Másnap nyugalomban kelhettek fel.
Nem volt atyáskodón papoló Manwe, nem zaklatta őket a mogorva Aule, sem a vasöklű Tulkas. Nyugalom volt és békesség, csak pár balrog viaskodott kint a nagyműhely mellett, mire Mairon kinyitotta a macskaszerű, narancsos szemeit, keresve maga mellett kedvesét.
Melkor már várta hogy felébredjen, szinte egy helyben ülni se tudott az izgatottságtól. Zseniális terve biztosan kellően bosszantó lesz még Erunak is.
" Mire fel a nagy lelkesedés? " nyújtózkodott ki, majd megérintette a vala arcát. " Jó reggelt, Erchamion nîn. "
"ma megyünk és ellopunk valamit! Van egy remek ötletem vele" viszonozta a gyengéd érintést aztán már fel is ült. "szeretnel még enni valamit előtte?"
" Enni? Ó...napok óta nem ettem semmit sem, de ha gondolod, majd eszem út közben. " húzta ki magát büszkén. Lopni? Aule úr ezért de mérges lenne rá. De nem szabad erre gondolni. Az ő mestere, már nem Aule, hanem a kedvese! Erre megkönnyebbült és körbenézett a hálóban. Sajnos a ruhái, porrá lettek, így egy darabka rongya sem volt. - Melkor, segítenél?-
-persze- rámosolygott kedvesére, és hunyorogva végigmérte. Közben uráéhoz hasonlatos öltözék jelent meg Maironon, de vörös és fekete színben. A maia körbepörgött 2rétegű ruhájában, a földet súroló tunikaszerű felsőrészt vastag öv fogta össze.
Fenséges volt és elegáns, nem piszkították a munkaruhák, amiket a műhelyben használt. Tetszett neki ez az öltözet és sokkal kényelmedebbnek is találta, mint az eddigi ruháit. Vidáman nyújtotta kezét Melkornak, jelezve, hogy mehetnek is szórakozni!
- Remélem ezt tudod, hogy meg kell tanítanod nekem....ezt a trükköt!-

-ha végeztünk megmutatom- kacsintott a vala. Délkelet felé tartottak, ahol eg, nagy tisztás volt. Ide helyezte el Eru az elsőszülötteket, hogy ha Arda készen áll, itt ébredhessenek. Furcsálkodva méregették a csupasz testeket, mintha csak bábuk lennének. Nem is  volt még bennük élet, így Melkornak ki kdllett valamit ötölnie, hogy többet is el tudjanak vinni.
" Borzalmasan néznek ki! " nyomkodta meg az egyiket elszörnyülködve Mairon s azzal a fejét is csóválni kezdte. " hogy vigyük el őket? Ahogy látom nekik is vannak nőstényeik és.....hímek is. "
"kell mindből... Megvan!" egy nagy szekérfélét idézett meg, amire felpakolhatnak belőlük. "gyere segíts!" intett a maianak és annyit tettek a szekérre, amennyit bírtak. Melkor utasítására több nőstényt, nem kell majd az ő lényeinek párban járni. Katonákat akar, nem hősszerelmeseket.
Végül, amint mindannyian megvoltak, Mairon elégedetten nézett végig a halomnyi "bábon", majd elindultak vissza északra. A fiú azt javasolta, hogy egy elkülönülő helyre vigye el a lényeket, ahol csak ő láthatja őket, ők pedig csupán egymást, ha felkelnek.
" Nem illenek hozzád ebben a formában..." jegyezte meg a fiú vihorászva, emelgetve az egyik élettelen test karját.
"óh, majd 'csinosítunk' rajtuk" nevetett a vala, a szekér mintha magától haladt volna. Akaratával hajtotta Melkor. De valóban, a barlangok mélyére vitték őket, egy külön álló, hatalmas cseppkőbarlangba. Elhelyezték a testeket és Melkor mantrába kezdett. Már korábban kitalálta őket, de Erunak nem tetszettek.
Mairon kíváncsian pislogott, méregetve a lényeket, akik lassan alakultak át, Melkor varázslatára. Felcsillantak a szemei az elváltozasokra. De nem amiatt, amilyenné válni kezdtek a lények, hanem amiatt, amit a vala tett. Csodálta a teremtési képességeit.
Változatosan alakultak;volt amelyik erősebb, valamelyik csontosabb, sokan alacsonyabbak lettek. De mindnek beesett arca lett, a fülük nagyobb, hajuk szinte kihullott, karjaik és lábaik aránytalanul változtak. Szemeik nagyobbak, hogy a sötétben is lássanak, és bőrük elszürkült. Feladata végeztén Melkor boldogan végignézett a futcsa barlanglakó lényeken. Remek. Amint Eru éleszti a lényeket, ők is fel fognak támadni..
" Pompás! " nevetett Mairon a lényekre. " Bírni fogják a hideget és a meleget is?"  Érdeklődte meg, ahogyan készültek elhagyni a balrangot. Gondolatai nagyja része azonban folyamatosan a mantrákon és a varázslatokon volt.
Bár segíthetne Melkornak, gondolta és az ajkait harapta, nehogy túl hangosan gondolkodjon.
"egyedül a fényt nem nagyon... De már arra is van ötletem" kacsintott a vala. Rájuk zárták a barlangot, nehogy valamelyik balrog kárt tegyen bennük. Ide is felkarcolt egy jelet, miszerint tilos bemenni. Hogy ezeknek mindent ki kell írni!
" Kedvesem...." kezdett bele a fiú félénken, ahogy elhagyták a balrangot. A haját csavargatta és azt se tudta, miként kellene ebbe a furcsa kívánságba belekezdenie.
"mondd csak, Mairon, nem kell körbeírnod. Nem hiszem, hogy bármivel fel tudnál dühíteni..." vigyorgott rajta a vala - annyira kis édes, ahogy aggódik-
" Megtanítanál...varázsolni? " emelte fel szaporán pislogó pilláit és szinte kérlelően össze is tette a két kezét maga előtt, macskaszerű pupillái pedig nagyra nyíltak.
Melkor megállt és felé fordult. Kicsit meglepte, de nem volt ellenére a gondolat. Bátorítóan elmosolyodott megint.
"persze" ebben a pillanatban a maia a nyakába ugrott boldogan, majdnem ledöntve a lábáról. Erre nem számított,hogy ennyire fog örülni.
" Te vagy a legjobb! A leghatalmasabb és természetesen a legjóképűbb-csodálatosabb-imádnivalóbb egész Ardán! " fonta a lábait Melkor dereka köré, a kezeit pedig a nyakán át karolta körül s a szemei fényesen csillogtak.
"te meg a legédesebb" átölelve tartotta, míg le nem akart mászni. "volna kedved kicsit fürdőzni?" kérdezte aztán. Tényleg imádta ezt a szokást,és kicsit el is fáradt az alkotásban. "közbe elkezdhetünk pár trükköt" kacsintott hozzá.
" A fürdőzésre sose mondanék nemet. " vigyorodott el Mairon, majd, amint visszatértek a hálóterem falain belülre, le is dobta magáról azt a csodálatos, fekete ruhát, amit kedvesétől kapott a mai nap folyamán Mairon.
Melkor úgy vetődött be mellé, mint egy kamaszfiú és vizicsatába kezdtek. Hangosan nevetve fröcskölték egymást meg rántották le a másikat a víz alá.
" Elkaplak! " nevetett Mairon hangosan, szinte tőle zengett a hatalmas szoba. Az egész olyan volt, mint egy palota, így annak is nevezte a fiú. Melkor palotájának!
Elkapta kedvese lábát és újra lehúzta a forró víz alá, megpróbálva ott tartani, de a vala persze erősebb volt nála, így felkapta őt.
Neki a mellkasíg ért a medence közepén a víz, Mairon most megint a derekára kulcsolt lábakkal kapaszkodott. Még mindig nevettek, a maia orráról és hajából a valára csepegett a víz. Lassan kisétált vele a széléig, ahova ülőrészeket vájt a köbe, hogy kényelmesen lehessen pihenni a gyógyerejű vízben.
" Mutatsz valami trükköt?"kérdezte, egy csókot nyomva Melkor arcára, kényeztetni kezdve őt. " Kérlek, kérlek! Valami egyszerűt."
Melkor elgondolkodott mit csinálhatnának a vízben ücsörögve. Meg is van!
"kéne egy új ágynemű..." filózott el, mivel ruhát most értelmetlen lett volna, de a kettő egy és ugyanaz. Megkérte Mairont forduljon meg és koncentráljon az ág, felé. Gondolatait és mozdulatait iranyítgtva mutatta meg, hogyan teremthet például ruhaanyagot a környező elemekből.
- Szerinted menni fog ez nekem?-kérdezte Mairon. Nagyon szeretett volna tanulni, de ahogy belementek, kicsit meg is ijedt a sok újdonságtól, ám mint mikor belekezdett a műhelyben valami újba, vonzották a kihívások és az új dolgok
-lehet elsőre nem lesz tökéletes, de csak gyakorolnod kell- bíztatta a vala. Most átkarolta a derekát, és a vállára tette az állát,úgy figyelte hogyan ügyködik és próbálkozik. Néha adott csak tanácsot gondolatban, nem akarta noszogatni feleslegesen.
Aztán hosszas próbálkozás után, de még mindig a forró medencében ülve, sikerült neki átalakítani az anyagot, ahogyan azt Melkor is mutatta neki. Erre a fiú lelkesen örvendezett és összecsapta a kezeit.
" mel, mel!! Nézd, nézd! " mutogatott az ágy felé hevesen
"láttam... Ügyes vagy, galen" végigsimított a haján és egy csókot nyomott az orcájára. Valóban büszke volt rá, a maia alig ért csak oda a barlangokhoz, de már felszabadultabb. Alig várta, hogy megismerhesse a benne lappangó énjét, amit álmában saját maga is láthatott.
Mairon mondani akart erre valamit, de aztán szomorkásan vette észre, hogy annyira izgatott lett, hogy az anyag amit az imént hozott létre, épp felgyulladt!
" Oopsz."pirult el, de aztán rendbe hozta a helyzetet halkan kuncogva. " Látod? Feltüzelsz...." harapta meg Melkor fülét.
A vals is kuncogott ezen,ahtán felkapta a maiat hogy az ágyukban lángra is lobbantsa. Határozottan ez lesz e kedvenc közös időtöltése vele.
Békésen aludtak, míg égtelen dörömbölés nem riasztotta fel őket.