Mairon szívesen fogadta a macska nevezetű, fekete szőrgombolyagot, akinek ki is talált egy nevet. Tevildo, gondolta magában, üzenve kedvesének, aztán eszébe jutott, hogy meg akarja nézni a műhelyet, de elfelejtett egy igazán fontos hozzájáruló dolgot.
" Melkor! Később benéznél a műhelybe? " kérdezte a fiú.  
Melkor bólintott, majd megindult orkjaihoz. Tevildo kicsit vakaródzott a folyosón, majd a maia után szaladt - a műhely szimpatikusabb volt neki. 
" gyere, Tevildo, a műhelyben kellemes meleg van, tetszeni fog neked. " nyitotta ki az ajtót és hagyta, hogy a kis szőrpamacs előtte tipegjen be oda, majd becsukta maga után. Örömére szolgált, hogy a balrogok rendbe hozták a lerombolt műhelyet és mindent szépen elrendeztek és még egy új üllőt is hoztak neki!Kényelmesebb öltözetet választott a barkácsoláshoz. Magára vett egy kötényt is, s egy rövidebb tunikát, alatta nadrággal, majd kereste is, hova tehették a mérőszerszámokat.
Végül meglelte, kimondottan olyanokat is, amilyenek most neki kellettek. Elmélázva méricskélte a hengereket, amik gyűrűkhöz és láncszemekhez vannak. A cirmos már fel is feküdt az egyik kohó mellé pihenni és dorombolva figyelte a maiat.Eközben Melkor újabb szavakat tanítgatott az orkoknak, miközben alapvető tárgyakkal ismerkedtek: tál, kés, szék, ágy, és hasonlók. 
  " Te mit gondolsz, Tevildo? Legyen aranyból? " gondolkodott a maia, s kérdőn fordult a macska felé, de aztán, úgy döntött inkább, szólítja kedvesét. Már rájött arra, hogy miként összpontosítson, hogy távolabbról is üzenetet tudjon küldeni a férfinek az elméjében,, így így is tett. 
  A vala, amint meghallotta, azonnal árnyként száguldott hozzá. Egészen mellette öltött alakot."igen?" kérdezte a szemekbe nézve, feltartva a maiat, aki éppen meg akart fordulni, de párjába ütközött. 
"Oh...csak hogy itt vagy! " mondta Mairon, felkapva a tekintetét Melkorra " Nos...letolnád a ruhádat?"
Igazság szerint nem tudta, hogyan kellene belekezdenie ebbe, de azért, belekezdett. Magabiztosan vigyorgott a férfira, felvonva íves szemöldökét és már várta is kedvese reakcióját  
 "de... Miért is?" Melkor igencsak meglepődött, de azért kioldozta ruháját, hogy levethesse. Nem nagyon tetszett neki, hogy közbe a maia a szerszámai közt matatott, vigyorogva - sandítva nézett rá, méregetve őt.
  " Az maradjon az én dolgom. " emelt fel egy mérőkészüléket, majd letérdelt kedvese elé, és megragadta Melkor saját szerszámát. Halkan hümmögött, majd megnézte szemből, oldalról, mintha nem látta volna még elégszer, aztán, hozzátette a mérőt. 
"te meg mit csinálsz??"
Melkor szemei kikerekedtek és összerezzent a hideg fém érintésére. Ez volt csak a fura érzés; kedvese éppen fogdozza előtte térdelve de közben meg egy szerszámmal matat körülötte. Nem bírta eldönteni, hogy ez most jó érzés-e vagy sem.
Mairon erre felnézett rá, összeráncolva a szemöldökét és mutatóujját a saját ajkai elé tette, és lepisszegte Melkort.
" Majd meglátod, mornië nín. " azzal, még egyszer hozzátette a mérőeszközt. " Maradj még, ne mozdulj! " 
  "khm... Khmkhm" igyekezett jelezni a méricskélő maianak, hogy nincsenek egyedül.
Gothmog teljesen ledöbbenve nézte a jelenetet, aztán amikor Mairon a mérővel a kezében hajolt ki a fekete palást takarásából, még jobban kikerekedtek a szemei. - mi a rossebbet művelnek ezek? - filózott magában.
"csak....ezt leteszem ide..." feltartotta a kardot amit kivitt kipróbálni,és óvatosan lerakta az asztalra, miközben urai őt nézték-majd gyorsan megfordult és kisietett. 
" Ezért még munkára fogom. Olyan nagy kérés, hogy kopogjanak? Bahhh.... "morgott Mairon, majd megcsóválta a fejét és visszatért a méricskéléshez. Észrevette, hogy kedvese kikerekedett szemekkel és döbbent arccal nézni, így hát, egy kaján mosollyal, letette maga mellé a műszert, de térdepelve maradt. " még maradj egy kicsit, oké? "
"remélem a többi kütyüt nem akarod rajta kipróbálni..." ott maradt, de még mindig nem volt benne biztos, hogy jó ötlet. Vadul járatta agytekervényeit; mégis mifenének kell neki az ő szerszámának a méretei? "ugye nem akarod kiönteni aranyból vagy ilyesmi?..." kérdezte kissé aggódva, az már kissé furcsa lenne.
" Megcsinálom Grond miniatűr, pontos másolatát...Ne nézz így! Nem mondtam komolyan! " nevetett ezen már Mairon is, aztán támadt egy ötlete. - Még...nem fejeztem be a mérést.... -Az ajtó felé sandított és az elméjében elfordította a kulcsot a zárban, majd ismét kedvese lába közé figyelt. Eddig, még nem próbálta, de most, megérdemli Melkor. Az ajkaival kezdett közelíteni felé, majd az imént lemért tagját, lassan végigcsókolta a puha, meleg ajkaival.  
-ez máris kellemesebb- sóhajtott megkönnyebbülve Melkor, majd nemsokára a munkaasztal szélébe kapaszkodott. Nemhogy kellemesebb, de egészen mámorító volt, amit Mairon csinált most. Pár perc után már azt is elfelejtette, hogy milyen furcsaságokat művelt a maia. 
 A maia pedig teljesen átszellemült abba, amit csinált. Lassan ajkai közé vette a vala kényes tagját és már a nyelvével ingerelte azt, kecses ujjait a tövére markolva, s lehunyta hozzá a szemeit. nagyon ráérzett a dologra és hosszú percekig abba se akarta hagyni.
  Miután végeztek, Mairon megnyalta a szája szélét de a mámortól még ülve maradt egy kicsikét. Megrázta az összekócolódott vörös fürtjeit és kedvesére pillantott. Így tényleg jó magasnak tűnt!" Nos...azt hiszem ennyi lenne..." vigyorgott Mairon.
Melkor szaporán vette még a levegőt, de igyekezett összeszedni magát. Igazából már két kézzel kapaszkodott az asztalba, annak háttal nekidőlve - különben lábai már feladták volna a harcot.
  Mairon kéjes szemekkel nézte erre, majd felfalta a tekintetével, ajkai pedig résnyire kinyíltak, melyből - ami nem rég belement - csurgott ki lassan. Aztán újra lenyalta és le is nyelte azt.- Hogy tetszett? - kérdezte, újra szélesen vigyorogva, de még szédült a mámortól. 
 -nem találok rá szavakat... - tényleg nem talált. Végre kitisztult az elméje és össze bírta húzni a ruháját. Majd ujját a maia álla alá téve felhúzta - bár imponált neki, ahogy előtte térdelt."köszönöm.." mosolygott rá, gyengéd csókot nyomva a szájára. - azt hiszem valamivel illene meghálálnom-
  " Estére kitalálsz valamit. " kacsintott, miután felállt a fiú. " van egy kis dolgom, de amint végzek, felkereslek, rendben? " kérdezte és azonnal nyúlt is a kalapácsért amit a felforrósodott üllőn hagyott. 
 "rendben..." kicsit még nézte, de mikor a maia láthatón feszült volt emiatt, inkább elvonult valami elfoglaltság után nézni. Folytatja könyvét ! Gyorsan be is ment a könyvtárba, és leült a díszes íróasztalhoz. Részletes rajzokat kezdett készíteni az orkokról, és mellé leírni amit eddig tudnak róluk.
  Mairon és Telvido végül kettesben maradtak a műhelyben, ahol a kovács maia a lemértek után neki is látott annak a bizonyos meglepetésnek, amit egész nap el akart készíteni kedvesének, bár, a kis attrakció után, valószínűleg melkor is készülni fog valamivel, na de mivel? Beleharapott az ajkaiba, majd elvett egy kevéske ércet és azonnal neki is látott a tökéletes forma kialakításának. Egy kis mágiát is belecsempészett, amit a régi varázskönyvből olvasott ki. Tanult, folyamatosan, volt, hogy alvás helyett is olvasgatott és utána halkan suttogta a tökéletes igéket.Végül, az ércből egy karika forma alakult ki, csodásan ragyogó arany, s abba, a maia kacskaringó formákat vésett bele, vagy épp mélyedéseket alakított ki rajta, picit hasonlóan mint az eskügyűrűjén. 
" Tökéletes! " pattant végül fel, s megtörölte verejtékes homlokát.
Melkor többször is elkalandozott írás közben. Vajon mint ügyködik a maia? És mivel lepje meg az este? Valami nagyon kedves dolog kéne... Aztan megint visszatért inkább feladatához. Eltervezte, hogy egészen addig ezzel foglalatoskodik, míg Mairon nem végez.
  Amikor meghallotta, hogy kinyitotra a műhely ajtaját, máris összepakolta az író eszközöket. 
" gyere, Telvido, ne maradj kint " mondta, a cica pedig egy nagy nyekkenéssel követte a vörös hajú férfiút. Elindultak a palotába, s Mairon elrejtette fekete hosszú ruhájának összekötő övében a kis meglepetést. Arra gondolt, hol is lehet jelenleg kedvese, merre keresse meg őt, de ekkor fényt vett észre a könyvtárból.
Melkor éppen a könyvet csukta már össze, és felvidult amikor meglátta az óvatosan besurranó kedvesét.
"sikerült az ötleted?" kérdezte, mindennél kíváncsibb volt hogy mi az a nagy titok.
" Igen, sikerrel jártam. És te? Min ügyködtél? " kérdezte, majd villám gyorsan, mintha egy pillanatra köddé vált volna, úgy került Melkor háta mögé és szorosan át is ölelte, válla felett áthajolt és egy csókot nyomott a vala arcára. - És mi a nap hátralévő részére a terved? -
"azt hiszem egy kis kényeztetést ígértem neked" megfogta az őt ölelő karokat. "de előbb egy kis móka?" kellene keresni tündéket, ideje ezen járt az agya. Róluk is akart feljegyzéseket, hogy összehasonlítsa az orkokkal őket.
  " Nem is vagy kíváncsi a meglepetésemre? " kacsintott Mairon, megharapdálva Melkor fülének tövét. Bár, ő maga is szívesen játszadozott volna a tündékkel. 
"nehéz döntés..." - talán ráérnek a hegyes fülüek m~g-kuncogott saját magán, hogy nem bír ellenállni a csábításnak. Szembefordult a maiával, hogy lássa rendesen."legyen... Láthatnám a meglepetésem?"
  " Hunyd le a szemed."
" De.."
" Ne less! " kuncogott a maia, majd miután Melkor lehunyta a szemeit, kecsesen széthúzta rajta a köntösét és ismét a lába közé került, amit a vala meg is érzett és erre azon nyomban izgalomba került. Aztán, az eddiginél is jobban meglepődött, ugyanis Mairon ráhúzott valamit a...
" Kinyithatod! " kuncogott a fiú, miután megnyugodott, hogy tökéletes a méret.  
"ez... Ez egy gyűrű?" meglepetten nézett le, azt hitte rosszul lát. De... Kimondottan jól mutatott és egész kellemes érzés volt. De vajon mit vésett bele? Talán majd akkor derül ki, miközben ők... És akkor nem fog rászorulni nagyon?Mairon látta kedvese arcán a csodálattal vegyes kérdések halmazát. Csak halkan kuncogott a reakcióján.Közbe Melkor már vigyorgott - hiszen ez a maianak is jó érzés lesz majd. Máris felfedezte a kis ékszer lehetőségeit.
" Remélem tetszik. Abban biztos lehetsz hogy egész Ardán, csak neked van egy ilyen egyedi ékszered! " csiklandozta meg a vala állát huncutul. " Nos? Megnézzük a tündéket? "
"még jó hogy!"
Melkor összekötözte a ruháját, és óvatosan kipróbálta, hogy zavarja-e a mozgásban a kis karika. Elégedetten nyugtázta,hogy egyáltalán nem. Vidáman indult előre, és a kapuktól már farkasokként szaladtak a tisztás felé. Remélhetőleg most már elkóborolt legalább egy a csoporttól.