Melkor több termen és folyosón is végigkergette a maiat, hogy megleckéztesse. Majd valóban árnnyá változott és eltűnt a szeme elől. A sarkokban bújt meg, az asztalok alatt, vagy éppen függönyök mögött- így követte a lelassuló Mairont.  
- Ez nem vicces! - pufogott Mairon és megállt, kezeivel a combjaira támaszkodva, miközben behajlította a lábát. Lihegett lehunyt szemekkel és próbált erőt gyűjteni, hogy tovább fusson, ha kellene.
Melkor mögéje osont és hirtelen elkapta. Erősen fogta, és Mairon először meg is ijedt. Aztán hisztérikus nevetésben tört ki, ugyanis az oldalát kezdte el csikizni a vala és nem tudott tőle szabadulni. 
  " Jajjj! jaaajjj! Eressz! Megtanultam a leckét, ne csiklandooozz! Mel...Meeel! " visongott és nevetett a fiú, majd felborult a padlón, miközben rázkódva kacagott. Az arca is bevörösödött, ezek szerint Mairon csiklandós! 
Melkor elengedte végül, nevetve hátrébb lépve. Ez igazán jó móka volt! Amiről a maia még nem tudott, hogy pár helyiségben már készek is voltak a vörös mintás függönyök, na meg a vörös ágynemű. Kíváncsi volt mit fog hozzá szólni a maia. 
Ő lihegve elfeküdt a padlón, és onnan figyelte Melkort. Nem kelt fel, csak vigyorgott és fáradtan elnyújtott hangon megszólalt, megemelve a jobb kezét.
" Megadom magam! " mondta Mairon.
"biztos?"
Mairon bólintott erre, de megint nevetésben tört ki, mert most felkapta a földről őt Melkor. Már nem volt onnan messze a szobájuk, és úgy döntött, kicsit még szórakozna vele meg pihenne.
- Viszont amibe belekezdtem, azt teljesen komolyan gondoltam - tette hozzá, majd felugrott Melkor hátára és belecsimpaszkodott mind a kezeivel, mind a lábaival.  
- akkor hálóterem?- sandított rá Melkor, és a helyeslő kacsintás után elindult vele arrafelé. Direkt nem sietett, hogy a maia kiszúrhassa a díszes anyagokat.
 " Rettentően sunyi vagy, ugye tudod? " pillantott körbe meghatódva és kellemesen mosolyogva a fiú. Valóban, nagyon örült annak, hogy kedvese ezt is megtette az ő kedvéért. Pont olyanok voltak a díszek, mint ahogyan azok megjelentek az elméjében. Pompásak! Pajkosan a fogai közé vette Melkor fülét és bele-bele harapott óvatosan rágcsálva, hogy felingerelje egy kicsit a valát. Megérdemelte az efféle játszadozást a gesztusa miatt és Mairon pontosan tudta azt, hogy mennyire szereti ezt Melkor. - Ma este nem engedlek ki a hálóteremből - súgta a megrágott fülbe.  " Imádom az új dekort..." tette hozzá közben, s meg is nyalta neki játékosan.
Erre a vala már kissé megszaporázta a lépteit, de szerencsére tényleg közel volt a szobájuk. Amint beértek, Mairon leugrott a hátáról és előreszaladt az ágyra, kedvesére hagyva az ajtócsukást. Melkor be is zárta azt, a 'ne zavarj' táblácskát kitéve. Talán itt jobban működik majd.  
  Mairon vigyorogni kezdett, s eldőlt az ágyon kényelembe helyezve magát két kezét a tarkója alá téve, s felhúzta a lábait, úgy sandított Melkor irányába. Ma, valami újat szeretett volna kipróbálni, de emlékezeteset és olyat, amit a vala imádni fog! El is pirult kedvesen a gondolatra, és már rágcsálta is az ajkait. 
Melkorra nem kellett sokat várnia, hamar ledobta ruháját és már ott is volt az ágyon. Négykézláb a maiahoz kúszott, két erős karja között volt a felsőteste. A fekete tincsek a mellkasát csiklandozták. Aztán már Melkor nyelve és fogai is. Mellbimbóiról megtudta micsoda érzékenyek, és mind a kétféle kényeztetésre az alhasában kezdett el egyre erősebb bizsergést érezni.
  - Ótemagasságos!!! - nyíltak nagyra a szemei és belekapaszkodott az erős, izmos karokba, amikért teljesen meg tudott volna őrülni. Imádta az ölelésüket, de csak nézni is, ahogyan megfeszültek rajta az izmok. Kéjesen sziszegett a vala fülébe, lábaival pedig átfogta a derekát.  
  Melkor persze erre várt, mint egy jelre, hogy szeretője készen áll és végre érezhette a felszabadító mámort, amikor birtokba veheti alfelét.
Mairon egyre bátrabb, szabadabb volt együttléteik alatt, amitől mindig egyre jobban élvezték mind a ketten.
De nem csak bátrabb lett, hanem szókimondóbb és őszintébb. Sok javaslata volt, amit Aulenak sosem mert mondani, de Melkorral úgy érezte, teljesen őszinte lehet. Ez együttléteik alatt is megmutatkozott, de akkor is, ha csak beszélgettek egymással. Elég volt belenéznie a fekete szemekbe Maironnak és tudta, végre otthonra lelt.
Nem csak magát az aktust imádták, hanem utána a közös pihenést is. Mikor pihegve, elégedetten nyúltak el egymás mellett, és még az extázis hatása miatt eggyéváltak - legalábbis úgy érezték. Bármennyire izzadtak meg, vagy volt melegük, sose engedték el egymást még. Ez volt Melkor drogja, függősége, bárhogyan is neveznék mások.
Mairon pedig imádta kedvesét és elfogadta úgy, ahogy volt, mindennel együtt. Egyetlen egyszer sem ítélkezett felette, inkább támogatta a gyengédlelkű maia, még akkor is, mikor kedvese egy meglehetősen furcsa felvetéssel állt elő at egyik reggelen....
"idegesít az a lámpa! Állandóan úgy ragyog minden mint az öcsém csupasz feneke! Na meg az orkoknak se fog jót tenni. Hogy jöjjenek majd ki a felszínre, ha mindig világos van?" mag, arázta, a kapuknál állva. Nézték a hatalmas északi lámpát, ami valóban olyan erős volt, hogy még melkor sötétségét is elhalványította.
" És mit szeretnél ennek érdekében tenni? Kioltani a fényüket? " kérdezte Mairon, kémlelve a tájat, de a fény az ő érzékeny szemeit is zavarta.-Nem akarom elképzelni a.....Ez beleégett a szemembe! - sápadt el Mairon arca.
"igen! Valahogy ki kéne... Van ötleted? Aule mennyit mutatott meg belőle?" talán a tehetséges fiúval menni fog neki.
Ekkor még nem akarta tönkretenni, elvégre valóban szépek voltak az oszlopok. Viszont zavaróak  voltak neki, és az ébredésre váró lényeinek a fényeik.
" Igazság szerint ott voltam a létrehozásukkor. " vallotta be Mairon " Varda szeretett volna a tüzem fényéből is belecsempészni egy keveset a lámpásokba, de balul sült el ez a kísérlete. " mesélte Mairon, majd az oszlopokkal folytatta és a fény erős anyagú tartóiból. Végig ott volt és látta az egészet.
Melkor végighallgatta a maiat és belevágtak a tervezgetésbe. Jól ki kellett tervelni mindent, hogy gyorsak legyenek, és visszaérjenek Angbanda mielőtt a valák odaérnek a lámpasoszlophoz.
- Rendben. Mondd a tervet. Segítek neked Melkor, amiben csak tudok - ajánlotta fel a fiú.
Végre, egy alkalom, hogy megmutathassa kedvesének, hogy hasznos ő  sok mindenben.
" Jajj ne ne! Ne mondj semmit! Mi lenne ha árny alakjában mennél a lámpásokhoz? Én megpróbálom eloltani a fényt. Olyan, nint a tűz, csak világosabb és kékes a lángja...talán Ulmo vize eloltaná, "
"vagy a sötétséggel elnyomni? Elvégre Varda műve, ő egész más fényt használ mint te." gondolkodott Melkor. De lehet a maia tűzereje sokat segíthet majd.
" Teljesen igazad van... és hogyan szeretnél odáig észrevétlenül eljutni? " kérdezte a maia.
"Én árnyként, neked is meg kéne tanulni valamilyen alakot" ajánlotta fel a vala.
Megtanulják a trükköt, és már mehetnek is lámpát kapcsolni.
 " Az...azt mondod megtanulhatom az alakváltást?" Csillantak fel a narancsszerű szemek lelkesen és azonnal a vala nyakába ugrott a nagy kapukon állva továbbra is. - És milyen alakot? Mindegy is. Bármilyen jó lesz! A ruhanemű alakítás már jól megy, bizony! Ez is menni fog! -
"nyugiinyugiii" kacagott a vala. Imádnivalóan lelkes volt ilyenkor, sose tudott neki ellenállni. - gondolom máris elekezdenél- lassan letette a fiút a földre, de a derekát nem engedte el.
- Hmm...- méregette a vala arcán meglehetősen merengve, aztán eszébe jutott valami és egy hatalmas csókot nyomott az arcára. " Most már igen, kezdhetünk" pirult el picit és hagyta hogy az egyik rakoncátlan vörös hajtincse belelógjon a szemébe.
-akkor gyere- levezette a falról, hogy legyen elég helyük a gyakorláshoz.
Ismét hosszas magyarázat következett, de Mairon báreddig képes volt figyelni az ő mesterére. Minden apró részletet megjegyzett, hogy tökéletesen tudja végrehajtani a feladatot.
Néha jegyzetelt is, mikor a vala magyarázott egy kis könyvbe, de most nem. Memóriája amúgy is jól működött. Minden lépést memorizált  amit kedvese elmomdott neki, majd az elméleti rész után eljött a gyakorlati ideje is.
A fiú aggodalmaskodva feszült meg, de hatalmas elszántsággal és bátorsággal.
- Ugye...nem fogok kaviccsá vagy valami mássá váltotni, ha elrontom? - kérdezte Melkort, mielőtt nekirugaszkodott volna, de viccnek szánta, vigyorából ítélve.
Erősen   koncentrálni kezdett, mondogatta magában a mantrát majd elképzelte maga előtt az adott lény teljes alakját és hogy a teste úgy mozog, ahogyan azé.