Mairon a kertben sétált, pontosabban a kert egy eldugott kis szegletében. Sose keresték volna ott a hölgyek, Curumo, Aule, sem senki a valák földjén, így kellemes nyugta volt.
Leült egy padra, hol sokáig a gyűrűjét nézegette, mire szíve hevesen dobogni kezdett. Boldogság töltötte el őt.
Aztán, ennek fényt is adott. Az egyik fáklyaszerűség lángra lobbant vele szemben, így azt kezdte el magabiztosan szugerálni. Fel, majd eloltotta.
Melkor már messziről kiszúrta kedvesét és most hozzá sietett. Zaklatott volt amiatt, amit Aule mondott. Szinte fújtatva ült le a vidám maia mellé.
" Mi a baj?...á...ne, ne is mondd. Aule " forgatta a szemeit Mairon és azonnal átölelte kedvesét, bújva hozzá, mint egy cica.
"ma.. Mairon..." nem hagyta nyugodni a gondolat, meg kell kérdeznie! "te miért vagy velem?"
Csak bámult maga elé a bújós Maironnal a nyakában. Lehet ezért dühítik ennyire Aule szavai, mert ő maga is kételkedik az egészben. Lehet, hogy... Igaza van?...
" Azért, mert megérintettél engem. Azért, mert elfogadtál olyannak, amilyen vagyok. A mogorva és makacsságommal együtt. És mert hagytad, hogy feltárjam másik énem is előtted. És...mert szeretlek. A nézeteiddel egyet értek. Jól érzem magam veled. Otthont adtál. Megnevettetsz....úgy érzem teljesen egyek vagyunk...és összhangban és nem mellesleg csodaszép a sze.....Mi a.....Hogy vinné el egy balrog a hóbuckába!!!!! " lobbant a maia azonnal lángra.
A szemei szinte felperzselték akertet, a fogai pedig ugy tűnt, dühében kihegyesednek. Melkor még a műhely felrobbantáyakkor sem látta partnerét ilyen hevesnek.
- Ha nem lenne ainu, megölném. Hallod?!!! Megölném!!!! -
Melkor csillogó szemekkel nézte, bár kicsit aggódva is. Nehogy tényleg megpróbálja! Kicsit gondolkodott mit tegyen, bár még az imént mondottak is a fejében kavarogtak. Végül csak átölelte és egy csókot nyomott az arcára. Talán ettől lehiggad.
Mairon azonnal le is higgadt erre, s három nagy pislantás után mindkét kezét Melkor bal kezére kulcsolta, simogatva az ujjait, miután kifújta magát és leengedte a gőzt.
- Ne hidd el azt amit az az agyatlan mamlasz mond. Csak irigy. Nézz bele a szemembe és látni fogod az őszinte választ. De ne gondolj többé ilyenre. Jó?- kérdezte és az orra hegyét Melkorénak dörzsölte.
" Mikor mehetünk haza?'
Melkor így tett, belenézett a szemekbe és látta is amit akart. Elmosolyodott végre. "lehet még várni kell... Még vissza akarják követni a farkasokat" - nem akarom hogy meglássák hol van Angband.-
- Bolondok! - nevette el magát Mairon a vala vállának dőlve - De ne aggódj, nem látnak meg semmit. Volna kedved gyakorolni? Nézd, mit találtam ki! -
Azzal gyorsan a kis fáklya felé fordult. Elsőre, tekintetével és elméjével lángra lobbantotta azt, majd leellenőrizte, hogy egyetlene figyeli e. Mikor megfigyelte, hogy igen, eloltotta gondolataiban a lángot és diadalnasan meg is hajolt szeretett Melkorja előtt.
Amaz tapsolt kicsit, nehogy felntűnőek legyenek. - mit gyakorolhatnánk amivel nem bukunk le? - neki csupa feltűnő dolog jutott az eszébe,de most meg kéne húzmiuk maguk.
- Az alakváltás lassan megyeget. Mit szólnál ha...a tűzzel gyakorolnánk? Apró trükköket. Egyszer a műhelyben mutattál olyat, hogy kis alakokat formáltal meg....és úgy magyaráztál...emlékszel ugye? Megtanítod azt?- simított ki egy fekete tincset Melkor hajából, majd beleült az ölébe és fejét a vala vállára fektette, hogy megpihenjen ott, s közben két kezével ölelte át a fűzfa alatt, a kis padon és élvezte a csendet, s kedvese szuszogását.
Aztán ott ücsörögtek, békésen, szó nélkül, kis tűzfigurákat idézgetve. Nem foglalkoztak a többiekkel, akik lelkesen készültek az útra, hogy kiderítsék a farkasok rejtélyét.
- Ha bárki kérdezi, miért nem érdekel téged az a farkas....mondd meg hogy téged valami más köt le. Egy másik farkas?- kuncogott " Vagy a kedvesed " markolt rá Melkor kifejezetten formás fenekére, majd felállt a padról. Szeretett volna hazamenni, nem tetszett neki ez a hely, ahogyan a valák átalakították és az, hogy Manwe bármikor kukkolhatja őket.
Melkor épp azon törte a fejét, hogyvisszamehetnének a szobájukba, amikor Manwe érte küldetett. Ragaszkodik hozzá, hogy ő is mennyen velük a nyomokat követni. Kénytelen kelletlen elköszönt kedvesétől és már most unottan csatlakozott a csapathoz. De legalább Aule nem tart velük.
Mairon nem mehetett, így inkább a kertben maradt gyakorolni, ott, ahol a vala hölgyek nem zavarhatták meg.
Csak valaki más, egy Curumo nevű maia.
"mairon! Szia!" nagyokat integetve a levegőbe sietett felé, amire Mairon csak a szemeit forgatta. Már megint. "ezt hogy csináltad?ezeket a figurákat?" olyan volt, mint egy kisgyerek - bár olyat eddig csak látomásokban figyelhetett meg.
" Türelemmel és sok tanulással, Curumo" mondta neki kihúzva magát, magabiztosan.
"melkortól tanultad, igaz?..." de sejtette a választ, Auletól soha semmit se tanulnak. Pedig Curumo legalább annyira szomjaztaba tudást, mint Mairon. "van kedved valamit együtt csinálni? Elkéredzkedtem Aulétól."
" Nem is tu.....na jo. Mihez van kedved?" Kérdezte Mairon a fiútól egy higgadt mosollyal.
Nem volt sok kedve vele lenni, de valahol megsajnálta a régi ismerőst, munkatársat, barátnak erős lett volna nevezni a fiút.
Mivel Melkor a nem létező farkasnyomokat kergette a valákkal, és látta is már maga előtt a jelenséget, elfogadta a maia társaságát.
" Nem is tudom... Talán... Keressünk valami könyvet, amit nem lehetne elolvasnunk?"
Félve tette fel a kérdést, de talán Maironnal lehet ilyesmit csinálni. Már nem tűnt annak a mindig engedelmes kovácsnak, és neki egyedül sose volt mersze elcsenni az írásokat.
Mairon meglepetten hallotta ezt de egy széles mosoly jelent meg az arcán.
- Vissza kellene magam fogni....de csábító lehetőség -
" De egy hangot se. És ez a mi titkunk marad, Curumo"
Eszébe jutott, hogy mikor úton volt az eskütételre, egy hatalmas könyvtár mellett haladt el. Oda kellene bemenniük, biztos lesz ott pár érdekes iromány!
Azzal a lendülettel felpattant a padról és Curumo mellé lépett, aki lelkendezve nézett Maironra. Most tényleg megteszik?
Mairon szája,bal oldalasan mosolyra húzódott. De meg bizony! Szomjazott a tudásra és hogy lenyűgözhesse kedvesét.
Mikor senki sem figyelt, Mairon és Curumo elindultak, hogy felfedezzék a könyvtárt. Manwe és a valák nagyja már úgy is messze jártak a farkasokat üldözve, s Mairon remélte, kedvese jól rászedi majd őket. Addig, nekük volt lehetőségük kutakodni.
Curumo meglehetősen sokat bámészkodott, amikor elindultak, de a maia elkapta a kezét. Magához húzta, egy nagy oszlop mögött, mikor elhaladt mellettük két őr maia féleség, de nem vették észre a két Aulendilt. Mairon csípőre tett kezekkel figyelte a vigyorgó ifjoncot, majd betolta a könyvtárba, ajtaját pedig halkan be is csukta.
A könyvtár üresnek tűnt, Mairon a kezében egy lángcsóvával sétálgatott. Ámulva nézték a száz meg száz tekercset és könyvet. Azt se tudták, hol kezdjenek neki- vajon melyik lehet a legérdekesebb? Kézjelekkel mutogattak egymásnak, nem tudták mennyire halladszódhat ki a hangjuk.
Mairon végül maga mellé intette a maiát, aki már nyúlt is volna egy tekercsért, de elvetette ezt  igazán gyorsan. Mairon mellé lépett, ő pedig szétterített egy hatalmas, poros tekercset.