Manwe fütyörészve haladt végig a folyosón, kikerülve a testvérét, féloldalasan azonban felé sandított, s huncutul mosolygott a vala férfi.
Nem kérdezett semmit, lassan ballagott a hálórésze felé, örülve az ötletnek, amit Aulë és az a találékony maia fiú találtak ki. Ezzel, Vardát biztosan le fogja venni a lábáról.
Mairon, miután az éjszaka fele is elmúlt, akkor csukta be a hatalmas ajtót, ami mögött a műhely volt. Kibontotta a vörös haját, és kinyújtózkodott, miközben indult vissza a kert felé, ahol Melkor és Varda úrhölgy megzavarták az elmélkedésében.
Melkor sandított, és megvárta míg Manwe is eléri az ajtaját - szállásaik egymás mellett voltak, csak egy korábbi vitájuk miatt nem közös már. Kinyitotta saját ajtaját, kivárt egy lélegzetnyit és odaszólt testvérének.
"Kaptam tőle egy csókot." és kacagva besietett, bacsapva maga mögött az ajtót, amit kitámasztott a hátával, Na most tuti tombolni fog az öccse, és alig bírta visszafolytani a hangos nevetést.
" Ez nem ér!!! " hallotta Manwë hangját Melkor. " Nagyon jól tudod hogy...Ó, mindegy is már! " sóhajtott fel Manwë és lehajtott fejjel ült le az ágyára, szemeit azonnal lehunyva. Vardára gondolt, na meg azokra a szépséges szemeibe, miknek látványába azonnal beleborzongott.
Nem hagyhatja, hogy fivérébe szeressen az a Csoda, azt már nem!
Aludni se bírt, egész éjszaka gondolkodott ezen, morogva magában Melkor gyermeteg viselkedésén.
eljött a másnap és Melkor már korán a maiahoz sietett.
"jó reggelt, napsugaram!" hirtelen bukkant fel mellette, egészen az asztalig osont. A fiú szinte nem is figyelt a környezetére, annyira dolgozott valamin.
A maia valami különös, össze vissza csavargatott tárgyon dolgoskosott, nyelvét féloldalasan kidugva a szája szélére, és vadul összpontosított.
" Ó. Jó reggelt, nagyuram " mondott csupán ennyit, amint megérezte Melkor jelenlétét, de nem igazán érdekelte.
Csak a munkája, és a gondolatai. A szabadelvű gondolatai, amikben sokat időzött és szívesen is tette azt.
"mi szépet készítesz?...mindegyis....rajzoltam egy apróságot, amit örülnék, ha te csinálnál meg!"
Elővett egy papírost, amire éjjel felvázolta a Varda számára elképzelt fejdíszt. Ezüstből, mint szeretett csillagai, sok kis ragyogó kővel, és kristályláncokból, mik hálószerűen lógnának a hajzuhatagra, hogy még ragyogóbbá tegyék.
Mairon rápillantott a rajzra, majd magában kuncogva elmosolyodott. Nocsak, nocsak, gondolta, hiszen éppenséggel pontosan egy ugyan ilyen fejdíszt készített, csak épp Manwë úr számára. Lesz itt még viaskodás. De ez, nem érdekelte. Vállat vont, mintha csak magával beszélte volna meg a dolgokat, aztán felelt Melkornak.
" Bocsáss meg, de rengeteg munkám van. Kérj meg egy másik kovácsot. "
"mi olyan vicces?" a fehér szemek élesen rászegeződtek, és kikapta kezéből  a papírt. Még hogy keressen másik kovácsot, még mit nem! Neki nem dolgozhat akármilyen szerencsétlen, akkor már inkább majd elkészíti saját maga!
" Ó, semmi. Csupán eszembe jutott, hogy tegnap majdnem eltörtem az ujjam, amikor idejöttél, uram. Most pedig arra kérsz, készítsek neked egy ilyen nemes fejdíszt." Mondta Mairon. Gyorsan végezni akart azzal, amin egész este dolgozott Manwë úr számára.
"Tán az én hibám ha ügyetlen vagy? De legyen, viszont Aule hallani fog erről!" és kiviharzott a műhelyből. Ma kihagyja az énekelgetést, most túl mérges hozzá. Visszatért a szállására, hogy nekiállhasson a dísznek. Kezeit maga elé tartva koncentrált és az anyagokat formálva kezdte el létrehozni szinte a semmiből a nemes díszt. Eru hatalmas erővel ajándékozta meg, mindenhez értett, amihez a többi vala és maia. Ha kedve volt készíthetett virágokat, vagy a réten szaladó állatokat vagy akár a semmiből formálhatott tárgyakat, akárcsak Aule.
Mairon azonban kész lett a fejdísszel, mire Manwë a randevújára tartott már Vardával. Izgatottan nyújtotta a nő felé a kezét, aki elfogadta azt, így mentek el a vízeséshez. Ott akarta átadni neki az ajándékát Manwë, mikor kettesben lesznek végre és senki sem zavarhatja meg őket.
" Varda....csak azt szeretném mondani...." - légy bátor Manwë! - " Hogy bár te teremtetted a csillagokat, te ragyogsz a legfényesebben, mind közül itt, a palotában..." érintette meg Varda jobb kezét, az övéit rákulcsolva.

"oh...ez...ez nagyon figyelmes...nem is tudom mit mondjak" zavarában nevetgélt, de igyekezett elfolytani, hogy ne bántsa meg a férfit.
Szíve csak úgy repesett, hogy vele lehet, és valójában nagyon boldog volt, hogy végre volt bátorsága elhívni őt. A Melkortól kapott karperecet otthon hagyta, nem akarta ezzel se megbántani a fiatalabbik fivért.
" Én, nem tudom mit szólsz hozzá, de...bátorkodtam ajándékot készíttetni Neked erre az alkalomra. Valamit, ami kiemeli, mily fenségesen is szépséges vagy....Varda. Szabad? "  kérdezte, azzal elővette az ezüstösen csillogó, csillagfénnyel bevont koronaszerű ékszert és Varda hajába tűzte. " Így ni. Immár te vagy az egek királynője! " mondta neki és egy fekete tincset a nő füle mögé húzott.
"köszönöm" a másik fivérrel ellentétben, Manwe kedves, meleg kék szemeibe bele tudott nézni. Csak csodálta őket és boldogság öntötte el, így széles, boldog vigyor jelent meg arcán. Nem is félt és nem is tartott tőle, hogy mit fog mondani. Úgy érezte ezt a férfit tudná tiszta szívből szeretni.
Nem tudták, hogy azonban az első vala figyeli őket. Éppen kész lett művével és kivitte a levegőre hogy megcsodálja, mielőtt átviszi egy kis üzenettel a nő szobájába. Azonban boldog, elégedett mosolya szigorú, morcos csíkká majd vicsorrá vált, amikor meglátta a szinte ugyanolyan fejdíszt felrakni Manwet a nő fejére. Mérgében összetörte a nemes kristályokból készített remekművet öklével, ahogy tartott és egyszerűen elhajította mikor beviharzott lakosztályába.
Öccse és Varda hosszú órakig kint időztek, együtt nézték a csillagokat az égen és megállás nélkül beszélgettek egymással.
Aule elégedetten pillantott ki a nagyablakon, hogy megnézze barátját és a szép vala asszonyt, majd megzengetve a falakat, jóízű hahotázásba kezdett. Büszke volt a csodálatraméltó maiára, akinek keze munkái mind gyönyörűek voltak és szívét mind megmelengette.
El is akarta ezt mondani neki, de Mairon volt-nincs, eltűnt a műhelyéből.
Szeretett volna egy kis nyugalmat. A többi maia egész nap bökötte a szavaival és piszkálódtak vele.
Nem szeretett velük beszélgetni, s úgy érezte, teljesen más dologok vonzzák őket.
Neki nem állt szándékában a söröskorsól fenekére nézni az étkezőkben, őt nem érdekelték a szerencsétlen viccek. Mairon nagyon más volt, s ez a szabadelvűségében is megmutatkozott, ahogyan este kiszökkent a kertbe és szaporán leugrált a levezető lépcsősorokon és elindult Ulmo vízeséséhez, meg a kis patakhoz.
Egy pár percet elmélázott az ifjú boldog párt meglátva. Valóban csodaszép a vala asszonyon az a fejdísz. Vajon a másikéval mi lehetett? valaki elkészítette neki? A csúszós köveken ugrándozott most magában nevetgélve, ezért is biztos kigúnyolták volna. De szórakoztatta ez az egyszerű kis dolog. Valami fényeset látott meg, és odament megnézni. Kivette a sekély vízből a koronaféleség darabkáját. Hasonlított ahhoz amit készített, csak, mintha ezt nem kovácsolták volna. Lógott róla pár fényesen ragyogó kristály, olyan tiszta amilyet eddig csak mestere kezében látott. Ahogy körbenézett több darabot is megtalált, és kiszedegette a vízből a kristályokat. Szépen összerakta a parton és megdöbbenve látta, hogy ez az a fejdísz amit a nagyhatalmú vala mutatott neki még kora reggel.
- még se hagyhatom veszni ezeket a szép köveket!-
Arra jutott, készít valamit belőle a vala számára. Ideje az volt, ritkán aludt, sose tartozott a jó alvók közé, bár többen is a műhelyből, munka után, azonnal el tudtak volna aludni. Őt más érdekelte.
A szabadság érzete. Élvezte, ahogy a szellő a hajába kap, ahogy odakint lehet és ilyenkor azt csilán, amihez csak kedve van és talán csak Eru látja.
Körbe közbe járt a kertben, forogva egymagában, arra gondolva, milyen is lehet a világmindenség. Vajon sok helyen van tűz?
Ahogy erre gondolt, elhaladt egy kis kovácsoltvas lámpás mellett, ami egy fa ágáról lógott le. Láng volt benne, hogy világítsa az utat, de ahogy Mairon elhaladt mellette, kialudt. Ezt a fiú is észrevette, így visszalépett, de ekkor újra lángolni kezdett....
-vajon?....- koncentrálni kezdett a lángra, és az egyre erősödött. Mairon boldogan figyelte művét és még kicsit bátrabba lett. Aztán a lámpás üvege szétpukkant és a darabjai szertehullottak. A maia gyorsan elszaladt, mintha nem is ő tette volna.
Melkor melankólikusan ücsörgött most. miután kikromkodta magát a szobában, és belerúgott pár tárgyba, kicsit lehiggadt és kiült vissza a balkonra. Most majd mindenki rajta fog nnevetni, hogy Varda ilyen csúnyán kikosarazta. Illetve Varda is. A vala asszonyok vagy nem álltak vele szóba, vagy féltek tőle, vagy már sajnos ismerte őket. Irigyelte a többiek szerencséjét és boldogságát. Erut hibáztatta, hiszen ő teremtette mindannyiuk, hát neki miért nem gondolt erre?? Ahogy a sötét gondolatok átjárták, hajában fekete szálak jelentek meg. Nem sok, csak egy vékonyka tincs, de a ragyogó fehér hajban így is úgy is feltűnő volt.
Aztán észrevette a maiat a lámpásnál. Kuncogott kicsit,amikor felrobbantotta véletlenül és elszaladt. Lesz mivel piszkálnia másnap.Melkor melankólikusan ücsörgött most. miután kikromkodta magát a szobában, és belerúgott pár tárgyba, kicsit lehiggadt és kiült vissza a balkonra. Most majd mindenki rajta fog nnevetni, hogy Varda ilyen csúnyán kikosarazta. Illetve Varda is. A vala asszonyok vagy nem álltak vele szóba, vagy féltek tőle, vagy már sajnos ismerte őket. Irigyelte a többiek szerencséjét és boldogságát. Erut hibáztatta, hiszen ő teremtette mindannyiuk, hát neki miért nem gondolt erre?? Ahogy a sötét gondolatok átjárták, hajában fekete szálak jelentek meg. Nem sok, csak egy vékonyka tincs, de a ragyogó fehér hajban így is úgy is feltűnő volt.
Aztán észrevette a maiat a lámpásnál. Kuncogott kicsit,amikor felrobbantotta véletlenül és elszaladt. Lesz mivel piszkálnia másnap.
Ezt a maia persze nem vette észre.
Kora  reggel már megindult a műhely felé és magával vitte  köveket is, hogy készítsen valami szépet, de koránt sem magának, hanem a valánal akarta, Melkornak azt a kis meglepetést, relélve Hátha örül neki majd.
Így hát nekilátott, míg senki sem volt odabent.