Mairon kuncogva mászott fel az ágyra és terült el a hatalmas párnák között, széttárva a kezeit és a lábait is. Még mindig az arcába szökött a vére, szemei azonban kezdtek kitisztulni. Ha ivott, a narancs szemek pirosasabban csillogtak a fényben. 
Melkor utána mászott, de már köntösben. Haja kedvese arcát csiklandozta.
"kimondottan aranyos vagy ha iszol" piszkálta a maiat, tudta hogy ezt nem szívesen hallja - mindennél jobban vágyott a tiszteletre. Elkezdte lebontani róla a csodaszép ruháját, amire amaz kicsit kuncogott.
" várj..várj...segíts rajtam... berúgtam..." vigyorgott szélesen, és mint egy cirmos állatka, úgy játszott Melkor hosszú, fekete hajával.
  Nagy nehezen leküzdötte róla a tunikát a vala, de az alulöltöző még hátra volt. Mairon meg csak a hajával játszott, csavargatta, nézegette, lebegtette 
  " Játszunk Groddal! " vigyorgott Mairon és kényelmesen fészkelődni kezdett a férfi alatt.
"melyikkel?" kuncogott Melkor, közben lehúzva a fölsőjét a maianak. A haja keszekuszán hullott vissza a felsőtestére.
" Ezzel itt..." nyalta meg a maia kecsesen az ajkait, majd gyorsan benyúlt Melkor lábai közé, megmarkolva keményen a grondnak keresztelt nemes testrészt.
Melkor egy pár másodperce mozdulni se mert, de amikor a kecses, de erős kéz kényeztetni kezdte, szinte dorombolt. Ezt sürgetőbbé váló vetkőztetés követte, szinte letépték egymásról a maradék ruháikat.
" Imádnivaló..." kuncogott a maia és azzal átfogta a férfi derekát a lábaival. Sejtette, hogy a legkevésbé sem fogják magukat visszafogni, főleg most, hogy a valák előtt is megkapták erre a jogot.
És ha már reggelig be vannak zárva, akkor még rá is érnek. Órákig játszadoztak egymással, hol az ágy nyikorgott, hol hangos nyögések, hol egymás nevének kiáltása zavarta a környező szobákban lakókat a pihenésben. Teljesen kimerülve, izzadtan kapdostak levegő után, testük jóesően remegett,de mindketten boldogan vigyorogtak. Mairon kicsit megemelte karját, hogy újra megcsodálja a gyűrűjét, de annyira elfáradt, hogy hamar visszaejtette inkább az ágyra.
 " Akkor mostantól Mairon Sulimo lettem?" Kacagott és féloldalasan Melkorra pillantott. Ráhajtotta a fejét a nedves mellkasára és vidaman dúdorászott, bár kicsit el is álmosodott a heves együttléttől.
"ha csak nemén lettem melkor aulendil" nevetett a vala, na már csak az kéne. Még így is jól esett a másik közelsége, hogy forrongott a testük. De lassan le fognak hűlni, jutott eszébe, úgyhogy a takaróért nyúlt.
" Azt a nevet ne is említsd! Láttad Aule arcát? Azt hittem neked fog esni " mondta mairon, a takaró alól pislogva fel kedvesére.
"ami késik, nem múlik..." már nehezedtek a szemhéjai, lassan cirógatta a maia vállát. Érezte hogy hamarosan el fog aludni.
Aztán el is aludtak, mindketten, végre nyugodt perceket okozva ezzel a körülöttük lévő szobák lakói számára.
Reggel egyszerre keltek fel, Mairon kicsit másnaposan és sajgó fenékkel, de ahogy az ékszerre pillantott és a mellette fekvő valára, sokkal jobban lett. Vajon kiengedik őket a szobából?
Melkor nagyot nyújtózkodva ébredt, és csak. Mosolyogni tudott, amikornaz első dolog a maia szeme volt, amit meglátott. Ekkor hallottak matatást az ajtó túloldaláról és valaki kopogott.
" nem veszünk seeemmmiiiit!! " kacagott Mairon a kopogtatásra. Viccesnek tartotta volna, ha bezárva hagyják őket a szobában.
"csak... Csak reggelit hoztam" válaszolt egy félénk hang. Melkor nevetve engedélyt adott, hogy behozza. A lány oldalra fordított fejjel letette gyorsan a tálcát az asztalkára a szoba közepén és meghajlás után ki is sietett. Oda se mert nézni az ágyra, nehogy illetlennek gondolja a két férfi.
" Én azt nem eszem meg " nézett a tálcán lévő hosszúkás, füstös húsféleségre, ami kellett valami gyümölcsszósz és szőlőszemek pihentek meg.
"mi a bajod vele?" melkor már a tál mellett állt, belekóstolva a húsba. Nem volt rossz, de evett már finomabbat.
" Az alakja " mondta Mairon a kolbasznak nevezett ételre, majd inkább a szőlő mellett döntött. Az legalább nem néz ki úgy mint Grond, a pusztító.
"hé, nem is..." nézett szemöldökráncolva a fiúra, hiszen belelátott a fejébe.
" Szerintem de. Bebizonyítsam?" Kérdezte Mairon, csípőretett kezekkel.
"nem tudom, hogy akarom-e...." próbálta kifürkészni mire készül kedvese. Olykor elég kiismerhetetlen volt.
Mairon felvonta a szemöldökét erre és játékosan megérintette a kolbászt, amit lassan az ajkaihoz emelt, és kecsesen a szájába is vettr azt, tartva a szemkontaktust
- Látod? Teljesen olyan -
Melkor kezéből kiesett az étel, szerencsére a poharat már lerakta. Megkapaszkodott az asztalka szélében és úgy figyelte a jelenetet. Biztos, hogy már ő se fog ilyet enni többet, de ez a látvány vadító volt.Folytatta amibe belekezdett, látva, hogy tetszik a látvány Melkornak. Arra gondolt, máshogy is megmutassa, mire képes ez a furcsa étek, de aztán az ajtó kinyílt és Manwë Sulimo tikkelő szemei figyelték őt és Melkort, ahogy játszottak a kolbásszal.
"ti meg mit műveltek?" k~rdezte elsápadva.
"khm...csak...reggelizünk" melkor gyors bekapott egy zöldségfélét, Mairon meg letette a kolbászt és belekortyolt a vízbe. Még szerencse hogy nem kicsit később nyitott be.... Erre a gondolatra elpirult.
" Mit szeretnél, sógor?" Vigyorgott magabiztosan, komoly arccal Mairon, mire Manwë szemei még jobban kikerekedtek.
"örülnénk, ha csatlakoznál a tanácshoz, fivérem, ha meg... Reggeliztél..." mindkettejükön végignézett. Elindult kifele de aztán visszapördült.
"és ne játszatok az étellel!" tette hozzá morcosan és becsapta az ajtót.
A két férfi egymásra nézett és nevetésben tört ki.
" Azt hiszem nélkülöznöm kell téged egy kicsit. Jó szórakozást a tanácsban. Addig meglátogatom Curumot a műhelyben. Aztán, ha te is akarod, ebédelhetünk együtt  .....a desszert meg idebent vár majd. De szívesen mennék haza utána...."
Melkor sietett a tanácsba, túl sokat nem akart ott időzni. Valamit addig ki kell találnia, hogy terelje el magáról a gyanút, ha felmerülne.
Mairon addig a műhelybe ment, hogy meglesse, min is dolgoznak a maiák. Ment, azaz totyogott, de senki nem mert neki szólni emiatt.
A tanácsban a valák már csak Melkorra vártak és a vele egyszerre érkező Ormera, aki kicsit másnaposnak tűnt.
"látom jó volt a mulatság"vigyorgott Melkor a fejét fogó valán.
"Én meg úgy hallottam jól telt a nászéjszaka" vágott vissza a fejfájós. Elfoglalták helyüket és vártak. Manwe felállt a helyéről.
"meg kell beszélnünk a lámpás kérdését. Valaki, vagy valami lerombolta, és az egyetlen amit tudunk, hogy egy maia párt 2 farkas zavart meg előtte a pihenésben. Bármi ötlet?" tárta szét a kezeit.
Orome köhintett erre. " Rám ne is nézzetek, nem tudok arról, hogy a farkasaim erre jártak volna. Kérdezzetek az asszonykámat is akár! Tanusíthatja, hogy előző este kint sem voltam a házból."
Most mindenki Melkorra nézett.
"mi az? Nekem nincsenek is farkasaim!" vont vállat meglepetten.
"de te utálod a fényt" jegyezte meg Ulmo.
"igazigaz... És szerinted itt lennék, ha én tettem volna?"
"ha nem is te, akkor valamelyik maia aki melléd állt. Az az Ungoliant, az elég lázadónak tűnt" elmélkedett Manwe. Mandos csak hümmögött,igazából neki mindegy volt, hogy vane lámpás vagy se.
" Manwe, kicsit túl parázod ezt a dolgot. Az csak egy lámpás " mondta Irmo is, de Aule Manweval értett egyet, ahogyan Ulmo is.
" Nem maradhat bűntetlenül ez a tett. Ne feledjétek! Ez a nagytanács a lámpák miatt jött létre most."
"perszepersze...és hogy akarjátok megtalálni a tettest?" ásitozott Orome, igazán tudna még aludni.
"valahogy. Meg kell. Melkor, ki az aki szabadon járhat a maiaid közül?" Manwe érezte, hogy köze van hozzá fivérének.
"az összes. Ha nincs feladatuk, felőlem azt csinálnak amit akarnak" had egye őket a fene. Ezt hallotta 1-2 közelben sürgő maia is és már terjedt is a hír. Melkornál nincsen annyi szabály mint itt?
" Na jó, azt hiszem jobb lesz ha a tanács szünetet tart" sóhajtott Irmo, Mandos pedig pattant volna már fel.
Aule azonban visszahúzta őket
" Szerintem Melkor, igenis közöd van ehhez. Mellesleg mire volt jó ez a hamis játszadozásod Mairon fiammal?? Nem hiszek neked! Szerintem közöd van ehhez az egészhez "
"milyen... Mi?!" melkor erre már felfigyelt és ki is húzta magát egyből. "játszadozásnak mered nevezni ami köztünk van?!"
"jo.. Nyugi.. Mindketten... Nem ezt kell megvitatnunk,hanem a lámpás ügyét. Melkor csak valld be, ha igen ...majd kitalálunk valamit..." próbálkozott Manwe, de Aule már túlságosan is felpaprikázta magát.
" Igen. Szerintem TE játszol csak Maironnal sőt! Az is lehet, hogy megszórtad valami sötét mantrával az elméjét! " fortyogott Aule Melkorra.
Mandos felsóhajtott csak erre és lassan körbevizslatott a teremben.

"jól vigyázz,mert még a végén kitépem a nyelved" a mellette ülő Orome nyomta vissza a székére,közben a fejét fogta.
"lehetne, hogy halkabban veszekedtek?"
"fejezd be, Aule! Ezzel nem jutunk semmire, ha Mairon miatt veszekszel Melkorral....te meg... Kérlek légy velünk őszinte." kérlelően nézett fivérére. Gyorsan le akarta ezt az egészet tudni, mielőtt megint összeverekednek Auléval.
Aule leült és inkább csendben szidta Melkort magában, aki nagyon megharagudott Aulera.
" Keressük meg a farkasok nyomát. Erre gondoltam. " mondta Orome, mielőtt valaki megint nekiugrik a másiknak.
"nem wn voltam. És Orome ötlete jónak tűnik" tudta, hogy semmire se mennek, hiszen csak ott vették fel azt az alakot, nem tudják visszavezetni Angbandig. Közbe dühösen Aulet nézte. Szóval ezt gondokják róla titokban. Hogy csak elvarázsolta a maiat, mert ő nem érdemli meg a boldogságot. Először a vala hölgyeket, most meg már Mairont is elirigylik tőle.
" Rendben, akkor ma este visszakövetjük a farkasok nyomait. Melkor, te meg ne törd a fejed Aule szavain. Csak a harag mondatja vele, hiszen a legkedvesebb maiája hagyta ott, miattad. Majd megbékél. " mondta kedvesen, megérintve bátyja vállát Manwe.
"mássz ki a fejemből" elrántotta a vállát és kiviharzott. Utolsó alattomos szemetek. Mindent elvettek már tőle és ez sem elég. Majd ad neki lámpást. Amint jól kiröhögte őket a lámpaügy miatt, lerombolja a másikat is.