Melkor megfordította és a csípőjét megragadta, hátát előrébb nyomta, hogy kicsit meghajoljon. Belemarkolt a hajzuhatagba és kicsit hátrarántotta a fejét, másik kezén a karmai felkarcolták a fenekénél a bőrt.
Mairon tekintete elködösült a kéjtől és oly hangosan nyögött fel, hogy száz meg száz szárnyas reppent ki riadtan a fák közül.
Megfeszítette a hátsóját és erősen harapta az ajkait, jelezve Melkornak, hogy nagyon tetszik neki, amit most csinál.
" Tudod arra gondoltam, romantikázhatnánk egy kicsit....de nagyon tetszik amit most csinálsz..." édesgette Melkort.
A vala kissé jobban szetrakadta vele a lábait, hogy a magáév tehesse - Mairon mg egy kicsit jobban ki is dugta a fenekét és szinte dorombolt. Már nem csak a madaralat, hanem szinte minden állatot felriasztottak maguk körül, amíg csak elhallatszottak a maia hangos nyögései.
A partok felöl azonban már látogatók közeledtek, látszólag jó szándékkal.
" Ugye tudod, hogy mit csinálsz, Manwe? " kérdezte Aule még egyszer, a biztonság kedvéért.
" Pontosan tudom, Aule. " válaszolta a vala és egyre közelítettek a helyhez, amiről nem rég a sas próbált neki beszélni.
Eközben Mairon újra felnyögött, de ezt a mély hangot már Manwe is meghallotta és elkerekedtek a szemei.
" Egy...egy kicsit erősebben...." dorombolt tovább a maia, szemei pedig lassacskán fennakadni készültek a gyönyörtől.
A valák összenéztek, mi a.... És újabb nyögés. Nekik úgy hangzott mintha valakinek nagy fájdalmai lennének - aztán már sikoltás szerűek jöttek. Tulkast le kellett inteniük.
"türelem, ezt most nem ronthatjuk el!" szidta le finoman Manwe, és előresietett, hogy megnézze mi történk.
Orome már szidta is magát, amiért beleegyezett ebbe a furcsa látogatásba. Aztán úgy tűnt, odaértek a hangok forrásai felé.
Egy döglött szarvas látványa fogadta őket, kinek torkát láthatóan erős állkapocs harapta át, majd mikor feljebb emelték tekintetük, Melkor csupasz fenekének látványa tárult eléjük, s a maia fiú, ki ott is piros volt, ahol Manwe szerint legalábbis nem kellett volna, és nyöszörgött!
" Te szentséges Eru! " hangoztatta
" Visszamehetek a vízbe?" Kérdezte Ulmo, és hátra is lépett egyet.
Melkor ügyet se vetett rájuk,ahogy Mairon se - annyira beléltek maguk a kis játékba, hogy észre se vették a 'vendégeket'.
"khmkhm! Elengednéd azt a szerencsétlen fiút végre?!" rivallt rá Manwe pár perc után.
Tulkas sokkot kapva bámult,Orome pedig Ulmo után futott, hogy nehogy most hátráljon meg. Aule a magával hozott láncot akarta előkapni, hogy azonnal rávesse a a sötét valára, de Manwe türelemre intette kezével.
- Melkor - kezdett bele Mairon a gondolataiban - most mit csináljunk?- a fiú lábai reszkettek attól, ahogyan tartotta magát és háta borsódzott Aule éles szemeinek érzésétől. Ezek a bolondok is a lehető legjobbkor toppantak be, gondolta.

-mennyünk vissza a várba, és míg odaérnek befejezzük?- majd árnyakat idzéve magára a s Maironra megfordult.
"felettébb sajátos belépő, öcsém" jegyezte meg csípőre tett kézzel.
"senki nem mondta, hogy ti itt kint az erdőben.... Akármitcsinljatok! De.. Bahh... Hagyjuk! Azért jöttünk, hogy hivatalosan is megesküdjünk neked, és elfogadjunk Arda királyának. A múltkori ese..."
"várvárj! Jól hallom?" aztán kacagni kezdett hangosan, hosszan. "akkor talán a trónteremben kéne ezt megtennetek" azzal árnnyá vált és a maiat is felkapta. Sebesen száguldottak vissza a várba, Manwe alig bírta követni tekintetével, hogy merre mentek.
- ha valami balul sülne el, tettesd, hogy kényszerítettelek- készítette fel a fiút útközben Melkor. Nem volt benne biztos, hogy igazat mondanak.
- Ahogy kívánod - nyomott egy csókot Melkor arcára, majd belesúgott a fülebe - Mutasd meg nekik, ki Arda királya....megvárjalak a hálóteremben?- kérdezte, mikor megérkeztek a trónterembe.
Manwe, Tulkas, Aule, Orome és a még mindig teljesen sokkban sétáló Tulkas, hamarosan el is érték a hatalmas palotát. Most Melkor feltárta előttük mágiájának egy kis részét, hogy beléphessenek a tróntermébe.
Tátott szájjal ballagtak a folyosón és mégjobban elcsodálkoztak a hatalmas termen. Melkor trónján ült, a maiat sehol sem látták.
"ez igazán csodás, fivérem... De elég.. Sötét... Túl lehetnénk ezen gyorsan?"
Manwe a trón előtt állt meg, onnan nézett fel a másikra. A tervének működnie kell.
"Nagyon egyszerű, térdeljetek el és esküdjetek" tárta szét kezeit Melkor, hátradőlve a székben.
Manwe intett a többieknek és lassan mindegyikük féltérdre ereszkedett.
"nem elég, hogy meghajlunk előtted... A koronát is át kellene adnom, nem de?" kérdezte Manwe, remélve, hogy fivére gőgjében rákap a csalira.
"korona?"
"igen, Aule hozta magával a zsákban, de nem akarjuk, hogy fénye feleslegesen ragyogjon..."
Melkor most már kiváncsi volt, így lelépett a helyéről, hogy megnézhesse azt a koronát.
Aule megemelte a kis, barnás színű zsákot és nem emelkedett fel féltérdről. Arra várt, hogy Manwe jelt adhasson neki, így Tulkast is leintette, hogy ne mozduljon, míg nem jeleznek neki.
Melkor kíváncsian lépett Aulehoz, kit továbbra sem szóvlelt a legkevésbé sem.
"megnézhetném?" kérdezte Melkor, és elvette a zsákot.
Hát koronához képest elég nehéz, gondolta magában. Kinyitotta és belenézett.
- hé ez?.... - meglepetten nyúlt be a láncért, hogy bizonyosra vegye mi az.
"ti meg akartatok láncolni?!" kiáltott dühösen, közben egy fura érzés járta át. Manwe jelt adott, és a már most gyengébb Melkorra vetette magát Aule és Tulkas is.
"nem, bátyám, meg is fogunk... Meg is fogunk" kelt fel Manwe is a helyéről, figyelve ahogy a két erős vala lefogja a varázslattal átitatott lánc miatt meggyengült Melkort.
"ezt még megkeserülöd!" kiáltott vissza fivére, harcolva az elkerülhetetlen ellen. Nem tudott alakot váltani,valami módon elnyomta az erejét az átkos fém.
Mairon azonnal megérezte, hogy kedvese aurája meglehetősen gyengülni kezdett, így már készült is a lehetőségeire, a hálóteremben ülve. Direkt nem verre vissza ruháit, s gondolta, rájátszik, ha kellene. Összekuporodott az ágyon egy fekete kis rongyba burkolva magát és a hosszú haját is jól összekócolta magának. A többiről intézkedett a vala, bár azt igazság szerint a maia nagyon élvezte. De mi történhet a trónteremben?
Manwe szomorúan,de elégedetten nézte testvérét.
" Te vagy itt az egyetlen, aki bűntetést érdemel, testvérem. " mondta a leláncolt Melkornak, aki dühödten vicsorgott rá. Már szitkozódni készült, mikor Tulkas egy jó erősen lekevert neki, hogy lenyugodjon.
" Menjünk innen. Ez a sötétség megvakít " mondta Orome, aki már rosszul érezte magát Angbandban.
" Hol van Mairon??" Förmedt Aule Melkorra.
Melkor arcon köpte erre, vérrel vegyítve. Tulkas újra lecsapott erre. Manwe oda se nézett, inkább  a maiát kereste szemeivel.
"aule, gyere, meg van" elindult a hálóterem felé, fivérét rábízva addig a többiekre.
Mairon megérezte, hogy valaki közelít, így gyorsan kezei közé kapott egy párnát és azt kezdte el szorongatni, mintha azzal akarná takargatni magát.
"mairon?..."
Manwe óvatosan nyitott be, nem tudhatta mire számítson. Odakintről dulakodás hallattszott, de ezen nem aggódott. Melkor követői nem jelentenek veszélyt amíg le van láncolva.
A maia az ágyon kucorgott, pityeregve és láthatóan megijedt, amikor benyitottak.
"mairon, csak mi vagyunk azok, nem kell félned" kedvesen beszélt vele, akár egy riadt állatkával.
" H...hagyj békén te mocskos állat!! " sikoltott a maia majd megdobta Manwet egy párnával.
Úgy tett, mintha maga Melkor sétált volna be hozzá. Tökéletes lett a terve, gondolta magában. Hallotta a dulakodást, de ez egyáltalán nem jelentett jót. Melkor bajban van! De nem tehet a valák ellen semmit. Inkább kijátssza mindet.
"megfolytom azt a..." kezdett bele Aule, de leintette ura.
"mairon, nézz ide, Manwe vagyok. Melkor már nem árthat neked, ne aggódj" lassan ment közelebb és hagyta, hogy fénye bevilágítsa a szobát - hátha akkor előbb észreveszi a különbséget.
Eközben Tulkas elkergette a balrogokat, akik szembe mertek vele szállni, és a sötét valát felrángatva elindultak vissza Valinorba. Ulmo maradt csak, hogy megvárja a többieket.
" én....egy ... pillanatig nem tudtam, hogy hol vagyok...aztán eszembe jutott minden..." fogta a fejét mintha egy kicsit szédülne. Aztán nagy szemekkel nézett Aulera és ismét Manwëra. " M..mi történt vele?" - csak vegyétek be, ti szörnyetegek. Ha Melkornak egy haja szála is meggörbül,megkeserülitek!-
Azzal újra eltakarta magát szégyenlősen.
"megláncoltuk, nem kell többet f~lned tőle. Gyere, hazaviszlek" nyújtotta kezét Manwe és ruhát idézett a fiúra. Aule morcosan állt hátrébb, de nagyon aggódott a maiaért. Szegénynek milyen borzalmakat kelhetett átélnie.! Ha csak arra gondol, amit a fánál csinált vele!
Mikor Manwe és Aule visszamentek a trónterembe, Orome várta őket.
" Melkort már elvitték. Indulhatunk?" Kérdezte, a fényes vala pedig bólintott erre és a reszkető Maironnal elindultak vissza, valinorba, hogy Manwe befejezhesse a  Melkornak szánt büntetését.