"gyönyörű..." ragadtak rajta megint a szemei a valának. Ujjait mozgatva nézegette az ékszert amíg vissza nem hűlt a felirat. Aztán visszafordult a maiahoz, és újra átkarolta."te vagy a mindenem, tudod?"
Mairon pupillái erre hatalmasra nyíltak és óvatosan végighúzta az ujjait a vala arcán.
"És te az enyém. Le meleth nîn, Melkor..." nyomott egy csókot a homlokára
Melkor viccesen csücsörített, hogy jelezze a maianak, hogy oda kéri a következőt. Mairon kuncogott ezen kicsit de engedelmesen megcsókolta.
" És most ugye tudod mi a következő?" Kérdezte Mairon, hozzásimulva a valához, a mutatóujját végighúzva az állán...majd ő is csücsörített, ahogyan azt kedvesétől tanulta az imént
Jött is a kívánt csók, hosszan, forrón. Majd mégtöbb a testén, miután a vala leteperte. Mivel csiklandos is volt, az oldalánl kicsi kacarászott is, de közben már érezte is a kellemes bizsergést az alhasában. A vala kezeinek nyomán forrongott a bőre, és érezte hogy nemsokára ismét lángra fog kapni. Amit kedvese alig várt, egyszerűen imádta, amikor szeretkezés közben a maia lángjai is melegették a bőrét.
Nem kellett rá sokat várnia.
Melkor kezei a maia érzékeny tagja felé vándoroltak el és a fiú azonnal hangosan felmorrant, teste pedig vörősesen fényleni kezdett a lángoktól. Megragadta Melkor oldalát és teljesen magára rántotta a férfit, lábaival pedig átfogta a derekát, de aztán eszébe jutott valami....mi lenne ha ma fordítva csinálnák? Azzal a lendülettel megfordult és a kezeire könyökölt, a vala által imádott fenekét pedig a magasba emelte, hozzádörzsölve azt Melkor ágyékához.
Melkor kéjesen morrant erre, az ő Maironja mindig meg tudja lepni valami újjal. Megragadta a csípőjét két oldalról és máris a magáévá tette. Mámorító volt így, bár kisebb felületen értek egymáshoz, mégis intenzívdbb volt valahogy az egész és vadabbul tudták átadni magukat az érzéseknek.
- Melkor....- nyúlt el az együttlét után kedvese mellett a vörös takarókba bújva félig a fiú.
- Hm?-
" Kérek egy gyógy csókot...." mondta a karakán fiú, kacsintva urára. Valóban nagyon intenzív volt a mai együttlétük, majdnem háromszor is, egymás után ezen a napon! Kicsit zsibbadt odalent.
Melkor elmosolyodott, és megfordította a maiat, hogy a fenekére nyomhasson kis csókokat, mindkét oldalra. Egészen addig míg a maia fel nem nevetett erre. Visszafeküdt mellé, egymással szemben hevertek most.
"jobb?" még mindig a kicsit megviselt testrészt simogatta gyengéden.
" Sokkal jobb" mondta bíztatóan imádottjának és lehunyta a szemeit egy kedves pillantás után. Bár magában azt érezte, egy hétig feküdni tudna csak. Erre kuncogott, s inkább közelebb fúrta magát Melkorhoz  - Betakarsz?-
Melkor nem is válaszolt, csak magukra húzta a vörös takarót. Mindkettőjüknek békés álma volt,senki nem zavarta őket.
Reggel egy ideges balrog állt a hálótermük előtti folyosón. Nem mert bekopogni, tartott Melkor - de már Mairon - haragjától is, így nem akart benyitni a hozzájuk, csak várt, a többiek buzdítására. Kezei között egy kis madár volt, valami sasféle lehetett, karmaiban pedig egy levelet szorongatott.
" Keltsd fel őket! "
" Bolond vagy tán? Melkor úr leordít, Mairon úr meg beledob a hóba!! "
Melkor hallotta a pusmogást kintről, így felkelt és köntösében kisétált az ajtóhoz.
"ez nem rég repült ide" tartotta elé a madarat. Ura kitartotta karját, hogy átszállhasson oda a madár és maga mögött becsukva az ajtót, visszament a szobába.
" Mit hoztá....ál?! " kelt fel Mairon kecsesen, de ahogy meglátta a madarat, azonnal visszaugrott az ágy szélébe, ami az ő térfele volt a leggyakrabban, de nem mindig. " Mi a szösz?"
"sas... Öcsém kedvence. Üzenetet küldött" és felényújtotta a papírost, hogy ő is elolvashassa. A madár engedelmesen ült a vala karján, várta a válaszüzenetet.
" Ó...szóval meghívott Téged valami gyűlésre?...Elmész rá?" Tette le az ágyra a papírt és kíváncsian elhelyezkedett.- Meglehetősen rusnya egy madár- gondolta Mairon.
"csak ha te is jössz" kacsintott hátra. Végigsimított a barnás madáron, aki szüntenel forgatta a fejét, hogy semmiről se maradjon le.
" Rendben van, elmegyek veled " válaszolta a fiú. " Nagy örömmel tartok a kedvesemmel. "
A madár nagyon nem tetszett Maironnak, sem annak az okoskodó tekintete és a nagy szemei. Inkább nyakig be is takarózott, nehogy jobban méregesse.
Melkor gyorsan meg is írta és elindult a madárral vissza a kertbe. Mielőbb vissza akarta engedni, tartott tőle hogy egyben kémnek is küldte az öccse.
" Mi van ha az öcséd belelát a madár fejébe? Akkor engem is látott meztelenül??" Fortyogott a fiú magában és arra gondolt, le kellett volna tépnie a madár fejét az egyik balrognak. Dühítette, hogy nem tették ezt.
"legalább látna valami szépet" kacsintott rá a vala, aztán nagyot sóhajtott. Készülődniük kéne, ez fárasztó látogatás lesz.
" Csomagoljak?" Kelt ki az ágyból mairon, majd megigazította a hosszú haját. Sokat nőtt az utóbbi időben és vörös fénye ragyogó volt itt, Angband sötét falai között. Gyorsan ruhát idézett magára, majd gondolkodott, mi is kellene az útra, de eszébe jutott, hova mennek és miért. Biztosan kapnak hálótermet ott. Vagyis Melkor. Őt meg viszi magával....a gondolatra azonnal az ajkaiba harapott.
"magunkon kívül más nem kell" kuncogott Melkor. Még nem szokts meg a maia, hogy bármit megtehet. Ismét megcsodálta ezt a sz~pséges teremtményt, aki egyes egyedül az övé.
" ezesetben induljunk. Ne várakoztassuk meg a kicsi öcsikéd és a világítótornyait" kuncogott és gyorsan egy csókot lopott kedvesétől.
Alakot váltva vágtak neki az útnak. Felváltva szárnyaltak az égen vagy éppen a földeken szaladtak farkasok képében. A hegyekben kellett megpihenniük a hágóban, ahol elég jeges volt az időjárás.
Mairon hatalmas bundát terítve magára ült le az egyik kidőlt vaskos faágra, amit félig már belepett a hatalmas hó. Vacogott kicsit, tűzmaia révén érzékeny volt a hidegre, de Angbandban és kedvese mellett elég jól hozzászokott már. Talán egyszer még immunis is lehet, gondolta  a táj mindenesetre tetszett neki és a viharok ott.
Melkor huppant le mellé, két pálcikaszerűséget fogva. Egyiket a maia elé tartotta.
"vedd el, jég" kuncogott közben, de ő már el is kezdte eszegetni.
" most azt szeretnéd, hogy egyem meg?" Nézett urára, majd elborzongva vállat vont.
Hozzáérintette a nyelvét és egy bizsergő érzés szaladt át az egész testén. Mellbimbója megkeményedett, feje búbjáig hideg futkosott rajta és gyorsan összerandult a hasa is. Aztán, újra próbálkozott, érzékien koncentrálva. Lassabban érintette az ajkait a jéghez és a nyelvét, lentről felfelé kóstolgatva azt.....
Melkor kezéből majdnem kiesett a saját jégcsapja, és a szája is tátva maradt.
- az enyémmel is csinálhatnád ezt- futott át az agyán,mielőtt belegondolhatott volna a helyzetbe.
Mairon értette, mire megy ki a játék. Egy szemöldökét felvonta, miközben Melkorra sandított, és újra végignyalt a jégcsapon, sokkal lassabban kezdve, majd ahogy a rudacska vegéhez ért, gyorsabban tette meg visszafele ezt az utat.
Melkor akaratlanul felnyögött, majd gyorsan az ajkába harapott. Ha tovább folytatja a maia, itt fogja a magáévá tenni a hóban.
" Tudod...egész kellemes...." mondta Mairon és újra végignyalt a rudacskán, a tetejét a szájába véve és így eszegette tovább. A jég a meleg érintésre itt-ott megolvadt és Mairon ruhájára csöppent....
Melkor megint felmorrant,és ugrásra készen ült már a maia mellett. Az meg csak húzta őt, a jégcsapot egyre erotikusabban fogyasztgatva, szája szélén egy kis pimasz vigyorral. "tudod mit? Szerintem nem bánják, ha kicsit kesünk!"
" Már miért késnénk, Mel?" Kérdezte kajánul és az ajkai félig elnyelték a jégcsapot, amit utána kivett a szájából és lelkesen tartott a kezében.
Melkor sunyin elvigyorodott. Tudta mi indítja be a maiat, így egyszerűen szétnyitotta a felsőjét, lebegtetve mint akinek melege van. Haját kiengedte, beletúrt, majd átdobta a vállán.
Mairon szemei nagyra nyíltak, de nem, most nem ő kezdeményet! De kaján mosolya sokat elárult. Lassan végignyalta a saját ajkait, két kezével pedig kitámaszkodott a háta mögött és kicsit megdöntötte a fejét.
- Csak nem meleged van?- vigyorgott a fiú.
"fogalmad sincs mennyire..." sóhajtott Melkor... Hát legyen. Rávetette magát a maiara, lehömbölödtek a puha hóba, ami szinte azonnal. Olvadni kezdett körülöttük. Közben már meg is csókolta, majd újra és újra és kezei besurrantak a ruhája alá, azokat lesöpörve róla.
" Azt hittem sose veted rám magad" fúrta bele az ujjait Melkor fekete hajába. Már ő sem fázott, a legkevesbé se. A ruhák eltűntek róla, teste pedig lángra kapott az izgalomtól és az újabb csóktól.
Nemhogy a havat olvasztották el, hanem a földet is megperzselték. Kicsit pihentek is, mielőtt újra nekivágtak útjúknak.