Egészen Mandos házáig mentek, hogy az élőktől a lehető legmesszebb legyen a sötét vala. Ám előbb egy nagy terembe vezették, ahova összegyültek a valák. Tulkas a terem közepére vitte Melkort és a földre kényszerítette a lánccal. Orome segítségével elkezdték átnézni, s hozzá levetköztetni. Majd kap olyan ruhát, amit ők készítettek. Manwe nem akart esélyt adni semmilyen cselvetésre, így ékszereit is elkoboztatta. Hamarosan már csak éppenhogy egy rongydarab takarta el a nemes testrészeit és fenekét.
A vala asszonyok összesúgtak a majdnem mezítelen férfi láttán.
" Minden ékszert vegyeket le róla, semmi se maradjon rajta! " utasította Manwë. " A gyűrűjét is vedd le. " mondta arra, amit Melkor Mairontól kapott az eskütételük alkalmával.
Orome így tett, levette az ékszert a vala ujjáról és letette a többi holmija közé, aztán megpillantott valami aranyszerűen csillogót, ahogyan követte Melkor dühös, de szinte kacagó tekintetét le, a lába közé.
" Mi a....na neem, nem nem és nem!!! "
"nem tudhatod mire képes..." kacsintott és kacagott, bár mérhetetlenül dühös volt, hogy elvették a legfontosabb gyűrűjét.
"én azt le nem veszem!" tiltakozott ismét Orome,de hasonlóképp a fejét csóválták a férfiak. Manwe a homlokát masszírozta, ez már sok volt neki is - még hogy oda....? -
" Szóljatok annak a maiának, majd ő leveszi " forgatta a szemét Ulmo egy poharka borral a kezében " Amúgy is látta már párszor. "
"azt már nem! Szegényt még erre akarod kényszeríteni azok után amit tett vele ez a mocsok??" fakadt ki Aule teljesen. Melkor csak kuncogott rajtuk, ennél jobb helyet nem is találhatott volna a kedvese egy ékszernek.
"bahh....majd én leveszem" tette le a poharát Orome  csodálatos asszonya szemforgatva, és már el is indult a sötét vala felé.
" Még mit nem, Asszony!! " kapta el kedvesét a vala és azonnal visszaültette a helyére. Na nem, még csak az kellene hogy hozzáérjen ahhoz a sötét démonhoz!
Mairon félénken ballagott be a nagy terembe, éa halkan emelte meg a kezét.
" M-majd leveszem én. Ennyivel tartozom, Manwë úr ér Oroménak igaza van. Már mindegy, nem? " kérdezte Mairon. Lehajtott fejjel lépett Manwe elé, és ujjaival malmozott maga előtt.
- Ezért meg fognak fizetni. Mindannyian! Az egész rühes bagázst lángba borítanám legszívesebben....- üzente kedvesének.

-csak te is láncra kerülnél... - melkor mosolygott, bár szemeiben szomorúság ült, ahogy kedvesére nézett.
"csak megoldódik" azzal Orome elvette a kis rongyocskát is. A vala asszonyok most még hevesebben összesúgtak, Varda szinte előre esett trónján, annyira ézte, amit csak lehetett. Manwe tartotta a szemei elé a kezét, hogy ne lássa.
Mairon arca szinte lángvörös lett - ezek itt bámulják az ő kedvesét, mikor azt csak neki lehet! - sietve térdepelt elé, hogy eltakarja valamennyire.
"fo... Forduljatok el!" mondta úgy mintha szégyenlős lenne, és ügyesen levette az ékszert. Még egyszer a vala szemeibe nézett, aztán felállt onnan, de máris lerántotta a Melkor mellett álló őr palástját, hogy ráterítse a valára. Éppen eleget legeltették rajta a szemüket a vala asszonyok!
" Mairon fiam, te meg mit művelsz??" Kérdezte meglepetten Aule.
" Lehet hogy sok rosszat tett a szemetekben, de nem kellene így megaláznotok. Ezt senki se érdemli. " felelte.
" Te fiam meg az a jó szíved...." csóválta a fejét Aule. Nem fogott gyanút, hisz ismerte Mairont, azaz úgy hitte, hogy ismeri.
- Szeretlek, Meleth nîn - fordult még egyszer Melkor felé Mairon. Őszinte szemei voltak, ahogyan belenézett kedvese szomorkás obszidiánjaiba.
Manwe ekkor felállt, és intett a maiának, hogy álljon odébb. Tudatnia kell Melkorral, milyen sorsot fog neki szánni az elkövetkezendő időkben. Aule a maia vállára tette a kezét, aki erre magában azon gondolkodott, miért nem ő az, akit le akarnak láncolni. Hiszen az ő kedvese semmi rosszat nem tett!
"nos, Melkor... Rabságra ítéllek engedetlenségedért, és mert olyan kegyetlenül bántál a tündékkel és Maironnal. Mandos házában fogsz raboskodni, egy külön teremben. Ezek a láncok fognak ott tartani, amelyek megfosztanak az erődtől, hogy ne tudj senkit se megrontani többé"
Nehéz szívvel mondta ki ezeket, és egy bólintással jelzett Tulkasnak, Oromének és Aulénak, hogy elindulhatnak vele, nincs több mondandója. Azzal a maiahoz lépett oda:
"Mairon, te eldöntheted, hogy hol akarsz élni, de mindenképp szemmel kell tartnunk téged. Melkor közelébe nem mehetsz"
Mairon erre bólintott.
" Bűnösnek érezném magam, ha Aule uramnak kellene dolgoznom a történtek után. Bocsáss meg nekem, mester. A lelkiismeretem nem engedné. Így hát, Manwë, egedelmeddel a valák kegyeire bíznám magam. Ott segítek be, ahol csak tudok " hajtott főt a maia, remélve, hogy valahol a közelben maradhat. Ó, mit meg nem adna azért, ha néha lopva láthatná kedvesét! Bár lenne ily kegyes hozzá Eru, csak most az egyszer.
Este lépett előre most, megszánta a maiat sorsa miatt.
"talán nálam segíthet egy darabig"
" a tótól már hozzám is átjöhet és szemmel is tudom tartani... Jó ötlet!" csatlakozott Orome.airon nagyon megörült magában, onnan könnyedén tudja meglátogatni kedvesét! Akit közben már el is vitt Tulkas és Aule, abban a rongyban, amit a maia ráterített.
" Nagyon köszönöm, kegyelmes urak! Hasznukra leszek, megígérem! " mondta a maia heves örömmel, mint aki csak jóvá akarná tenni, hogy kedvese megrontotta.
" Majd megmutatom, hol lesz a szobád " ajánlotta fel este a maiának, akinek már az is eszémbe jutott, odahaza, Angbandban is tudatnia kell a balrogokkal a történteket. Na és Thueingwethil? Nem hagyhatja magára, túl ügyetlen még.
Majd ha nyugovóra tértek, gyorsan el kell osonnia hozzájuk. Igen, az lesz a legjobb. Majd időnként átsurran és szemmel tartja Angbandot. De most még engedelmesen követte Estet. Legalább ő nem. Olyan tolakodó és fafejű mint Aule.
A valák lezárták Melkort mindeközben és még egy hatalmas ajtóval is elzárták a külvilág elől, hogy ne láthasson semmit és ne is halljon semmiről. Kezét csak annyira hagyták szabadon, hogy ha kap ételt, el tudja azt fogyasztani. Aule nevetve húzott be egy nagyot Melkornak, mielőtt ott hagyták egymagára. Szerinte, megérdemelte.
Mairon egész jól érezte magát a vala asszonynál. Rengeteg könyvet hozott neki, hogy olvashasson. Hamar kifigyelte, hogy napközben mindig alszik - bár akkor mg csk időben mérték hisz nap. Még nem volt. Egyik ilyen elalvásnál összeszedte a bátorságát, hogy útra kelljen.