Mairon lelkesen össze is csapta a kezét erre. Az öltözetnek védenie kell a hideg szelek ellen, de alkalmazkodnia a láva melegéhez is. De ahhoz is, ha viaskodásra kerülne sor, pár ork már most lökdöse a másikat.
" Mond szépen...vér! " mondta csillogó szemekkel az orknak Mairon. Közben pedig mutogatott neki.
Órákig időztek köztük, egészen addog míg az orkok el nem fáradtak. Tanultak szavakat és ruhát készíteni - az anyagot egyelőre Melkorék teremtették nekik, de ha ügyesednek majd párat megtanítanak a szövésre. Boldogan, szintén fáradtan csukták vissza rájuk a barlangot. Még nem mászkálhatnak, előbb fel kell készíteni őket a világra.
" Mihez volna kedved ma? " kérdezte Mairon a valát, majd arra gondolt, lehet benéz egy kicsit a műhelybe és csinál valami meglepetés ékszert a valának, vagy, csak gyakorol egy kicsit, valami új mantrát. Bár fáradt, de nyughatatlan volt és ezt Melkor is észrevette, így gyorsan elkapta pislogó  kedvese derekát.
"egy kis kikapcsolódás?" vigyorgott kacéran. "utána mehetsz kalapálni" választ se várva már húzta is magával a derekánál fogva. Utána ő majd kimegy, és megnézi a tündék is felébredtek-e - tervezte el a vala.
" És milyen kikapcsolódásra gondoltál?" Vigyorgott Melkorra Mairon, bár voltak sejtései. - Hé! ....Én is mehetek veled? Kíváncsi vagyok a tündékre - húzta a szája szélét, de aztán megtorpant, Melkor kezei ugyanis a fenekére csusszantak.
"és akkor mi lesz a műveddel?" imádta piszkálni, maga se értette miért, de még jobban tetszett neki morcosan. - ha kicsit később kérdezed, biztos nem mondok nemet- és már be is kapta a kis hegyes fül végét.
" És ha....előtte megnyerem a kegyeidet?" Kérdezte Mairon. Közben Melkorhoz simult és huncutul mosolygott kedvesére.
- De legyen, ahogyan akarod. A művem ráér...- folytatta, kicsit valóban morcos arccal, miközben lassan Melkor lába közé nyúlt, hergelve imádott valáját. Ma, ha már "pihennek", valami újat szeretne. Esetleg...az udvaron? A trónteremben? A gondolatra bizseregni kezdett a teste.
-A virágos rét? - kuncogott Melkor, akkor már legyen benne valami plusz móka is! Meg is ragadta kedvese karját és húzta maga után a nevető maiat. Yavanna biztos a haját fogja tépni!
Tetszett az ötlet Maironnak, nem beszélve arról, hogy Melkor hajában még mindig virágok díszelegtek!
Ha ezt valaki meglátja....
Kuncogott a gondolatra, de nem szerette volna igazából, ha rajtakapják őket. Zavarta, ha más látja szeplős kis testét, kedvesén kívül.
Ahogy beljebb értek a mezőre, valami fényt érzékeltek. Felnéztek az égre, és kis világító pöttyöket vettek észre. De ez nem zavarta őket, mint a lámpások. Kellemesen elég fényt adtak, hogy jobban lássanak a sötétben. Hanyatt feküdtek a magas fűben, majd a csillagokról ismét egymásra terelték gondolataikat. 
  - Gyere...mutatok valamit, ami tetszeni fog... - húzta magához gyengéden kedvesét, s bal lábával átfogta lassan a derekát. Két keze közé vette a férfi arcát és finomkodva megcsókolta, lassan bekapta két alsó ajakát. 
Most, gyengéd érintésekre vágyott és bele is kezdett ezek kimutatásába. Nem kapkodva, hanem óvatosan húzta le Melkor öltözékét, ajkaival pedig fakó, de sötétebb bőrét ingerelte fel, a mellbimbói körül. Szeretett a szabadban lenni, ezt nem tagadta.
-eddig tetszik- a vala értette a finom célzást, és gyengéden cirógatta a testét kényeztető maiat. Bár nem volt könnyű, de visszafogta magát, hogy kedvese irányíthasson. A levegő kellemesen meleg volt és az ezernyi virág illata bódítóan hatott.
  " Nekem tudod, mi tetszik? " kérdezte Mairon, majd lassan lehámozta magáról a ruháját, ami köd képében szertefoszlott és lassan egyé vált a csillagos, sötét égbolttal.- Te - felelte, és azzal a lendülettel hozzádörzsölte magát lassan kedvese nemes tagjához. Melkor kis híján megvadult erre, de emlékeztette magát, hogy most éppen új dolgokat akar kipróbálni kedvese. Kezei a formás combokba és fenékbe markolt felváltva,majd az egyik elvándorolt a maia két lába közé is. Nem tudta,meddig fogja bírni ezt a fajta kényeztetést, de tetszett neki az érintésekből és csókokból álló együttlétük.
  Aztán, lassan váltott a fiú és széttárta a lábait, újra kedveséhez simulva. Ezzel is jelzett neki, hogy most már magáévá teheti, de előtte még nedves ajkai és fogai közé vette az egyik mellbimbóját és kényeztetőn szívni kezdte és izgatni azt, hogy Melkor még jobban lázba jöjjön a gyengédségtől. Bár, ő maga is nehezen fogta vissza hevesedő vágyait. 
 Számítása bejött, ismét, Melkor szinte csak erre várt. A virágok már így is hervadoztak a felforrt testük miatt körülöttük, de mikor a vala felkelt és a négykézláb térdeplő Mairont végre magáévá tette hevesen, a maia ismét lángra lobbant és teljesen felégette maguk körül a mezőt.- alattuk pedig megfeketedett a talaj.
  Vad nyögések szakadtak fel viszonylag mélyről, Maironból. A fiú lángoló teste belekapaszkodott Melkoréba, majd lassan forogni és gurulni kezdtek a mezőn, váltva, ki volt épp felül és ki alul. A mező kietlen lett, s csak mélyedések maradtak a talajban, meg néhány helyen égési nyomok, furcsa alakzatokkal. 
  Kimerülten hevertek egymás mellett, aztán körbenéztek. Nevetésben törtek ki, hangosan - ha ezt meglátják a többiek! Aztán Melkornak eszébe jutott, hogy nem is lehetnek olyan messze tőlük a tündék.
 "akkor megnézzük őket?" kérdezte a maiat, aki teljesen lehengerelve feküdt mellette - nem volt benne biztos, hogy ő pihentebb mint előtte. 
  " Ha segítesz felállni, akkor persze...." vigyorgott a fiú, de nem volt biztos benne hogy ezek után képes lesz majd a lábára állni, de, megér egy próbát, gondolta, így nyújtotta is kedvesének a kezét. 
Melkor felrántotta a földről a karjánál fogva, Mairon kicsit még belé kapaszkodott. - nem vészes- gondolta és el akart indulni. Na az már nem volt jó, furcsán lassan kis terpeszben bírt csak lépni. Melkor pár lépésig figyelte, vigyorogva - nevetni nem mert. Majd felkapta karjaiba és úgy mentek tovább.
  Aztán, lassan megérkeztek arra a mezőre, ahol a tündéknek kellett lenniük. Mairon ki is szúrt pár csupasz, körbe-körbe járkáló egyedet, s lelkesen mutogatott maga elé előre.- Mel!! Mel nézd! Ott vannak a tündék! -  
  -rájuk ijesszünk? - kacsintott hozzá egyet, és le is tette a maiat. Felvette farkas alakját és először megkerülte őket. Várta,hogy a maia is csatlakozzon a mókához. 
Mairon nagy levegőt vett, majd maga is felvette egy hatalmas farkas alakját és izgatottan követte Melkort a játékba.A tündék szépvonású, hosszú hajú népek voltak, meztelenül ácsorogva a mezőn, s méregették maguk körül a világot.
Egyikük meglátta a két fura lényt és kedvesen megpróbálta üdvözölni. Kezét kinyújtotta feléjük, és mosolygott. Melkor először úgy tett, mintha benne lenne. Majd mikor közel ért, nagyot vakkantva kimutatta a fogait. Erre a tünde megijedt, és futni kezdett. Melkorék pedig kergették, majd a többieket is. Csak akkor hagyták őket békén, amikor már összeszaladtak egy nagy csoportba. A fák közt változtak vissza kacagva.  
  " hazavisszük őket? " döntötte meg csípőjét Mairon és egyik kezét rá is tette. A tündék reszkettek a két, furcsa alakváltó láttán, de Mairon rá is játszott, tüzet engedett ki a szájából és szeméből, megmutatta fogait, miket direkt hegyesen hagyott és rámorgott a tündékre. 
"majd ha valamelyik elkóborol... Nehogy el tudják mondani, hogy mi történt" hazaúton kiterveltek több elrablási módot is. Ha minden jól megy, a tündék reszketve fognak menekülni majd a valák elől is mire megtalálják őket.
  " Játszani akarok velük..." fogta meg Mairon Melkor csuklóját. - Azt akarom, hogy féljenek, mel! Reszkessenek és maguk alá piszkítsanak! - mondta izgatottan, már a palota közelében járva. Kivételesen gyalog mentek, Melkor körbe akart nézni, hátha pár elkóborolt, mielőtt odaértek volna. 
"bőven lesz még rá időd" csókot nyomott a homlokára,de maga is csalódott volt, hogy egyet se találtak csavarogva. Na majd kicsit később újra kijönnek. Úgy is vannak saját lényeik, akikkel még sok a dolog.
  " Megígéred? " karolta át a férfi vállait, mellkasának döntve az övét, de egyik lábával a magasba emelkedett. Édeskedve nézte kedvesét, egy hatalmas, kidőlt fa mellett állva, minél egy kis patak csurdogált. Aztán, mielőtt megcsókolta volna, nyivákolásra lett figyelmes, így tekintete lesápadt. Ez meg mi? Gondolta. 
"van egy sejtésem...."
Arcán látszott mennyire nem tetszik neki a hang, de elindult megkeresni a tulajdonost. Meg is találta nem messze, egy fa tövében nyivákolt egy cirmos. Még neki is új volt minden, de úgy vélte ezzel a kettővel lehet szövetkezni. Farkát magasan felcsapva, nyávogva szaladt oda és kezdett el dörgölődzni a vala fekete csizmájához.Melkor felvette a kis méretű állatot, magasan feltartva nézett vele szembe, a macska meg csak lógott, lesunyt fülekkel.
  " Nézd, olyan fekete, mind te! " vigyorgott a látványon Mairon, majd kedvesét ölelte félig, úgy nézte a puha mancsú kis lényt. " Azt hiszem, tetszel neki. Hazavihetjük? " 
  A macska megint nyivákolt,és megpróbálta megnyalni a vala orrát. Tényleg vonzotta magához,jobban.mint azok a furcsa lények a mezőn. Melkor hagyta, hogy a vállára kússzon és megkapaszkodjon a páncélban. Ezt a cirmos hangos dorombolással hálálta meg, és ügyesen egyensúlyozott, amíg besétált vele a várba a vala.