A valák úton voltak hazafelé, de mairon és a 'benemállaszája' Curumo még mindig a könyvtárban időztek és régi tekercseket tanulmányoztak, míg a fiú végre meglelte azt, ami szíve vágya volt. Egy vaskos, régi varázskönyvet, amit talán még régi otthonukból hozhattak el a valák. Fekete kötésű volt, arany dísszel az oldalain, mely kunkori részei a könyv közepéig szaladtak, s egy részük az oldalára is, hogy lezárja azt.Mairon rátette a kezét a közepére, majd magabiztosan figyelve, egy igével, kinyitotta azt. Valériaiul volt, Curumo nem értette, csak a fényeket látta és izgatottan ugrálta körbe, míg meg nem hallották a valák érkeztét. mairon a ruhája ujjába rejtette gyorsan a könyvet és sietve húzta ki a könyvtárból Curumot is, maga után.
Curumo egy tekercset dugott el az ujjába, és kuncogott a folyosón végig. Hát megtette! Szerzett egy titkos tekercset! Mire megérkeztek a valák, ők már kint vártak rájuk,mintha csak ott lettek volna egész idő alatt.
" ez szuper volt, majd csinálunk még ilyeneket?" kérdezte Curumo, nagyon fellelkesült a nap eseményein. 
- De csak ha tartod a szád - " Hát hogy ne, Curumo, nagyon jól éreztem magam! " mosolyodott el, de magában hevesen forogtak a szemei a fiú viselkedésére, de valahol mégis kedvelte, így megenyhült kicsit.Közben megpillantotta Manwet, hevesen sóhajtozni. Ezek szerint nem találtak semmit.
  "hogy ment a keresés?" szaladt elő Aule, senki se tudja honnan."végigjárták két farkas játékának a nyomait.... Ötször..."
Ulmo morogva vonult el mellette, elege volt már ebből. Inkább mielőbb elköszön, hogy mehessen rendet tenni a tengerbe dőlt lámpás után.
"az első 2 mókás volt!" kérte ki magának Melkor, de tényleg az volt!  
"Legalább optimista vagy.....haladunk" csapta fejbe magát Manwe fivére lelkes visszavágására, és inkább intett, hogy készül a vacsorára és az éjszakára.
  "ennek semmi se jó..." morgott Melkor, és inkább átölelte kedvesét, aki tipródva várt már erre. Curumo lopva pillantott rájuk, ahogy csókkal köszöntötték egymást. 
 -mi jót csináltál? - kérdezte Melkor, bár a nézelődök annyit láthattak h mosolyogva a maia haját a füle mögé tűri.
  - Gyere, menjünk be a hálóterembe és meg is mutatom - üzente Mairon, bájologva nézve kedvesére. Curumo csendben állt és nem zavartatta magát, de nagyon figyelte őket. 
-   kezd érdekelni a dolog- kuncogott Melkor. El se köszöntek, csak elsiettek. Rágódjanak magukban a legújabb híreken.
  A hálóterembe érve, Mairon ügyesen betolta kedvesét az ajtón, azt, pedig gyorsan becsukta és zárta maga mögött, higyjék csak azt, hogy rosszalkodnak! Aztán, lelkes pilláit táncoltatta Melkor előtt, kéjesen elé billegve, és várta, a tökéletes pillanatot, és amint Melkor figyelt rá, elővette a varázskönyvet és kedvese elé nyújtotta.
  -lenyúltál egy varázskönyvet? - kerekedtek ki Melkor szemei, de egyben lelkesedett is. És máris lapozgatni kezdte, közben szélesen vigyorogva. 
 - Le bizony...meg egy két tekercset...- harapott Melkor fülébe gyengéden, s közben hátulról átölelte kedvesét. Kezdett teljesen kibontakozni valódi énje, és ma, már Auletól sem tartott, egy kicsit sem. Huncutkodva pislogott át Melkor válla felett és ő is nézte a régi nyelven írt könyvet. Remélte, kedvese büszke lesz amiatt, amit talált...és amit tartalmaz a könyv.
" Itt az áll, mélyről felszökő, sötét füstfellegek. Pont mint a vulkánok..." csókolta a férfi arcát miközben bemutatta a valériai tudását.
Melkor egyre szélesebben mosolygott, ahogy lapozgatta a könyvet.
- ez az én első naplóm! - árulta el végre, és összecsapta, hogy átölelhesse a maiat örömében. Mondhatni ez volt az első könyv. Nem igazán tetszett neki, hogy összetekercselt papírlapokra kelljen felügyelni.
  - felismerem a fogalmazásmódod ... - pirult el a maia és még szorosabban hozzábújt melkorhoz, várva a jól kiérdemelt cirógatást kedvesétől. " nagyon érdekes dolgokat olvastam benne. Azt hiszem, hasznunkra....hasznodra lehetne "  
 "az biztos..." - mit kérsz jutalmul? - kacérkodott kedvesével. A könyvet letette, és már átölelte, a vörös haját tekergette. 
" Egy csókot, Melkor Sulimo, egy csókot! " tartotta a száját Mairon, közben elégedetten mérte végig kedvese boldog arcát
  Azonnal meg is kapta, hosszan, forrón. A maia a fekete hajba kapaszkodott, meg a széles vállba - órák óta erre várt. Úgy döntöttek még búcsúzóul az ágyat is kipróbálják még egyszer. 
 - Az otthoni kényelmesebb - jegyezte meg Mairon, amint erősebben fogta a vállakat és úgy, maga alá döntötte Melkort az ágyon. Derekára ült, két combja közé véve az oldalát s kezeivel széthúzta mellkasán a ruhát. A bőr érintésére a maia azonnal lángra kapott és a ruhája kecsesen leégett róla, a hamu pedig lepergett az ágyról.
  "amíg veled osztom meg, addig nekem mindegy" felült és a nyakát ingerelte, közben megszabadulva a saját ruháitól. 
Mairon erre végignyalt a vala ajkait és a nyelvét lassan be is azok közé. Szorosan átölelte, és megemelte a fenekét, majd megkereste a tökéletes pózt, amivel ma este kedvesét kényeztetheti.
  -hagyjunk nekik egy kis meglepit? - a maia fenekébe markolva segítette a mozgás át, szüntelen kényeztetve ajkaival és nyelvével ahol csak érte. Mairon már kezdett is gonoszkásan vigyorogva felperzselődni. Valóban, ez a szoba nem tűzálló. 
  " Kapj fel...és vigyél a falhoz..." kuncogott a kedvese fülébe, végighúzva a hosszú körmeit a széles mellkasán, hogy felizgassa őt. Kicsit átalakítják ezt a szobát... 
 A másik lakosztállyal szomszédos falhoz mentek, Melkor nekinyomta a maiat, aki átfogta lábaival a derekát. De aztán a vala meglátott egy pont jó méretű komódot, és oda ültette fel szeretőjét.
  Nem kellett sok, hogy teljesen felverjék a szomszédaikat a falnak neki-nekicsapódó bútorral. Amit Melkor karmai összekaristoltak, és Mairon feketére perzselt- a fallal együtt. 
Értett a hangos, kéjes nyögésekhez, amik átjárták az egész palotát, s álmatlan éjszakát okozott ezzel sok maiának, de még valának is, akik alig várták, hogy Melkor és Mairon visszatérjenek, Eru se tudja hová, és végre alhatnak! Hosszas szeretkezés és hevesség folyt a szobában, egész éjjel, szemhunyásnyi alvás nélkül. Meg is lett a gyümölcsre, mire avalák összegyűltek a reggelire, az egész szoba romokban és lángokban hevert. 
 " Így jobban tetszik ez a hely " jegyezte meg kéjesen Mairon, miközben körbenézett a lángok borította, feldőlt, szétesett ágyra külön figyelmet tanusítva.
A reggelihez nem csatlakoztak, kicsivel később a kertben elkapva Manwet köszöntek el. Inkább nem várták meg, amíg meglátják mit műveltek a szobával, de nevetve tavoztak a palota területéről.
Azonban a takarító sikolyát még ők is hallottk a magasban szállva.