engem?" kérdezte pimasz vigyorral, még mindig a vala kezei közt. Mairon csodálta milyen bátran visszabeszél a valáknak.
"akkor is érvényes!" még egyszer a szemébe nézett, és elengedte, majd kezével a saját szemére majd a maiara mutatva jelezte, hogy figyel.
  " Azt hiszem nagyon Ulmo bögyében vagy " vigyorgott Mairon a maiára, majd odatolta mellé Curumot. " Beszélgessetek egy kicsit. Elfelejtettem, hogy szanaszét hevernek a könyveim és Este kisasszony mérges lesz, ha meglátja. Később találkozunk, Eonwë! " mondta neki, azzal készült megfordulni, de Aulëba ütközött.
A vala legalább úgy féltette még most is, mint Ulmo a lányait.
" Minden rendben, Fiam?"
" Természetesen, Aulë, csak nagyon sietek, hatalmas rumlit hagytam a szobámban. " hajtotta le a fejét. " Később beszélhetünk, ennek ellenére, ha van kedved. " 
"oh... Rendben, igazán meglátogathatnál minket valamikor" veregette meg a maia vállait Aule. Még mondott volna valamit, de nem volt rá lehetősége - Eonwe félbeszakította."erurúgnaseggbe, gyere inkább inni velem! Hagyd már a jófiút a könyveivel!" átkarolta a vállát egyik oldalról és már fordította is az asztalok felé.
Mairon egy néma köszönömöt mondott még neki, mikor hátrafordult még elköszönni. Curumo zavartan ácsingózott,hogy ő most akkor merre is mennyen. 
  A vörös maia kihasználva a felfordulást, megindult, hogy meglátogassa kedvesét és tájékoztassa az új fejleményekről, avagy a tündék érkeztéről és Yavanna új csecsebecséiről, amiket ő egyenest nevetségesnek tartott. Bár kitalálhatná, hogyan hozhatná ki kedvesét abból a förtelmes lyukból. Bár, ha újra együtt lennének, kiderülne a turpisságuk. Kivéve, ha Melkor eljátszaná, hogy megjavult és udvarolna neki, hogy újra ' elcsábítsa " immáron varázslatok nélkül, ugyanis Aule ezt a pletykát terjesztette. Bingó, gondolta kuncogva a fiú, majd el is tűnt a kíváncsi szemek elől és megindult szerelméhez látogatóba.