40
Békésen pihentek egymás karjaiban, elfeledve a vitájukat. Alattvalóik nem merték zargatni őket semmivel, örültek, hogy békesség van köztük. Egyikük se szerezett volna bűntetést kapni, mert a gazdáik rosszkedűek.
Reggel, Mairon egy kicsivel hamarabb ébredt, mint kedvese. Arra gondolt, ma elmehetnének valamerre, csak ők ketten, a nagyképű valák pedig pukkadjanak meg, ahol vannak. A fekete baldachin mögül kidugta a fejét - mivel mindig eltakarták magukat az ablakon beszűrődő, legapróbb fény elől is - és már ételt is kezdett keresni, hogy megadja azt a bánásmódot, ami az imádott adanjának jár, így aranytálcán, húspogácsával és gyümölccsel tért vissza a kényelmes ágyra és ölelte újra kedvesét, várva, hogy felébredjen.
A haját rendezgette amíg ez meg nem történt. A szemei mozogni kezdtek a szemhéja alatt, egy apró mosolyra húzódott a szája, és néhány apró pislantás után felnézett rá a pillák alól. Aztán a mosoly szélesebb lett és az egyik keze megérintette a szeplős arcát.
- hogy aludtál, meleth nin? -
" Jó reggelt, én jóképű kedvesem " lehelt egy csókot a mosolygós ajakra - Csodásan és meglehetően pihentetően. Nagyon rég nem aludtam ilyen jól. Bár az előtte lévőt remélem, hogy minél hamarabb megismételjük. - " Hoztam reggelit, Mel. "
A szerelmem megnevezésre felcsillantak a cirmosszerű szemei és majdnem dorombolt is hozzá, miközben közelebb húzta a tálcát.
Melkor párnákból tornyot csinált maguk mögé, hogy annak dőlve ehessenek.
"a vitát vagy a kibékülés részt?" kuncogott kicsit, közben elcsenve egy gombóckát.
" Ne bolondozz! " nevetett " természetesen a kibékülést...de valld be, tetszettem mérgesen" húzta végig Melkor állán kacérkodva a mutatóujját, majd elvett egy húspogácsa szeletet. " Ma mihez lenne kedved? Mondjuk...taníthatnál... vagy...kimehetnénk az erdőbe egy kicsit. Sétálni, ha más nem. Semmi kedvem a balrogok okoskodásához egy ilyen szép reggel után. " csókolta meg Melkor bal oldalát az ajka mellett és egy odatapadt húsmaradványt el is fogyasztott.
"hm... Séta jó ötlet" bólintott rá a tervre a vala, és megint lopott a füszeres finomságból.
Mairon szerette az erdőt járni, mióta ardán erre is volt lehetőség. Ezelőtt, csak Aule műhelyét járta, de az Angband körüli hatalmas, sötét erdőségek meglehetősen vonzották a fiatal fiút.
" Van kedved vadászni is velem?" Vetette fel a kérdését, miközben egy kósza vörös tincset húzott a füle mögé.
"mire vadásszunk?" azért evett a zöldségekből is egy keveset. A finom ital.pedig tökéletesen passzolt a húsgombóckákhoz. Ritkán evett, de olyankor mindig leszidta magát, hogy miért nem teszi gyakrabban.
" Amire épp esik " kacsintott " Ha gondolod, megnézhetjük azokat a hatalmas koronás, négylábú lényeket, a szarvasokat. Vagy, ha szembefutna velünk pár tünde, őket is elkaphatjuk. Attól függ, hogy íjakkal vadásszunk, vagy...jobb szeretsz farkasként rohanni?"
- De levadászhatnál engem is, meleth nin - gondolta magában egy széles vigyorral.
"akkor azt hiszem, majd meglátjuk" - bármikor szívesen szaladok farkasként- már csakbaz italát kortyolta, az ételt. Mind eltüntette amit neki hozott a maia.
Mairon egyáltalán nem öltözótt ki, tudta, ha farkaskénr fognak vánszorogni, akkor teljesen felsleges az, hogy vadászathoz kényelmes ruhába dugdossa magát.
Megvárta, míg Melkor evett, majd árnyként suhanva meg is indultak az erdő felé, de csak lassan, hogy kedvesének is megfeleljen minden.
Amikor elérték az erdőket, alakot váltottak,-és négy lábon nyargaltak tovább. Persze ismét bolodnozni volt kedve a valának, így futás közben vállal meglökte vagy éppen csipkedte a maiat.
A maia pedig szerette ezt, bár most vadászott volna, de ám legyen, akkor a prédája maga Melkor lesz!
Azonnal a kedvese bundás hátára vetette magát és nyaldosni kezdte a fülét, lefogva őt nagy mancsaival.
Melkor alakot váltott ismét. Eszébe jutott a kis cirmos aki csatlakozott hozzájuk - éa hogy milyen ügyes kis állat. Fekete árnymacskaként dorombolt nemsokára, majd cselesen kiszabadult a maia fogságából, majd felszökkent az egyik magas fára és az ágakon kezdett szaladni.
Mairon erre húzta a szája szélet, és úgy tett, akár csak ura. Azt már nem! Elkaplak! Gondolta magában és azzal ügyesen megjelenítette maga előtt a hatalmas macskaféleséget, s kecses mozgását. Pillanatokon belül már rohant is az ágak között, morgással vegyülő nyávogással, aztán ismét az aljzat között nyargalt, követve a valát. Azonban, kiérve a fák között, sehol se látta, így füleit behúzta és kétségbeesetten forgott egy helyben. Nem érezte a jelenlétét, és ez bosszantotta a fiút annyira, hogy saját alakját is elfelejtette visszavenni, így macskaszerű lény képében forgott körbe újra, de kedvese csak nem felelt. Odafentről nézte őt, az egyik fa vaskos ágáról, míg Mairon kereste, s azon tanakodott, hol harapdálja meg a kis tréfája miatt a nagy valát.
Melkor kivárt, és amikor elindult a maia, hogy megkeresse a nyakába ugrott. Hangosan ellenkezett amaz, párduc módjára de kedvese ügyesen meghempergette a nagy pocsolyában majd megint elszaladt, de most már a mezőn.
Mairon pedig uccu neki, azonnal rohant utána, hogy elkaphassa őt. A vala sokkal gyorsabb volt nála, így Mairon mindig lemaradt egy kevéssel, ám végül beleadott apait-anyait a futásba és ráharapott Melkor hosszú farkincájára, s ezzel rántotta őt vissza.
Összegabalyodva, hemperegve gurultak le a domboldalon és mikor megálltak visszaváltozva nevettek a fűben fekve.
" akkor most már mehetünk vadászni is?" kérdezve még nevetve Mairon - remélve, hogy párja kiszórakozta magát.
Melkor azonban úgy támaszkodott a fiú felett, két erős karján, mintha csak az élete múlna rajta. Nézte a csinos, szeplős arcot, fekete haja pedig egy kicsit eltakarta sajátját.Mairon erre szapora pislogásba kezdett.
" Van valami az arcomon? " érintette meg sajátját meglepetten.
Melkor elmosolyodott és újra kezdett átalakulni. Mairon felpattant és futásnak eredt, majd árnyként menekült. Vissza a fákig. Ott újra alakot öltött és úgy cikázott a fák között hangosan megjátszva, hogy menekül.
Meddig akar még rohangálni kedvese? Gondolta magában, aztán eszébe jutott egy csel és hogy tőre csalja Melkort. Ahogy rohant a fák között, most hatalmas farkas képében, úgy tett, mint aki beüti a lábát, mikor át akart ugrani egy nagy, kidőlt farönköt. Be is verte szándékosan, de fájdalmas nyüsszögése és hatalmas kölyökszemei bizonyítékot is adtak erre, mikor megállt, sebesült lábát emelgetve
Melkor aggódva ugrott le az ágról, amin lapult és azonnal visszavette alakját.
" mi történt? Nagyon vészes?" szaladt oda a maiahoz, máris nyúlva a fájlalt végtagért. Ami most már Mairon keze volt, ahogy ő is levedlette a farkas formáját.
Ő ártatlanul pislogott csak nagyokat, lebiggyesztette az ajkait és kéjes, de szomorkás hangon szólt a valához, aki a lehorzsolt kezét tartotta.
" Egy gyógycsók talán meggyógyítja..."
Melkor pimasz vigyorral ajkaihoz emelte a kezet, és finom csókot lehelt a sebre. Majd közelebb húzta kedvesét és az ajkaira is.
"így jobb?"
" Sokkal. " kacsintott rá a fiú, majd egy kicsit közelebb hajolt hozzá, a mohán ülve. Lehet, mégsem fognak nagyon sokat vadászni ma, ha a vala továbbra is így né rá azokkal a szép nagy szemeivel.
"szeretnél még vadászni?" kacérkodott vele a vala, a kezét simogatva. Vére felforrt a kergetőzéstől és szívesen elejtett volna bármit - akár még a maiat is.
" Mit szólnál azon, ha ejtenénk egy vadat és a bundáját szépen kiraknánk a hálóba? Akár szőnyegnek...akár a falra...akár...új dolgok kipróbálására..." cirógatta meg Melkor állát. Egy kis seb nem akadályozhatta meg a játszadozásban, és most, végre elkapta! Elégedetten meg is csillantak a szemei, majd mintha farkas lett volna még mindig, rávetette magát a valára, de csak azért, hogy ne mozduljon.Lépteket hallott a közelben, így a férfi szájára tapasztotta az ujjait.
- shhh.... -
Egy szarvas bika járt arra. A két csillogó szempár lelkesen várta, hogy közelebb érjen. De az állat megtorpant és agancsos fejét felkapta. Melkorek összenéztek, szagot fogott, most kell támadni. Pont, amikor a szarvas elszökkent, ugrottak elő farkasokként és üldözőbe vették. Mivel a vala gyorsabban szaladt, kicsit oldalvást hajtotta, hogy majd Mairon el tudja csípni.
Ő azonnal megharapta az egyik lábát erre, mire az állat felborult és így már a nyakába tudott harapni. Miután átharapta a torkát, a szarvas nem tudott megmozdulni többé, Mairon pedig visszavette saját alakját, és véres ajkakkal térdepelt a lény mellett, izgatottan figyelve Melkort.
" Láttad? Láttad? Elkaptam! "
Melkor szemei vágytól lángoltak, ahogy közeledett felé. Megcsókolta, majd apránként lecsókolta a vért az ajkairól és álláról.
"most viszont én foglak el téged" súgta a fülébe majd fogaival végigkaristolta a nyakát.
Kezét megragadva az egyik fához pörgette. Majd a jól ismert árnyakkal a két kezét összekötötte és felkötötte őket. Nem volt kényelmetlen a maiank, sőt furcsán izgalmasnak vélte. Melkor szó szerint letépte róla a ruhát, amire ajakába kellett, hogy harapjon. Az erős kezek simogatni kezdték, és amikor egész közel állt hozzá, a fülébe is belecsípett.
" H-hogy lehet valami ennyire jó?" szisszent fel erre Mairon, majd egy ideig nézte kedvesét, ahogyan kényezteti őt, majd kuncogva hozzátette " Valóban elkaptál..."
Még nem csinálták kikötve, így még jobban izgatta őt az új játék lehetősége. Kicsit megnyitotta a lábait, és bár nem volt mivel belekapaszkodnia a férfiba, csak a tekintetével tudta ingerelni, mert abból a vala érezhette, hogy Mairon rendkívül vágyik rá és képes lenne majd felfalni őt....
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro