Mairon megrémült a dörömbölésre és teljesen magára húzta gyorsan a takarót.
- Nem raktad ki az ajtóra, hogy ne zavarjanak?-kérdezte és elbújt a vala háta mögött. - Ki a fészkes fene lehet az?-
"gothmog, neked hányszor kell elismételni valamit?!" kiabált ki Melkor, tudta h ő az.
"uram... A valák erre tartanak!" jött a válasz a csukott ajtón keresztül.
-amennykűesnebeleazoknakisafejébe- és már pattant is ki az ágyból, páncélt öltve és Grondot felkapta.
Mairon látva ezt, gyorsan, aggodalmasan mászott ki az ágyból. Melkor hadart, így nem értette azonnal, csak mikor visszapörgette a fejébe Gothmog kicsit morgásszerű szavait.
Gyorsan ruhát öltött magára és Melkor mellé szaladt.
" Most mi lesz?"
Melkor a kalapáccsal a vállan kisietett a barlangokból, hogy megnézze mi a fennforgás. A balrogok felsorakoztak vezérük mögé, felfegyverkezve szintén. Pár maiat már Ungoliant kergetett a fák között.
Azonban a valák hajthatatlanok voltak.
Manwe, Aule, Orome indult Melkor elé, és a  hely elborzasztotta Manwe Sulimo szívét és elhatározta, megbünteti bátyját.
- Mi folyik odakint? Melkor! - kérdezte Mairon, a hálóteremben körözve. Nem tudta, kimehet e megnézni vagy sem, pedig tudni akarta a felfordulás okát.
"bátyám, meg tudnád magyarázni ezt?" mutatott végig Manwe a sötét erdőn és a lángoló hegyeken.
"mit kéne rajta magyarázni? Ez egy hegy, az tűz, az meg egy erdő" mutatta be szépen sorban a dolgokat Melkor.
"a sötétre gondoltam!" dobbantott lábával a másik, mint egy ovis.
"ja az... Bántja a szemem a lámpák fénye. Meg a többiekét is." és körbemutatott a balrog seregen.
" Melkor, Eru atyánk nem ezt akarta elérni, és szeretnénk megkérni, hogy fejezd be amit művelsz, mert nincs ehhez jogod! " emelte meg a mutatóujját Orome.
" Ne ne ne! " hadonászott a kezeivel maga előtt Manwë " Oldjuk meg ezt szépen, anélkül, hogy bárkinek baja essen. Elküldheted azokat a....valamiket" nézett sandán a balrogokra.
"balrogok... De már miért ne lenne jogom? Múltkor jöttetek, hogy nem vagyok Arda királya mert mi denki ugyanúgy dolgozott rajta, most meg mindenki csinálhat mindent csak én nem?! Na azt már nem! Azt mondod nem tettem eleget??" felkapta Grondot. "na akkor majd adok én nektek munkát!" és nagy léptekkel megindult. Ahogy a többiek utána akartak sietni, a balrogok útjukat állták, és csak Manwe surrant át a szelekkel. Futott testvére után, hogy megállítsa.
"melkor, neeee!" kiabált közben, de hiába. Melkor megfogta Grondot és teljes erejéből ütni kezdte vele a talajt. A föld megrengett és egy repedés indult meg. Majd még egyet és még egyet csapott, egészen addig míg ketté nem repedt a szárazföld. Tűz tört fel a repedésen, meg gázok és morajlón rengve távolodni keztdek a darabok. A valák és Maiak most rémülten siettek megállítani a katasztrófát.
"látod? Most már én formáltam a legtöbbet Ardán!" dobta vállára a kalapácsot Melkor és otthagyta a fivérét, hogy had sipákoljon csak a repedésen.
Jómaga visszasietett északra és gyorsan feladatokat kiosztva nekiláttak saját otthonuk alakításába. A valák otthona került az egyik oldalra, Melkoré a másikra, de egy kis vékon földrész még összefogta a 2 nagy darabot. Ulmo a tengert bevezette a kettő közé, hogy eloltsa a lángokat, de Melkor miatt most újra viharossá vált.
Mairon is érezte, hogy megreped a föld és körülöttük minden. Hatalmasat esett, és a földön ülve pislogott körbe. Hát megnyílt a föld! Érezte, nem is kellett látnia.
Felpattant gyorsan hogy kimenjen és körbetekinthessen. A balrogok már visszatértek és sürögtek, forogtak, de a fiú leszólította az egyiket.
" Mi folyik itt?"
"melkor úr kettéválasztotta Ardát! Most gyorsan meg kell csinálnunk az otthonunk, amíg mozog a föld!" és már futott is tovább.
A balrogok nagyon erős maiak voltak valamikor, könnyedén formálták a követ.
- Hát, így nem hiszem hogy vissza fogok térni Aule házába....na mindegy - vont vállat, de igazán, nem is akart oda visszatérni. Örült ennek, hisz ez azt jelentette, ez lesz az ő otthona is, Melkorral.
Melkor nem tért azonnal vissza. Amivel csak lehetett, megzavarta a többiek munkáját. Manwe legnagyobb bánata az volt, hogy az elsőszülöttek szintén a másik oldalra kerültek. Ha sikerült újra megnyugtatniuk Ardát, után testvére ezt még megbánja!
Mairon arra gondolt, besegít a balrogok munkájába. Felügyelte azt, mint Melkor tiszteletreméltó társa, és azonnal rászólt az egykori maiákra, hogyha valami nem tetszett neki abban, ahogyan a köveket formálták.
" Nem nem!! " fogta a halántékát " Mondtam, hogy ne rakjátok a lépcsőket bal oldalt. A műhely mellé főleg ne!! "
Az ainuk számára napoknak tűnt volna, ha mérik, de az emberek léptékével hosszú évek teltek el ahogy munkálkodtak. Angband csodálatosan alakult.
Angband, mert így nevezte el Melkor a saját kis királyágát és otthonát. Pontosan olyanra formálta, amilyenre akarta és ebben kedvese is segédkezett. Megértette és jól látta az elképzeléseit, vágyaiban pedig osztozkodott. Végül, egy hatalmas palotát húztak a barlang helyére, hegyes csúcsai pedig a sötét fellegekig értek. Hatalmas falakkal kerítették el az udvart, s a balrogok saját otthont kaptak ott, akárcsak az eljövendő elsők. Mindenre fel kellett készülniük!
 Végül már csak apróságok maradtak, mint a falak színei vagy az ágyneműk, függönyök. Melkor mindenből feketét akart, Mairon azonban örült volna némi vörösnek.  
" Kedvesem, a vörös, kiemeli a láva és a tűz színét és fényét. Ennyi plusz belefér a sötét falak közé, máskülönben túlságosan is egybeolvadna. " mondta a fiú, csípőjére téve mindkét kezét, ahogyan a nagyteremben ácsorogtak, egymással szemben ő, és kedvese, Melkor. 
"hát de ez az! A láva meg a tűz elég vörös!" érvelt a vala csípőjét egyik irányba döntve, mellkasa előtt keresztbe font karokkal. Már vagy egy órája ez volt a téma, minden helyiségben újabb példát felhozva a maia.   
"Hát jobb, mintha ezüst lenne a palota! És ha fekete lenne a függöny, vörös mintázattal? Azt hiszem, tudom is, mivel téríthetnélek téged jobb belátásra. " emelte meg az állát Mairon és felvonta hullámozva a szemöldökét.
  "bahh..." már forgatta is a szemeit Melkor, sejtette mivel akar próbálkozni nála. De meg kell próbálnia kitartani, elvégre az ő birodalma!
A maia vészesen közeledett, Melkor pedig oldalra fordulva sandított rá. Erre mairon elmosolyodott és tartva a szemkontaktust, benyúlt Melkor lába közé...
" Kíváncsi vagy rá? " rebegtek a pillák és a nyelvével végigsimította az ajkait, csábosan. " Szóval? Fekete függöny, vörös díszítéssel?" simult hozzá a mellkasával.
  Melkor beharapta az ajkát, próbált küzdeni, de hiába, a maia rátapadt,ahogy a keze is. Ebből nincs menekvés, vagy csak nagyon fájdalmasan.
"jó... Legyen..." fújta ki a levegőt, reménykedve, hogy elengedi mielőtt belép egy balrog a terembe. 
Mairon erre elmosolyodott és megcsókolta Melkort.
" Legyen simán fekete " kacsintott rá, engedve. Csak kíváncsi volt, hajlandó e engedni Melkor az ő ötleteinek is. Vidáman kuncogva nézett rá, s magában örvendezett. Ő nyert!
Illetve csak kuncogott, egészen addig amíg meg nem látta kedvese arckifejezését. Nem volt boldog, kicsit sem. Mairon hátrálni kezdett az egyre vészesebben dühösen néző vala elől, majd felkapta a nyúlcipőt.
- Jajj már, Melkor, hiszen csak egy függöny! - szaladt el egy asztal mellett, a mögé állva, s belekapaszkodva. Jobbra majd balra húzott, próbálva kicselezni kedvesét, aki arra fordult, amerre ő. Aztán Mairon gyorsan ellépett onnan és folytatta a rohanást egy mellékfolyosón keresztül. 
Eddig sosem érzett ilyet. nem félt, de elkapta a hevesség, de nem úgy, mint mikor szeretkeztek. Ez teljesen más volt, miközben rohant a vala elől, akiről tudta, bármelyik percben utolérheti árnyként is, ha épp úgy éri el.