Melkor dühösen csapta rá új foglyukra a ketrec ajtaját. A szomszédban Thuringwetil a sarokba menekült előle, pedig már ki lett neki nyitva az ajtó.
" Ez is ugyanolyan öntelt, mint a testvérem!" csapkodott tovább a láncokat 'pakolászva'.  
" Azt hiszik, mindent megtehetnek. Az egész bagázs öntelt, ha engem kérdezel. " dőlt neki a nyirkos falnak a maia.
 Egyik kezével átfogta a derekát, másikkal egyetértve, de magyarázva intett, s sóhajtott, szemlesütve. Aztán intett a lénynek, akit ő magában vámpírnak nevezett el, azért, mert elsősorban vért ivott, megfigyelése alapján, hogy menjen oda hozzá.
 " Az öcséd meg úgy viselkedik, mintha a tündék,a föld, minden az övé lenne. Pedig csak kevesebb a joga hozzá, mint neked. "  
"meg kéne őket leckéztetni valamivel...." fel alá mászkált a tömlöcben, egyik ujját az ajkához érintve és elmélyülten gondolkodva. Mit is tegyen, amivel megmutathatja mennyivel hatalmasabb náluk.  
  Mairon közben azon gondolkodott, Thuringwethil fel tudná e venni vajon egy tényleges denevér alakját e. Majd megtanítja neki, gondolta magában és megcirógatta a kiskedvence fejét. Talán, Aulenak igaza volt. Mindig mindent túl komolyan vesz, mintha apró tojáshéjon taposna. Ezért is lepte meg, hogy kedvese tényleg elfogadta és beleszeretett, ennek ellenére. Mosolya elégedett és nyugodt lett, a kis lényt pedig már a körme hegyével cirógatta, míg Melkor fel-alá mászkált a tömlöcben. 
Egy balrog rohant le hozzájuk, megszakítva Melkort a gondolkodásban.
"uram, uram! Üzenet érkezett Valinorból!" a papírt már elégette, de nem direkt. Már megszokta, hogy gyorsan olvassa el az üzeneteket.
  miaz?!" a vala morcosnak festett, nem szerette ha bármiben is megzavarják.
"Manwe küldte... Követeli, hogy azonnal látogasd meg"  
" Követeli? Merészel....látod, az öcséd nem bír megmaradni nélküled. " mondta Mairon forgatva a narancs-szemeit. Intett a balrognak, hogy elmehet, majd továbbra is a nyirkos falnak dőlve figyelt.A balrog okosan elrohant, majd felborulva csámpás lábai miatt a csigalépcsőn. a tünde férfi pedig remegett a láncokon a látványra. Torkán akadt a szó, nem mert beszélni, Melkor túl ijesztő volt neki.
-odamegyek, de nem hálálja meg- és máris indult a lépcsók felé. Mérgesebb volt mint eddig bármikor. Hogy van ezeknek képe bármit is követelni. Ez már több a soknál! 
- Melkor, várj meg! - szaladt utána azonnal Mairon, hogy elkísérje kedvesét Valinorba.
 " Mairon most nincs rád időm!! Menny vissza a tündére figyelni!" morgott Melkor dühöngve szelve át a folyosókon.
  Mairon erre megdermedten figyelte a férfit, és a lába földbe gyökerezett. Oly sokszor hallotta már ezt, de Melkortól, sohasem...Ökölbe szorultak a kezei a kevese dühös hangjára és inkább erősen az ajkaiba harapott.
 - De...- kezdett volna bele, de inkább azonnal elhallgatott és visszament a tömlöcbe. 
  Melkor sötét árnyként száguldott fivére palotájához. Senki sem számított a belépőjére, pláne nem olyanra, amilyent kaptak. Dühödten ért földet és máris tombolni kezdett.
" Követeled?! Követeled hogy jelenjek meg?! Tessék, itt vagyok!" kiáltozott mennydörgő hangon és ami csak az útjába került azt lerombolta vagy azzal rombolta tovább a palotát.
A maiak ijedten menekültek előle, Manwe kétségbeesetten próbálta lenyugtatni mielőtt teljesen tönkreteszi.  
  " Bátyám, nyugodj meg, úgy értettem, szeretném ha megjele..."
" Szóval úgy értetted??!! "
Varda összehúzta magát azonnal, Vána elbújt az egyik szék mögé, Yavannával, akik vendégeskedtek a vala hölgynél épp a nagyteremben, pihe puha párnákon ülve, finomságokkal az asztalkákon, de azoknak is hűlt helye maradt, Melkor tombolása miatt.
 " Beszélnünk kell arról, hogy terrorizálod a tündéket." mondta, bár rájött bátyja szemeiből, hogy nem a legjobb hangsúlyt választotta jelen helyzetben.Az őr maiák rohantak Manwe segítségére, de Melkor láttán fel is vették a nyúlcipőt.  

  "hogy mit csinálok?!" újabb heverő repült el kilyukasztva egy falat. "hol van az a nagypofájú szépfiú, he?! Hol bújkál?!" kirúgta az egyik hatalmas oszlopot, amire ott be is omlott a mennyezett.
A vala hölgyek most már inkább kimenekültek az épületből, a sötét vala láthatóan teljesen megvadult. Sötét árnyak kezdtek megjelenni Melkor körül, elnyelve a fehér fényeket amiket Varda készített otthonukba.
"milyen jogon ítélkeztek felettem?! Milyen jogon követelőztök tőlem?! Mégis mit képzeltek magatokról?!" az árnyak csak nőttek és nőttek, és a föld is rengeni kezdett már. 
  " Nem ez Eru akarata, amit te művelsz! Ő békét akar ebben a világban és nem viaskodást, közöttünk sem, testvérem. A tündék, békés, szelíd lények, kik a természetet szeretik...De félnek tőled és a szörnyűségeidtől. Orome látta, ahogy kínzod azt a szerencsétlen élőlény! "
Orome meg is jelent erre és serényen bólogatott Manwe szavaira.
 " Nem ítélkezünk, e tudjuk, hogy nem helyes amit művelsz...és mellesleg örülnék ha nem dobálnád az asszonyom párnáit, ki fog akadni é....." be sem tudta fejezni amibe belekezdett. 
Az árnyak összpontosultak és leterítették a fényes valát.
Akár a kátrány, úgy lepte el és alig bírt mozogni tőle. Míg őt elhallgattatta, Oromét is nyakon csípte és a magasba emelte. Úgy lógott a magas mennyezetről, akár egy pók által begubózott szúnyog - hiába próbálkozott, száját is betapasztotta a sötét anyag.
 "úgy gondolom megegyezhetünk abban, hogy továbbra is ÉN vagyok Arda ura." lassan sétált a fekete anyaggal bevonva négykézláb vánszorgó Manwe után" erőm határtalan és az én kegyemből lehettek csak még itt. Ma megkegyelmezek nektek, de többet ne zargassatok! " leguggolt hozzá, hogy a szemébe nézhessen.
" bátyám, kérlek... "
Manwe alig bírta magát kinyomni annyira, hogy ülni tudjon. Melkor erre már nem is válaszolt,ismét alakot váltva elszáguldott,és így a fekete anyag is elengedte a két foglyul ejtett valát.